Philippa Gregory legfrissebb könyve, A fehér hercegnő a Rózsák háborújának újabb fejezetével foglalkozik. Érdekes, pörgős, tartalmas regény, erős karakterekkel – történelem kedvelőknek ajánlott olvasmány.

Gregory regényei mindig csemegék azok számára, akik szeretik a történelmet, írásait olvasva azonban még egy
érdekes helyzet is előáll. Mivel könyvei mind az angol középkor eseményeit dolgozzák fel, amikor az ember elolvas egyet, majd miután eltelik pár hónap, és megjelenik a következő, elolvas még egyet, és így tovább, sajnos már nem emlékszik pontosan az előzőre, az előzményre, a többi nézőpontra, felmenőkre, stb., pedig ezeknek a teljes tudatában még érdekesebbé válna az adott könyv. Ettől függetlenül persze egy jó regénysorozat erénye, ha külön-külön is élvezhető az adott
írás, szerencsére Gregory könyveinél ez így is van – a nemrég megjelent A fehér hercegnő esetében is. Bár a regény kicsit lassan indul, egy idő után szinte letehetetlenné válik.

A fehér hercegnő, a fehér királyné lányának, Elizabeth yorki hercegnőnek a nézőpontjából mutatja be a történelem egy izgalmas darabkáját. Tudor Henrik, miután trónkövetelőként megszerezte az angol koronát, feleségül veszi az ellenséges York-ház hercegnőjét, Elizabethet, hogy 20 év után végre béke köszönthessen a megosztott országra. A helyzet azonban nem nyugszik, se a házasságban, se a történelemben – Elizabeth még mindig Henrik meggyilkolt ellenségébe, III. Richardba szerelmes, akitől Tudor a koronát megszerezte, a lány anyja pedig sokakkal egyetemben az eltűnt York-örököst várja, akit annak idején biztos helyre menekített. Eközben folyamatosan tűnik fel Európában egy-egy ál York-örökös, akivel Tudor Henriknek fel kell vennie a harcot. Félelemben él, hogy mikor, hol, ki bukkan fel a koronáért. Egy nap előkerül egy fiú, aki serege élén a király ellen támad, és Elizabethnek választania kell, ki mellé áll – férje mellé vagy öccse mellé, aki annyi év után úgy tűnik, hazatért.

Gregoryról elmondhatjuk, hogy viszonylag stabil minőséget nyújt olvasóinak – aki leveszi a polcról, tudja, hogy mit kap, kisebb meglepetések persze érhetik, de a stílus, a történelmi szálak bemutatása szinte állandó elemei regényeinek. Kapunk történelmet és általában erős karakterábrázolást, részletes leírásokat és érzelmeket kiváltó fordulatokat. Persze a szubjektivitás itt is beleszól: van, amelyik több érzelmet vált ki egy olvasóból, van, amelyik kevesebbet. Illetve kapunk valóságot, fikciót, de főképp ezek egyvelegét. Ez pedig érdekes élményt generál: a jó történelmi regény ismérve, és itt ezzel találkozunk, hogy az olvasó kíváncsivá válik, szinte nekiáll kutakodni, hogy mi is történt pontosan, mi történt utána, mi a valóság és mi a fikció, mi a teljes igazság. Amit persze aztán nem nagyon tudunk meg, maximum a történelemkönyvek szikár tényeit tudjuk alapul venni, minden más pedig a fantáziánkra lesz bízva…

A könyv a Libri gondozásában jelent meg.