Szombat délután, tizenhárom fok, borús, hűvös idő, de több mint ezer ember fittyet hányva minderre, felspanolva várta, hogy elrajtolhasson a Pólus Centernél kialakított akadályfutó-pályán, a Fighters' Festen. Vizes medence, konténerpiramis, mocsaras árok és egyéb nyalánkságokkal kellett megküzdeni a bátor jelentkezőnek október 4-én, hogy a végén büszkén kijelenthessék, harcossá váltak.
"Lányom neked elment az eszed!" Ez volt a szüleim első reakciója, miután bejelentettem számukra, hogy indulok a Fighters' Festen, és részleteztem, hogy pontosan ez mit is takar. Bár a sportbolondériámról eddig is tudtak, de ez volt eddigi legvadabb ötletem. Na nem a 3 km lefutása miatt, hanem a 19 akadály ismertetése váltotta ki belőlük a nem túl hízelgő reakciót elmeállapotomat illetően. Szombaton délben mikor kiért a csapatunk a Pólus Center mellé, és megláttuk az első akadályt, már kezdtem én is igazat adni Édesanyáméknak, de ez persze csak múló zavar volt az erőben. Miután letudtuk a regisztrációt, az átöltözést és konstatáltuk, hogy bizony meleg az nincs, és az eső lába is erősen lóg, egy rövid bemelegítéssel hangolódtunk rá a futásra, majd kezdetét vette az őrület!
"A szalmabálák nem kisebbek szoktak lenni?" - jött a kérdés már rögtön az első akadálynál, de kiderült, hogy a közel egyéves kettlebellezés, azért megtette hatását, és pillanatok alatt az akadály túl felén voltunk, ahol két konténer várt ránk tele hideg vízzel. Mondanom sem kell, közel s távol nem volt kellemes érzés, az amúgy is hűvös időben megmártózni a "medencékben", majd cuppogó cipőben, jéggé fagyott lábakkal tovább indulni a konténerpiramis felé. Bár a szervezők igazán kedvesek voltak, és senkitől sem várták el, hogy a földről felhopponáljon a konténerek tetejére, néhány szalmabálát kihelyeztek, hogy esélyt adjanak nekünk, de a nyirkos, vizes fémben való megkapaszkodás így is jelentős kihívásnak bizonyult, amit a női részleg csak csapatmunkával, és a fiúk segítségével tudott teljesíteni. Ezt követően utunkat állta pár amerikai focista, egy kamion, egy szögesdrótpálya, néhány szalag és egy mocsaras árok, így aki eddig nem lett elég vizes és saras, az most bepótolhatta elmaradását. A Szilas-patakban és mellette való futkározás után az utunk a Pólusba vezetett, hogy először megmutassuk mocskos mivoltunkat az épp étkezőknek, majd megnézzük a Media Markt tömörítőjét belűről. Ezután már szinte sétaüdülés volt a pálya, csupán egy rámpa, egy terepjáró és két konténer állta utunkat, és következhetett végre a jól megérdemelt örömködés a célban.
Összesen tizenkilenc embert próbáló akadályt küzdöttünk le csapatban és egyénileg, és bár több sérülés is volt, a mezőny nagy részének azért sikerült a saját lábán, sántikálás nélkül beevickélni a célba. S hogy miért ilyen népszerűek az akadályfutások mostanában? Miért vállalkoznak nők, férfiak és gyerekek százai, ezrei arra, hogy önként koszosak legyenek, kússzanak, másszanak a mocsokban, majd utána két napig a sebeiket és zúzódásaikat gyógykezeljék? A válasz egyszerű: mert nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor az ember legyőzi önmagát! Mámorító pillanat beérni a célba, és visszagondolni az akadályokra, hogy bizony ezeken mind átmásztam, felmásztam, és képes voltam teljesíteni ezt a koránt sem egyszerű pályát! Órákon, napokon át tartó mosolygás és diadalérzet tölti be az ember lelkét, hiszen ezeken a versenyeken nem az első hely megszerzése a fontos, itt aki célba ér, mind győztes!
Bár érmet nem kaptunk, majd egyszer postán érkezik utólag, és ajándék póló sem járt a versenyzőknek, de összességében remek csapatépítő délután volt, és biztosan indulunk még pár hasonló versenyen. A nagy sikerre való tekintettel ugyanis a Fighters' Run mellett, még számos hasonló megmérettetés közül válogathat, aki kedvet kapott egy kis akadályfutásra. A legközelebbi esemény a Spartan Race Sprint versenye lesz a Hungaroringen október 25-én, de a Brutál Futásról és a Legion Runról sem szabad megfeledkezni, noha ezekből idén már nem rendeznek futamot. Mielőtt bárki elrettenne, hogy ő minderre soha nem lenne képes, elárulom, nincs szükség különösebb terminátori képességekre egy ilyen megmérettetéshez, csak egy jó csapat kell, némi alap állóképesség, és simán teljesíthetőek ezek a versenyek.
Futásra fel, éljenek a harcosok!
Fotók: Kovács Melinda
Mi különbözteti meg a gasztrosznobot az ínyenctől? Előbbi azért szereti az ételt, mert menő, utóbbi, pedig tudja, mitől lesz egy étel menő. Arról a kifliről például, amelyet épp rágcsálok, elég nagy magabiztossággal tudom megállapítani, hogy jól sikerült darab. De ha nem lenne bennem is némi gasztrosznobéria, nyilván sose teszem be a lábam abba a boltba, ahol ilyen remek kifliket vásárolhatok horroráron. Ennyi konyhafilozófia legyen elég, annyira közhelyes vagyok, hogy már magamnak is fáj. De sajnos, ma ez van műsoron, mert a témánk még ennél is közhelyesebb: A séf című film.
És ez mégiscsak egy független film lenne, még ha láthatóan jutott is pénz olyan sztárokra is, mint Dustin Hoffman vagy Scarlett Johansson. Ha más nem, ez megadhatta volna a független filmek világában és a hollywoodi élvonalban ugyanolyan otthonosan mozgó Favreau számára a lehetőséget, hogy elengedje magát, és készítsen egy vagány kis filmet. De aztán valahogy a dolog elakadt. Vagy, ha mi is igazán divatosak akarunk lenni: az egész olyan, mint amikor valaki lefotózza a menzán a paradicsomlevest, rátesz pár szűrőt és foodpornként fárasztja vele ismerőseit az Instagramon. 
Mire a Föld hőmérséklete lassan eléri az élhetetlen szintet az emberiség szerencsére már meghódította a legtöbb bolygót és holdat a naprendszerben. Ezeknek az alkalmassá tétele a túlélésünk egyetlen reménye, lévén a Földön már hővédő szkafanderekben sem igen lehet kimenni a szabadba. Ám az ezekre küldött, kényszersorozással kiválasztott telepesek nem túl motiváltak a terraformálásban, hiszen egész életüket egy, valószínűleg csak a haláluk után elért célra kell áldozniuk. Ezt megkönnyítendő hozták létre a Pisze Pat-modelleket, egy tetszőlegesen (persze jó pénzért) bővíthető és felszerelhető babaházat, hozzá két figurát, amelyeken keresztül az unatkozó telepesek a valódi, földi élet illuziójába ringathatják magukat. De a játék nem az igazi a Dra-Zs néven futó, elvileg illegális, ám mindenki által megtűrt drog nélkül, amelynek monopóliuma hatalmasra dagasztotta Leo Bulero, a Dra-Zs forgalmazójának zsebét. És persze az sem merő véletlen, hogy Leo a Pisze Pat-et forgalmazó cég feje is egyben. Ebbe az "idilli" helyzetbe rondít bele a halottnak hitt, legendás, excentrikus milliomos, Palmer Eldritch űrexpedícióról való visszatérése, amellyel egyidőben egy új, a Dra-Zs-val vetekedő drog, az Ét-R is felbukkan a piacon. És, ahogy azt már sejthetjük, ebben a történetben nem nagyon vannak véletlenek...
Ebben az évadban három magyar darabot mutatnak be a Madách Színházban. Elsőként a Fekete István kisregénye alapján készült Vuk című gyerekmusical látható november 15-től a nagyszínpadon Hencz György rendezésében. Az igazi különlegesség, azonban az. hogy a 2014/15-ös évad összes zenés előadására vásárolhatnak jegyet október 10-től a nézők, egészen a 2015. július 10-i Mamma Mia-előadásig, amely az évad utolsó kőszínházi programja.
A Zenés Madách Naptár azt jelenti, hogy tudni lehet, mit játszanak a színházban egészen július 10-ig. A Madách Színház évek óta nagyobb blokkokban játssza hatalmas díszlettel rendelkező szuperprodukcióit, a Mary Poppins, Az Operaház Fantomja, a Spamalot, vagy a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalt is.
Minimália Dánia miniállama. Monotónia meg a fővárosa. De ez egyáltalán nem rossz hely! Mert pár hangra alapozva felhúzható egy olyan díszes, mesebeli kastély, amelyet Andersen és egy valamire való dán királyfi is elfogadna. Esetünkben ez a királyfi Trentemoller, aki az Akváriumban lépett fel október első estéjén.
Száj bezár, fogsor villan, nagy mosoly! Kész is a tökéletes, kandallópárkányra illő, barátoknak mutogatható kép. Aztán már észre sem veszi az ember, amikor ő maga is kezd eggyéválni azzal a képpel. Hiszen annyit mutogatta, mindenki erről ismeri fel, így ismeri őt, akkor nem lehet, hogy ő valóban azonos a képpel? A rajta látott, tökéletes boldogsággal? Miért is ne lehetne! Olyan egyszerű is lenne. De belülről minden más. A legcsodálatosabbnak látszó kapcsolat is rohadhat közben, sőt, általában a kívülről legszebbnek tűnők mögött van a legnagyobb pusztulat. Csak ezt, éppen ezért, maguk a pár tagjai vallanák be legkésőbb. Annyi erőfeszítés van a felszín simán tartásában, annyi vér és verejték, a saját kínkeserves munkája gyümölcsét pedig épeszű ember nem rombolja le! Inkább büszke rá. Titkon, a csontig hatoló gyűlölet és szenvedés mögött büszke arra, hogy ilyen hibátlan álcát tud felhúzni az ajtaja mögötti pokol elé. Fehér kerítés, fehér mosoly, kiscica. Senki sem sejt semmit. Tökéletes. 
A film egyik nagy hibája a hossza. Lassú és fondorlatos történet ez, amiben az igazi cselekmény a karakterekben zajlik, és így, valódi akció nélkül szinte elkerülhetetlen, hogy a két és fél óra nagyon hosszúnak érződjön. Amellett a kissé túl szolgai megvalósítással is vannak problémák. Nem feltétlenül lett volna szükség a lapról-lapra való átültetésnek, bizonyos részeknél pedig kifejezetten ilyen érzetet ad. De persze ezt is csak az olvasók fogják érteni. Ami viszont ennél nagyobb, ám a film szerencséjére ugyanígy csak a könyvet ismerők számára feltűnő baj, az magából a film médiumából adódik. Az írott szó ugyanis fényévekkel több esélyt ad arra egy karakternek, hogy meséljen, hogy elmélkedjen és így megismerjük a legbelső gondolatait. Enélkül viszont a vásznon mind Nick, de főként Amy karakteréből elvesznek nagyon jelentős részek, amitől egyoldalúbbá válik a sztori, ez pedig, ebben az esetben nagyon zavaró. Amik jelen vannak azok ülnek, ám így egy kevésbé árnyalt, kevésbé orrbavágó konklúziót kapunk az egyébként összecsapott befejezésben. Amit meg azért nem értek, mert a befejezés már a könyvnél érezhetően túl hirtelen, ha már lehetőségük volt javítani, miért nem tették? 
A Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére, 2005 óta Benedek Elek, a nagy mesemondó születésnapján, szeptember 30-án ünnepeljük a Magyar Népmese Napját. A K&H gyógyvarázs mesedoktorai ez alkalomból is mesélésre biztatnak mindenkit a beteg gyerekek mielőbbi gyógyulása érdekében.
Az In Flames legnagyobb nótája az Only for the Weak. Ez Budapesten is tisztán látszott. De miközben az egész terem együtt ugrált, és levegőt is csak szigorú kamatú hitelre lehetett kapni, kiderült, hogy a svédek bulija minden, csak nem gyengéknek való élmény. Ahogy arra is fény derült, hogy a közönség tartja a lépést a göteborgi dallamos metal alapcsapatával.
Stratégiai együttműködést írt alá a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) és az Origo Filmstúdió. A BKF nemzetközi filmes képzésében részt vevő hallgatói ezentúl a budapesti Origo Filmstúdióban tanulhatják meg a szakma gyakorlati alapjait. Az Origo Filmstúdió az általános gyakorlattal szemben nem egy raktárból konvertált stúdió, hanem egy nemzetközi standardok szerint, kifejezetten a filmes igényeknek megfelelően épült, modern stúdió komplexum. A stúdió 17,5 hektáron fekszik, a kilenc műterem 18,000 négyzetmétert foglal el, köztük a 6-os műterem a „superstage”, amely a 4.400 
Kepes András, a BKF Művészeti Tanácsának elnöke szerint ez az együttműködés "nem csak a BKF számára nagy előrelépés, de a magyar filmipar számára is". Ő is kihangsúlyozta továbbá, hogy ezzel a lépéssel kulturális értéket teremtenek, szeretnék ugyanis a magyar filmutánpótlási bázist megalapozni. Ehhez pedig jó helyzetből indulnak. Hazánkban a kreatívipar erősödőben van: az ágazat teljesítménye majdnem ötször, exportja közel kétszer gyorsabban nő, mint a gazdaság egésze. Hozzátette, hogy a szektor már jelenleg is a GDP 3,7 %-át adva növeli a magyar gazdaság versenyképességét, így „Minden alapunk – világszínvonalú magyar filmstúdiók, támogató gazdasági környezet, kitűnő szakemberek, stb. -, megvan ahhoz, hogy a reklám-, játék- és tévéfilmek forgatásával hazánk kreatíviparát tovább erősítsük. Ehhez mi a naprakész, kreatívan gondolkodó filmes szakemberek képzésével tudunk hozzájárulni.” Kecskés Ilona, az Origo Film Studios cégvezetője is a gyakorlati képzés fontossága mellett érvelt és a világviszonylatban is remek és elismert filmyes szakemberek dícsérete mellett felhívta a figyelmet arra, hogy ”Az együttműködés célja, hogy a filmes stáblistákon még több magyar név szerepeljen!” Hogy ebből az új kezdeményezésből pontosan mi is lesz és mikor, az még a jövő zenéje, ám ha olyan gyorsan és hatékonyan ültetik át a terveket a gyakorlatba, mint ahogy az idén januárban felvetődött együttműködési ötletet kevesebb, mint egy év alatt valósággá változtatták, akkor nemsokára talán tényleg igazzá válhat, hogy "Budapest az új Hollywood". De legrosszabb esetben "csak" több jólképzett, tapasztalt filmes szakemberünk lesz, akikre büszkék lehetünk, ez sem egy rossz lehetőség.
Hatodik születésnapját ünnepli október 4-én a Barba Negrában a punkos kelta bulizenét játszó Firkin. Az esemény apropóján ültettük le némi összefoglaló múltidézésre a banda fuvolását, Péter Jánost, aki többek között sztorizott az első koncertről, a kanadai limuzinokról, aranylemezről, vonó által halálra ítélt újságíróról, és arról is, hogy miért érné meg turnézniuk Szváziföldön. 
A megalakulás pillanatában, vagyis hat évvel ezelőtt, milyennek képzeltétek el a Firkint 2014-ben?
Az első albumotok, a Firkinful of Beer aranylemez lett, sőt, Fonogram-díjra is jelölték. Utólag a zenészek szívük szerint mindig változtatnának ezt-azt a korábbi anyagaikon…
- Lesznek vendégek, ahogy már megszokhatták azok, akik rendszeresen jönnek a nagy koncertekre. Most éppen Szabó Gergely “Szög” (Dalriada) billentyűs lesz az egyik vendégfellépőnk, a másik pedig Turáni Csongor (ex M.É.Z.) hegedűs-bendzsós, az ír zene magyarországi doyenje, aki már többször is hatalmas sikert aratott a bulijainkon. Előzenekarunk a mexikói Pacheco lesz, akik csak azért utaznak Ausztriából hozzánk, hogy bemelegítsék ezt az estét rendesen, ahogy ilyenkor lennie kell!
„Töltődj fel múzeummal!” Folytatódik a 2006-ban hagyományteremtő céllal elindított, és mára a múzeumok egyik legjelentősebb országos eseményévé vált rendezvénysorozat. Szeptember 29. és november 9. között az ország 94 településén 168 muzeális intézmény 1773 programmal várja a Múzeumok Őszi Fesztiválja látogatóit.
A rendezvénysorozat közönségprogramjai nyolc központi témakörhöz kapcsolódnak.
Egy remix még a legnagyobb kedvencünktől is olyan, mint a csoki mellé a nyereményjáték a csomagoláson: különösebben nem dobja meg a pulzusunkat. Az október 1-jén Budapesten fellépő Trentemoller viszont más tészta. Akire a Depeche Mode, a Pet Shop Boys, a Franz Ferdinand vagy Moby rá meri bízni a dalait egy kis összekutyulás erejéig, az értheti a dolgát. Szemezgettünk egy kicsit a legjobb újraértelmezései közül.
A századforduló kávéháza varázslat volt, a nagyvárosi életforma nélkülözhetetlen eleme, a művészeti és kulturális élet pezsgő központja, ugyanakkor volt benne valami különleges, egzotikus is. Az ingyenes városi sétán az érdeklődők ennek eredhetnek a nyomába, megidézve a múltat, Kosztolányi, Rippl-Rónai vagy József Attila asztaltársaságává válva.
Ingyenes városi sétákat szervez ugyanis az egyik kávéforgalmazó cég. A program során a Hosszúlépéssel közösen kalauzolja végig a résztvevőket a kávéházak aranykorán, és újranyitja számukra a Japán Kávéházat. Az első séta szeptember 29-én, a kávé világnapján indul, amikor egy hatalmas csészeinstalláció és kóstoló várja a kávérajongókat az Erzsébet téren.
Ha vegetáriánus lennék vagy nagyon rosszul lettem volna a szűk másfél óra végére, vagy áttértem volna a vallásos húsimádatra, húsevő lévén "cupán" nagyon-nagyon megéheztem. Húsra, természetesen. A világ legjobb árukapcsolása lenne a Jurányi előterében egy kolbászos stand felállítása az előadás napjaira, a teremből kiáramló tömeg szerintem pillanatok alatt lekopaszítaná, zsírtócsákat és meglepett árusokat maga után hagyva. Vagyis, elnézést, meglepett csemegepultosokat. Hiszen a csemegepultos-lét hivatás. Igazi szakma, a legnemesebbek közül - és ezt most minden irónia nélkül mondom. Lajos zsíros kalandjai közben nem csupán a Vásárcsarnok "népének" szokásaiba, kedvelni- vagy gyűlölnivaló tagjainak mindennapjaiba pillanthatunk be, de a vevő-eladó egyenlet egy-egy oldalán állva maga a nagybetűs Emberiség is megmutatja különböző, szebb vagy csúfabb arcait. Lajos azért van kivételezett helyzetben, mert neki van ehhez szeme, mert neki, még ha tényleg meg is szereti, tényleg komolyan is veszi, ez csak egy játék. Egy kis szünet saját, elismerten kivételezett "értelmiségi életéből", egy pontosan kiszámított és lemért év, amely alatt csemegepultost játszik, hogy igazi közelségből meglássa az embereket. Aztán a csemegepult úgy hozzánő, mint egy jó barát, aki minden rezzenését érti. A kolbászok, hurkák és virslik okos és megértő barátokká válnak, akik mellett a különféle, csak önmagukkal elfoglalt, buta, naív, vagy egyszerűen csak unalmas nőket is könnyebb elviselni. 
A csemegepultos naplóját színre vinni valóban így a legjobb, monodrámaként. Nem csak a könyv E/1-es narrációja miatt, de mert Lajoson kívül a többi szereplő nem igazán létezik. Mi, olvasók, csak a róluk az ő fejében élő képpel találkozunk, ez az ő története, amit ez az egyszemélyes, ám mégsem magányos módszer szépen átemelt a színre, Lőkös Ildikó dramaturg és Göttinger Pál rendező valóban remek munkát végzett. Hatalmas dícséretet érdemel még a díszlet, egyszerűségében és fantáziadússágában is lenyűgöző, ahogy egyetlen forgószínpadra felépített csemegepulttal megjelenítik az összes helyszínt, praktikussá és mozgalmassá téve olyan tereket, amelyek mindannyiunk számára unásig ismertek. De minden erőfeszítés, minden remek ötlet hiábavaló lett volna a tökéletes főszereplő nélkül, akit Ötvös András személyében sikerült megtalálni. Mondjuk az Isteni műszakbeli teljesítménye után az, hogy Ötvös nagyon tehetséges, nem meglepő kijelentés, de hogy ilyen széleskörű a repertoárja, remek ritmusú a humora és finom az érzelmi kifejezőképessége még úgy is, hogy teljesen egyedül van a színen, az már inkább. Legalábbis nekem. A kisebbfajta erőnléti edzésnek is beillő előadás - ugyanis az egész díszlet mozgatása Ötvös feladata, ami a sok ember és szűk tér miatt rettentő fülledt teremben, a folyamatos rohangálással együtt nem kis dolog - utolsó perceiben is ugyanolyan energiával láncolja magához a néző szemét és agyát, ahogy a belépése pillanatában, a kettő között pedig a rekeszizmán és a szívén is mestereien játszik.
Október 3. és 12. között rendezik meg a Design Hét Túrákat, melyekből idén a korábbi években megszokottnál jóval többet kínál a fesztivál. Újdonságként ráadásul nemcsak Budapest, hanem a magyar iparművészet három világhírű, vidéki központja: a Herendi Porcelánmanufaktúra, az Ajka Kristály és a Zsolnay Porcelánmanufaktúra is bejárható a túrákon. 
A MOL Bubi kerékpárok túra a budapesti hidak budai hídfőit járja végig: a Lágymányosi-hídtól az Árpád-hídig ismerhetik meg az érdeklődők a jelenlegi és a már nem álló hidak történetét, a város közlekedésében, építészetében és történetében betöltött szerepüket.
A Neopaint Works belvárosi tűzfal túrája során a közel 10 éve működő festőcsoport tagjai személyesen kalauzolnak el VII. Kerületi alkotásaik világába, mesélnek az előkészületekről, nehézségekről, a verejtékes munkáról és mindenről, ami egy ilyen tűzfalfestmény létrejöttéhez szükséges.
A túrákon való részvétel regisztrációhoz kötött, a regisztráció szeptember 25-ével indul! További információ és a részvétellel kapcsolatos részletek elérhetőek a 
Egy társasház hét lakásába kukucskál be Pálfi György új filmje. A Szabadesés pont annyira abszurd és megmagyarázhatatlan, mint a saját szomszédságunk.
„Csókolom, azért jöttem föl, mert eláztatták a fürdőszobám plafonját.” „Á, az képtelenség, mi nem szoktunk itthon fürdeni!”