Egy remix még a legnagyobb kedvencünktől is olyan, mint a csoki mellé a nyereményjáték a csomagoláson: különösebben nem dobja meg a pulzusunkat. Az október 1-jén Budapesten fellépő Trentemoller viszont más tészta. Akire a Depeche Mode, a Pet Shop Boys, a Franz Ferdinand vagy Moby rá meri bízni a dalait egy kis összekutyulás erejéig, az értheti a dolgát. Szemezgettünk egy kicsit a legjobb újraértelmezései közül.

Röyksopp – What Else Is There

Az északi zenész/producer munkásságának megismeréséhez ez a remix tökéletes kaput jelent. Így lesz maximális a skandináv életérzés, hiszen a norvég duó ízeihez adja hozzá a saját dán zamatát. A What Else Is There Trentemoller féle megpörgetése az előadók származási helyéhez hasonlóan kicsit hűvös, kicsit tartózkodó, de van benne némi ősi ösztönösség, és egy késhegynyit nyers is. Pont mint a nem kellő ideig füstölt rénszarvaskolbász.

Trentemoller – Miss You

Amikor a hóhért akasztják. Vagy közelítsük meg a kérdést stílusosabban: lenni vagy nem lenni? Ez nem kérdés: lenni. Még akkor is, ha hiányzik. Trentemoller 2006-os The Last Resort című debütáló nagylemezét zárta a Miss You, és a billenytűk és stúdiós ketyerék nagymestere olyan szerelembe esett a dal iránt, hogy kerekített belőle egy remixet is. Ha az eredeti darab finoman gyöngyöző pezsgő, az újraértelmezés egy igazi electro-cuvée. Egyszerre pötyögős minimál, instrumentális ambient és félszomorkás kopott bakelitlemezes rusztika, nem kevés északias, baltával darabolt tökéletességgel. Amolyan hipnotikus unikum.

Booka Shade – Outskirts

Szeretettel ajánljuk minden tervezőgrafikus figyelmébe – rajzoláshoz háttérzenének tökéletes. Meg egyébként sem nagyon lehet belekötni. Tömény audio-inspiráció. Két olyan előadó munkáját vegyíti, akik külön-külön is zseniálisak, hát még így együtt. Megunhatatlan. És ha már élvezet- és kedvelt előadó-halmozás: amikor azért masszírozzuk az emlékeinket, hogy honnan a fenéből olyan ismerős Woodkid Run Boy Run-jának összetéveszthetetlen dobüteme, ennél a pontnál nem kell tovább keresgélni. Az Outskirts az a bizonyos alfa és omega.

Trentemoller – Moan

A minimalizmus pofátlan csúcsa, és megint a bakó bokázik a bitón, avagy Trentemoller újfent saját magát akasztja. Azaz ezúttal sem volt rest ismét nekiugrani a saját művének, amelynek original változata a fentebb már említett 2006-os bemutatkozáson lelhető fel. Minden felesleges sallang levagdosva, a sövény megnyesve, tündöklő ruhájától megfosztva, lecsupaszítva – akárcsak az alábbi videó hátteréül választott fa. Pattogva törtet előre, megállíthatatlanul, hajókürtszerűen beúszó szintihangokkal, elmaradhatatlan poti tekergetésekkel. Minimál-szerelem. Minimál. Szerelem.

Trentemoller – Deceive (feat. Sune Rose Wagner)

Míg a legtöbb előadó az albumai végére sokszor kifogy az ötletekből, a dán fenomén pont oda összpontosítja a legerősebb pillanatait. A 2013-as Lost korongról a Deceive a kivédhetetlenül hullámzó basszus loopjával úgy vetődik rád, mint kiéhezett fehér cápa az oroszlánfókára, és úgy fon magához, mint kockás piton a fagyasztott nyulat – valamint a lovas klipje is gyönyörűség -, de amit idén kapott, az a visszhangos-ködös-poros-füstös-lebegős hangulaton túl egy olyan újraértelmezett alap, amivel nincs mit vitatkozni. Egyszerű, súlyos, két "lábon" áll, de még mielőtt unalmas lenne, hopp, itt-ott megtört ütemekkel operál, amitől nem lehet nem odafigyelni rá. Október 1., gyere el gyorsan! Nagyon várunk már.

A cikk elkészültéért külön köszönet Horváth Katának!