Szombat délután, tizenhárom fok, borús, hűvös idő, de több mint ezer ember fittyet hányva minderre, felspanolva várta, hogy elrajtolhasson a Pólus Centernél kialakított akadályfutó-pályán, a Fighters' Festen. Vizes medence, konténerpiramis, mocsaras árok és egyéb nyalánkságokkal kellett megküzdeni a bátor jelentkezőnek október 4-én, hogy a végén büszkén kijelenthessék, harcossá váltak.
"Lányom neked elment az eszed!" Ez volt a szüleim első reakciója, miután bejelentettem számukra, hogy indulok a Fighters' Festen, és részleteztem, hogy pontosan ez mit is takar. Bár a sportbolondériámról eddig is tudtak, de ez volt eddigi legvadabb ötletem. Na nem a 3 km lefutása miatt, hanem a 19 akadály ismertetése váltotta ki belőlük a nem túl hízelgő reakciót elmeállapotomat illetően. Szombaton délben mikor kiért a csapatunk a Pólus Center mellé, és megláttuk az első akadályt, már kezdtem én is igazat adni Édesanyáméknak, de ez persze csak múló zavar volt az erőben. Miután letudtuk a regisztrációt, az átöltözést és konstatáltuk, hogy bizony meleg az nincs, és az eső lába is erősen lóg, egy rövid bemelegítéssel hangolódtunk rá a futásra, majd kezdetét vette az őrület!
"A szalmabálák nem kisebbek szoktak lenni?" - jött a kérdés már rögtön az első akadálynál, de kiderült, hogy a közel egyéves kettlebellezés, azért megtette hatását, és pillanatok alatt az akadály túl felén voltunk, ahol két konténer várt ránk tele hideg vízzel. Mondanom sem kell, közel s távol nem volt kellemes érzés, az amúgy is hűvös időben megmártózni a "medencékben", majd cuppogó cipőben, jéggé fagyott lábakkal tovább indulni a konténerpiramis felé. Bár a szervezők igazán kedvesek voltak, és senkitől sem várták el, hogy a földről felhopponáljon a konténerek tetejére, néhány szalmabálát kihelyeztek, hogy esélyt adjanak nekünk, de a nyirkos, vizes fémben való megkapaszkodás így is jelentős kihívásnak bizonyult, amit a női részleg csak csapatmunkával, és a fiúk segítségével tudott teljesíteni. Ezt követően utunkat állta pár amerikai focista, egy kamion, egy szögesdrótpálya, néhány szalag és egy mocsaras árok, így aki eddig nem lett elég vizes és saras, az most bepótolhatta elmaradását. A Szilas-patakban és mellette való futkározás után az utunk a Pólusba vezetett, hogy először megmutassuk mocskos mivoltunkat az épp étkezőknek, majd megnézzük a Media Markt tömörítőjét belűről. Ezután már szinte sétaüdülés volt a pálya, csupán egy rámpa, egy terepjáró és két konténer állta utunkat, és következhetett végre a jól megérdemelt örömködés a célban.
Összesen tizenkilenc embert próbáló akadályt küzdöttünk le csapatban és egyénileg, és bár több sérülés is volt, a mezőny nagy részének azért sikerült a saját lábán, sántikálás nélkül beevickélni a célba. S hogy miért ilyen népszerűek az akadályfutások mostanában? Miért vállalkoznak nők, férfiak és gyerekek százai, ezrei arra, hogy önként koszosak legyenek, kússzanak, másszanak a mocsokban, majd utána két napig a sebeiket és zúzódásaikat gyógykezeljék? A válasz egyszerű: mert nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor az ember legyőzi önmagát! Mámorító pillanat beérni a célba, és visszagondolni az akadályokra, hogy bizony ezeken mind átmásztam, felmásztam, és képes voltam teljesíteni ezt a koránt sem egyszerű pályát! Órákon, napokon át tartó mosolygás és diadalérzet tölti be az ember lelkét, hiszen ezeken a versenyeken nem az első hely megszerzése a fontos, itt aki célba ér, mind győztes!
Bár érmet nem kaptunk, majd egyszer postán érkezik utólag, és ajándék póló sem járt a versenyzőknek, de összességében remek csapatépítő délután volt, és biztosan indulunk még pár hasonló versenyen. A nagy sikerre való tekintettel ugyanis a Fighters' Run mellett, még számos hasonló megmérettetés közül válogathat, aki kedvet kapott egy kis akadályfutásra. A legközelebbi esemény a Spartan Race Sprint versenye lesz a Hungaroringen október 25-én, de a Brutál Futásról és a Legion Runról sem szabad megfeledkezni, noha ezekből idén már nem rendeznek futamot. Mielőtt bárki elrettenne, hogy ő minderre soha nem lenne képes, elárulom, nincs szükség különösebb terminátori képességekre egy ilyen megmérettetéshez, csak egy jó csapat kell, némi alap állóképesség, és simán teljesíthetőek ezek a versenyek.
Futásra fel, éljenek a harcosok!
Fotók: Kovács Melinda