Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Egyszerű és jó, mint a tízszer egy

Egyszerű és jó, mint a tízszer egy

Blahó Dávid írása itt: - 2015-05-09 11:14

Naná, az lenne a tökéletes, ha mindig a komfortzónán belül maradhatnánk, és soha semmi nem változna. A nőnk örökké tangát hordana, a pasinknak sosem ritkulna meg a haja, az Irie Maffia meg mindig ugyanolyan zenét játszana. Csak hát ők pont nem így tesznek az új lemezükön, és bár egyáltalán nem szorulnak rá, én most megvédem őket.irie_maffia_10_kiemelt.jpg

iriemaffia_10_artwork.jpgKijár a tisztelet a 10 esztendős zenekarnak, hiszen az ünnepi évfordulóhoz kapcsolódóan igazán bátor lépésre szánták el magukat. A szimplán csak 10 címet kapott legfrissebb lemezük ugyanis merészen szakít a korábbi IM hagyományokkal, és ha szigorúan nézzük, talán a Johnny No Walker az egyetlen dal, amely a hagyományosnak tekinthető reggae stílusjegyeket viseli magán. Emiatt a kommentekben kapott is a formáció hideget és meleget, csak úgy repkedtek a „kérem vissza a régi Irie-t!” és a „hova tűnt az igazi Irie?” típusú rajongói bejegyzések. Persze akinek volt már kedvenc zenekara, és nehezen fogadta el, ha azok továbbléptek az addig képviselt stílusból, az megértheti az elégedetlen hangokat. Ugyanakkor a másik serpenyőben ott van a művészi önkifejezés tökéletesen érthető vágya, ahogy az is, hogy a 10 egész egyszerűen egy kiváló album.

Igen, tényleg nem egy tipikus Irie Maffia album – távolról sem -, de minden kétséget kizáróan ez az erénye; ráadásul a 10. születésnapját ünneplő csapatnak hadd legyen már meg az a szabadsága, hogy valami újba kezd. És mindezt mennyire jól teszik!

irielepcsoskicsi.jpgA nyitó Easy As One Two Three – ami a Sziget 2015 hivatalos himnusza is – már az első hangoktól magába foglalja az „itt valami nagyon jó következik” ígéretét, és Sena a kezdő pár sorral rögtön meg is adja, hogy mi az üzenetük. Ez valóban egy himnusz, ami azonban nem egy bugyuta dallamra vagy óvodás mondókákra emlékeztető frázisokra épít, hanem tényleg emelkedett. Ha valami süt a 2015-ös Irie Maffiából az pont a magabiztosság: a legjobb nóta, a Here Come the Girls, amellett, hogy egy hamisítatlan party-induló Sena lehengerlő hangjával, valósággal önkéntelenül is arra sarkall, hogy kihúzd magad és felemeld a fejed – és hogy közben ragyogjon az ábrázatod.

Igen, jóval több az elektronika ezen a lemezen, de ettől még mindegyik MC megkapja a maga dalát. Így kerül a középpontba Kemon a Grenada című nótában, Busa a Hé te! füstösen settenkedő soraiban; a másik csúcspont, a kiválóan eltalált szánsájn-hangulatú Be the One pedig leginkább Columbo perceit hozza el. Közben persze vannak kooperációk is – ilyen például a Vissza a jövőbe! idézettel indító Supersonic vagy az ugyancsak elektronikára épülő, klipes Jump Up -, és hát Sena ezúttal is varázslatos (halld pl. Elephant Bones), de nála az lenne a meglepő, ha nem az lenne. A Whistle and Walk is modernkedik egy sort a mostanában már kötelező elemnek számító hajókürtszerű effekttel; az albumot pedig egy régi ismerős, a Tisztelet zárja, amiben óriási Kemon magyar rapjét hallani, és hát a szöveget is rendesen odatették Busával.

Remek lemezt készített az Irie Maffia, amelynek egyetlen gyengébb pillanata sincs, viszont az tény, hogy a befogadása igényel némi nyitottságot. De hát nem pont erről szól alapvetően ez a zenekar?

Boldog 10. születésnapot, Irie Maffia!

iriemaffia2015_frontemberekkicsi.jpg

Fagyi féláron? Igen!

Fagyi féláron? Igen!

A tavasszal együtt a fagyiszezon is beköszönt, ezért a magyar kézműves fagyik idén is felvonultatják legjobbjaikat május 8-án, méghozzá féláron. Az alábbi öt fagylaltozót már kipróbáltuk, ide mindenféleképp érdemes ellátogatni!

a-fagylalt-napja-0418122814293095884644.jpgSütipatika

sutipatika.jpgA Sütipatika a Nyugati pályaudvartól nem messze, a Teréz körúton csábítja az arra járókat jobbnál jobb fagyikkal. Különösen a gyümölcsös fagylaltjaikat ajánljuk, mert nem pusztán az ízük olyan, mintha egy érett sárgabarackba vagy körtébe harapnánk bele, de az állaguk is tökéletes. Természetesen, aki inkább a csokoládés, vaníliás letisztult, régi ízeket kedveli sem fog csalódni, számukra a ferrero roche és a somlói ízvilágú nyalánkságokat ajánljuk jó szívvel. Egy gombóc 200 forintba kerül, vagyis pénteken csupán 100 forintba, édes tölcsért pedig 50 forintért kérhetünk. 

Hisztéria Kávézó

10982079_757272014385911_3120613420935754062_n.jpgNem puszta hisztéria a Hisztéria Fagylalt sikere, melyet az országban három helyen is féláron kóstolhatunk meg pénteken, Budapesten a WestEnd aljában, Gyömrőn a Szent István út 28. valamint Tápiószecsőn a Pesti út 5. szám alatt. A hűvös finomságoktól roskadozó pultból ránk kacsingató New York sajttorta, meggyes mákos és fahéjas szilvás fagylaltoknak még eddig egyszer sem sikerült ellenállnunk, de jó szívvel ajánljuk a somlóit, a Velencei álmot, a túróst és a Pannacottás sós karamelles gombócokat is. A Hisztériánál egyetlen nehézség a választásban rejlik, a hatalmas kínálatot látva ugyanis könnyen elveszik az ember a fagyik tengerében. 

Juhász Cuki

rizs.png

Régi nagy kedvencünk a budapesti Ráday utcában, illetve már Budaörsön is megtalálható Juhász Cuki fagyija, amikor csak a környéken járunk, nem hagyjuk ki. Nagy kedvencek a régi klasszikusok, és a valóban gyümölcs ízű ezer féle gyümölcs fagyi, de természetesen az új trendek szerelmesei is megtalálják számításukat a kínálatban. A kínálat persze változó, de a gyünmülcsözön garantált, és remélhetőleg a Kindert sem hagyják ki holnap  a kínálatból. Nálunk az abszolut befutó talán az epres csoki, és a fahéjas alma, de biztosan lecsapunk majd a linzerre és mentás csokira is. Vagy legyen mégis az epres csoki? Esetleg a rizs? Meggyőző fotó, ugye? 

Kis Itália

kisitalia.pngHa nem is repít egészen a napsütötte Olaszországig, mindenképpen megédesíti a napot a Kis Itália is. Az apró cuki szuper krémes nyalánkságokkal kényezteti a Váci útra zarándokoló fagyirajongókat. A kínálatot hosszú lenne felsorolni, úgyhogy javasoljuk, inkább kóstoljátok végig Ti is! Azt azért eláruljuk, hogy itt is találhat mindenki kedvére valót, hiszen a klasszikusoktól a bon-bon fagyikon át az igazi különlegességekig mindenféle nyalnivaló megtalálható a pultban. Ajánlatunk a többféle verzióban kínált sajttorta, de nagyon szerettük a sztracsatellát is, Feri bácsi kedvence pedig nekünk is nagy kedvencünk!

Zila Kávéház - Krisztina Cukrászda

befunky_collage_1.jpgA 18. kerület rejtekében található az Üllői út 452. alatt a Zila Kávéház, a különleges sütemények és mennyei fagylaltok birodalma. Az országtorták és házi krémesek mellett egy hónapja már beindult a fagylalt készítés is a cukrászdában, így bárki letesztelheti a csipkebogyós, rebarbarás epres vagy épp homoktövises hűs nyalánkságokat. Azonban, ha nem vagyunk ennyire vállalkozó kedvűek az erdei gyümölcsökkel ízesített túrófagyit, illetve a maracujas vagy epres görög joghurtos fagyit ajánljuk, mindkettő lágyan simogatja az ízlelőbimbókat. 

 

Az eddig csatlakozott fagylaltmesterek listáját ITT találjátok, de ez még koránt sem végleges, érdemes az esemény Facebook oldalát is figyelni. Kíváncsian várjuk Ti merre jártok, kóstoltok fagylaltot május 8-án, élményeiteket hozzászólásban oszthatjátok meg velünk a cikk alatt vagy a Facebook-oldalunkon.

Elválaszt és összeköt

Elválaszt és összeköt

Vannak olyan dolgok az ember életében, amelyekről csak visszatekintve derül ki, milyen meghatározó pontjai is voltak a történetüknek. De amikor néhány óra leforgása alatt elszakadunk a szerelmünktől, a testvérünktől és magunk mögött kell hagynunk az egész addigi életünket az nem ilyen. Mégis, jópár évvel később is ráeszmélhetünk, mi mindent jelenthet az az egyetlen nap - nem csak nekünk, a családunknak, de egy idegen vándornak, vagy akár még egy jóval korábban élt írónak is.

div-slid.jpgcovers_327755.jpgA Divisadero egy különös könyv - a szó legjobb értelmében. Michael Ondaatje olyan könnyedséggel fűzi sokfelé ágazó, kifejezetten súlyos történeteinek narratíváját, mintha éppen csak leült volna az olvasó mellé mesélni. Úgy bontakoznak ki a cselekményszálak, ahogy az ember emlékezete összeáll: ide-oda ugrálva, előre- és visszautalva, kitérőkkel és elgondolkozásokkal, ráérősen és szabadon, de éppen ezért lyukakkal tarkítva is. A regény egyik legjobb tulajdonsága az, hogy ezek a lyukak, elterelések és szétfutó elmélkedések nem érződnek végül hiánynak, sőt! Nélkülük lehet, hogy egy kerekebb, lezárt történetet kaptunk volna (vagyis inkább négyet, lévén a kötet végére már négy főszereplőnk lesz) de éppen miattuk élnek ennyire ezek a történetek. A minden különösebb jelzés nélkül főszereplőt váltó fejezetek, a logikát nélkülöző részekre osztás vagy éppen a könyv hosszában 2/3 - 1/3 arányban elosztott két különböző idősík nemhogy elidegenítenek, de még inkább bevonzanak a karakterek életébe, a szertelenül, egymásból építkező mese különálló mégis folytonosan egybefonódó szálaiba. Ahogy az életet vagy az emlékezetet, ezeket a történeteket sem zárhatja le más, csak a halál. És még a halál után is ott van a többiek emlékezete...

Kalifornia, valamikor a hetvenes években. Igaz, hogy hódít a trapézfarmer és a szabad szerelem, Anna és Claire apja ettől még régimódi szigorral és távolságtartással neveli lányait a farmján. Nincs ebben semmi rossz, a lányok és fogadott bátyjuk, Coop boldog, dolgos hétköznapjait a végtelen lovaglások, kevés szavú vacsorák romantikus vidéki idillje lengi körbe. De a felnőtté válás ezen a nomád helyen sem kerülheti el hőseinket, az érzékeny folyamat pedig végül egyetlen, az emlékezetekbe magát izzóan belemaró délutánban csúcsosodik ki, és változtatja meg mindhárom hősét. Anna, Claire és Coop története ezután több évvel és több tízezer kilométerrel arrébb, külön-külön folytatódik, mégis, az egykor egymás bizalmas közelségében növekvésnek induló életek még így, időben és térben távol egymástól sem tudnak végleg elszakadni a másiktól. A szeretők, haragosok, barátok és egy, már csak emlékekben létező író figurái mind beleszövődnek ebbe a szétburjánzó legendába, ami mentén hőseink, akár tudattalanul is, a saját életüket kutatják.   

Ennél többet nehéz lenne a történet(ek) kivesézése nélkül mondani, a fordulópontok, titkok és apróságok lelövéséért pedig igazán kár lenne. Ezért nem is teszem meg. Kicsit olyan ez a regény, mint az élet, ott is csak azt tudhatjuk biztosan, amiben és ahol éppen vagyunk. A jövő ugyanúgy ismeretlen, mint ahogy a múltunk egyes részei rejtettek előttünk, megfakultak, vagy éppen kiszínezte őket az idő. A minket körülvevő embereket pedig jó esetben is csak annyira tudjuk megismerni, amennyire egy, ehhez hasonlóan kiválóan megírt könyv szereplőit. Rajtuk keresztül viszont úgy találhatjuk meg az önmagunkhoz vezető utat, ahogy nem is sejtettük volna - igaz ez  ugyanúgy a regény és a való élet szereplőire egyaránt. 

Ondaatje neve mellé elkerülhetetlenül odabiggyesztik az "Az angol beteg írója"-címkét, ami nem hazugság, csak nem teljes. Lehet, hogy ez a megfilmesített történelmi románc a legismertebb könyve, de maximum annyiban múlja csak felül a Divisadero-t, hogy Az angol beteghez már hozzáillesztették Ralph Fiennes jóképű fizimiskáját. A Divisadero hősei ezzel szemben a képzeletünkre vannak bízva, hogy régi szerelmekből, testvérekből, barátokból, idegenek futó pillantásából és nem utolsósorban önmagunkból felépítsük őket. Hogy aztán a saját kék asztalunk mellett elmesélhessük majd egyszer a saját történetünket valakinek, aki talán általa megért belőlünk valamit, amit még mi magunk sem. Valamit, amitől mások vagyunk, mégis ugyanolyanok, mint a többiek - valahogy úgy, ahogy ez a könyv is. 

A kötet a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Hogyan válj Oscar-díjas operatőrré? Vegyél példát Zsigmond Vilmosról!

Hogyan válj Oscar-díjas operatőrré? Vegyél példát Zsigmond Vilmosról!

Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjjal és több rangos nemzetközi filmes elismeréssel kitüntetett operatőr munkásságát olyan filmekből ismerjük, mint a Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász vagy a Fekete Dália. A Ludwig Múzeum tárlatán keresztül most bepillantást nyerhetünk a híres operatőr életébe és munkásságába egyaránt, miközben magával ragad minket a magyar puszta szépsége, az 56-os forradalom és az amerikai álom.

slider_10.jpg14546.jpgA Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Ludwig Múzeum ad otthont június 21-ig a Fényképezte Zsigmond Vilmos című kiállításnak, melynek gerincét eddig még soha be nem mutatott fényképek alkotják. Az idén 85 éves művész számára a filmezés mellett mindig fontos volt a fényképezés. Az ötvenes évek elején, még Magyarországon kezdett komolyabban érdeklődni a fotóművészet iránt. Gyermekkorában egy betegsége idején ragadta magával a fotózás világa, mikor is szülei Dulovits Jenő Művészi fényképezés című művét adták oda neki, hogy ne unatkozzék. Ennek segítségével autodidakta módon megtanulta a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait. Az előhívást szintén maga végezte így lehetősége volt megtanulni a fotózás laborálási eljárásait is.

A kiállítás szép tematikusan vezet minket végig Zsigmond Vilmos életén és munkásságán, először első még itthon készült rövidfilmjeiből láthatunk jelenetfotókat, sőt a filmekbe is bepillantást nyerhetünk. Ahogy haladunk teremről teremre, úgy bontakozik ki előttünk a fiatal operatőr művésszé válása. A magyar puszta szépségeit, a paraszti lét nehézségeit bemutató fényképei magával ragadják az embert, és nehéz elhinni, hogy mindezt egy amatőr, autodidakta módon fényképezni tanuló fiú készítette. Nem csoda, hogy amikor a Színház és Filmművészeti Egyetemen meglátták a képeket, nem sokat gondolkozott a bizottság a felvételi kérelem elbírálásán.

Az 56-os forradalom idején számtalan képet készített az oroszok bevonulásáról, melyeket később kicsempészett az országból, és végig turnézta az ezekből készített filmmel Amerikát, megmutatva a kint élő magyaroknak, hogy mi történt volt hazájukban. A kiállítás számomra egyik legerőteljesebb élményét azok a képek adták, melyeket az Amerikába tartó hajón készített. A viharos óceánról készült képeket nézve, szinte érzi az ember, ahogy a haragos víztömeg dobálja a hajót, és a tehetetlen félelemtől bizsereg az egész testünk. 

932_15813-p.jpgA tárlat második része az Egyesült Államokba kivándorolt operatőr munkásságán kalauzolja végig a látogatókat. A hetvenes évek elejétől Zsigmond Vilmos olyan rendezőkkel dolgozott együtt, akik alapjaiban változtatták meg az amerikai filmgyártást, mint például Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg. A forgatásokon készült fotókat nézve a szemünk előtt válik valóra az amerikai álom, és a magyar fiúból nemzetközileg is elismert művész lesz, aki 1978-ban a Harmadik típusú találkozásokkal elnyeri az Oscar-díjat. Az utolsó teremben ennek megfelelően részletet láthatunk a filmből, megcsodálhatjuk a szobrocskát, de ami igazán szíven üti az embert az Zsigmond Vilmos rövidke papírfecnire írt beszéde, és a gratuláló levelek. Jó érzés olvasni ezeket a sorokat, hiszen tökéletes példái annak, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, ha küzdünk és harcolunk értük, akkor bármit elérhetünk.

A Fényképezte Zsigmond Vilmos tárlatra érdemes rászánni egy jó másfél órát, hogy kényelmesen végig barangoljuk a termeket, bele-bele nézzünk a filmekbe és elmerengjünk egy-egy kép előtt, akár esti kikapcsolódásként, akár hétvégi programként is megállja a helyét, és utána még egy kellemes sétát is tehetünk a Duna parton. 

4+1 koncert, amiktől még a víziszony sem tarthat vissza

4+1 koncert, amiktől még a víziszony sem tarthat vissza

Mi tagadás, szeretünk A38 Hajós bulikra járni. Nemcsak azért, mert a remek hangzás szinte mindig garantált, hanem mert a programok is kellően változatosak és izgalmasak. Ezt alátámasztandó az elmúlt időszakban is több olyan nevet jelentett be a lehorgonyzott szórakozóhely, akik miatt felettébb érdemes lesz alászállni a bárka gyomrába.glitchmob_kiemelt.jpg

akua.jpgAkua Naru – május 21.

A bűbájos neosoul énekesnő-rapperlány, Akua Naru azért jön a fővárosunkba, hogy bemutassa egészen friss, február 20-án megjelent új lemezét (The Miner’s Canary). Lauryn Hill és Erykah Badu nyomdokain járva, a soul, a hip-hop, a spoken word és a jazz határmezsgyéjén egyensúlyozik ez a New Havenből elszármazott, jelenleg Kölnben élő világpolgár. Az okos és szenvedélyes szövegekkel operáló, afrikai gyökereire is büszke Naru három éve jelentette meg első lemezét. Az albumnak már a címe is sokatmondó: A Journey Aflame, azaz Lángoló utazás pontosan jellemzi az énekesnő világlátását. Felfedezője, a kultikus afro-beat dobos, Tony Allen azt mondta róla: „ő a megtestesült cool”. Költészet, ritmus, zene – Akua Naru a kortárs neo-soul egyik legnagyobb egyénisége, amit tavaly már bebizonyított az A38 Hajón, ahová most visszatér egy forró hangulatú koncertre.

 

The Glitch Mob – június 24.

glitchmob.jpgA bombasztikus, színpadi rocksztár-elektronika egyik legnagyobb produkciója, a The Glitch Mob négy év után újra Budapestre jön! A Los Angeles-i producertrió nyári európai fesztiválturnéjába egyetlen klubfellépést szorított be - június 24-én az A38 Hajón. Eszméletlen hangulatú fellépéseik majdhogynem euforikus rockkoncertek, azok minden külsőségével. A tavaly megjelent második nagylemez, a Love Death Immortality bevallottan nem is lemez, hanem - ahogy egy kritikus fogalmazott - "erőtől duzzadó playlist", amit kifejezetten a show-k kedvéért raktak össze. Mélyen jellemző, hogy a csapat - az eladásokkal egyáltalán nem foglalkozva - az összes lehetséges platformon ingyen elérhetővé tette az albumot. Nagyívű, dübörgő "glitch hop", monumentális remixek (például a White Stripes Seven Nation Army-jára vagy a Prodigy Breathe-jére), fejletépős EDM-himnuszok, összetett és letaglózóan látványos színpadkép, precízen kidolgozott koreográfia és persze totális őrület: erre készülhetünk az amcsi formációtól.

 

Black Stone Cherry – augusztus 10.

A kentucky-i kvartett első magyarországi fellépése ugyan egy klubban, az A38 Hajón lesz, de a monumentális refréneket éppúgy lehet itt is üvölteni, és a súlyos riffek csak még jobban leszedik a fejeket. A 2001-ben alakult Black Stone Cherry az a fajta slágergyáros, stadionrock-himnuszokban utazó zenekar, amelyik éppen elég bátor és tökös ahhoz, hogy kőkeményen is megszólaljon. Éppen ez a gyönyörű bennük: úgy tolják a gigantikus, monumentális riffekkel és fülbemászó refrénekkel operáló arénarockot, hogy közben egy pillanatra sem válik modorossá, és mindig van egy kevés "dirty stoner" a zenéjükben.

bsc.jpg


Dave Lombardo & PHILM – szeptember 09.

philm01.jpgA Slayer iskolateremtő ex-dobosa, az idén ötven éves Dave Lombardo utoljára 2011-ben járt Budapesten - még egykori zenekarával. Most visszatér, hogy PHILM nevű, kísérletező kedvű "szabadidő-zenekarával" adjon súlyos klubkoncertet az A38 Hajón. Bár a havannai születésű Lombardo nem volt alapító tagja a Slayernek, de kulcsfontosságú figurája volt az együttesnek: iskolateremtő dobolása, karakteres alakja szinte teljesen összeforrt a bandával, még akkor is, ha többször viharos körülmények között távozott - és tért vissza. 2012-ben egyfajta örömzenélésre alapított meg a PHILM-et, régi barátjával, Gerry Nestler gitárossal és az ősfunk-kövület War fiatal basszusgitárosával, Pancho Tomasellivel. A trió első lemeze még nem okozott nagyobb földindulást, de közben Lombardo - meglehetősen feszült vitákat követően - kilépett a Slayerből, így aztán minden energiáját a PHILM-re fordíthatta. A különleges körülmények között, élőben, félig improvizálva felvett Fire from the Evening Sun rendkívül erős és változatos album lett: a rengeteg stílus (metal, blues, progrock, minimalista avantgárd, funk, punk, jazz) teljes természetességgel olvad egybe egyetlen nagyszabású szimfóniává. A PHILM úgy kísérletező, hogy közben egy percig sem öncélú, és úgy változatos, hogy közben egy pillanatra sem követhetetlen. Arról már nem is szólva, hogy itt a vissza nem térő lehetőség, hogy egy igazi doboslegendát láthassunk úgy, ahogy egyébként sosem: testközelből.


editors01.jpgEditors – december 08.

És a +1 kakukktojás, hiszen bár a britek buliját ugyancsak az A38 stábja hozza el Magyarországra, a helyszín a Barba Negra Music Club lesz. Ugyanis a kétezres évek elejének egyik legsikeresebb, platinalemezes indie zenekara, az Editors visszatér! Az együttes finom arányérzékkel keveri a gitárorientált rockzenét az újhullámos hangzással, egyfajta sötét diszkót hozva létre. Hűvös elegancia, távolságtartás, ugyanakkor mély és személyes szövegek, hidegen csengő-bongó szintik, fülbemászó riffek: az Editors minden nehézség nélkül ötvözi ezeket a végleteket. A zenekar a közelmúltban egész trükkösen jelentette be új albumát. A nemrég kiadót váltó ötös az új lemezcég egyik bemutató korongján rejtette el az új anyag első számát, a No Harmot. Az első megtaláló annak rendje és módja szerint feltette a YouTube-ra, és ennek örömére Tom Smith frontember is megosztotta a hírt, hogy őszre kész az új Editors-lemez – amit Smith és társai élőben is bemutatnak december elején a Barba Negra Music Clubban.

Nyugi János szan, megoldjuk okosba'!

Nyugi János szan, megoldjuk okosba'!

Árpa Attila suttyókkal telepakolt akciókomédiájának első része óta eltelt tizenegy évben főhősei egy fikarcnyival sem lettek bölcsebbek, így bénázásaikból bőven futotta egy újabb másfél órás filmre is. Az Argo 2 (16) nem árul zsákbamacskát, azt hozza, amit várunk tőle: idióta poénokat, rengeteg káromkodást és egy zseniálisan inkompetens bűnbandát, akik valahogy mégis mindent megoldanak okosba'.

argoslid.jpg

20110818argo2.jpgIlletve mégsincs teljesen híján meglepetésnek az Argo 2. Kulka János szerepeltetése, mint Fekete Lótusz (hétköznapokon csak János szan), a legendás japán harcművész azért eléggé "mi a f... van?"-pillanat, de amilyen sírva lehet rajta röhögni, éppen annyira jó ötlet volt. Az ehhez hasonló, papíron képtelenül ostobának vagy erőltetetten humortalannak tűnő, ám a filmben mégis tökéletesen működő momentumok mellett a suttyóság határtalanságának reálisan, éppen ezért rettentő viccesen való megmutatása a film erősségei. Na meg persze a karakterek. Az, egy letűnt korból itt ragadt, kiskapukra szakosodott, mindent józannak kevéssé mondható paraszti ésszel, durr bele-erőszakkal és üvöltözéssel megoldó Tibi (Kovács Lajos) és bandája, mindenki számára ismerős, ikonikus karakterek. Akár más filmekből, a faluból, városból, kerületből, a sarki kocsmából vagy a családi körből valószínűleg mindenkinek van egy hatalmas álmokat dédelgető, de azokhoz képest mérhetetlenül pitiáner ismerőse. Tibiék álma az, hogy a malibui tengerparton süttessék a hasukat - és, mint önmagukat nagymenő bűnözőnek tartó félnótások, úgy gondolják, ezt egy jól sikerült szuperakcióval el is érhetik. És ebből az álomból még a börtön is csak egy pillanatra tudja felébreszteni őket.

Tibi ugyanis a 2004-es kalandjuk óta a rácsok mögött kötött ki, ahonnan éppen akkor szabadul, mikor János szan (Kulka János), egy japán szindikátus embere, az ugyanott raboskodó Tejesember (Oszter Sándor) felbérelésére érkezik. Néhány szerencsés/szerencsétlen véletlen folytán János szan végül Tibiéket kénytelen megbízni egy felbecsülhetetlen értékű lemez megszerzésével. Azt viszont, hogy a "lemez"-t eszik-e vagy isszák sem Bodri (Scherer Péter), sem Tyson (Kiss József), sem Psycho (Bicskey Lukács) és természetesen Tibi sem tudja, így egy informatikatanárt (Bán József) is akasztanak a csapathoz. A japán maffia felügyelete mellett a helyi roma vezér, Hangyás Dzsoni (Nagypál Gábor) bosszúja is végigkíséri Tibiék kalandjait, akik szeme előtt pedig csak egy dolog lebeg: a nagy dohány, amit mindenáron meg akarnak szerezni.  

argos02.jpg

Amit csak el lehet tolni egy akcióban, azt Tibiéknek sikerül eltolni, bénábbnál bénább megoldásokkal haladnak előre és akaratlanul mindenkinek a tyúkszemére lépnek, akivel csak kapcsolatba kerülnek - és fortuna mégis az ő oldalukra áll. Kalandjaik igazi ízét éppen az adja meg, hogy fogalmuk sincs a ténykedéseiket lehetővé tevő hihetetlen mázliról, hanem törhetetlen magabiztossággal örülnek a sikereiknek. És pont ez az a fajta ostobaság, amin az ilyen jellegű, önmagukat is kellemesen komolytalanul vevő komédiákban röhögni lehet.

argoslid.jpgAz Argo 2 is ennek az isteni szerencsének és a legtöbbször jól működő arányérzéknek köszönheti a sikerét. Nem egy korszakos alkotás, de nem is akar az lenni, egy kedves és bunkó, vicces és akciódús, a történet egyszerűségét nagy volumenűnek beállított blődlikkel dúsító, jólesően tapló film ez. Helyenként elszalad ugyan vele a ló, egy-két poén kicsit túllő a politikailag egyáltalán nem korrekt vicceskedés eléggé tág határain is, de ezeket is sikerül időben visszarántani, így minden rasszista-szexista-polgárpukkasztó félmondat ellenére sem marad rossz érzés az emberben. Sőt, akinek nem derogál ez a humor, az kifejezetten jól szórakozhat a másfél óra taplóságon. Mert maga a film is röhög magán, hát miért ne csatlakoznánk mi is? Röhöghetünk a robbantások és véres leszámolások mögött fel-felsejlő magyar valóságon, a komoly jakuzafilmek és a vérbeli amerikai akciók kifigurázásán vagy a jellegzetes, karikatúra-karaktereken, ahogy tetszik. Amellett, hogy a képzeletbeli aranyköpésraktárunk gazdagodik néhány egysorossal és, sok más magyar "vígjátékkal" ellentétben, nem kell kínosan végigfeszengnünk a játékidőt, nagyítóval keresve a poénokat, az agyzsibbasztó ostobaság is jól áll a filmnek. Ahogy Tibiékre sem, úgy a filmre sem lehet igazán haragudni a hibák miatt, nélkülük talán nem is működnének.

Aki szerette az elsőt, az ezt is fogja és Árpa saját bevallása szerint ez, na meg természetesen az anyagi megtérülés volt a cél. Nos, ennek az egyik felét már elérte...

Gasztrofesztivál-dömping bikiniszezon előtt

Gasztrofesztivál-dömping bikiniszezon előtt

Bár az április időként még bepróbálkozik némi riogatással, vitathatatlanul itt a tavasz - sőt, néha már a nyár is beköszön. Ez pedig egyet jelent a gasztro-fesztiválok dömpingjével, ezért hogy könnyebb legyen fejben tartani őket, készítettünk egy összeállítást a soron következőkből. Van belőlük néhány, íme:

kiikiikii.pngElsőként a Pálinkafesztivál nyit, amely idén végre belépő és kerítések nélkül, nagyobb alapterületen és rengeteg koncerttel is várja a párlatok rajongóit. A budapesti Városháza Parkban május 7-től várják a vendégeket az Év Almapálinkájával, és persze azért kézműves étel remekekkel is, hogy legyen mivel megágyazni.

Szintén május 7-én egy  felvonulással kezdi a hétvégét a FoodTruck Show. Az utcai kaják fesztiválja az Andrássy úton a Food Truck-ok közteres működéséért, másnap, május 8-án pedig már a Városliget melletti Dürer Piknik Parkban  várják az utcai kaják rajongóit, több, mint 50 kiállítóval. Lesz eszem-iszom, sőt, dínom-dánom is, a húsos, halas, gombócos, amerikai konyhás, tésztás, sőt vega jó ebédekhez utcazenészektől szól majd a nóta. A belépés itt is ingyenes, de fesztiválkártyás fizetésre érdemes készülni.

kiikiikii.png

A tavasszal együtt a fagyiszezon is beköszönt, ezért a magyar kézműves fagyik idén is felvonultatják legjobbjaikat a Magyar kézműves fagylalt napján, május 8-án. Az eddig csatlakozott fagylaltmesterek listáját itt találjátok, de ez még koránt sem végleges, érdemes az esemény Facebook oldalát is figyelni. Azon túl, hogy nekünk, rajongóknak 50%-os kedvezményt biztosítanak, egyes résztvevők ajándék gombócokkal is jótékonykodnak, és óvodákban, gyermek otthonokban, alapítványoknál szereznek örömöt.

Ha tavasz és nyár, akkor roséfröccs, persze azért van olyan tétel, amit vétek lenne vízzel szennyezni. A Budai Gesztenyéskertben a Rosalia várja vendégeit május 8. és 10. között a legjobb rosékkal, gyöngyözőkkel, habzókkal és pezsgőkkel. A Rosé és Pezsgő Kertbe mindössze egy visszaváltható - vagy emlékként megtartható - kristálypohár a belépti díj, ezért cserébe pedig nem csak fantasztikus italokat, de finom ételeket (Kolbice, Vörös Homár, Bolka, hogy csak a kedvenceket soroljuk) és jó zenét is kapunk.

sajt.pngTovább az italok vonalán, de már a következő hétvégén, május 14-17. között szezont nyit a Corvin Sörfesztivál. A malátarajongókat a Corvin sétányon cseh, német és magyar nap is várja, közel 30 kiállító, 100 csapolt és üveges sörével, és olyan különlegességekkel, mint a 80 napig érlelt dupla bak, chilis vagy gyömbéres, vagy szűretlen búza. Természetesen a szervezők itt is gondoskodnak napi betevőről, egy jó sörös csülök után még jobban csúszik egy stout. Ha még nem tudod, ez  utóbbi mit takar, mindenképp ott a helyed!

És hogy ez a hétvége is legalább dupla kihívások elé állítsa az ízlelő bimbókat és a gyomrot, a 3. Belvárosi Sajtfesztivál is várja vendégeit, ezúttal a Vajdahunyad Várában május 15-17. között. Több, mint 40 sajtkészítő finomságait kóstolhatjuk meg, de magunk is készíthetünk sajtot, végigsétálhatunk a kézműves sörsétányon, ihatunk termelői borokat, és - ha még bírjuk szusszal  - végigkóstolhatjuk a sajt jegyében észült fesztivál ételsort is.

Az ínyencek már valószínűleg lélekben erősen rákészültek az idei Gourmet fesztiválra, amit ezúttal május 21. és 24. között rendeznek meg a már jól bevált Millenárison. Az idei főszereplő a paprikás csirke, de jó szokáshoz híven ezt is újragondolva tálalják a kiállító éttermek. Sörben-borban, édességben, sőt egyéb finomságban sem lesz hiány a kiállítói névsor alapján, de ezek közül is a legjobbakból kínálnak válogatást.

Hogy ne csak a Fővárosban nézelődjünk, egy tökéletes tavaszi kirándulással is egybeköthető, de azért elérhető távolságban zajló boros programot is ajánlunk. Az Etyeki Borangoló a Pünkösdi hétvégén nem csak a környék kiváló boraival, de legjobb helyi kézműves termékekkel, helyi ízekkel, sőt, Pinceváltóval és gyerekprogramokkal is várja akár az egész családot.

inyenc.pngHa már birtokba vehettük végre a Várkert Bazárt, vétek lenne ezt a pazar helyszínt nem megtölteni fantasztikus ételekkel, italokkal és zenékkel egy májusi hétvégén. Úgyhogy a kínálkozó lehetőséget megragadva május 30-án és 31-én az Ínyenc Fesztiválon ki is próbálhatjuk, milyen is ez a tökéletes kombináció. Borászatok, pezsgő, nemzetközi bisztrókonyha, csokoládé, jazz, mi kellhet még?!

Talán még egy -már nem szezonnyitó - sörös mustra, hogy júniusra is ajánljunk valami üdítően szénsavas, kellemesen kesernyés, és végtelen számú variációban felvonultatott remeket. Szóval a Budavári Sörfesztivál, idén már 5. alkalommal, újra várja a "sörösöket", hazai, import és kézműves sörkülönlegességgel, koncertekkel, igazi utcabáli forgataggal, és sörbarátokra gondolva jubileumi jegyakcióval.

Idén talán mégsem leszünk tökéletes bikiniformában...

Nem képzelgés többé: sárkányok landolnak Budapesten

Nem képzelgés többé: sárkányok landolnak Budapesten

Az óriási várakozás után februárban megjelent Smoke + Mirrors albumával az Imagine Dragons európai koncertkörútra indul az év végén. Hazánk is szerepel a turnéprogramban: az amerikai banda 2016. január 20-án lép színpadra a Budapest SportArénában.imagine_d_kiemelt.jpeg

imagine_d_eloben.pngÉlőben a csapat hamar a világ egyik legjobb előadójává nőtte ki magát. Olyan bámulatos koncertkritkákat gyűjtöttek be az elmúlt évben, mint például "az Imagine Dragons arra született, hogy Seattle-től Sydney-ig mindenhol játsszanak a világon", vagy "zseniális buli, teljes mértékben megérte nem csak az árát, de a plusz szabadnapot is, hogy lássuk őket" csakúgy mint "kategóriájuk legjobbjai" és 5*-os értékelés a Q magazintól. A tavalyi Sziget fellépésük után itthon is lelkes kritikák jelentek meg: "Az Imagine Dragons jött, zenélt és mindent vitt" valamint "a koncertjüket receptre kellene felírni mindenkinek".

Az Imagine Dragons 2008-ban alakult Las Vegas-ban. 2012-ben, közvetlenül első albumuk megjelenése után, 2. helyezést értek el az amerikai és az angol slágerlistán. A Billboard év végi listáján a legjobb rock produkciónak választották, és 2013 nagy áttörésének nevezték őket. Gyakorlatilag mindent megnyertek az elmúlt bő évben: Grammy-, Billboard-, American és World Music díjak sorakoznak a vitrinjükben. Az Imagine Dragons Radioactive című slágerével robbant be az egész világon, amelyet az It’s Time, a Demons, valamint a Top Of The World követett; az új lemezükről pedig az I Bet My Life vált kirobbanthatatlanná a rádiókból és a slágerlistákról. Mostanra több mint 24 millió kislemezt és 6 millió példányt adtak el két albumukból.

A budapesti koncertre jegyek május 4-én 10 órától kaphatók a Livenation oldalán keresztül. Limitált számban kiemelt állójegyek is elérhetők a 3 különböző áru ülőjegy és a normál állójegyek mellett.

Északi árnyékolástechnika, csellókon előadva

Északi árnyékolástechnika, csellókon előadva

A 22 éves pályafutást maga mögött tudó Apocalyptica akár megelégedhetett volna azzal, hogy csak a Metallica és egyéb más bandák dalait dolgozzák át csellóra, ám ezeket a finn húrnyűvőket hajtotta a művészi önkifejezés vágya. Olyannyira, hogy ötévnyi hallgatás után már a nyolcadik albumukon húzzák el a nótánkat, egy állandó énekessel, kicsit furcsa hangzással és az elődhöz viszonyítva nem olyan erős lemezanyaggal.shadowmaker_kiemelt.jpg

shadowmaker_borito.jpgA 2010-ben kiadott 7th Symphony-nak ugyanis nem csupán a borítója volt gyönyörű, hanem a korongra kottázott szerzemények is szinte egytől egyig méregerősek voltak. Most már tudjuk, egy időre biztosan az volt az utolsó Apocalyptica album, amelyen vendégénekesek váltották egymást a mikrofon előtt. A Shadowmakeren egyes egyedül Franky Perez felelt a vokálokért, pedig korábban a csapat védjegyének számított, hogy olyan nem piskóta nevek jódliztak náluk, mint Till Lindemann (Rammstein), Corey Taylor (Slipknot, Stone Sour), Cristina „istennő” Scabbia (Lacuna Coil), Gavin Rossdale (Bush), a honfitárs Ville Valo (HIM), és még hosszan sorolhatnánk a közreműködőket. A Shadowmaker azonban szakít ezzel a hagyománnyal, bár egyáltalán nem válik a CD kárára, hogy Perez rekeszt bő 50 percen át.

Azt már inkább megsínyli a lemez, hogy Eicca Toppinen és másik két vonós társa – 5 évnyi feltöltődés ide vagy oda – ezúttal nem látogatott el annyiszor a kreatív ötletek szaunájába, mint a 7th Symphony megírásának idején. A sötéten bekúszó nyúlfarknyi bevezető (I-III-V Seed of Chaos) után a klipes Cold Blood jön, aminél érződik, hogy itt bizony egy könnyen emészthető slágert akartak összehegeszteni a csellisták. Alapvetően nincs ezzel gond, hiszen korábban is voltak ilyen számaik, a kiszámíthatóság és az izzadságszag azonban visszavesz a nóta élvezeti értékéből. Már itt kiütköznek a hangzás hiányosságai: főként a dob tűnik erőtlennek (pedig Mikko Sirén nem az a seprűvel simogatós fajta), de az egész produkcióból hiányzik a dög – mintha a hangszerek nem töltenék ki teljesen a rendelkezésükre álló teret.

shadowmaker_csoportkep.jpgA Cold Bloodhoz hasonló a Slow Burn is, amiből egy nap még szintén klip lehet, de azért ijedtségre nincs ok: az Apocalyptica nem ment át popslágereket gyártó bérmuzsikusok tömörülésébe. A címadó kapásból 7 perc felett kalimpál, és van benne egy terjedelmes, pilinckázós, afféle „manók táncát” idéző instrumentális betét, ami fel is dobja a dalt. Kell egy ballada is (figyelem, újabb klipveszély!), amit ugyancsak megkapunk a Hole in My Soul képében; és rendben van ez a nóta is, de mégsincs benne az a húzás, az a mélység, az a képfestő képesség, mint a 7th Symphony remek alkotásaiban. Az egyértelműen keménynek szánt House of Chains-ben sem dörrenek meg igazán a torzított csellók, az élesnek szánt dob kiállások inkább csak puffognak, és a dal dallamvilága is csak közepes. Magyarán szólva: alig van olyan nóta, amelynél azt érzem, hogy „hú, ezt most annyira meghallgatnám újra”.

Ilyen az instrumentális Riot Lights, amiben végre tényleg villantanak a finnek, ráadásul a morzejel szerű effekt és az elektronikus alap is különlegessé teszik ezt a tételt. De ilyen a szomorkás, folkos hatású Sea Song is, amiben Perez különösen szép dallamokat énekel. Lehet, ha nem ismerném a Shadowmaker közvetlen elődjét, jobban tudnék lelkesedni ezért a lemezért, mert hát a zenészek fantasztikus képességeihez ezúttal sem férhet kétség, és az is elvitathatatlan, hogy még mindig egyedi, amit csinálnak, de egy kicsit mégis a megfáradás jeleit vélem felfedezni. Lehet, hogy ezúttal az árnyékban tapogatództak a világhírű finn csellósok?

Slammerek csatája vasárnap a Trafóban

Slammerek csatája vasárnap a Trafóban

A 2015-ös év első nagyszabású Slam Poetry eseménye a III. Országos Team Slam Bajnokság döntőjét rendezik meg most vasárnap a Trafóban, ahol kiderül, hogy csapatban vajon még mindig ütősebb a slam!? A tavalyi bajnokság óta még mindig a DreamTime! duója, Tolnai Eszti és Gábor Tamás Indiana, ül a trónon. Vajon idén tripláznak vagy új bajnokcsapatot tör az élre?

unnamed_7.jpgdonto_plakat.jpgA slam poetry alapvetően egyéni műfaj, ahol a szerző egyedül adja elő önállóan megírt, saját szövegét. A rendezvények többségén a közönség ezzel a vonulattal találkozhat. Ezzel szemben a team slam résztvevői csapatokba szerveződnek és a közös munkával megírt szövegeiket együtt adják elő.

A közös írás és előadás kihívás a fellépőknek, hiszen egyéb kvalitásokat is megkíván, mint az egyéni slam. Az önálló szövegíráshoz szokott slammereknek ezúttal más képességeik is előtérbe kerülnek, mint például a csapatjáték, a közös ötletelés, az együttműködés és az egymásra figyelés. Érdekes azt látni, hogy az egyébként külön-külön jól működő slammerek hogyan tudják összehangolni, egymáshoz igazítani, vagy éppen ütköztetni gondolataikat, stílusukat és ebből a közös munkából hogyan jön létre egy új, egyedi produkció.

A címvédő Dreamtime! mellett a döntőben azok a teamek vesznek részt, akik a március végén megrendezett előválogatón már bizonyítottak. Így 16 csapat verseng majd a győzelemért. A produkciókat ez alkalommal is 3 főből álló szakmai zsűribírálja majd el, kiegészülve 2 taggal a közönség soraiból. A döntőn a szakmai zsűri tagjai: Andrew Hefler (énekes, színész, a Food Film Fighters estek házigazdája), Babiczky Tibor (költő, újságíró) és Süveg Márk 'Said' (kétszeres egyéni slam bajnok, AKPH ) lesznek.

Az est megszokott házigazdái Mavrák Kata Hugee és Német Péter Zeek lesznek. A műsort versenyen kívüli meghívott előadók is színesítik: Ladik Katalin és Szkárosi Endre, a MonDDay (Basch Péter és Bock Balázs) és a Words Are Melodies slam poetry cover zenekar. A beatekért a kihagyhatatlan Amoeba zenekar felel, a látványt a Kiégő Izzókcsapata biztosítja.

A műsor a Soundhead csapatának köszönhetően online is nyomon követhető lesz.

Jegyárak:
2400 Ft / diák: 1900 Ft

Cím:
Trafó - 1094 Budapest, Liliom utca 41.

Lehet-e szkreccselni szláv népzenére?

Lehet-e szkreccselni szláv népzenére?

Európa és Lengyelország egyik legnépszerűbb, leginkább innovatív world music zenekara, a Warsaw Village Band legutóbb két éve lépett fel Magyarországon. Akkor a Sziget fesztivál vendége volt, április 24-én pedig az A38 Hajóra érkezik egy pörgős, forró hangulatú klubkoncertre – előttük a Meszecsinka szolgáltatja a talpalávalót.wvb.jpg

Az 1998-ban alapított Warsaw Village Band a lehető legtökéletesebben testesíti meg a modern világzene szellemiségét: úgy táplálkozik a közép-európai szláv népzenei hagyományból, hogy mindvégig hiteles maradt, de képes volt úgy megújítani azt, hogy nem vált giccsessé. Az együttes a lengyel folktradíciókat az elsők között ötvözte nagyvárosi elemekkel, elektronikus alapokkal, szkreccsel, "urban" stílusokkal; és hála a tagok zenei intelligenciájának és társadalmi elkötelezettségének, a csapat mindig egyedülállóan kísérletező maradt. Ennek köszönhető, hogy szinte az első lemez óta az európai world music élvonalában jegyzik őket: 2004-ben BBC Radio 3 World Music Award (a műfaj egyik legkomolyabb elismerése), Songlines- és Grammy-jelölések, illetve még számtalan más elismerés díszeleg a büszkeségfalukon.

wvb_2.jpg

A Meszecsinka etnopop, azaz világzenei és népzenei, valamint könnyűzenei vizeken egyaránt hajózó formációját a hazai szcéna két jól ismert szereplője, Oláh Annamari (ének) és Biljarszki Emil (zongora, gitár) alapította 2009-ben. Nevük Holdacskát jelent, és egy bolgár népdalból jött. A Meszecsinka hét nyelven énekel (magyar, cigány, bolgár, spanyol, finn, angol, arab), két országból jön (Magyarország, Bulgária) és Csodaországba tart. Az elmúlt hat évben a banda bejárta Európát és Amerikát, nemzetközi sikerük német kiadáshoz vezetett – a hamburgi Hiperbole Records adta ki és terjeszti első albumukat az egész világon. Az együttes 2013-ban Amerikába repült és 13 koncertet adtak az USA és Kanada különböző koncerthelyein, majd hamarosan következtek újabb meghívások: Németország, Ausztria, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Csehország , Lengyelország és Bulgária után a Meszecsinka nemrég Moszkvában is fellépett. Második nagylemezük tavaly jelent meg.

Könyvek és szerzőik a Könyvfesztiválon - Kultography TOP 10

Könyvek és szerzőik a Könyvfesztiválon - Kultography TOP 10

Ma nyitja meg kapuit a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenárison. A kiadók minden évben igyekeznek izgalmas újdonságokkal jelentkezni a könyvünnepre, ezek közül válogattuk ki azt a tíz könyvet és hozzájuk kapcsolódó beszélgetést vagy dedikálást, amire mindenféleképpen érdemes elmenni. A hétvége jelszava: Olvasni jó!

konyvfesztival.jpgfranzen.jpgJonathan Franzen: Diszkomfortzóna

A Diszkomfortzóna szellemes, okos, önironikus krónikája egy ember felnőtté válásának. Franzen beszámol élete első tizenöt évéről a közép-nyugati Saint Louis városában a hetvenes években. Egyetemistaként beleszeret a német nyelvbe, sokat foglalkozik Kafkával, Rilkével, Thomas Mann műveivel. Megnősül, majd elválik, de ennek a zátonyra futott házasságnak a története szinte mellékes a globális felmelegedés, az energiapolitika és a madármegfigyelés iránti érdeklődéséhez képest. Jonathan Franzen Diszkomfortzóna című könyvét Bart István fordításában jelenteti meg az Európa Könyvkiadó. Szombaton 11 órakor Jonathan Franzennel a Millenáris Teátrumban beszélget majd új könyvéről, irodalomról és madárlesről Veiszer Alinda.

 

liko_marcell_a_bunkkerajzolo_borito.jpgGéczi János – Likó Marcell: A Bunkerrajzoló – Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció

Szétesik – helyreáll. Két egészen különleges szellem találkozik ebben a könyvben. Géczi János József Attila-díjas író, a máig legendás Vadnarancsok szerzője most a Vad Fruttik énekesének élettörténetét rakja újra, építi fel – darabokból, emléktöredékekből, szorongások és tripek elképesztően izgalmas sorozatából. A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon – de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével. Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelenő könyv zenés bemutatója szombaton 11:00 órától a Millenáris külső színpadán lesz látható.

 

szabo.jpgSzabó T. Anna : Senki madara

Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka. A Magvető Könyvkiadó és a Vivandra Kiadó közös kiadásában megjelenő kötetet a szerzőnő a Magvető standjánál dedikálja szombaton 14.00 órakor.

 

Háy János: Hozott lélek

Háy János rendkívüli empátiával nyúl a különböző emberi sorsokhoz: a küzdelmeket mesékkel szövi át, a szomorú valóságot pedig humorral ellenpontozza. Érzékenyen ír olyan témákról, mint a szerelem és a szerelem elmúlása, az elhagyatottság, a veszteség, és a saját helyzetünkből fakadó düh feldolgozása (vagy egyszerű kiélése?). A rendhagyó szerkesztés már megszokott elemei – a hiányos szerkezetű mondatok, az asszociáció, a nézőpontváltások – játékosságot csalnak a komor történetekbe, melyekről a szerző így vall: Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét." Az Európa Kiadó gondozásában megjelent regényről szombaton 16:30-kor a Supka Géza terem Barna Imre beszélget az íróval.

 

ezek.jpgTommy Wieringa: Ezek az ő neveik

Először jelenik meg magyarul a hazájában és nemzetközileg egyaránt ismert és elismert, kortárs holland író, Ezek az ő neveik című regénye, amely 2013-ban elnyerte Hollandia legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Libris-díjat. „Ezek Izrael fiainak nevei” – így kezdődik a Kivonulás könyve. Az embercsempészek által a pusztába vetett menekültek bolyonganak a végtelen sztyeppén. Történetük Mózes és az izraeliek kivonulására és az ígéret földjére vándorlására emlékeztet. Wieringa könyvei valós kérdéseket, problémákat, jelenségeket járnak körül, így az Ezek az ő neveik történetébe a menekültügy, az identitáskeresés, sőt, még a vallásalapítás természetrajzának felvillantása is belefér. Az Ezek az ő neveik humorral, iróniával és szenvtelenségében is mély empátiával keresi a választ a súlyos kérdésekre: Kik vagyunk? Megválthatjuk-e saját életünket? A Libri Kiadónál megjelenő kötetről szombaton 17:30-kor a Márai Sándor teremben Sárközy Bence beszélget a szerzővel és Wekerle Szabolcs fordítóval.

 

buglyo-gergely-oni-a-nema-varos.jpgBuglyó Gergely: Oni – A bábu és a Talizmán

Az Oni: Szürke vér és az Oni: A Néma Város után záró kötetéhez érkezett a kalandokkal teli ifjúsági fantasy-trilógia a Gabo Kiadó gondozásában. Áron és testvérei nehéz feladat előtt állnak: a Virrasztók soraiba beépülve meg kell találniuk fogva tartott édesapjukat és a legendás Szilánkot. A szervezet tokiói központjában azonban a kiképzés csak a legkisebb veszély, amely rájuk leselkedik. A fiatalok lépésről lépésre közelebb kerülnek a végső győzelemhez, de nem hagyja őket nyugodni, vajon mire vár Baphomet, az első Oni. Ha nem indít támadást, vajon milyen szerepet szánt a Sikoltó Tárna mélyén szunnyadó ősi Onik seregének? A Könyvfesztivál keretében a hazai YA fantasy irodalomról beszélget Roboz Gábor Buglyó Gergely, Holló-Vaskó Péter (A. M. Aranth) és Lakatos István íróval vasárnap 10 órakor a Hess András teremben.

 

nem_boci.jpgHartay Csaba: Nem boci!

Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös- parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot. Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is. Vasárnap 10 órakor a Kner Imre teremben tartják az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent kötet bemutatóját, a regényből felolvas Nagy Péter színész. 

 

fosztogatok.JPGAnders Rydell: Fosztogatók

Az Alexandra Kiadó egyik Könyvfesztiválra érkező újdonsága a II. Világháborús történetet feldolgozó Fosztogatók.  Hogyan rabolták el a nácik Európa műkincseit? A Fosztogatók a nácik fanatikus művészeti megszállottságának, valamint az „elveszett” kincsekért napjainkban folyó elkeseredett jogi és erkölcsi harcnak a lebilincselően izgalmas története, melyben milliárdokat érő műalkotásokról, a múltjukhoz való jogukért harcoló örökösökről esik szó. A háború után eltűnt alkotások közül sok a mai napig nem került elő, illetve tisztázatlan körülmények között jutott híres múzeumok birtokába. Vasárnap 11 órakor az Osztovits Levente teremben Anders Rydell-lel Gréczi Emőke művészetszociológus és Veiszer Alinda beszélget.

 

tn6_b1342273.JPGShlomo Avineri: Herzl – Theodor Herzl és a zsidó állam alapítása

Ma Budapesten, a Dohány utcai zsinagóga előtti tér Herzl Tivadar – azaz Theodor Herzl – nevét viseli, mert itt állt valaha az a ház, amelyben 1860-ban a világra jött „a zsidó állam megálmodója”, ahogy az emléktábla írja. Itt is élt, és a budapesti Evangélikus Gimnáziumot látogatta, amíg tizennyolc éves korában Bécsbe nem költözött a család. Herzl, aki az Osztrák-Magyar Monarchia liberális légkörében nevelkedett, valójában nem politikusnak született, hanem sokkal inkább gondolkodónak; az antiszemitizmus megállíthatatlannak tetsző terjedése, és főleg a kelet-európai – oroszországi – zsidóság mérhetetlen nyomorúságának, kitaszítottságának, és elnyomatottságának a megismerése tette azzá, és késztette élete főműve, A zsidó állam megírására. A röpirat megjelenése fordulópontnak bizonyult a zsidóság történetében, és a szerző életében is. A Corvina Kiadó gondozásában megjelenő kötet bemutatója vasárnap 14 órakor lesz az Osztovits Levente teremben, ahol Shlomo Avinerivel, Toronyi Zsuzsanna a Magyar Zsidó Levéltár és Múzeum igazgatója és Gerő András történész, egyetemi tanár beszélget. 

 

786052_2.jpgMarianna D. Birnbaum - Esterházy Péter: Az évek iszkolása 

Huszonnégy évvel később... Legyen a 24 az a szám, amely az Esterházy-kalauz és Az évek iszkolása beszélgetőkönyv között eltelt időt jelenti. Jobban jártunk volna, ha csak 23 iszkolt volna el, mert akkor most kijátszhatnánk ezt a remek prímszámot. Végre megtudhatjuk, melyik században élt volna szívesen Esterházy Péter, vagy mit olvasott föl neki az édesanyja, és mit olvasott ő a gyerekeinek (már ha azt olvasásnak lehet nevezni). (Nem.) És ne higgyék, hogy már mindent tudnak Esterházy édesapjáról és édesanyjáról, vagy a testvéreivel, a gyerekeivel, unokáival (!), sőtpláne a feleségével való viszonyáról, hogy a szavakat, mondatokat ne is említsük. (De.) Félő, az is lelepleződik, ki volt az első barátnője, és mikor kezdett erotikus irodalmat olvasni. (Az Egri csillagok nyitójelenete???) És hogy miért könnyebb az evésről írni, mint a szeretkezésről. A családtól indulunk, de lesz Isten is. Haza is. Most akkor ki ő, Bováryné vagy Esti Kornél? A Magvető Kiadónál megjelenő kötetről vasárnap 15 órakor Nyáry Krisztián beszélget Esterházy Péterrel és Marianna D. Birnbaum irodalomtörténésszel.


+1 Cheryl Strayed: Vadon

covers_337692.jpgBár se dedikálás, se beszélgetés nem lesz Cheryl Strayed regénye kapcsán a Könyvfesztiválon, mégis szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani ezt a remek könyvet, amely a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a mozikban pedig Reese Witherspoon főszereplésével láthatjátokSe szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Járják a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelmet, mint lelki megbékélést. Első pillantásra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. A túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérföldön és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és magasztos pillanatait. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.

 

My Little Kece Girl, a Csitári hegyek alatt hegedül

My Little Kece Girl, a Csitári hegyek alatt hegedül

Bátran állítható, hogy megint adtunk valamit a világnak. Az InFusion Trio ugyanis a földkerekség első looper zenekara: élőben rögzítik az alapokat, majd arra pakolják rá az újabb rétegeket. Most egy árnyalatnyival könnyebb dolguk volt, ugyanis a stúdióban kellett varázsolniuk a pedálokon és a vonókon, hogy elkészítsék első albumukat.infusion_trio8.jpg

infusion_trio_lemezborito.jpgA felállásuk sem hétköznapi, hiszen Simkó-Várnagy Mihály elektromos csellón és basszusgitáron, Farkas Izsák ugyancsak elektronikus hegedűn, míg Weisz Nándor – totál meglepő módon – elektromos dobokon nyomul. Utóbbi felel az énekért is, de a csapat további kivesézésétől most eltekintenék; aki bővebben kíváncsi a háttérre, az olvassa el a velük készített interjúnkat. A debütáló anyagnak a találó Loop Me Up címet adták, és rajta van minden, amitől kaján vigyorgásra szaladnak az arcizmok.

Annak ellenére – vagy éppen azért? -, hogy klasszikus képzettségű csókákról beszélünk, nem az egyéni villantásokról szól a produkció, hanem a dalokról, és arról, hogy alárendelik a tudásukat a közös alkotásnak. Ráadásul kellően zakkantak is, így attól sem riadnak vissza, hogy bátran járkáljanak a stílusok között, vagy éppen bolondozzanak. Az InFusion Trio univerzumában nincs olyan, hogy lehetetlen, vagy hogy „ez nem fér bele”. Jó érzékkel nyúlnak a népdalokhoz is, olyannyira, hogy a Csitári hegyek alatt, a My Little „Kece” Girl és a Dunáról fúj a szél egyenesen kiugrik a lemezről a hallgató ölébe. Ugyanis nem szimplán elhúzzák a nótákat, hanem tényleg teljesen új értelmezést adnak nekik. Ha például nem tudnám, hogy Izsák hegedűn tolja, simán elhinném, hogy egy torzított gitárból csikarja ki a hangokat. Szinte látom magam előtt, amint Slash módjára térdel egy hatalmas színpad közepén, és úgy tépi a húrokat.

A népdalokon túl még sokfelé elkalandoznak: vannak funkys darabok (Insanity, Ne kapitulálj), itt-ott a drum’n’bass sem áll távol tőlük, de keleti hatásokat is előszeretettel építenek be a számaikba, és akadnak lebegősebb, borultabb pillanatok (InSoundOut), ahogy magyar nyelvű szerzemények is (Érzem már, Ne kapitulálj). Teljesen rendben van a cucc debütálásnak, mégis azt mondom, hogy aki igazán szeretné elcsípni az InFusion Trio lényegét, annak élőben kell meglesnie a bandát. Ott jön ugyanis elő, hogy pontosan miként működik ez a zenekar, hogyan építik fel a nótákat egyik rögzített hangmintáról a másikra; plusz sok feldolgozást is játszanak, ami mindig megkönnyíti az azonosulást (és még ezekbe is van képük akár klasszikus betéteket, akár filmzene részleteket belecsempészni). A másik, ami még nem 100%-os, az Weisz Nándor hangja: egy karakteresebb tónus rendesen megdobná a dalokat.

infusion1.jpg

Nagyon drukkolok az InFusion Trionak, mert tényleg teljesen egyedi, amit művelnek, és szerintem nincs ember, akinek például a Finale vezérmotívumára ne indulna be a csárdásokon és Zenebutikon szocializálódott lába. Ebben a hármasban simán benne van az, hogy külföldön is megismerjék a nevüket, és még több új benyomással felvértezve egy még merészebb, még kísérletezőbb, még izgalmasabb második anyagot tegyenek le az asztalra.

Hajrá, InFusion Trio!

A hétvégén a könyveké a főszerep a Millenárison

A hétvégén a könyveké a főszerep a Millenárison

Immár 22. alkalommal rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelynek idén is a Millenáris ad otthon április 23. és 26. között. A négy napos, nagyszabású könyves mustra díszvendég írója az amerikai Jonathan Franzen lesz, míg díszvendégként - idén először - nem egy országot, hanem a 220 éves magyar könyvkiadást, könyvkultúrát, szervezett könyvpiacot köszönthetjük.

konyvfesztival_0.jpgkonyvfesztival-2014-19.jpgA Könyvfesztivál a világirodalom és a hazai szellemi élet kiemelkedő képviselői (25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós, művész) részvételével kulturális programok sokaságát kínálja: író-olvasó találkozók, felolvasások, dedikálások, irodalmi estek, könyvpremierek, művészkönyv-bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások, filmvetítések várják az érdeklődőket.

Csütörtökön a Könyvfesztivál díszvendégével, Jonathan Franzennel beszélget Winkler Nóra, az ünnepélyes megnyitót követően. Jonathan Franzen beírta nevét az amerikai irodalom történetébe. A magyar közönség 2012 óta olvashatja, ekkor jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában az akkor legfrissebb, Szabadság című regénye, majd ezt követve a Javítások és az Erős rengés. Idén tavasszal Diszkomfortzóna címmel adja ki önéletrajzi kötetét az Európa Könyvkiadó. Következő, immár ötödik regénye, a Purity (Tisztaság) szeptemberben jelenik meg Amerikában.

Szombaton 12.30-kor a Lázár Ervin teremben tartják a közmédia népszerű komolyzenei tehetségkutató versenye, a Virtuózok kulisszái mögé tekintő interjúkötet bemutatóját. A három korcsoport-győztest, Boros Misit, Lugosi Dániel Alit és Gyöngyösi Ivettet ábrázoló három különböző borítóval megjelenő kötet a műsor emlékezetes pillanatait fotókkal és a CD-mellékleten található zenei válogatással is felidézi. 

Női zsebatlasz című regényével Budapestre látogat a Lengyelországban sztárszerzőnek számító Sylwia Chutnik. A kötet tavasszal jelenik meg a Typotex Kiadó gondozásában, Mihályi Zsuzsa fordításában. A szerzővel szombaton 14 órakor Veiszer Alinda beszélget a Millenáris Parkban, a Supka Géza teremben.

Szombaton este hat órától a Supka Géza teremben A magyar próza estjén Jordán Tamás színművész tolmácsolásában szemelvényeket hallhatunk a 220 éves hazai könyvkiadás izgalmas epizódjaiból, míg Grecsó Krisztián és Háy János írók, valamint Kollár-Klemencz László és Egyedi Péter zenészek lesznek a háziasszony vendégei.

Vasárnap 11 órakor az Osztovits Levente termében Anders Rydell svéd oknyomozó újságíró FOSZTOGATÓK - Hogyan rabolták el a nácik Európa műkincseit című kötete kapcsán Veiszer Alinda beszélget a szerzővel.

Meseolvasás, kézműves foglalkozások és koncertek is szórakoztatják a gyerekeket a Könyvfesztiválon. Pénteken mutatják be a Pozsonyi Pagony gondozásában megjelent, Finy Petra író és Pásztohy Panka illusztrátor Iskolások kézikönyve című könyvét.  Vasárnap Eldad Ilani író és Szabó Levente illusztrátor Tökéletes történet, valamint Milos Macourek író és Adolf Born illusztrátor Matyi és Sári az iskolában című könyvének bemutatója mellett lovagi játék, ringató, ovis jelek készítése és papírszínház is szórakoztatja a gyerekeket. Az Európa Könyvkiadónál napvilágot látott B. J. Novak Képtelen könyv című művéből Hajdu Steve olvas fel. 

Zene, duma és daltemetés városa lesz Budapest

Zene, duma és daltemetés városa lesz Budapest

Heti hírösszefoglalónkban ismét helyet kapnak az elmúlt napokban bejelentett sztárfellépők, egy különleges előadás a Dumaszínháztól és persze szó esik a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik vendégének különös búcsújáról. hirslide.png

Április utolsó napján nyit a Barba Negra Track

voltfesztival_2013_94.JPGA koncertek közül kezdjük egyből a legfrissebb hírrel: július 7-én egy igazi piros betűs ünnepnek, a Rock by the River fesztiválnak ad otthont a Track. Ennek keretein belül nem más, mint a legendás Dream Theater teszi tiszteletét az újbudai szórakozóhelyen. Hogy melyik két, hasonlóan a progresszív metal stílusban mozgó csapat kíséri majd őket, az maradjon egyelőre titok. Néhány nappal ezután, július 19-én aztán egy igazi „ereszd el a hajam” bulira számíthat, aki a Track-et választja, ugyanis újra hazánkba látogat az ír kocsmapunk egyik legnépszerűbb amerikai képviselője, a Flogging Molly.

Hazai frontról több olyan banda is megfordul a nyitott szórakozóhelyen a nyár folyamán, akik sehol máshol nem lesznek láthatóak Budapesten az idei szabadtéri szezonban. Ilyen a 40. születésnapját ünneplő VHK, a Kowalsky meg a Vega, a Road, a Karthago és a szintén 40. szülinapját ünneplő Piramis. És hogy kik jönnek még? A Trackben koncertezik majd a nyitó hétvégén a Hooligans és a The Carbonfools, később pedig olyan külföldi nagyágyúkat üdvözölhetünk, mint a Sonata Arctica, az Accept, az Arch Enemy, a Papa Roach (képünkön), a Cannibal Corpse és a Sepultura.

Manu Chao és Wu-Tang Clan a Parkban

Tavalyelőtt teltházas, mintegy két és fél órás fiesztán élvezhettük a Budapest Parkban Manu Chao produkcióját, amely akkor az“év koncertje” jelzőt kapta a kritikusoktól. Idén július 13-án egy fergeteges ismétlésre számíthatunk, ahol a népszerű dalairól ismert, szociális elkötelezettségéről, kozmopolita mivoltáról és harciasságáról híressé vált Manu Chao három társával újra elhozza a La Ventura műsorát a Parkba.

Szinte nincs olyan, a hip-hop világát valamennyire is ismerő zenehallgató, aki ne találkozott volna a Wu-Tang Clan nevével; az 1992-ben alakult formáció ugyanis számtalan nagylemez, fellépés és szókimondó rapsláger után ma megkérdőjelezhetetlenül trónol a műfajdicsőség csarnokában. Az elmúlt években a zenekar körül felpörögtek az események, amelyek középpontjában leginkább a hét esztendő után – tavaly decemberben – kiadott friss stúdióalbum, a társaságot ismét összehozó A Better Toworrow  állt. A Wu-Tang Clan július 7-én lép fel a Budapest Parkban.

Sziget: újabb nagy nevek

lb_buli_utan.jpgLélegzetelállító vizuálokkal és a legnagyobb bulival érkezik Avicii a Sziget Nagyszínpadára. A svéd szupersztár generációjának legmenőbb electro house előadója, a komoly tradíciókkal rendelkező svéd elektronikus zenei iskola house tagozatának legtehetségesebb növendéke, aki huszonévesen már az utóbbi idők legnépszerűbb és legtöbbet játszott partihimnuszait jegyzi.
Fred Durst és stílusteremtő zenekara, a Limp Bizkit (a képen) a Significant Other és a Chocolate Starfish... című albummal robbant be a köztudatba a 2000-es évek elején. Minden idők egyik legsikeresebb újhullámos metál zenekaraként több mint 50 millió lemezt adtak el világszerte. Bizonyára a Szigeten az újabb dalaikat is hallhatjuk az olyan nótáik mellett, mint a Rollin’, a Break Stuff, a My Generation vagy a Behind Blue Eyes.
10 éves fennállását ünnepli idén a Los Angeles-i Hollywood Undead, akiknél zúzós metal riffek, szókimondó rap szövegek és pop-elemek, dallamos refrének és néhol brutális energiák keverednek. Nem véletlen, hogy a hattagú, általában maszkokba bújó csapat idén márciusban megjelent Day of the Dead című negyedik lemeze volt az egyik legjobban várt rockalbum 2015-ben.
És akik még „útlevelet” kapnak a Sziget Fesztiválköztársaságba: a pandamaszkos német rapper, énekes, producer és tervező Cro, az őszinte, szenvedélyes és tempós rockot játszó The Gaslight Anthem, Virginia leghíresebb reggae-dub-pop formációja,a Soja, illetveegy brazil drum and bass DJ és egy brit MC világrengető párosa, vagyis Dj Marky & Stamina MC.

10 éves az Irie Maffia: jubileumi koncert a Budapest Parkban

A napokban jelent meg a Sziget Fesztivál 2015-ös himnusza, mely az Irie Maffia: Easy as One, Two, Three című vadonatúj dala. A szerzemény egyszerre naprakész, újító és tipikusan Irie Maffiás. Nem csoda, hiszen erről a kettősségről szól a zenekar egész idei éve: egy évtized megünneplése, nosztalgia, visszaemlékezés, és egyben egy vadonatúj album megjelenése, és a második évtized elkezdése. 2015. április 30-án a Budapest Park színpadán nagyszabású koncertet ad a zenekar. A színpadon régi tagok és lemezeken közreműködő vendégművészek is felbukkanhatnak majd.

Ákos új kislemezzel örvendeztette meg rajongóit

akos_ebredjmellettem_small.jpgÁkos a napokban mutatta be új dalát Ébredj mellettem címmel. A dal zenéjét Hauber Zsolt jegyzi, akivel annak idején közösen alapították a Bonanza Banzai zenekart. Mint köztudott, hosszú idő után újra együtt dolgoznak: közel egy éve jelent meg a közös munka első gyümölcse Újrakezdhetnénk címmel, ezt 2014 őszén a nagy sikerű Igazán EP követte.A legújabb maxi kiadvány digitális formátumban jelent meg, rajta a címadó dal mellett két remix, valamint további két koncertfelvétel is hallható, melyeket a 2014. decemberi, telt házas Budapest Sportarénás előadásokon rögzítettek.A címadó szerzeményhez egy szöveges videó is készült, méghozzá Ákos kézírásával – a klip megtekinthető ITT. Az Ébredj mellettem a tervek szerint helyet kap az ősszel megjelenő új Ákos-stúdióalbumon is.

 

Dumaszínház, nem csak gyerekeknek

vicces_kiralykisasszony_kallai_toth_anett_foto_50.jpg

 

A Dumaszínház mutatta be szombaton a Vicces, királykisasszony?! című humorelméleti mesejátékot. A furcsa műfaj egy elsősorban kisiskolásoknak szóló gyermekdarabot takar. Főszereplője Ildikó királykisasszony (Kiss Diána Magdolna), aki igazán vicces férjet keres magának, ám a kérők kiválasztásának furcsa módja van: akit nem talál eléggé humorosnak, annak a fejét veszik. A Szabó Borbála által rendezett darab, a MANNA, a Váci Dunakanyar Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Dumaszínház koprodukciója mégsem véres tragédia, hanem egyszerre humoros és elgondolkodtató. „Mivel a Dumaszínházban eddig is rendszeresen voltak gyermekelőadások, és Szabó Borival is számos produkcióban működtünk együtt, ezért gondoltuk, hogy jó helye lenne itt az előadásnak” - vallja Litkai Gergely. - A tematikája is közel áll hozzánk, hiszen egy királykisasszony megnevettetése a különböző humorstílusokat képviselő kérők feladata.”

 

Egy világhírű daltól búcsúzunk Budapesten

 

sinead-o-connor.jpgJavában zajlik a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely idén is számos világsztárt csalogatott a fővárosba. Idén a fellépők között van Sinéad O'Connor is, aki nem először jár itt, de pár napja egy érdekes bejelentéssel élt Facebokk-oldalán: a budapesti koncerten utoljára énekli el Nothing Compares 2 U című dalát, amely talán legismertebb dala. A döntést nem indokolta, de egy "régi barátjának" nevezte a dalt, akitől most búcsút vesz. Az eredetileg Prince által jegyzett szerzeményt 1990-ben ismerhette meg a közönség a kopaszra nyírt fejéről ismert O'Connor előadásában.

Az énekesnő azóta számos remek albumot tudhat a háta mögött, összekötötte a bajszát a katolikus egyházzal, lázadt, megbékélt, de még mindig őrzi azt az egyediséget és professzionalizmust, ami alapján biztosak lehetünk abban, hogy emlékezetes élmény vár az április 21-i koncert közönségére. Jegyinformációk és további érdekes programok a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos honlapján érthetők el. 

A tetovált lány és a majdnem Jack Sparrow szerelme

A tetovált lány és a majdnem Jack Sparrow szerelme

Azért csak majdnem, mert itt kalózkodásról szó sincs - maximum a szíveket rabolják el eme XVII. századi történet szereplői. Aki kíváncsi egy Hollandiában felejtett dögös vörös és matróznak álló kedvese romantikus sztorijára, annak érdemes behúznia a The Gentle Storm debütáló lemezét.tgs_kiemelt.jpg

press_cover_01.jpgA költői ellentmondást tükröző zenekarnév tulajdonképpen egy projekt, amelyet az 50-es évei közepén járó progresszív rock legenda, Aryen Lucassen, illetve a hollandusok egyszerre legtündéribb és legbevalóbb angyalkája, Anneke van Giersbergen alkot. A zenei részekért a gitáros/basszeros Lucassen, míg a szövegekért és az énekért van Giersbergen hölgyemény felelt. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a csapatban még olyan kaliberű muzsikusok zörögnek, mint a dobos Ed Warby (ex-Gorefest), a billentyűs Joost van den Broek (ex-After Forever) vagy mint a basszusgitáros Johan van Statum (Stream of Passion), akkor holland léptékkel mérve itt egy valódi supergrouphoz van szerencsénk. A nevek nagyságához pedig méltó maga a produkció is.

Különösebb mögöttes megfejtést a The Diary című albumon nem kell keresni: a XVII. századi Hollandia aranykorába nyerhetünk bepillantást, méghozzá két szerelmes levelezésén keresztül. Az ország kereskedelmi és hajózási nagyhatalommá nőtte ki magát, így aztán a történet főhőse is megpattan a németalföldről, és két éves „csónakázásra” indul távoli tájak felé. Szerelmetes mátkáját azonban otthon hagyja, így köztük az egyetlen kapcsolat – wifi és skype hiányában – az egymásnak írt leveleik lehetnek. Ez a levelezés adja a lemez alapkoncepcióját, ami nem csupán puszta fikció, ugyanis 1666 és 1668 között a tengerész Joseph Warwijck valóban kiterjedt levelezést folytatott az Indiába vezető hajóútja alatt feleségével, Susanne Vermeerrel. Sajnos a történet vége nem happy end: a megannyi megpróbáltatás után hazatérő férjet asszonya halálhíre, illetve két esztendős gyermekük fogadja. Mivel azokban az időkben a levelezés sem volt éppen zökkenőmentes, a család feje egyik hírről sem értesült korábban…

press_photo_01.jpgA sosemvolt fapapucsomban fogadnék arra, hogy Hollandiában óriási népszerűségnek örvend majd a produkció, de semleges füllel hallgatva is grandiózus alkotás, amely egyenesen üvölt egy színházi interpretációért. Hiszen monumentális a hangszerelés, helyenként komolyzenére hajazó betétekkel és kórusokkal, kellő drámával (The Moment), romantikával és jó értelemben vett teátrális felhangokkal. Aryen Lucassen alaposan kitett magáért komponistaként, az egészet pedig megkoronázza Anneke káprázatos hangja és dallamvilága. Már csak néhány látványos díszlet, szereplők és egy tánckar kell a tökéletes előadáshoz, ami után garantált lenne a viharos taps és az álló ováció.

Az anyag másik különlegessége, hogy a hagyományosabb, rockos/szimfonikus (storm) verzió mellett megkapjuk a dalokat visszafogott, akusztikus (gentle) formában is. Itt aztán még inkább kijönnek a kürt, a nagybőgő, a mandolin, a vonósok, sőt, a cimbalom szépségei is (főként igaz ez a címével is sokatmondó Shores of India tételben). Dalokra felesleges is lebontani az albumot, hiszen a történet összefüggően hallgatva, egyvégtében állja meg a helyét. Mindenképpen érdemes még szólni a gyönyörű borítóról, illetve arról, hogy a formáció koncertezik is a The Diary szerzeményeivel.

Kíváncsi vagyok, hogy Hollandia határain túl mennyire lesz népszerű a The Gentle Storm, és hogy vajon valaha lesz-e belőle színházi produkció. Utóbbira már csak a csodálatos Anneke miatt is szívesen beneveznék.

Ébresztő, Afrika! Ébresztő, Budapest!

Ébresztő, Afrika! Ébresztő, Budapest!

Ő a lány a szomszédból. Akiből simán kinézed, hogy a saját, kézzel készített darabjait árulja egy kilós ruhavásáron, vagy hogy egy cigifüstben úszó konyhai vitában szenvedélyesen emeli fel a hangját a segélyprogramok visszásságai miatt. És mindeközben igazi művész. Ő Nneka, aki Afrika szívéből elhozta Budapestre a szeretettől és komoly gondolatoktól csillogó dalait. GALÉRIÁVAL!_igp4010_680x306px.jpg

Sena, Nneka – Budapest, Akvárium Klub – 2015. április 16.

Az a szép a Facebookos események világában, hogy boldog-boldogtalan rányom az „ott leszek” gombra, aztán ehhez képest Sena felvezető koncertje alatt még félház sem volt (és később sem volt rogyásig tömve a NagyHall). Az Irie Maffia énekesnőjét azonban egyáltalán nem zavarta a visszafogott érdeklődés, ő ugyanis zenésztársaival együtt úgy döntött, hogy ma este jól fogják érezni magukat, és ennek generátoraként muzsikáltak egy zamatosat. Komolyan, szeretnék gitárhúr vagy dobverő lenni a próbatermükben: tuti, hogy még ők is ragyognak az örömtől. A látogatószámon túl az sem tette veszettül pörgővé a bulit, hogy mind a hatan ültek a színpadon, így aztán jelentős akciókra nem volt kilátás. Ráadásul – ahogy Sena is mondta – a koncert első felében inkább az elmélkedősebb, befelé fordulóbb dalok kerültek sorra, ahol a visszhangosított gitár és a trombita, illetve a kellő pimaszsággal használt billentyűs hangszínek szépen ágyaztak meg az énekesnő semmivel sem összetéveszthető hangjának. Azért a levonulás előttre maradt néhány lendületesebb nóta, melyek lábdobogásra ingerlő ritmusai Havannától Accráig megállnák a helyüket.

Minden bizonnyal ez alól Nigéria sem lenne kivétel: az az ország, ahonnan Nneka származik. És hogy nála mennyire csak a zene számít, annak tökéletes megnyilvánulása volt ez a koncert. Hiszen minden felhajtás nélkül, egyszerűen csak besétáltak a zenészek, és bő másfél órán keresztül széles vigyorok közepette mutatták meg, hogy minden egyes hangjegy a vérükben van.

A középen elhelyezkedő Nneka már komolyabb volt, de csak annyira, amennyire egy gondoskodó nővér a szívén viseli a kishúga (itt a közönség) sorsát: már az elején biztosított minket arról, hogy csak az itt és a most számít – no meg a szeretet. Mondhatnánk erre, hogy borzasztó nagy klisé, azonban ennek a lánynak a hangja olyan elhivatottságot és ősi összekapcsolódást hordoz, hogy nála ez az egész teljesen új értelmet nyer. Nála ez nem buta klisék puffogtatása, se Oravecz Nóra, se Coelho nem akar lenni, egyszerűen csak arról énekel, amit lát, amit Afrikában tapasztal. És mivel előszeretettel jótékonykodik, valószínűsíthető, hogy nem épp vidám dolgokkal szembesül…

_igp3972.JPG

Mégis tud hinni, bízni, elsősorban az emberekben és a szeretetben, és ahogy a koncert végén énekelte: mindegy a helyszín, mindegy, hogy templom vagy mecset, higgy bármiben, háborúnak, előítéleteknek és megkülönböztetésnek ott nincs helye. De ha kell, ébresztőt fúj a saját szülőföldjének is, ahogy tette ezt az Africans-ban, és egy sor erejéig ezzel az üzenettel az Akvárium táncolóit is megszólította. A lemezein hallható dalok nála amúgy is csupán laza keretek, a koncertek pedig a játszótér, ahol ezek a keretek el is tűnnek. Sok volt az improvizáció, a már-már gospeles imádságokat idéző rész; akár úgy is, hogy teljesen minimál hangerőn játszottak a kísérői. Éppen ezeknél a részeknél fájt a leginkább, hogy kicsit piaci volt a hangulat: a nézőtéren többen ilyenkor döntöttek úgy, hogy harsányan mesélnek a napjukról, vagy ekkor érdeklődtek afelől, hogy hány sört hozzanak a társaságnak az aranyáron mérő bárpulttól.

_igp4121.JPG

Ezért, illetve az emelkedett dalszövegek miatt Nneka talán még maradandóbb élményt okozhatott volna egy kisebb, intimebb légkörű klubban; bár amikor a végén elővette a HeartbeatMy Love, My Love kettőst, amik eltávolodtak a topogós reggae alapoktól, a hangulat is forróbb lett. Az akcentusa zabálnivaló volt, és bár nem konferált sokat, nem érződött a kapcsolattartás hiánya. Mert hagyta, hogy a dalai meséljenek, egyszer-egyszer egy férfi vendégénekessel, meg egy totálisan laza dobossal, aki úgy játszott, hogy szinte lehetetlenség volt nem őt figyelni.

_igp4064.JPG

Nneka nem az az előadó, aki kibontja a ház oldalát, úgy, hogy még a csillárról is lógnak az emberek. Egy szolid, intelligens egyéniség, aki érzékeny a társadalmi, szociális és földrajzi problémákra, és határozott nőként énekli meg ezeket. A világnak szüksége van az ilyen művészekre, hiszen a zene ereje tényleg képes arra, hogy ébresztőt fújjon. És mindez az ő tolmácsolásában különösen igaz.

_igp4048.JPG

Fotók: Horváth Kata

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása