Egyen zakó bolondos nyakkendővel, és emellé még a hangszerpark sem éppen hagyományos. Hiszen nem elég, hogy egy elektromos cselló, egy elektromos hegedű és egy elektromos dob szól, de a témákat ott helyben rögzítik is, és visszajátszva ez adja a zenei alapot. Ezt nevezik loop technikának, és mi magyarok elbüszkélkedhetünk azzal, hogy InFusion Trio néven van egy teljes zenekarunk ebből. Amit Weisz Nándor (dob, ének), Simkó-Várnagy Mihály (cselló, basszusgitár) és Farkas Izsák (hegedű) alkot, és akik most nem előre felvett válaszokkal feleltek a Kultography kérdéseire.

Amikor láttam a MüPa sátras koncerteteket, az volt az első gondolatom, hogy merje valaki azt mondani, hogy ma már nem lehet újat kitalálni a zenében.

Misi: Úgy gondolom, mindhárman mindig is arra törekedtünk, hogy a zenében újat tudjunk mutatni, valamit, amit más még nem csinált. Ennek volt köszönhető, hogy a zenekar ilyen lendülettel létrejött, és ez az oka, hogy ennyire élvezzük a dolgot. Úgyhogy azt mondhatom, nagyon is átérezzük a csapat unikum mivoltát! (nevet)

Nándi: Mi tisztában vagyunk vele, hogy az InFusion Trió a világon egyedülálló produkció. Mikor megalakult a zenekar, természetesen nem az volt az elsődleges szempont, hogy mi legyünk az első és egyetlen looperband, a szerencsének is köszönhető, hogy így alakult.

Izsák: Egyébként tényleg látni kell minket ahhoz, hogy az ember összerakja a képet. Mert ha csak hallgat minket valaki, akkor annyit kérdez, hogy éri meg ilyen sokan játszani egy zenekarban. Mert van itt hegedű, cselló, dob, gitár, basszusgitár, bőgő, szintik… aztán élőben kiderül, hogy összesen hárman vagyunk minderre! (nevet)

Szerény véleményem szerint a produkciótokat nagyon kajálnák Japánban.

Misi: A japán piac és a közönség mindig is odavolt a különlegességekért, az extrém megvalósításokért. Mi nagyon szeretnénk arrafele orientálódni, vannak is kapcsolataink Japánban, köszönhetően a klasszikus zenekari turnéknak. Igyekszünk úgy intézni, hogy minél több helyre el tudjuk juttatni a formációt.

Nándi: A zenekar már több ízben vendégszerepelt külföldön. Voltunk Észtországban, Németországban és Romániában is. Kábé 1 éve megkerestek minket Kínából is, de azt mondták, hogy fél évre kellene kimennünk, és ezt nem tudtuk sajnos összeegyeztetni az itthoni teendőinkkel.

Ahogy hallgattalak titeket, néhány dal szinte ordított egy női hangért. Nem gondoltatok még arra, hogy bevonjatok külsős énekesnőket a projektbe?

Izsák: Alapvetően ez egy instrumentális zenekar, az ének is csak egy szín az egészben. Valószínű azonban, hogy lesznek majd vendégművészek, akikkel közösen előadunk dalokat.

Nándi: A zenekar 3 nagyon jó barátból áll, és alapvetően azt szeretnénk, ha ez továbbra is így maradna.

Mindannyian diplomás zenészek vagytok: mondhatjuk, hogy lubickoltok ebben a trióban, hogy olyan ez számotokra, mint egy játszótér?

Misi: Ez is egy szempont, ami miatt imádjuk ezt a formációt. Klasszikus zenészként dolgozva végigjártuk a régmúlt korok zenei stílusait, játékmódjait, zenéit. Ebben a formációban igyekszünk a jövő hangzásképét kialakítani, egy, a határokat feszegető zenei irányt mutatni, levonni a múlt tanulságait, és saját képünkre formálni a hangképet. Tehát igen, ez egy nagy játszótér! (nevet)

A magabiztos és megkérdőjelezhetetlen zenei tudáson túl technikailag is nagyon topon kell lenni, hogy a különböző pedálokat, effekteket és ketyeréket gond nélkül használni tudjátok. Mennyi időbe telt, mire ti uraltátok a gépeket, és nem fordítva volt mindez?

Izsák: Az első próba úgy nézett ki, hogy 20 perc zene és utána két és fél óra használati útmutató olvasás közösen. Egy évnyi folyamatos próba után elértük, hogy már nem érhet minket meglepetés.

Misi: Kezdetben igen nagy feladat volt, hogy a normál hangszerkezelésen túl a lábainkkal is precíziós munkát kell végezni, hiszen a loopolásban az időzítés az egyik legfontosabb faktor. És mivel ez egy experimentális irány, folyamatosan új ötletek jönnek, új megvalósítási formák és ezekkel együtt újabb megoldandó problémák. Véget nem érő móka ez.

Arról már nem is beszélve, hogy nem két fillér lehetett kiépíteni egy ilyen technikai parkot. Figyelitek a piacot és folyamatosan lecsaptok az újabb és újabb kütyükre?

Nándi: Szerintem minden valamire való zenész kötelessége, hogy figyelemmel kísérje az aktuális technikai újdonságokat. Természetesen mi is ezt tesszük. Folyamatosan gondolkodunk rajta, hogyan fejleszthetnénk még tökéletesebbre a hangszerparkunkat. Feleslegesen nem vásárolgatunk össze mindent, de ha valami nagyon megtetszik és látjuk értelmét, akkor azt meg is vesszük.

Hogy veszitek észre, egy hétköznapi zenehallgató meg tud birkózni azzal a „feladvánnyal”, hogy tulajdonképpen mindent ti játszotok, csak éppen menet közben rögzítve? Nem volt még „ezek biztos nem is élőben nyomják” kritika?

Misi: Ezeket a kritikákat megelőzendő valamennyire minden koncerten hangot adunk annak, hogy loop technikát alkalmazunk. A formáció igazi sava-borsa élőben mutatkozik meg, amikor a hallgató vizuálisan is követni tudja az eseményeket, egy-egy nóta születését.

Nándi: Annyira belemerülünk a játszanivalóba, hogy teljesen átjön a hallgatók és nézők számára is, hogy ténylegesen ott és akkor történik minden. Ha ez nem így lenne, értelmét vesztené az InFusion Trió.

Magyar előadók számait nem tervezitek átdolgozni?

Misi: Tény, hogy főként külföldi slágereket dolgozunk át, ami magyar viszonylatú, azok a népdal feldolgozásaink. Ez persze nem szándékos, talán az lehet a háttérben, hogy egy magyar sláger sosem lehet annyira elterjedt nemzetközileg, hogy akkorát tudjon ‘ütni’ nemzetközi vagy akár hazai vizeken is. Célunk az igazán nemzetközi jelenlét, ezért a saját számok is angol és magyar szöveggel rendelkeznek.

Elsősorban a feldolgozott dal népszerűsége szól az átgyúrás mellett, vagy pedig az, hogy ti szeressétek az eredetit? Melyek a közös kedvenceitek?

Nándi: Sok olyan slágert hallunk, amiben a téma vagy a fő dallam, motívum tetszik, de a hangszerelés egyáltalán nem. Ezekhez szeretünk a legjobban nyúlni! (nevet) Megpróbáljuk átformálni ezeket a zenéket a mi ízlésvilágunkra. A rajongók visszajelzései alapján „ezek az átdolgozásaink jobbak, mint az eredetiek”.

Misi: Egy feldolgozásnak mindig az a lényege, hogy a közönség felismerje, és a közös nosztalgia fényében élvezze a számot velünk együtt. Egy relatíve ismeretlen számot - akármennyire is jó -, nem éri meg feldolgozni, mert nem hozza meg a kívánt hatást.

Nándi: A kérdés második felére válaszolva: mindhármunknak megvannak a kedvenceik. Nekem például a Chromeo: Jelaous és a Ghostbusters című film zenéjének mash-upja most a kedvencem. De nagyon szeretem legújabb átdolgozásunkat is, amit David Guetta: Dangerous című száma alapján készítettünk.

Helyenként Izsák hegedűje egy az egyben úgy szól, mint egy torzított gitár. Tudatosan rámentetek erre a hangszínre, vagy egy véletlen poti csavargatás hozta el ezt nektek?

Izsák: Annyira tudatosan, hogy külön alkalmak vannak arra, amikor csak effektezünk, állítjuk a hangszíneket. Mivel az a cél, hogy úgy szóljon, mint egy gitár, azt is szoktam hallgatni, hogy mind a hangképzés, mind pedig a dallamvilág hiteles legyen.

Misi: Ha egy klasszikus vagy már ismert, elterjedt hangszín jó, akkor azt ugyanúgy előszeretettel alkalmazzuk, mint az általunk kevert új típusú hangzásokat. Mivel főként Izsinek és nekem a metal igen nagy szerepet játszott a zenei fejlődésünkben, egy dög torzított metal rész mindenhol megadja, amit ígér!

Az interjú elkészülte után érkezett a hír, hogy az InFusion Trio az NKA Cseh Tamás Program első alprogramján hozzájárulást nyert az Alaptól, melyből első nagylemezüket és annak promócióját finanszírozhatják. Gratulálunk!

Fotók: Lékó Tamás

Koncertfotók: Művészetek Palotája Budapest

Az interjú létrejöttéért külön köszönet Bucsai Tímeának!