Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjjal és több rangos nemzetközi filmes elismeréssel kitüntetett operatőr munkásságát olyan filmekből ismerjük, mint a Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász vagy a Fekete Dália. A Ludwig Múzeum tárlatán keresztül most bepillantást nyerhetünk a híres operatőr életébe és munkásságába egyaránt, miközben magával ragad minket a magyar puszta szépsége, az 56-os forradalom és az amerikai álom.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Ludwig Múzeum ad otthont június 21-ig a Fényképezte Zsigmond Vilmos című kiállításnak, melynek gerincét eddig még soha be nem mutatott fényképek alkotják. Az idén 85 éves művész számára a filmezés mellett mindig fontos volt a fényképezés. Az ötvenes évek elején, még Magyarországon kezdett komolyabban érdeklődni a fotóművészet iránt. Gyermekkorában egy betegsége idején ragadta magával a fotózás világa, mikor is szülei Dulovits Jenő Művészi fényképezés című művét adták oda neki, hogy ne unatkozzék. Ennek segítségével autodidakta módon megtanulta a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait. Az előhívást szintén maga végezte így lehetősége volt megtanulni a fotózás laborálási eljárásait is.

A kiállítás szép tematikusan vezet minket végig Zsigmond Vilmos életén és munkásságán, először első még itthon készült rövidfilmjeiből láthatunk jelenetfotókat, sőt a filmekbe is bepillantást nyerhetünk. Ahogy haladunk teremről teremre, úgy bontakozik ki előttünk a fiatal operatőr művésszé válása. A magyar puszta szépségeit, a paraszti lét nehézségeit bemutató fényképei magával ragadják az embert, és nehéz elhinni, hogy mindezt egy amatőr, autodidakta módon fényképezni tanuló fiú készítette. Nem csoda, hogy amikor a Színház és Filmművészeti Egyetemen meglátták a képeket, nem sokat gondolkozott a bizottság a felvételi kérelem elbírálásán.

Az 56-os forradalom idején számtalan képet készített az oroszok bevonulásáról, melyeket később kicsempészett az országból, és végig turnézta az ezekből készített filmmel Amerikát, megmutatva a kint élő magyaroknak, hogy mi történt volt hazájukban. A kiállítás számomra egyik legerőteljesebb élményét azok a képek adták, melyeket az Amerikába tartó hajón készített. A viharos óceánról készült képeket nézve, szinte érzi az ember, ahogy a haragos víztömeg dobálja a hajót, és a tehetetlen félelemtől bizsereg az egész testünk. 

A tárlat második része az Egyesült Államokba kivándorolt operatőr munkásságán kalauzolja végig a látogatókat. A hetvenes évek elejétől Zsigmond Vilmos olyan rendezőkkel dolgozott együtt, akik alapjaiban változtatták meg az amerikai filmgyártást, mint például Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg. A forgatásokon készült fotókat nézve a szemünk előtt válik valóra az amerikai álom, és a magyar fiúból nemzetközileg is elismert művész lesz, aki 1978-ban a Harmadik típusú találkozásokkal elnyeri az Oscar-díjat. Az utolsó teremben ennek megfelelően részletet láthatunk a filmből, megcsodálhatjuk a szobrocskát, de ami igazán szíven üti az embert az Zsigmond Vilmos rövidke papírfecnire írt beszéde, és a gratuláló levelek. Jó érzés olvasni ezeket a sorokat, hiszen tökéletes példái annak, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, ha küzdünk és harcolunk értük, akkor bármit elérhetünk.

A Fényképezte Zsigmond Vilmos tárlatra érdemes rászánni egy jó másfél órát, hogy kényelmesen végig barangoljuk a termeket, bele-bele nézzünk a filmekbe és elmerengjünk egy-egy kép előtt, akár esti kikapcsolódásként, akár hétvégi programként is megállja a helyét, és utána még egy kellemes sétát is tehetünk a Duna parton.