Milyen mértékben befolyásolják gondolataink, érzelmeink és hitünk a fizikai egészségünket? Miért van az, hogy rekordszámú fiatal férfi képtelen boldogulni a tanulmányaival, nem tud szót érteni a lányokkal, és szexuálisan is kudarcot vall rendszeresen? Ezekre a kérdésekre ad válasz a Libri Kiadónál megjelent két könyv, a Gyógyító elme és a Nincs kapcsolat.

Jo Marchant, PhD-fokozatú genetikus és mikrobiológus már számtalan ismeretterjesztő témában publikált az elmúlt években, most pedig a mentális állapotunk élettani hatásait vizsgálva vont le következtetéseket, és írta meg Gyógyító elme - Az orvosod te magad légy! című könyvét. Marchant abból indul ki, hogy manapság, ha egy páciens betegnek érzi magát, de az orvosa nem tudja képalkotó és egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal kideríteni a problémáját, akkor lényegében egészségesnek tartja. Az orvosok szerinte nem foglalkoznak az elmével, és az elme testre gyakorolt hatásával, épp ezért, ha nem találnak valami kézzel fogható tünetet vagy tünetegyüttest, akkor magával a ténnyel, hogy a páciens betegnek érzi magát, nem tudnak mit kezdeni. Az író szerint másfajta hozzáállásra van szükség, ugyanis ha jobban odafigyelnének az orvosok a mentális állapotra, és annak a testre gyakorolt hatását elismernék, hatékonyabban léphetnének fel az áltudományos tanok és hamis terápiák ellen is.

Részletesen ír a kötet első felében a placebohatásról, a hipnózisról, a bélműködés lassításáról, az ízek és szagok immunrendszerünket erősítő hatásairól, sőt a szavak erejéről is. A könyv második felében pedig már kicsit tudományos fantasztikus vizekre evez, mert olyan jelenségekről van szó, mint a génjeink működésének befolyásolása. De olyan pszichológiai trükkökről is ír, amelyek által jobban megérthetjük, miért reagálunk egyes helyzetekre úgy ahogy, és e kapcsán a stressz káros hatásáról, a negatív gondolatok romboló és roncsoló erejéről is olvashatunk.

Összességében Jo Marchant kötete egy érdekes olvasmány, tele olyan jelenséggel és magyarázattal, amit az olvasó vagy elhisz vagy sem, azonban izgalmas felfedezéseket is tehetünk saját magunkkal kapcsolatban a könyvet lapozgatva, ezért az erre nyitott olvasók számára jó szívvel ajánljuk a Gyógyító elmét.

Nikita D. Coulombe, a világhírű szociálpszichológus közreműködésével írta meg Nincs kapcsolat - hová lettek a férfiak című könyvét Philip Zimbardo, mely egy olyan problémakört vázol fel és ad megoldási módokat, ami mindannyiunkat, férfiakat és nőket, szülőket és gyereket egyaránt érint. Zimbardo azt tapasztalta, hogy az elmúlt évtizedekben erős változáson mentek át a férfiak és a férfi szerepkörök. Köszönhetően az apa nélküli családoknak, az iskolarendszerek hiányosságainak, a környezet és technológia változásának korunk fiatal férfiai számtalan falba ütköznek életük során, és a legtöbbet képtelenek ledönteni legyen szó tanulásról, munkáról vagy akár a nőkről.

A probléma gyökere az író szerint onnan ered, hogy míg a feminista mozgalmak által a női szerepek újra lettek gondolva, és folyamatos párbeszéd van róluk, ezáltal alkalmazkodnak a jelenkor igényeihez, azonban mindez a férfiak esetében nem történt meg. Elvárjuk a fiatal felnőtt férfiaktól, hogy mind egyenes jellemű és kezdeményező állampolgárok legyenek, akik felelősséget vállalnak cselekedeteikért, és másokkal karöltve egységben dolgoznak a közösség fejlesztésén és nemzetük felvirágoztatásán. A probléma az, hogy sem a család, sem a társadalom nem erre motiválja őket, helyette csírájában folytja el kreatív, intellektuális és szociális képességeik kibontakozását, írja Zimbardo. A részletesen levezetett problémahalmazra azonban válaszokkal is készült az író, mint például, hogy a családon belül hogyan kell feloldani a tabutémákat, milyen szerepe van egy apának a családban, milyen lépéseket kellene tenniük a kormányoknak és iskoláknak, és természetesen a férfiakat is megszólítja, hogy mit tehetnek ők saját maguk sikerességéért. 

A Nincs kapcsolat egy érdekes problémára hívja fel a figyelmet, melyről szeretünk tudomást sem venni, vagy csak puffogni az orrunk alatt - "Ezek a fiatalok!" dörmögéssel. Az író által megvilágítva, azonban már egész más színben tűnnek fel az olvasó előtt a fiatal férfiak. Zimbardo könyve megosztó olvasmány, lesznek részek, amikkel biztos nem értünk egyet, lesznek, amik elgondolkoztatnak, sőt lelkesen bólogatunk olvasásközben. Leginkább a szociálpszichológia iránt érdeklődők számára ajánljuk a könyvet, de azon férfiak számára is hasznos olvasmány lehet, akik nem érzik jól magukat a bőrükben, és szeretnének ez ellen tenni valamit.

Akár a strandon heverészve, akár a nyaralás közben a hotelben ücsörögve vagy épp csak a szabadság idején a légkondicionált szobában hűsölve is igazi fergeteges élményeket ígérnek az alábbi regények. Összegyűjtöttünk öt nemrég megjelent kötetet, melyek közül mindenki megtalálhatja kedvencét, legyen szó sci-fi, fantasztikus, horror vagy épp kalandregényről.

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás 

Az Európa Könyvkiadónál jelent meg Kazuo Ishiguro regénye, mely egy titokzatos régi világba kalauzolja az olvasót, mikor még babonák és varázslatos teremtmények uralták az emberek hétköznapjait. Történetünk két hőse Beatrice és Axl, az idős házaspár, akik fiúk meglátogatására indulnak a közeli faluba. Azonban az Arthur király halála utáni időkben ez nem volt épp veszélytelen vállalkozás. A reájuk leselkedő fenyegetések közepette számtalan ismeretlennel sodorja össze őket a sors, akiknek története közelebb visz minket ennek a furcsa világnak a megértéséhez. Barlanglakásukból indulva, az emberi emlékezetet elhomályosító ködön túljutva, vándorútjukon találkoznak Wistannal, a lovaggal, aki arra született, hogy helyére üsse az időt, Gawainnal, aki sötét titkot őriz a békéről, és még másokkal, akiknek segítségével a regény végére összeáll a kép, és helyére kerül a múlt, a jelen és a jövő. A lassan hömpölygő cselekményt a részletes tájleírások teszik magával ragadóvá, melyek hatására olyan érzésünk lesz, mintha Hayao Miyazaki egyik csodás animéje peregne a szemünk előtt. Az eltemetett óriás lenyűgöző történet, mely olyan tájakat és kalandokat ígér, mit csak kevés nyaralás tud nyújtani.

Emma Donoghue: A szoba 

A világ nem más,  mint egy kicsi szoba. Ami a TV-ben van,  az csak álomvilág Dórival, a felfedezővel,  Thomasszal,  a gőzmozdonnyal és persze a természetfilmekkel együtt. Csak ez a valóság. Ez a szoba Anyával, az itt lakó bútorokkal, a vasárnapi meglepivel és Patással, akit utálunk, de az életünk függ tőle. Emma Donoghue regénye az ötéves Jack szemszögéből mesél el egy mélyen felkavaró történetet egy fiatal egyetemista lányról,  akit elrabol és éveken át fogságban tart egy férfi. Jack kettejük, koránt sem kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatának gyümölcse, akinek ez az egy szoba a világ.  Aztán az ötödik születésnapja után anyja úgy dönt, meg kell próbálniuk a lehetetlent: ki kell szabadulniuk. Még akkor is, ha a nagyvilág sokkal ijesztőbb és felfoghatatlanabb, mint a cellaként funkcionáló kerti sufni. A szoba méltán vitte el a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, hiszen egy olyan történeten alapul, amit nehéz elfelejteni. Az emberi kegyetlenség és borzalom tusája a mindent leküzdő anyai szeretettel és gyermeki odaadással. Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent könyv nem könnyű nyári olvasmány, de lehetetlen.  

John Scalzi: Vörösingesek

Újabb Scalzi regény jelent meg az Agave Kiadónál, mely ismét egy izgalmas, idegen világba kalauzolja az olvasót. A sci-fi nagymestere ezúttal valami egészen meghökkentő ötlettel állt elő, a Vörösingesek ugyanis nem egy szokványos tudományos, fantasztikus regény. Adott egy csillaghajó, az Egyetemes Szövetség zászlóshajója, a Rettenthetetlen, nagyszámú legénységgel és karizmatikus vezetéssel, ebben még nincs is semmi extra. A küldetéseik viszont már felettébb furcsák. Emberevő földférgek, gyilkos robotok, gyors lefolyású betegségek sora támadja meg a felderítésben résztvevőket, akik közül biztos, hogy legalább egy ember mindig oda is veszik. Történetünk ott kezdődik, mikor a nagy ütemű fluktuációnak köszönhetően egy csapat újonc érkezik a fedélzetre, köztük Andrew Dahl zászlóssal. Dahlnak viszonylag hamar feltűnnek a furcsaságok, kezdve a xenobiológiai labor "doboz" nevű roppant különös műszerével, melynek működésére semmilyen értelmes magyarázat nem létezik. S hogy hova vezetnek a szokatlan jelek? Nem lőjük le a poént. Tessék elolvasni a Vörösingeseket, ami egy igazi kacagtató, szórakoztató olvasmány, és csak ajánlani tudjuk.

Cecelia Ahern: A vétkes

Az ifjúsági sorozatok kedvelői számára újabb csemege érkezett A vétkes sorozat megjelenésével, hála az Athenaeum Kiadónak. Az éhezők viadala, A skarlát betű és A beavatott után ismét egy olyan történetről van szó, melyben a vezetők egy különösen kegyetlen döntéssel megpróbálják visszaterelni a társadalmat az általuk helyesnek és igaznak vélt útra. A vétkesek és tökéletesek világában csak az engedelmességnek van helye, hazudni, csalni, lázítani tilos, aki mégis megteszi kőkeményen megbüntetik, nem csupán börtönnel, de megbélyegzik, kitaszítják a társadalomból, és egyetlen hiba miatt élete végéig megkülönböztetésben van része. Főhősnőnk, Celestine North egyet is ért mindezzel. Sőt minden szinten támogatja ezt a végletes rendszert és annak urait, egészen addig a napig, míg egy olyan helyzetbe nem keveredik, ahol a jó és helyes döntés teljesen szembe megy mindennel, amiben eddig hitt. Celestine ekkor döbben rá, hogy a világ nem fekete és fehér, és elkezdődik lassú eszmélése, mely során rá kell jönnie, hogy a magukat erkölcsösnek és feddhetetlennek hitt emberek valójában önzők, elfogultak és a részvét parányi szikrája is hiányzik belőlük. A vétkes egy kiváló ifjúsági kalandregény, mely magával ragadja az embert, és ha nem figyel oda akár egy nap alatt is kiolvashatja.

 

Nick Cutter: A falka

Mit szólnál, ha bármennyit ehetnél, mégsem híznál egy grammot sem? Sőt, még azoktól a fránya pluszkilóktól is hip-hop megszabadulhatnál, amik megkeserítik a strandszezont? Hogy utána már mindig éhes leszel, nem is tűnik olyan nagy árnak a vélt tökéletesség eléréséért... A modern emberiség egyik legegyszerűbb vágyából - miszerint majd' mindenki fogyni akar - már eddig is hihetetlenül jövedelmező iparágak fejlődtek ki, nem nehéz elképzelni, mennyi pénz lenne a világ súlyproblémájának egy csapásra való orvoslásában. Viszont az ilyen, totális megoldást ígérő csodaszerek ritkán járnak áldozatok nélkül. Nick Cutter nem elég, hogy dermesztő horrort szőtt egy fogyitabletta köré, de a tetejébe még súlyos lélektani és morális mélységekbe is letaszítja az olvasót egyedül azzal a húzással, hogy gyerekeket tesz meg főszereplőnek. Az ő, sok szempontból józanabb gondolkodásmódjuk mellett még bizarrabbnak hat, hogy a regény válogatott borzalmait lapos hasak és karcsú combok miatt kell elszenvedniük. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent A falka igazi horror, a legjobb fajtából. Szinte várja az ember, hogy vége legyen, miközben nem tudja letenni a kötetet - tökéletes választás azoknak, akiket az kapcsol ki, ha rájuk hozzák a frászt. Csak a megfelelő tápanyagbevitelről kell gondoskodni olvasás közben, mert néhány oldal után már egyértelmű lesz, hogy az éhségnél kevés rémisztőbb dolog van a világon.

Csütörtökön elhunyt Esterházy Péter Kossuth- és Herder-díjas író, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. A 66 évesen elhunyt író hasnyálmirigyrákban szenvedett, betegségét tavaly hozta nyilvánosságra és könyvet is írt róla. Alig több mint egy hónapja még megnyitotta az Ünnepi Könyvhetet, Hasnyálmirigynapló című kötete a rendezvény egyik legnépszerűbb kiadvány volt. Esterházy Péterre egyik kedvenc kötetünkkel, Egyszerű történet vessző száz oldal – Márk-változattal emlékezünk.

Esterházy Péter halálának hírét családja és a Magvető Kiadó jelentette be. Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője szerint felfoghatatlan veszteség érte a magyar irodalmat Esterházy Péter csütörtöki halálával. Életművét méltatva hangsúlyozta, hogy olyan nagy írók közé lehet őt sorolni, mint Mészöly Miklós, Kosztolányi Dezső vagy Ottlik Géza. Megfogalmazása szerint Esterházy Péter a magyar irodalom "apafigurája volt", aki egész életének minden cselekedetét, eseményét szöveggé tudta tenni, legyen szó akár a családjáról vagy betegségéről.

Esterházy Pétert Magyarországon és külföldön is gyászolják alkotótársai, az irodalmi élet szereplői. Még 2014-ben az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Egyszerű történet vessző száz oldal sorozatának Márk változata, melyben egy kitelepített család néma kisfia mesél életről, halálról, Istenről. Ennek a kötetnek az ajánlójával emlékezünk Esterházy Péterre, korunk egyik legnagyobb magyar írójára.

Esterházytól egyet nem lehet elvitatni az Egyszerű történet vessző száz oldal sorozatának Márk változatától, az egyszerűség, akárcsak az Evangéliumoknál, szövegében is tetten érhető. Ám ezek a gyakran tőmondatokban megfogalmazott történetek - még akkor is, ha mesélőjük ennek nincs tudatában - végtelen mélységet takarnak. Viszonyunkról beszélnek Istenhez és Isten viszonyáról hozzánk.

Isten ezúttal a második világháborút követő kitelepítések idején teszteli teremtményeit. Mindenféle tekintetben bezárva: a kuláknak ítélt helyiekhez beköltöztetett polgári család a szűkös térben, a mesélő, a kitelepített család kisebbik, némaságba zárkózó fia, Márk pedig saját fejében alakítja ki univerzumát. Ahol minden ugyanarról szól: az életről, a halálról, a túlélésről, az áldozatról.

Halott rokonok szellemét és Istent hívogató nagymama, kiscsibéket ölő gyerek, a fotel és az alkohol ölelésébe menekülő apa, régi szerelmét visszasíró anya, a saját környezetében kivetve élő „házigazdák” – ki-ki másképp próbál menekülni, de talán ebből is látszik, az a hely, amelyet kiszemelnek maguknak, valójában semmivel sem jobb annál, amit rájuk kényszerítettek.

És ennyiből az is látszik, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat tényleg nem könnyű olvasmány. Nem csak azért, mert a magyar történelem dicstelen pillanatai közül egy olyanról szól, amelyik máig hat, de azért is, mert nincs olyan mondata, amelyik mögött ne bújna meg valami gyomorba vágó. Újraolvasható, újraolvasandó, akárcsak Márk evangéliuma.

Forrás: Kultography/MTI

El Camino de Balkan címmel jelent meg Kakuk György új könyve, melyben a menekültválságról ír. A kötet érdekessége, hogy az újságíró, politikus nem az asztal mellett ülve, kávét iszogatva írta meg véleményét az előállt társadalmi és politikai helyzetről, hanem túracipőt ragadott, elutazott Görögországba és elkísérte a menekülteket egészen a magyar határig.

Tavaly nyáron minden erről szólt, minden híradó, online hírportál, újság címoldalon hozta a menekültválság vagy migránsválság újabb és újabb fejleményeit. Embertömeg a határon, balhé a Keletiben, MadMax szerelvény Röszkén. Migránsok vagy menekültek? Segítsünk, fogadjuk be vagy zárjuk ki őket? Egyáltalán mi ez az egész? Ilyen hírek és kérdések röpködtek a fejünk felett, miközben a két véglet között próbált az átlag ember eligazodni és letenni a voksát valamelyik tábor mellett. Ebben az őrületben esély sem volt arra, hogy mélyebben a probléma mögé tekintsünk, vagy hogy megértsük miért is történik most mindez. Ahhoz, hogy egy fokkal közelebb kerüljünk az események kiváltó okához és megismerjük az egyik tábor hozzáállása mögött rejlő elveket, Kakuk György könyve komoly segítséget ad.

Az El Camino de Balkan - Menekültként a Nyugat-Balkánon és a Közel-Keleten című kötetet érdemes elolvasni, véleménytől, politikai pártállástól függetlenül. Részletesen és érzékletesen számol be az író nemcsak a menekültek útjáról, de az azt körbe lengő politikai kommunikációról, mely az Európai Unióban fogadta a lélekvesztőkben érkező embereket. Bemutatja, hogyan jutottak el egyik határtól a másikig, hogyan fogadták útjukon a helyi lakosok a százával, ezrével áthaladó embertömeget, és miképp reagáltak a hivatalos szervek nemcsak rájuk, de a magyar újságíróra is, aki a menekültekkel tartott. A kötet második felében pedig még tovább megy Kakuk György és egészen a Közel-Keletig kalauzolja az olvasót, hogy a jelenleg ott élők is elmondhassák, miért vágnak neki az útnak vagy épp miért maradtak még mindig hazájukban. Mindezt jó újságíró módján igyekszik minél szemléletesebben bemutatni, egyéni sorsokon, történeteken keresztül.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent kötet egyfajta útinapló, olvasmányos és érdekes, az aktuálpolitika iránt érdeklődőknek mindenképp érdemes elolvasni, de azoknak is jó szívvel ajánljuk, akik csak szeretnék jobban megérteni a kialakult helyzetet. Mint a kényes témák esetében, itt sem egy objektív, távolságtartó könyvről beszélhetünk, azonban bármi legyen is a véleményünk, bárhogyan is álljunk hozzá a menekültekhez vagy migránsokhoz, az El Camino de Balkan olyan információkat, leírásokat tartalmaz, mely segít árnyalni a válságot, és közelebb viheti az átlag embert a megértéshez.

"Vigyázz magadra! Öltözz fel rendesen! Ne szállj be idegenek kocsijába!" - és még sorolhatnánk hosszan az anyai intelmeket, melyeket többségünk valószínűleg megkapott tinédzser korában. Nincs is a féltéssel semmi baj, azonban van, hogy az anyai szeretet és aggodalom túlzott mértéket ölt, és mint egy aranykalitka zárul gyermek köré. Nicola Yoon első regénye is egy ilyen történetet dolgoz fel. A Minden, minden egy szórakoztató, tanulságos és igazán csajos ifjúsági regény, melyet jó szívvel ajánlunk fiataloknak és szüleiknek egyaránt.

Történetünk főhőse Madeline, egy tizennyolc éves lány, aki imád olvasni, építésznek készül, jó tanuló, és egy nagyon ritka, de rendkívül híres betegségben szenved. Gyakorlatilag az egész világra allergiás, ezért az elmúlt tizenhét évben egyszer sem lépett még ki házuk ajtaján. A lakás gyakorlatilag egy steril kórteremként működik, melybe csak az engedélyre jogosultak - Madeline édesanyja és ápolónője, Carla - léphetnek be. A betegségét leszámítva azonban Madeline semmiben sem különbözik kortársaitól, így hát nem csoda, hogy a váratlanul a szomszédba költöző család, különös tekintettel a vele egykorú Olly-ra, teljesen felforgatja elszigetelt kis életét. A magas, vékony, állandóan feketét hordó srác egy pillanat alatt felkelti hősnőnk érdeklődését, és kezdetét veszi egy nem mindennapi szerelmi történet, mely a helyzetből fakadóan csak katasztrófához vezethet.

Nicola Yoon első regénye igazi romantikus ifjúsági regény. Madelinet és Olly-t egy pillanat alatt kedveli meg az olvasó, így nem csoda, hogy egy, maximum két napra van csak szükség a regény elolvasásához. Az írónő stílusának és a kötet szerkesztésének köszönhetően igazi XXI. századi szórakoztató irodalomról van szó, benne emailek, chatelések pontos leiratával. A Minden, minden azonban többet rejt, mint azt elsőre hinnénk. A romantikus felszín alatt olyan családi dráma zajlik, melyre érdemes jobban odafigyelni. Az anya karaktere végig kíséri a történetet, mégis csak a végén értjük meg jelentőségét, és az utolsó oldalakig el kell jutnunk, hogy összeálljon a rózsaszín ködbe bújtatott mozaik.

A Gabo Kiadónál megjelent regény igazi nyári olvasmány, a fiatal lányok körében biztos sikerre számíthat, de érdemes az anyukáknak is kézbe venni és elolvasni, mert ők is legalább annyira fogják élvezni, mint tinédzser gyermekük.

Jonathan Franzen megint nagyot alkotott, ám új könyve, a Tisztaság akármennyivel is izgalmasabb az amerikai író korábbi műveinél, mégsem lesz az új amerikai nagyregény.

Nagyívű, kontinenseken és évtizedeken átnyúló regény – így szól Jonathan Franzen legújabb könyvének a fülszövege. Ám mielőtt valaki történelmi eposzt vizionálna, meg kell, hogy nyugtassuk: az Európa Könyvkiadónál megjelent Tisztaság ízig-vérig Franzen-mű. Furcsa viszonyokkal, furcsa súrlódásokkal, még furcsább párhuzamokkal, egymásba fonódó családi drámákkal, a földet is megmozgató érzelmekkel.

Az amerikai író új regényével mégis szintet lépett, és nem csak azzal, hogy valóban térben és időben is kitágította története kereteit. Pip – teljes, eltitkolt nevén Purity, vagyis tisztaság – a mában él és nyögi diákhitele részleteit, de inkább azt, hogy nem tud mit kezdeni az életével. A boldoguláson és a boldogságon túl mégis leginkább egy dolgot szeretne: rájönni, hogy kicsoda valójában, ki eltitkolt apja. Anyja egy nem létező világba menekült családja és az internet elől, ám ott sem találja meg a lelki békét. Ahogy Andreas Wolf sem, aki egy kivételezett kelet-német család egyszem gyermekeként igyekszik kitörni az aranykalickából, hogy aztán az internet korára a dél-amerikai dzsungelben bujkálva életcéljává váljon a kiszivárogtatás. (A hírek szerint Daniel Craig ex-Bond játssza majd a könyvből készülő sorozatban a szerepét.) Ki más is hiányozhatna ebből a körből, mint két frusztrált oknyomozó újságíró, akiket nem csupán az elhivatottság nem hagy nyugodni, de előző kapcsolataik bűvköréből sem képesek kitörni.

Franzen mintha szándékosan tűzött volna maga elé lehetetlen küldetést azzal, hogy ennyire eltérő szereplőket hajtott egy könyvborító alá, lassan azonban rálelhetünk a kulcsra: nem csupán az információkhoz fűződő különös viszonyuk a közös bennük, hanem maga az információ is. És pont ettől lesz újszerű a Tisztaság, az meg igazán csak a hab a tortán, hogy ez a regény még az Erős rezgés földmozgásainál is drámaibb fordulatokat tartogat.

Azonban a Tisztaság mégsem lesz az „új amerikai nagyregény”, mint Franzen legismertebb műve, a Szabadság. Nemcsak azért, mert az Egyesült Államokon túl Kelet-Berlin és Dél-Amerika is a helyszínek között szerepel, de az amerikai hatalmi berendezkedés helyett inkább az NDK-éval foglalkozik a szerző. Valamint az amerikai életérzés helyett, most a modern ember internethez és a nyilvánossághoz való viszonyáról olvashatunk egy parabolát.

Panaszra nagyon mégsem lehet okunk, mert Franzen továbbra is lebilincselően ír, figuráitól annak ellenére nem tudunk szabadulni, hogy többnyire már az első pillanatban előtör valamely visszataszító tulajdonságuk. Szeretni nem is őket lehet, hanem magát az írót, aki látszólag könnyű kézzel, de valójában az utolsó mondatig pontosan megszerkesztett regényt tárt elénk.

Az idén is a Vörösmarty téren rendezik meg a 87. Ünnepi Könyvhetet és a 15. Gyermekkönyvnapokat június 9. és 13. között. A Könyvhét - nyolc és fél évtizedes hagyományának megfelelően - elsősorban a kortárs magyar irodalom ünnepe, azonban érdemes a külföldi szerzők újdonságaira is odafigyelni. Összeállításunkban a Könyvhétre érkező kötetekből szemezgettünk.

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Az Agave kiadó gondozásában megjelenő regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban. Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől. Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Závada Pál: Egy piaci nap 

Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? Závada Pál a Magvető Kiadónál megjelenő új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

Ungvári Tamás: Felperzselt ország – Sorsfordító évek emlékiratai

A Felperzselt ország múltidéző mű – feltehetően a neves író-irodalomtörténész legfontosabb munkája – a második világháború végének „ébredését” eleveníti fel. A front elvonul, az emberek kitántorognak a pincéből, némelyek hazaérkeznek a hadifogságból, másokat bilincsbe verve hoznak, mint háborús bűnösöket. A béke első pillanataiban az írók is eszmélnek, ébrednek. Élményeiket ostromnaplóban rögzítik, mint Kassák, Déry, Illyés, Nagy Lajos, mások türelmetlen utópiákat szőnek. Ungvári Tamás ifjan kortársa lehetett a Felperzselt ország történéseinek, kartársa azoknak a nagy íróknak, akiknek sorsából metszetet ad. A Scolar Kiadó gondozásában megjelenő mű egyszersmind önéletrajz harmadik személyben, tanúvallomás egy világégés utóéletéről, képzelgésekről és úttévesztésekről. Nem kisebb feladatot vállal ez a mű, mint Bibó nyomán értse meg a zsákutcás történelmet.

Menyhért Anna: Egy szabad nő – Erdős Renée regényes élete

„Öngyilkos lett korunk legnagyobb írója, Bródy Sándor...” – kiáltozza egy rikkancs 1905. július 3-án Budapesten. Egy konflis suhan el mellette, benne egy nő megdöbbenve, rémülten hallgatja a hírt. Az író szeretője az, Erdős Renée. Csak nem ő, csak nem a szakításuk okozta a tragédiát? Erdős Renée-t a Bródy Sándorhoz fűződő viharos szerelme mellett erotikus regényeiről ismeri az utókor. De ki is volt ő valójában? Egy győri zsidó lány, aki családját hátrahagyva Budapestre költözött, hogy megvalósítsa álmát, és színésznő legyen a fővárosban? Formabontó, modern költőnő, aki az írásnak élt, és az első nő, aki meg is tudott élni belőle? Ünnepelt szerző, aki először vetette papírra kendőzetlenül, mi a női vágy, és akiért tömegek rajongtak? Menyhért Anna a General Press Kiadónál megjelenő regényében megismerkedhetünk a huszadik század elejének legnépszerűbb magyar írónőjével, szerelmeivel, vívódásaival, a boldogságért folytatott küzdelmével: egy érzékeny, szeretetre éhes asszonnyal – egy szabad nővel.

InstaVers - Vers, Képeslap, Emlék

Az InstaVers irodalomnépszerűsítő projekt 2014-ben indult útjára a Facebookon, azzal a céllal, hogy minél több emberhez eljuttasson kortárs magyar verseket. Azóta már több mint 8000 felhasználó követi az oldalt. Két saját szervezésű fesztivál, rendhagyó irodalomórák és nagy sajtóérdeklődés után idén megjelenik az InstaVers könyv. Ez a különleges könyvtárgy velünk kávézik reggel, együtt utazunk a metrón, és alkalmas arra is, hogy megosszuk másokkal. Verseskönyv még soha nem volt ennyire interaktív – az Athenaeum Kiadónál megjelenő könyvben nem csak a költők művei szerepelnek, de maguk az InstaVers-képek is, valamint a szövegek mellett elhelyezett QR-kódok segítségével az olvasó még több munkáját is megismerheti az adott szerzőnek. Ezen felül a könyvbe kötött képeslapok is készültek a képekből és szövegrészletekből – így az oldalak fotózhatóak, kiemelhetőek, továbbadhatóak.  Ez a könyv nem egy könyv, vagyis nem csak egy könyv. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele. 

Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában

A riói karnevál őrülete? A lélegzetelállító kilátás a Cukorsüveg és a Corcovado tetejéről? A szurkolók tízezreinek lelkesedése a Maracana Stadionban? Amazónia dzsungele? A pompás tengerpartok? Igen, ez mind Brazília. De a favelák nyomora és az óriási metropolisok betonrengetege is. A végtelen országutak, a többnapos amazonasi hajózások, az éjszakai buszozások unalma. Meg a rengeteg különös hely és pillanat, a vad házibulitól az afrikai vallási rituáléig, a magyar származású brazilok banános rétesétől az őserdő lakóinak cölöpökön álló házáig. Bepakoltam a hátizsákomba, és útnak indultam, hogy felfedezzem magamnak Brazíliát, a 2016-os olimpia országát. Bejártam az ország leghíresebb helyeit, de olyan világvégi falvakba is elkeveredtem, amelyek talán még a térképen sincsenek rajta. Ámuldoztam Brazíliaváros és Sao Paulo modernségén, és gyönyörködtem Minas Gerais barokk aranyvárosainak szépségében. Híres brazilok nyomába eredtem - mint Pelé, Ayrton Senna vagy épp Paulo Coelho -, és híres brazíliai magyarok nyomára is bukkantam, mint például Molnár Gábor vagy Lénárd Sándor. Soltész Béla regénye az Európa Kiadónál jelenik meg a Könyvhétre.

Óda a sörhöz - Irodalmi antológia

Őseink mindig a bor dicséretét zengték, ám amióta léteznek tárgyi és írásos emlékek, tudjuk, hogy itták a sört is, csak épp nem dicsekedtek vele. A sumérok például rengeteget fogyasztottak, és hála a masszív agyag- és kőtábláiknak, maradt fenn olyan kocsmadal, amelyben a sör dicséretét zengik. No és ott a Kalevala, a finnek őseposza: annyi sört vedelnek benne, hogy az olvasó önkéntelenül is a pohár után nyúl. A későbbi korok íróinak és költőinek névsora pedig kifejezetten impozáns, gondoljunk csak Goethére, Victor Hugóra vagy Dosztojevszkijre. Nálunk Ady, Jókai, Mikszáth, Móricz, József Attila emelik poharuk… S persze szerepel válogatásunkban a sörgyárak trubadúrja, a cseh Hrabal, akinek talán nem is létezik hiteles fotója habos korsó nélkül. És nekünk, magyaroknak is dagadhat a keblünk: ahogyan Krúdy zenésíti meg a témát, az a szimfóniák szimfóniája, s Örömódával a végén. A Corvina Kiadó gondozásában megjelenő ínyencséget minden sörkedvelőnek jó szívvel ajánljuk.

Ördög Nóra: Pozitív

A Libri Kiadó gondozásában jelent meg Ördög Nóra Pozitív - Tudom, hogy egyszer anya leszek című könyve, mely egy nagyon aktuális témát boncolgat, ami egyre több pár életét befolyásolja. Ez a téma pedig nem más, mint a meddőség, és az ellene folytatott küzdelem. Ördög Nóra három lombikprogramban vett részt, mire első gyermeke megfogant, könyvében az idáig vezető utat meséli el. A kötet különlegessége, hogy nem pusztán a saját történetét, de több sorstársának a harcát is bemutatja, s mellette beszélget orvosokkal, pszichológusokkal, ezáltal az olvasó egy teljes képet kap, mi vár a meddőséggel küzdő párokra. Ördög Nóra könyve rendkívül informatív, de még ennél is fontosabb, hogy reményt ad. Nem hagyja, hogy elcsüggedjenek a gyermekre vágyó párok, különösen a jövendő édesanyák. Próbálkozásra biztat mindenkit, megoldáskeresésre, még akkor is, ha újból és újból kudarc éri az embert. Az édesanyává váláshoz sokaknak rögös út vezet, de ez még nem ok arra, hogy lemondjunk a gyermeknevelés csodájáról. 

Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke 

A regény főszereplője, Kavics a világ legrosszabb gyereke. Legalábbis Nénike szerint, aki a szomszédban lakik, és ő vigyáz a kisfiúra, amíg a szülei haza nem érnek. Persze Kiskő Ambrus Kavics egyáltalán nem rossz, csupán olyan, mint minden nyolcéves: az unalmas uzsonnázás helyett szeretne lemenni az udvarra és a többi gyerekkel játszani. Igaz, van egy bökkenő: még nincsenek barátai. Ugyanis nemrég költöztek az új lakótelepre, és a lakatosműhely mesterén kívül senki nem akar vele szóba állni. Nagy Katalin, a regény szerzője kiváló ismerője a gyerekeknek, és azt is tudja, hogy a nehéz helyzetekben az őszinteség és a humor a legjobb segítség. Régi kedvencek című sorozatunkban olyan könyvek megjelentetését tűztük ki célul, melyek egyszer már belopták magukat sokak szívébe. Mi elővesszük és új, friss illusztrációkkal töltjük meg őket, hogy a mai gyerekek is szívesen vegyék kézbe ezeket a remekműveket, és számukra is legalább akkora élményt jelentsenek, mint nekünk jelentettek évekkel ezelőtt. A világ legrosszabb gyereke a Manó Könyvek gondozásában jelenik meg.

Bernáth József: Szörnyen jó szakácskönyv

Ebben a könyvben Bernáth József arra vállalkozott, hogy amolyan „nemszeretem” alapanyagokból sűssön-főzzön. Teszi mindezt lelkes kukták segítségével. Miközben bebizonyítja, hogy a brokkoli vagy a zeller nem is olyan ősellenség a konyhában, azt is megmutatja, hogyan tudják a gyerekek elkészíteni ezeket a fogásokat otthon - akár egyedül is. A Kossuth Kiadónál megjelenő szakácskönyv minden édesanya és nagymama konyhájában jól jöhet, ahol rendszeresen fordulnak meg gyerkőcök, akik nem rajonganak túlzottan az egészséges alapanyagokért. Bernáth József játékos és rafinált trükkjei által nem csak ízletes fogásokat készíthetünk, de még a gyerkőcöket is lefoglaljuk, sőt még a "furcsa ízű" zöldségeket is megkedveltethetjük velük.

+1 John Scalzi: Vörösingesek

Kedvenc sci-fi szerzőnknek, John Scalzinak is új regénye jelenik meg magyarul a 87. Ünnepi Könyvhétre hála az Agave Kiadónak. A Vörösingesekben megismerhetjük Andrew Dahl zászlós történetét, akit épp most vezényelték az Egyetemes Szövetség zászlóshajójára, a Rettenthetetlenre. Kiemelt állomáshelyén Dahl nemcsak arra büszke, hogy a Xenobiológiai laborban dolgozhat, hanem, hogy részt vehet a felderítéseken is a hajó híres tisztjeivel. Az élet nem is lehetneszebb... amíg Andrew rá nem jön, hogy (1) minden felderítés halálos konfliktus egy idegen erővel, (2) a hajó bizonyos tisztjei mindig túlélik ezeket a konfliktusokat, miközben (3) egy alacsonyabb rangú katona elkerülhetetlenül meghal.Ezek után nem meglepő, hogy a ravaszabbak mindenáron igyekeznek kibújni a felderítések alól. Ráadásul Dahl olyan információkba botlik, amelyek hatására a barátaival együtt teljesen átértékeli, hogy mit is jelent a Rettenthetetlen fedélzetén szolgálni. Ahonnan csak egy eszelős, iszonyatosan kockázatos terv révén menekülhetnek meg. 

Grecsó Krisztián nem rég megjelent regénye, a Jelmezbál valójában rövid novellák szövevényes hálója, mely a végére egy grandiózus történetté áll össze. A kötet nem is krimi, nem is családregény, sokkal inkább az élet apró, de mégis fontos momentumainak gyűjteménye. Az 1000 darabos puzzle-re hajazó történet igazi ínyencség, olvasása erősen ajánlott.

Az 1960-as években kezdődik nagyívű történetünk Sáraságban, ahol két fiatal lányt brutális körülmények között meggyilkoltak, egy harmadikat pedig megcsonkítottak, és még aznap eltűnt a faluból. Ezt az információt az olvasás elején mindenki jól jegyezze meg, mert ez lesz mindennek az alapja. Épp ezért akár kriminek is hihetnénk Grecsó Krisztián új regényét, hiszen egészen a könyv végéig nem derül ki, hogy ki volt a tettes, de nincs az a Hercule Poirot, aki képes átlátni félévszázad történését, melybe több család is belebonyolódik. 

Azonban nem is egyszerű családregényről van szó, mert minden szereplő fontos, a szomszédok, a barátok, a volt férjek és feleségek, sőt még az általános iskolai osztálytársak is. Egy ismert elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt ember van. Ezt az elméletet igazolja ez a regény is, melyben mindenki kapcsolatban van mindenkivel, még ha nem is tudnak róla. A történet azonban nem pusztán rengeteg szereplőt mozgat meg, hanem az időben is előszeretettel ugrál összevissza, így ne lepődjünk meg, ha olykor-olykor elbizonytalanodunk egy-egy ismerős név és helyszín megjelenésekor, nyugodtan lapozzunk vissza, érdemes tisztában lenni azzal, hogy ki kinek a kicsodája. 

Ezeket a jó tanácsokat adnám, mindazoknak akik kézbe veszik a Jelmezbált, amelyet legjobban úgy tudnék jellemezni, hogy az emberi kapcsolatok útvesztője, vagy inkább látlelet az életről.

Ugyanis, ha eltekintünk a kusza történetmeséléstől, és az egyénekre helyezzük a hangsúlyt, hirtelen más színben látunk mindent. Életek, sorsok, drámák bontakoznak ki a szemünk előtt, és ez adja meg az igazi ízét a regénynek. Ahogy haladunk előre a novellákkal, kezd minden ismerőssé válni. A szereplők akár a mi szomszédaink vagy barátaink is lehetnének, a problémáik sem újdonságok, és a reakcióik sem. Mindenki hallott már ledér, miniszoknyás tanárnőkről és kalandjaikról a fiatal gimnazista fiúkkal, vagy épp tapasztalta is azt saját iskolás évei folyamán. De a hangos családi ünnepségek, a kissé bolond osztálytárs, vagy épp a demenciában szenvedő idős bácsi sem jelent újdonságot. A történetek mégis teljesen magával ragadják az olvasót, és egy-egy rész végén már izgatott kíváncsisággal várja, hogy vajon kiről szól majd a következő. 

Mindez a már Grecsótól megszokott nyomasztó hangulattal van persze nyakon öntve. Kellemetlen szituációkban, nehéz döntések sorát hozzák meg a szereplők, vagy épp a döntés után próbálnak kitámolyogni a kátyúból. Kifejezetten ezekre a pillanatokra és az épp aktuális szereplő belső vívódására fókuszál az író végig a regényben. Ettől válik igazi kirakós játékká a Jelmezbál, mert nem csak a szereplők garmadával kell megküzdenünk, akiket az időben összevissza ugrálva ismerünk meg, de ráadásul nem is kapcsolódik történetük szervesen a kiindulási ponthoz, mégis mindegyik novella információt rejt magában. 

A Magvető Kiadó gondozásában megjelent kötet nehéz olvasmány, amire időt és energiát kell fordítani, hogy élvezni és értelmezni is tudjuk, de nemcsak ezért válik sokszor elolvasós könyvvé, hanem mert minden mondatával megérinti az olvasó lelkét.