Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
A szivárvány basszgitár és a legális amcsi fű randevúja a Szigeten

A szivárvány basszgitár és a legális amcsi fű randevúja a Szigeten

Kultography írása itt: - 2014-08-14 16:11

so_szivárvány.jpgAki próbált már a Szigeten pontosan odaérni egy koncertre, az tudja, hogy valami mindig közbejön (például a tömeg-közlekedés) – hát így nem értünk oda tegnap az Imagine Dragons koncertjére, de így sem unatkoztunk, sőt!

Szegény Placebo is belecsúszott a "jaj, már megint jönnek a Szigetre?" előadók kissé kellemetlen kategóriájába, és igaz, ami igaz, tényleg nem kell nekik külön megmutatni a térképen, hogy merre van Budapest. Már 2001-ben is kikeltek a Nagyszínpadon a homofóbia ellen, most egy kicsit megszelídülve, de ugyanolyan profin tették a dolgukat. És hát azért Stefan Olsdal szivárványszínű basszusgitárja, valamint Brian Molko énekes/gitáros "peace" felkiáltásai még mindig elég egyértelmű állásfoglalást jelentettek...

Meg aztán van is nagy adag szociális és társadalmi érzékenység a bandában, hiszen közösségi oldalaikon rendszeresen állnak ki ember- és melegjogi kezdeményezések mellett, de legutóbb például egy gázai segélyakció érdekében kampányoltak. Mindebből élőben nem sok minden jön le, merthogy Molko nem beszél lyukat a közönség gyomrába, inkább csak egy beköszönés, aztán jöhetnek a dalok.

bm_island14.jpg

(Fotó: Sziget Festival Official Facebook)

Azok meg jöttek is, főként az újabb termésből (6-6 nóta a Medsről és a tavalyi Loud Like Love korongról), így aki nem volt keményvonalas fan, az bizony ásítozott, nézelődött és beszélgetett. Volt ilyenből körülöttem néhány. Azért az még a széles tömegeknek is megy, hogy "every me, every you", de amúgy inkább a visszafogott érdeklődés volt a jellemző. De csak addig, amíg a talpig feketébe öltözött (jó, Fiona Brice hegedűs/billentyűs hölgy csak egy falatnyi ruhácskáról gondoskodott) brit csapat bele nem csapott a szett vége felé a Meds-Song to Say Goodbye-Special K-Bitter End slágerparádéba, és láss csodát, mindenki megélénkült - még az addig az arányokkal hadilábon álló hangmérnök is.

A Placebo szokásához híven ezúttal is mindenféle sallang, körítés vagy felhajtás nélkül elzenélt közel másfél órán keresztül, egy hármas ráadással, amit a Kate Bush feldolgozással, a Running Up That Hill-el nyitottak (bár ennek annyira nincs köze az eredetihez, hogy akár a saját daluknak tekinthetjük). Az Infra-Red végén még alapos gitárgerjedést produkált a húros részleg, élén a csini kleopátra frizkót viselő Molkóval, majd taps, meghajlás és búcsú. Azért azt biztosra veszem, hogy a közönség női képviselői némileg szomorúan vették tudomásul, hogy a dobos Steve Forrest nem szabadult meg az atlétájától a buli alatt...

De azért történt más is, egy idősávban a fesztivál-kedvenc koncertjével, sőt, rögtön a Nagyszínpad „árnyékában”, az A38 sátorban:

Egy zongoránál ülve is meg lehet őrülni, és meg lehet tölteni a Placeboval egy idősávban a fesztivál 2. legnagyobb színpadát( na jó, sátrát). És a bejárat előtti füves terepet. És meg lehet őrjíteni a tömeget is. Mit megőrjíteni?! Föld körüli pályára állítani! Nem kell hozzá más, mint egy adag zsenialitás, egy zongora, pár hasonlóan zseniális zenésztárs, és Tom Odell. Lesz ott aztán sátorénekeltetés, repkedő zongoraszékek (a billentyűsöknél nem divat a hangszer szétverése/ felgyújtása) és fűben csendesülős katarzis a sátor előtt.

Amiből magunkhoz térve aztán Miles Kane koncertjére eszméltünk ugyanott, de ez azért elmaradt valamelyest a várakozásainktól. Talán Skrillex vonzotta jobban a tömegeket, talán a közönség nem volt a toppon, de tény, hogy minden zsenialitása ellenére Mr. Kane csak félig töltötte meg a sátrat. Ettől még zeneileg tökéletes, abszolút feddhetetlen koncertet produkáltak, egy olyan Pleased to meet you-val, amit bevállalni is kevesen mernének, nemhogy így eljátszani. Azért a végére megtalálta a közös hangot zenész és közönsége – utóbb kiderült, hogy a ez utóbbi nem találta a sajátját. A koncert utolsó néhány énekeltetős dala viszont végre egy hullámhosszra állította a tisztelt egybegyűlteket, úgyhogy azért csak sikerült berobbantani azt a sátrat.

Skrillex egyszemélyes dubstep-tucc-tucc showja nem pöckölte meg az ingerküszöbünket, úgyhogy a kevesebb tömeg vonzerejétől támogatva inkább megnéztük a Vad Fruttikat, ahol az énekes Marci meg is köszönte, hogy másokkal együtt - megtelt a Pefőti-VOLT sátor - őket választottuk a sztár Dj-vel szemben. Ennek örömére el is nyomták az Éjszakát, mert ahogy a frontember mondta: "ne érezzük, hogy kimaradtunk a XXI. századból".

IMG_3244_head_1.jpg

(Fotó: Demjén Zoltán)

Fesztivál lévén a VF is a tutiban kotorászott, olyan kihagyhatatlan dalokkal, mint a Kemikáliák, a Szemben a nappal, a Lehetek én is, a Nem hiszek, vagy az új verzióban előadott, szinte dubstepbe hajló (Skrillex megidézés part II.) Sárga zsiguli. És végre, végre egy magyar zenekar, amelyik nem "Lovastábor 88" feliratú, kifakult pólóban pattan a deszkákra, hanem törekszik valamifajta egységes kinézetre. Nem lehet rosszat írni rájuk, a közönség is kajálta őket, szóval édes volt ez a Frutti.

Hogy ne csak a zenéről szóljon a szerdai napunk, meglátogattuk a Háttér Társaság a Melegekért sátrát a Civilfaluban, hogy kitöltsünk egy kvízt, és megtudjuk, hogy az a legkevésbé fenyegetett a fertőzésekkel szemben, aki a "rúd" innenső végén van orális szex esetén; és míg az ideiglenes egynemű házasság gondolatával kacérkodtunk, betoppant egy orosz (lány)pár, akik örültek annak, hogy nálunk van Pride. Még merje azt mondani valaki, hogy nem toleráns ez az ország...

IMG_20140813_232102.jpg

Búcsúzóul pedig felkerestük Robin Williams emlékfalát, ahol egy Washingtonból kis hazánkba vetődött szigetelő mesélt csillogó szemmel arról, hogy gyerekkorában napjában többször is megnézte a Mrs. Doubtfire-t. A színész méltatásánál már csak akkor csillogott jobban a szeme, amikor elárulta, hogy náluk nemrégiben legalizálták a marihuánát, így simán házhoz is lehet rendelni, akár egy pizzát. Mindennek fejébe azt is hozzátette, hogy mekkora flash már bankkártyával fizetni a fűért; de felelős honpolgárként gyorsan megemlítette, hogy ebből legalább az országnak is van adóbevétele. Hümmögtünk egy sort, majd elindultunk a HÉV-hez, hogy a BKK-s információs-kaller-jegyszedő bácsi magasra emelt mutatóujjal hívja fel a figyelmünket arra, hogy biza a zöld vonatocska 8 percenként közlekedik az éjszaka közepén is. A Sziget tehát nemcsak fesztivál-, de csodaköztársaság is.

A galaxis legrosszarcúbb hősei

A galaxis legrosszarcúbb hősei

Ha egy filmről szinte csak szuperlatívuszokban zengenek a kritikusok, akkor eléggé megnő az iránta támaszott elvárás a nézőben. Akkor meg méginkább, ha a szóban forgó film az A galaxis őrzői (12), amelynek harcos mosómedvéjét és beszélő fáját látva első blikkre minden második ember értetlenül húzta össze a szemöldökét. Ez a kezdeti szkepticizmus aztán a film első öt perce alatt válik füstté, mert már ennyi elég, hogy megsejtsük, A galaxis őrzői valóban a nyár legjobb filmje.

slidg.jpg

guardians_of_the_galaxy_wallpaper_1920x1080_by_sachso74-d7ng2pvs.jpgEgy fosztogató, egy bérgyilkos, egy fejvadász (és az izomembere), egy gyászoló apa - mégis mi lehet közös ezekben a figurákban? Csupán annyi, hogy ők alkotják a galaxis legvalószínűtlenebb "szuperhős"-csapatát. Az alapvetően sci-fi környezetben játszódó történet már azzal, hogy hőseinek nem ad klasszikus értelemben vett szuperképességeket, magasan kitűnik a többi képregényfilm közül. Hiszen mindőjük emberfelettisége külső okokkal magyarázható: Gamora (Zoe Saldana), Mordály (Bradley Cooper) és Groot (Vin Diesel) is kisebb-nagyobb genetikai módosítások miatt olyanok, amilyenek, Peter Quill (Chris Pratt) okos kis kütyüket használ míg Drax (Dave Bautista) egyszerűen csak erős. Senkit nem csípett meg semmilyen mutáns állat vagy kólintott fejbe egy radioaktív meteor. Amellett pedig, hogy egyikőjök sem "szuper" mégcsak nem is hősök. Önös érdekeiktől vezérelve kerülnek egymással kapcsolatba, amiből aztán hasonlóan önző szövetség lesz, amit egyértelműen sokkal jobb és szórakoztatóbb nézni, mint a huszonvalahanyadik önzetlen, önfeláldozó szuperember kalandjait. Természetesen azért ez a kis csapat is összekovácsolódik a végére és az igazi hősies szerepvállalás sem marad el, de az út, ami odáig vezet olyan zseniális humorral, akcióval és folytonos pátoszrombolással van kikövezve, hogy öröm nézni.  

Köszönhető ez leginkább a Földről elszakadt Peter-nek, akinek egoizmusánál és pofátlanságánál csak a talpraesettsége nagyobb, nem véletlenül olyan sikeres a "fosztogatói karrierje". A tisztességet még hírből sem ismeri, ő az aki, ha nem figyelsz oda, a szemedet is kilopja. Nem is csoda, hogy az egyik magánakciója közben belefut egy különös gömbbe, amiért nemcsak hogy a műtárgy gyűjtők fizetnének jól, de amire Peter szerencsétlenségére Ronan (Lee Pace), az univerzum ezen felén meghozott, törékeny békeszerződés legnagyobb ellenzője (és nem mellesleg Thanos, a legfélelmetesebb hadúr jobbkeze) is feni a fogát. Thanos fogadott lánya és legjobb harcosa, Gamora a gömb után indul, miközben a rendőrség által keresett Peter felkelti a fejvadász Mordály és Groot figyelmét is, és elszabadul a pokol. A kedves kis négyes börtönbe kerülésekor hozzájuk csapódik a bosszúszomjas Drax is, hogy elpasszolják végre az életüket fenyegető gömböt. Ám amikor kiderül, mit rejt a titokzatos gömb rájönnek, hogy sokkal több forog kockán, mint az érte kínált kisebb vagyon. 

slidg.jpg

Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ebben a filmben minden megvan és éppen a megfelelő arányban ahhoz, hogy ne csak a fantasztikus filmek, de a kalandfilmek, vígjátékok, akciófilmek és képregényfilmek között is remekül megállja a helyét. A már említett sci-fi háttér megengedi az izgalmas technológiák természetesnek való beállítását, de nem annyira letisztult, hogy kizárja a fantasy elemek, a csodának betudható dolgok létét, hanem szépen összesimítja őket. Nem feszül bele a magyarázatba (mint ahogy a Csillagok háborújában próbálták validálni az Erőt) de nem is siklik el felettük, ezzel azt az érzetet kelti, hogy igenis lehet az univerzumnak egy olyan szelete, ahol ezek a szabályok érvényesek a világra. (Merthogy történetünk, legyen akármilyen fantasztikus is, a mi jelenünkben játszódik, erre azért a Marvel-univerzumba való, fejben történő becsatolásakor érdemes odafigyelni.)

Azzal pedig, hogy ilyen steampunk-jellegű, alvilági gyökerekkel rendelkező, teljesen különböző hátterű, célú és fajú karaktereket dobáltak egymás mellé nem találták fel a spanyol viaszt, de éppen jókor és éppen jó arányérzékkel nyúltak megint ehhez a leginkább csak tévéképernyőre alkalmazott recepthez (talán a Farscape és a Firefly című sorozatok neve mond valamit), így rángatva ki a nézőt a, valljuk be már eléggé unalmassá váló szuperhős-filmek sablonjából. De ha még ennyi nem is lenne elég, módszeresen szemberöhögi és kifigurázza a hozzá hasonló filmeket (és ezzel önmagát is) amire az utóbbi idő sötét, realitás-centrikus és drámai hősfilmjei után rettenetesen nagy szükség volt. Mert jó dolog a dráma, de arról se feledkezzünk el, hogy azért mégiscsak beszélő modómedvékről, denevérnek öltözött milliárdosokról vagy éppen piros palástban repkedő alienekről van szó - miért is ne engedhetnék meg magunknak, hogy legalább egy picit röhögjünk rajtuk, miközben a legmélyebb hálával megköszönjük, hogy megmentették az életünket!  

GuardiansOfTheGalaxy.jpgA galaxis őrzői pedig nemcsak, hogy megengedi, de egyenesen támogatja, hogy nevessünk rajtuk - aztán meg, ahogy megszeretjük őket, velük. Az egyszerű, de végig izgalmas és mozgalmas, sűrű sztorit egyértelműen a karakterek viszik el a hátukon, miközben rajtuk keresztül egy olyan világot ismerünk meg, amiből nagyon szeretnénk többet is látni. A hősök is ettől a titokzatosságtól és a remekül megírt személyiségüktől lesznek érdekesek: mindannyiukról tudunk ugyan valamit, de csak éppen annyit, hogy a vége főcím után is birizgálja a fantáziánkat, hogy mit tartogathatnak még. Ezt a sort (is) persze Peter vezeti, akinek eljátszásával Chris Pratt tényleg hatalmasat szakított, de még akinek ismeretlenül is cseng a neve garantálom, hogy néhány perc alatt bebizonyítja, ráöntötték a figurát. (Aki pedig ismeri, annak valószínűleg nem is kell többet mondanom.)

Igazából a végtelenségig dicsérhetném a film különböző aspektusait, a remek látványt, a még szinkronizálva is szellemes és vicces szöveget, a karaktereket, a kiváló castingot és nem utolsósorban a csodálatos zenét (vigyázat, függőséget okoz!), de inkább mindenki menjen szépen el a moziba, és nézze meg magának, ilyet tényleg ritkán látni.  

Sziget-gasztro más szemszögből

Sziget-gasztro más szemszögből

A Szigeten sokminden évek óta változatlan: továbbra is menő zászlókat lobogtatni, vizipisztollyal lövöldözve ismerkedni, hollandul beszélni, minden arra alkalmas fém tárgyat hangszerként hasznosítani és ritmusra püfölni. Ennek már külön fórumot is szenteltek a bejárattól nem messze, de a spontán alaluló ütősegyüttesek azért menőbbek. Nem múlik az idióta jelmezben aszalódás divatja, ahogy a sárban tapicskolásé, fűben fetrengésé, na és a vad buliké sem.

És újra itt vannak a kedvenc fesztiválkajáink: a Zing burgere, a klasszikussá érett piadina, a Nemzetek Konyhájában ismét válogathatunk égtájak és ízvilágok szerint. Persze jó a régi ismerősöket viszontlátni, de azért mi inkább az újdonság erejét kerestük. És meg is találtuk - íme:

montenegro.png

montenegro.png
Oszd meg és király: a fesztiválos funkcionalitás gasztroélménnyel párosítva, ezt találjuk a Montenegroi gurmannál, óriás méretben. Tényleg érdemes megosztani, de persze megfelelő kapacitás esetén önálló fogyasztás is lehetséges. Az igényes nagyétkűek körében már elhíresült a szerb burgerként aposztrofált pljeskavica. A gazdagon fűszerezett húspogácsát ajvárral megkent buciba fektetik, saláta, paradicsom és paprika, továbbá ipari mennyiségű hagyma társaságában. A paprikás krémből kérhetünk csípős verziót is, de ennek tesztelését a bátrabbakra bíznánk. Az esti italfogyasztás megágyazásához több mint elég, de akár hajnalig is kitart! Vigyázat: a belepréselt hagymamennyiség nem segíti az ismerkedős fesztiválozást! Megtalálható a Sziget keleti oldalán futó büfésoron, két nagyobb büfé közé préselve, de azért könnyen felfedezhetők.

fagyi.png

 

 

Nyaltuk a fagylaltot: amiért érdemes elzarándokolni Pugliaba - avagy a Sziget déli tájaira, ahol az olasz tartomány nevét viselő "helytartóság" található. Pisztácia ízű pisztácia (csak semmi aroma, kérem!), fantasztikus stracciatella. Mindkét íz édesen krémes, a sztracsiban már maga az étcsoki is zseniális ízélmény. Nem ismerjük a kicsi kocsi kapacitásait, csak reméljük, hogy a Sziget tömegéhez is alkalmazkodtak. Összesen hat ízből választhatunk - a kínálat napi változásáról sajnos nincs információnk. Ottjártunkkor vanília, csokoládé, citrom, eper, és a már említett két csoda volt porondon, ezeket jó eséllyel még a fesztivál alatt végigiteszteljük majd. (A tapasztalatokkal alkalomadtán frissítjük a cikket.) Amikor nem triciklivel fesztiváloznak, megtaláljátok őket Budapesten, a Szarka utca 6. szám alatt. Aki esetleg a Sziget alatt lemaradna róluk, itt pótolhatja a pótlandót.
 

kave.pngJó, sőt egyenesen zseniális kávé a Szigeten? Igen, van. De, van, tényleg! Eleve bíztató az (olasz) kávé szerelmeseinek, ha az árlista ristrettoval kezdődik, de ez fokozható egy tökéletesen krémes capuccino-val, és a fülig érő mosollyal, amivel készítik.  Persze az sem mellékes, hogy a kávé íze magasan veri nem csak a szigetes átlagot, de sok "kinti" kávézóét is. Ha jó kávét kerestek a fesztiválon, ennél a kis zöldes csodánál tegyétek! Megtaláljátok őket a Nagyszínpad jobb oldalánál lévő büfészigeten.

És amit nem próbáltunk: a poharas levesek betörtek a Szigetre is, de vajmi kevés késztetést éreztük a még este is kellemesen párás 30 fokban a meleg levesek fogyasztására. Részben ezen okból kihagytuk a teaházakat is, de azért pozitív különbségként kezelendő a jeges verziók elérhetősége. Kihagytuk még a lángost, a fényt, a tömeggyrost, de ezek nélkül is van Sziget-gasztro. Nem is akármilyen!

Update: Azért a koncertek után csak lecsúszott egy Zing burger is, amiért még mindig érdemes sorban állni. Még mindig imádjuk, itt pedig leírtuk, hogy miért: http://kultography.blog.hu/2013/08/08/amit_ki_ne_hagyj_a_szigeten

Tom Jones Győrben ad koncertet

Tom Jones Győrben ad koncertet

tom-jones-august-2011.jpgHatvan pincészet kínálatából válogathat a közönség a jövő hétvégén hetedik alkalommal megrendezendő Győri Bornapok - bor-, borlovag és gasztronómiai fesztiválon, amelynek sztárfellépője szombaton este Tom Jones lesz.

tom-jones-august-2011.jpgAz eseménysorozat, amely az idén a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektet a gasztronómiára, a város talán legnépszerűbb rendezvénye. A bornapok több tízezer helyi lakost és turistát vonz a kisalföldi megyeszékhely központjába.

A folk és a cigányzene mellett azért kapott különös hangsúlyt a program összeállítása során a dzsessz, mert ez a műfaj illik leginkább háttérzeneként a borozgatáshoz. Így a cimbalomcentrikus Cimbalikum mellett csütörtökön a Marching Jazz Band és a Molnár Trió, pénteken a gasztrofolkot játszó Borra-való és a dzsesszes-latinos műsorral érkező Emilio Band és a Swing Á la Django, szombaton a szintén latinos Canarro, vasárnap délelőtt a gyerekeknek játszó Kiskalász Együttes, délután pedig Boggie fellépése kapott helyet a műsorban.

A Tom Jones-koncertre több tízezres tömeget várnak szombaton, ezért a szervezők több száz méter hosszan lezárják a helyszínt, az 1-es főút belvárosi szakaszát, a "nyárzáró koncertet" pedig tűzijáték követi.

A csütörtöki megnyitó előtt és szombaton a borlovagrendek rendeznek felvonulást Győr történelmi belvárosában, pénteken választják meg Győr és a fesztivál borát. Ugyanezen az estén, tíz órától rendezik meg az Esterházy-palotában a Borászok éjszakáját, amelyen 120 szerencsés találkozhat történelmi környezetben és fesztelen keretek között neves borászokkal, és beszélgethet velük.

Forrás: MTI

Ó kapitány, kapitányom! - avagy kedvenc Robin Williams filmjeink

Ó kapitány, kapitányom! - avagy kedvenc Robin Williams filmjeink

BeFunky_438237.jpg.jpgHelyi idő szerint hétfő délelőtt kaliforniai házában holtan találták Robin Williams-t. A híres színész humoristaként kezdte pályafutását, aztán az Egy úr az űrből című sorozat, majd a Jó reggelt, Vietnám! és a Holt költők társasága című filmek hozták meg számára a nemzetközi sikert. Összeállításunkban felelevenítjük Robin Williams számunkra legkedvesebb filmjeit, a teljesség igénye nélkül.

Jumanji

jumanji_05_not_my_turn.jpgA film, ami után elkezdtünk félni még a Gazdálkodj okosan!-tól is, miközben titkon vágytunk rá, hogy a padlás egyik elhagyott zugában rátaláljunk a mágikus társasjátékra. A fantáziavilág és a valóság olyan kézzelfogható, szórakoztató és éppen eléggé borzongató elegye, hogy aki gyerekkorában találkozott vele, annak mélyen beépült az emlékezetébe az autók között grasszáló zebra képe - ahogy Robin Williams figurája is. A gyerekkorában szerencsétlenül járt Alan karaktere egyszerre vicces és tragikus, gyerek és felnőtt, komoly és komolytalan, de teljes mértékben szerethető - ahogyan maga a film is.

Holt költők társasága

64963_800x600.jpgAz egyik legikonikusabb Robin Williams film, már ha több tucatnyi remek szerep és alkotás között lehet ilyet mondani. Keating tanárúr figurája valószínűleg minden nézőt egy pillanat alatt magával ragadott és ette a sárga irigység, hogy neki nem jutott ki ilyen tanárokból. A film megmutatta a diákoknak és nekünk is, milyen teljes szívvel élni, a társadalom éppen elfogadott normáival szembeszállva felvállani önmagunkat, miközben azt sem titkolta el, hogy ezért rengeteg fájdalommal és talán tragédiával is kell fizetni. Aki a film után nem álmodozott arról, hogy a kedvenc versét a pad tetjére állva szavalja el, az nem ezt a filmet látta. 

Good Will Hunting

C0D8DB3737DE57CD1D42B69FEBCABA.jpgA szerep, ami végül Oscar-díjat ért Williamsnek - pedig, mint ahogy azt sokan, jóval előtte megérdemelte volna. A végtelenül bölcs és emberi professzor, aki a fiatal főhőst próbálja élete alakításában segíteni kicsit olyan, mintha csak a Holt költők társaságának tanár-figuráját látnánk újra, jópár év és sok gyász után. A nézők fejében mindig is a nevettető szerepkörben bohóckodó Williamsről ez a film bizonyította be, hogy a drámai szerepekben legalább ugyanolyan erőteljes, ha nem jobb, mint ha viccelődnie kell. Na persze ez nem tartotta vissza a védjegyévé vált improvizálástól, gondoljunk csak a gyászoló professzor feleségéről szóló monológjára!

A halászkirály legendája

Halaszkiraly-legendaja--36620.jpgHa lenne olyan kategória, hogy "Filmek, melyekért egyes színészeknek kijárt volna az Oscar, mégis másért kapták meg", akkor Robin Williams esetében ez a film tartozna oda. Terry Gilliam szívszorító drámája egy zavarodott hajléktalan, Parry (Williams) és egy felfuvalkodott rádiós, Jack (Jef Bridges) furcsa barátságáról egy maga is fura, fantasztikus elemekkel átszőtt, keserédes mese arról, mit is jelent embernek lenni - avagy mit jelent hibázni, és együtt élni a hibáinkkal. Az elesett Parry fejében élő küldetésének teljesítésével próbálja feldolgozni szerelme halálát, Jack pedig vezekelni saját hibáiért. Williams, mint oly sokszor már, a mágikus, vicces, ám legbelül tragikus tanár-figuraként vezet végig ezen a különös utazáson.

Dögölj meg, Smaci!

death-to-smoochy-robin-williams.jpgA Danny DeVito rendezte (!), szinte majdhogynem teljesen ismeretlen, 2002-es fekete komédia a szórakoztató gyerekműsorok korántsem szívárványos jókedvvel bélelt kulisszái mögé vezeti be a nézőt, kifogástalan humorral. A megélhetésükért színes, szőrös állatoknak beöltöző és gyerekekkel bájolgó felnőtt férfiak nézettségért és hírnévért folyó vérre menő küzdelme láttán az embernek a film első percében leesik az álla és a végéig a padlón is marad. Aki szereti a sötét, abszurd humort és a szürreálisba forduló karaktereket, az mindenképp pótolja, ha nem látta a filmet. Ó, és Williams rémisztően bájos mosolyát, amitől a hideg futkos az ember hátán, tanítani lehetne.

Madárfészek

birdcage-movie-01.jpgA Madárfészek igazi sírva nevetős komédia igenis komoly tartalommal - aki ennél többre kíváncsi az nézze meg a filmet, vagy keresse az Átrium Film-Színház színpadán, Őrült nők ketrece címmel. A fiuk kedvéért decens, heteroszexuálist alakító meleg kabaré tulajdonos és transzvesztita előadóművész párja egy egész estén keresztül próbál megfelelni a fiú menyasszonyának konzervatív szüleinek. A helyzetben rejlő alapvető humorfaktor mellett - kezdve azzal, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy Nathan Lane nem nő - a család és a szeretet nemtől, vérszerinti köteléktől és szexuális beállítottságtól (vagyis igazából mindentől) független voltára világít rá magától értetődő természetességgel, miközben szakadunk a röhögéstől. Tette mindezt még azelőtt, hogy a téma igazán mainstreammé vált volna! Emellett egy a kevés olyan film közül, amiben jól sikerült egy történet színpadról filmvászonra való átemelése.

Mrs. Doubtfire - Apa csak egy van

Tuzvolte_Robin_williams.jpgRobin Williams egyik legkedvesebb vígjátékán, szem nem marad szárazon, bár sokkal inkább a nevetés váltja ki a könnyeket, mint a dráma. Daniel Hillardot, a híres szinkronszínészt egyszerre több csapás is sújtja. Váratlanul elveszti az állását, és felesége, Miranda is megelégeli a viselkedését, így még egy válás is a nyakába szakad. A bíróság döntése kegyetlen, Daniel elveszti mind a két gyerekét, bár hivatalosan hetente egyszer láthatja őket. A kétségbeesett apa úgy érzi, a heti egy alkalom neki nem elég és őrült tervet sző: középkorú özvegyasszonynak adja ki magát és Mrs. Doubtfire néven jelentkezik az álláshirdetésre, amelyben volt felesége házvezetőnőt keres. A kacagtató vígjáték igazi családi film, amit nem csak a felnőttek, de a gyerekek is rendkívül élvezni fognak, esős délutánokra ideális program.

Aladdin

inarticle-b-l5qr7a24mt.jpgA magyar nézők számára persze nem Williams, hanem Mikó István (egyént hasonlóan remek) hangján szólalt meg az imádnivaló kék behemót, de ez semmit nem vett el a Dzsinin is átsugárzó zsenialitásból. Saját, korábbi (és azután is gyakran játszott) szerepeinek esszenciájakén Williams Dzsinje egyszerre tanítója, barátja és házi komédiása Aladdinnak, miközben nevettetve mutatja meg a gyerekeknek, mit is jelent a barátság vagy a hatalom. Az, hogy Dzsin az egyik legszéleskörűbben kedvelt és idézett Disney-karakter - a cuki animáción túl - igazából csakis Williamsnek köszönhető.

Patch Adams

patch.jpgTermészetesen nem maradhat ki a kedvenceink közül a legelső bohócdoktor. A történetet Dr. Hunter Adams valós története ihlette, és a főszereplő karaktere teljesen összeforrt Williamsével. A film egy nem hétköznapi orvosról szól, aki úgy dönt, hogy a "nevetés a legjobb orvosság" jeligét tényleges gyógyításra használja. A kórház legkisebb lakói hamar megszeretik a folyton bohóckodó orvost, ám az ortodox vezetés mindezt nem nézi túl jó szemmel. Adams később úgy dönt, hogy egy "törvényen kívüli" kórházat hoz létre, ahol mindenkit szívesen látnak, attól függetlenül, hogy van-e társadalombiztosítása, vagy szegény, mint a templom egere. A Patch Adams egyszerre megható, elgondolkodtató és esetenként meg is ríkatja a nézőt. Érdemes időről-időre újra elővenni és megnézni, egy bevált gyógyszerhez hasonlóan a  fenti hatást mindig el fogja érni. 

Fényárban úszó unalom - Sziget -1. nap

Fényárban úszó unalom - Sziget -1. nap

Blink-182 ide, Blink-182 oda, a Sziget indítónapja sokkal inkább a beköltözőnapokat kibővítő, néhány zenés programmal felturbózott "beszoktató" napnak érződött, semmint teljes értékű szórakozást nyújtó fesztiválnapnak. Persze értem én, hogy nem lehet hét napot teljes gőzzel végigtolni és a -1. nap sosem volt reggeltől hajnalig mulatós, tegnap mégis nehezen volt eldönthető, hogy az érdeklődés hiánya, vagy a készülődő vihar űzött-e inkább idő előtt haza.

gjhgh.jpg

DMOHA20140811022.jpgMég mielőtt bárki megvádolna vele bevallom, nem vagyok egy hatalmas Blink-182 rajongó. Ha az lennék bizonyára kibekkeltem volna a porvihart és a koncertet sem hátulról, az unatkozó tömegből figyeltem volna, hanem az első sorokból, ahol, a hangokból ítélve történt is valami. Bár arra is kíváncsi lennék, hogy léteznek-e még, nagy számokban keményvonalas Blinkesek, akiknek nem csak az All The Small Things című szám jelentette tinédzserkori nosztalgiát hozza elő a banda, de élő bejegyzés a fejben vezetett kedvenc zenekarok-listán. És ez a jelenlévő emberek mennyiségéből sem igazán következtethető ki, hiszen konkrétan a Szigeten tartózkodó emberek 99% ott tolongott valahol a Nagyszínpad előtt - mert nem volt más alternatíva. Legalábbis a félhomályos padokon ücsörögve vagy valamelyik úton dülöngélve ivást kivéve. Ezért volt olyan lelombozó a közönség hátsó traktusában, mert az ott ácsorgók nagyrésze nem a koncertre iszonyúan kíváncsi, de a tömegiszony miatt hátrébb vonult emberekből állt, hanem karba tett kézzel unatkozó "járókelőkből".

Ettől függetlenül még a koncert lehet, hogy fergeteges volt, lehet, hogy a hatalmas embertömeg egy része valóban eksztatikus élményben részesült a Blink-182 látványától és csak és kizárólag bennem győzte le a csontig hatoló hideg szél a zene iránti érdeklődésemet, és zavart vissza a buli vége előtt a HÉV-hez. Meglehet, hogy az egy időben bevett szokásnak számító "magyar zenei nap" helyett a legelső estére behozott külföldi fellépő kifizetődő ötlet volt. De azért én személy szerint kételkedem abban, hogy olyan nagyon sok külföldi fesztivállátogató jött kifejezetten a Blink-182-ért, főleg, hogy a nagyrészük jó, ha kinőtt már az óvodáskorból, amikor a zenekar a fénykorát élte. A körülbelül előzenekarnak bepasszírozott Tankcsapda pedig már elképzelni sem tudom, kit vonzott ki épp a Szigetre, hiszen alig lehet olyan hétvégét találni a nyáron, amikor ne botlana bele az ember egy-egy koncertjükbe, még ha egyáltalán nem is akarja. De persze ez csak az én szubjektív véleményem, és csak örülök, ha minden Tankcsapda és Blink-182 rajongó jól érezte magát tegnap, végül is ez a lényeg. 

Sziget-Festival-in-Budapest-.jpgRészemről a tegnapi nap fénypontjai a szó szerinti fénypontok, vagyis az egyre nagyobb mennyiségben fellógatott fénydekorációk számítottak. A bejáratnál fogadó, bűbájosan Mary Poppinsos esernyőkavalkád és az A38 sátor felé vezető fényalagút láttán az ember tényleg úgy érzi kicsit, hogy valamiféle csodaországba csöppent, amire a telihold és egy, valamelyik utcaszínház díszleteként felállított sárkány még rá is erősít. De vannak itt hatalmas virágok, fákról lógó medúzák és fényfüzérek, amik alatt sétálva úgy általában kicsit kevésbé tűnik rémisztőnek az elkerülhetetlen eltévedés. Hiszen az idei fesztivál sem indulhatott el néhány színpad átpakolása nélkül, aminek biztosan van valami stratégiai értelme, de így, egyetlen (fél) nap után csak arra volt jó, hogy úgy érezzem magam, mint egy kísérleti patkány, akinek azért módosítottak a labirintusán, mert már túl gyorsan eljutott a sajtig. Persze önmagában dícséretes, hogy a magyar zenéknek otthont adó, idén éppen Petőfi Rádió - VOLT Fesztivál névvel ellátott színpad közelebb került a bejárathoz, de a néhány percnyi Fish! utáni, a változtatás miatt bekövetkezett teljes összezavarodás már annyira nem volt jópofa. Na meg az sem, hogy így jelentősen lecsökkent a színpad előtti tér, de ezen már igazából meg sem lepődöm.

Mindent összevetve ha benne is van az idei Szigetben a nagyság lehetősége, azt nem a legelső nap alapján fogja elérni, de ezt szerintem senki nem is várja el tőle. Van rá egy hete hogy bebizonyítsa, több is van benne, mint a fénydekoráció, és tud olyan szórakoztató lenni, hogy még egy tornádó sem győzi le. A valószínűleg rekordmennyiségű látogatóval együtt állunk elébe!

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Meghalt Robin Williams

Meghalt Robin Williams

robin-williams_1.jpegHatvanhárom éves korában meghalt Robin Williams Oscar-díjas hollywoodi komikus, színész, rendező és producer.

robin-williams_1.jpegKedd hajnali hírügynökségi jelentések szerint a világhírű színész észak-kaliforniai otthonában - helyi idő szerint hétfőn - feltehetőleg öngyilkosságot követett el.

A helyi hatóságok közlése szerint Robin Williams halálát fulladás okozhatta, a vizsgálat azonban még folyamatban van.

A színész 1998-ban kapott Oscar-díjat a Good Will Hunting című filmben nyújtott alakításáért mellékszereplőként, de főszereplőként is többször jelölték őt a díjra. A Golden Globe-díj többszörös kitüntetettje volt. Legutóbb A nagy nap, A komornyik és az Eszementek című filmekben volt látható.

Az elmúlt években alkoholproblémákkal küszködött. Ezt 2006-ban nyilvánosan is elismerte, és kezelésnek vetette alá magát. Legutóbb júliusban érkezett hír arról, hogy egy szenvedélybetegségekkel foglalkozó terápiás klinikára vonult be, folytatva korábban megkezdett elvonókúráját.

A színész szóvivője ugyanakkor keddre virradóan a dpa német hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy Williams depresszióban szenvedett. "Bizonyos idő óta a depresszió ellen harcolt" - jelentette ki Mara Buxbaun, aki tragikus és hirtelen veszteségről beszélt.

Robin Williams 1951. július 21-én született Chicagóban. Egyedüli gyerekként nőtt fel, így sokszor azzal szórakozott, hogy komédiásokat utánzott. Fiatal kora óta kitűnt gyors és pergő humorával.

Széles vásznon először a Popeye című filmben lépett fel 1980-ban, majd drámai oldalát csillogtatta meg 1982-ben, a Garp szerint a világban Glenn Close oldalán. Csillaga akkor emelkedett a legmagasabbra, amikor a Jó reggelt, Vietnam!-ban lemezlovast alakított.

Ekkor kapta meg első Oscar-jelölését is. A 80-as évek végén és a 90-es évek elején olyan sikeres filmekben szerepelt, mint a Holt költők társasága, az Ébredések - Robert De Niro oldalán - vagy a Halászkirály legendája.
1997-ben a Good Will Huntingban hozta élete talán legjobb alakítását, amiért a következő évben megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart.

Forrás: MTI

 

Indul a Sziget: Íme a koncertek, amiket semmi pénzért nem hagynánk ki

Indul a Sziget: Íme a koncertek, amiket semmi pénzért nem hagynánk ki

Ahogy nincs nyár Sziget nélkül, úgy nincs Sziget kihagyhatalan fellépők nélül - persze mikor több, mikor kevesebb ilyen kerül terítékre. Az idei év felhozatala egészen ígéretesnek tűnik, de ez még nem akadályoz meg minket abban, hogy előre is kedvenceket válasszunk. Aztán majd a koncertek után kiderül, a következő előadók beváltották-e a hozzájuk fűzött vérmes reményeinket.

slidszig.jpgBastille

Bastille-014.jpgAz alig négy éves múltra visszatekintő Bastille mindjárt első alkalommal a Sizget Nagyszínpadán kapott helyet, nem is véletlenül. A négytagú, indie pop/rock-ot játszó brit formáció amellett, hogy 2013-ban elvitte a Legjobb Új Zenekarnak járó Brit Awards-ot elég gyorsan nagy népszerűségre is szert tett, leginkább Oblivion című, valóban szép szerelmes számuknak köszönhetően. Hogy a - főképp fiatal lányok generálta - hype-nak meg is tudnak-e felelni az néhány napon belül kiderül, mi mindenesetre reméljük, hogy élőben is le tudják venni a lábáról a közönséget.

Fink

Az angol Fink (vagyis Fin Greenall) nem először teszi tiszteletét a Szigeten, így körülbelül tudhatjuk, mire számíthatunk tőle. Éppen ezért akit vonz az elektronikus elemekkel felturbózott, alapvetően mégis "egyszálgitáros" zene, amiben Fink szövegíró tehetségét is alaposan megcsillogtatja, annak mindenképpen ott a helye az idei fellépésen is. Tipikusan az a koncert, amire azt hiszi az ember, hogy majd jól elácsporog hátul, aztán valahogy mégis előre vonzzák a kellemes, mégis erőteljes, sokszor szívbemarkoló dallamok és a delejes kisugárzású frontember. 

Michael Kiwanuka

MichaelKiwanuka_2101035b.jpgAz ugandai származású észak-londoni srácról már két évvel ezelőtt megjelent Home Again című albuma kapcsán is sok jót elmondtunk, de nagyon várjuk, hogy élőben is láthassuk, mit tud. Már tavaly is a meghívottak között szerepelt, de koncertjét az utolsó pillanatban le kellett mondania, így a magyar közönség most találkozhat vele először. Kiwanuka lett a befutó az év legígéretesebb előadóit rangsoroló BBC Sound Of 2012-listán, a már említett albuma pedig  Franciaországban és hazájában aranylemez lett, valamint a negyedik helyen, míg Hollandiában első helyen végzett a lemezeladási listákon, de versenyben volt a Mercury-díjért is.

Madness

Ahhoz képest, hogy a Madness a nyolcvanas évek elejének ska-hullámával robbant be a köztudatba, hozzánk igen későn, 2007-ben jutott el a brit zenakar. Igaz, akkor a Szigeten mindjárt egy olyan koncertet adtak, amiből rögtön kértünk többet is. Szombaton harmadszor jönnek, és ha még marad boogie a lábunkban, a Nagyszínpadon fél nyolckor kezdődő és kilenckor végződő koncert után a magyar ska-fenomén PASO buliján táncolhatunk tovább a szaggatott ritmusra. 

Macklemore and Ryan Lewis 

mk.jpgHa van, aki egy másodpercet sem késett a Szigetről, az Macklemore és Ryan Lewis. A Ryan Lewis producer-fotós és Ben Haggerty alkotta hiphopcsapat az idén négy Grammyt kapot első albumára, a The Heistre (és annak gigaslágerére a Thrift Shopra), a rapkategóriákon túl nekik ítélték az év legjobb új művészeinek járó elismerést. Azt egyelőre még találgatjuk, ők lesznek-e az új Beastie Boys, addig meg a világért ki nem hagynánk azt a produkciót, amelyért most megőrül a világ. 

Cee Lo Green

Talán senkinek sem kell bemutatni a mai popzene egyik ikonikus alakját, aki öt Grammy-díjat is magáénak tudhat. A pop, a hip-hop és a soul jegyei egyaránt megtalálhatóak dalaiban. Ezen felül az amerikai Voice egyik mestere és számos dalt írt más előadóknak is. Nála szórakoztatóbban senki nem küldte el még dalban a "kedvesét" a Fuck You című szerzeménnyel, de a The Lady Killer című lemezén több olyan dal is szerepel, amit nem tudtunk megunni. Valószínűleg a Sziget egyik legnagyobb bulijára készülhetünk az ő koncertje kapcsán. 

Augusztus utolsó péntekén ismét Állatkertek Éjszakája!

Augusztus utolsó péntekén ismét Állatkertek Éjszakája!

15797_allatkertek-ejszakaja1.jpgHarmadik alkalommal rendezik meg az Állatkertek Éjszakáját, ezúttal tizenhárom magyarországi helyszínen. Az eseményre augusztus 29-én, pénteken kerül sor a budakeszi, budapesti, debreceni, győri, jászberényi, kecskeméti, miskolci, pécsi, poroszlói, szegedi és a veszprémi állat-bemutatóhelyek részvételével, sőt, idén először a budapesti Füvészkert is csatlakozott a kezdeményezéshez.

D_MTI20130831002-1024x681.jpgAz Állatkertek Éjszakáját 2012-ben évben rendezték meg először. Akkor országszerte nyolc helyszínen várták programokkal az érdeklődőket. Az első alkalom sikerén felbuzdulva a következő évben már tizenkét intézmény csatlakozott a kezdeményezéshez. A két éve megkezdett hagyomány természetesen idén is folytatódik, ám ebben az évben már tizenhárom bemutatóhely kínál különleges programot az érdeklődőknek az Állatkertek Éjszakája keretében. Szinte minden jelentős hazai állatkert és vadaspark részt vesz a programban, mi több, Budapesten a Füvészkert is részese lesz a rendezvénynek.

Augusztus utolsó péntekének estéje, amely az Állatkertek Éjszakájának immár hagyományos időpontja, ebben az esztendőben augusztus 29-ére esik. Ezen az estén az ország tizenegy településén tizenhárom bemutatóhely várja esti, illetve éjjeli nyitva tartással és egyedi programokkal az érdeklődőket. A résztvevő intézmények a következők:

Budakeszin:

- a Budakeszi Vadaspark;

Budapesten:

- az ELTE Botanikus Kertje (Füvészkert)

- a Fővárosi Állat- és Növénykert,

- a Tropicarium (Campona);

Debrecenben:

- a Nagyerdei Kultúrpark Állat- és Növénykertje;

Győrött:

- a Xantus János Állatkert;

Jászberényben:

- a Jászberényi Állat- és Növénykert;

Kecskeméten:

- a Kecskeméti Vadaskert;

Miskolcon:

- a Miskolci Állatkert és Kultúrpark;

Pécsett:

- a belvárosi Akvárium-Terrárium (a Planetáriummal közösen)

Poroszlón:

- a Tisza-tavi Ökocentrum;

Szegeden:

- a Szegedi Vadaspark;

Veszprémben:

- a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark.

A legtöbb helyen az Állatkertek Éjszakája programjai este 7-től éjfélig tartanak, a belépés éjjel 11 óráig történik. A résztvevő intézményekbe erre az alkalomra külön belépti jegyet lehet majd váltani, a főváros térségében működő bemutatóhelyek pedig mind a négy helyszínre érvényes kombinált belépőjegyeket is kínálnak.

A részletes programokat az egyes állatkertek saját honlapjukon teszik közzé, illetve augusztus 18-án Budapesten egy közös sajtótájékoztatót is tartanak az Állatkertek Éjszakájával kapcsolatos további részletekről.

3824_1365322960(1).jpg

Jövő hétvégén indul a Kaposfest

Jövő hétvégén indul a Kaposfest

Európa kiemelkedő klasszikus zenei fesztiválját ötödik alkalommal rendezik meg, és ezúttal is világsztárokat láthatunk Kaposváron. Az előadások mellett Hungarikumokat, olasz gasztronómiát és képzőművészeti eseményeket is láthatnak a komolyzene szerelmesei. kapos.png

kapos.jpgAz “élvezet szabadsága” szlogen azt engedi meg a szervezőknek, hogy szabadon válogathassanak a klasszikus zene legnagyobb darabjai közül a reneszánsztól egészen a kortárs magyar kamarazenéig, és olyan művészek játszhassanak a Szivárvány Kultúrpalota színpadán, akik nagyon ritkán láthatók Magyarországon, vagy Kelet-Európában.

A fellépők között olyan sztárokkal találkozhatunk, mint például Rados Ferenc, Alina Ibragimova, Kelemen Barnabás, Jan-Erik Gustafsson, Kirill Gernstein, Alina Pogostkina, Szergej Nakarjakov vagy az Amadinda Ütőegyüttes akiket a világ legfontosabb koncerttermeiben már ismernek és örömmel várnak a legnagyobb fesztiválokon is. A komolyzenei koncerteken, augusztus 13-án, 15-én és 17-én színművészek (Hegedűs D. Géza, Bálint András, Lukáts Andor, Wunderlich József, Bede Sarolta, Gyulai Júlia) is erősítik az előadásokat. 

Az eddigi fesztiváloknak több tízezer látogatója volt, így a szervezők idén is közel 15 000 érdeklődőre számítanak. A legtöbb kamarazenei koncertre már nem is lehet jegyet kapni, csak a helyszínen. Idén újra lehet majd diákoknak fesztiválpárnát vásárolni, amellyel bejuthatnak mind a 14 komolyzenei koncertre.

A fesztivál idején lesz olasz és magyar tematikus nap is. Az olasz nap Kaposvárja a zenén át a gasztronómiáig bezárólag az itáliai kultúrát hivatott bemutatni. Aznap este, augusztus 16-én 22 órától a könnyűzenei világsztár a Ricchi e Poveri ad ingyenes koncertet a város főterén. 

A hungarikumok napján Kassai Lajos látja vendégül a látogatókat olyan ételekkel, mint karcagi birkapörkölt, a hortobágyi húzott rétes vagy épp különleges tokaji borok. 

A Kaposfest részletes programja, helyszínei és egyéb tudnivalók megtalálhatók a fesztivál hivatalos oldalán. információ. 

 

Moziba kerül Hadházi László és Kiss Ádám harca

Moziba kerül Hadházi László és Kiss Ádám harca

hadhazi3.jpgDumapárbaj címmel augusztus elején kezdik el forgatni a Dumaszínház két ismert tagjának főszereplésével készülő mozifilmet, amelyben Hadházi László Karinthy-gyűrű díjas humorista és Kiss Ádám, a Dumaszínház legfiatalabb tagja kel versenyre egymással a vásznon.

hadhazi3.jpgA Paczolay Béla rendezésében készülő játékfilmnek a filmalap döntőbizottsága 267 millió forint gyártási támogatást szavazott meg.

A Kalandorok és a Bányató című filmekkel sikereket elért Paczolay Béla mozijában a veterán humoristát minden nap körülrajongják, ám egy napon egy fiatal trónkövetelő lép a színpadra. A kérdés az, hogyan védheti meg a helyét a tehetséges ifjú kihívóval szemben és ezért mi mindenre képes.

A vígjáték producere Hutlassa Tamás, operatőre Szatmári Péter lesz, a forgatókönyvet Sallai Ervinnel közösen Lengyel Balázs és Lovas Balázs jegyzi.

A két humorista mellett a főbb szerepekben Eszenyi Enikő, Gubik Ági, Jordán Adél, Vajdai Vilmos lesz látható, de feltűnik majd Kamarás Iván és Kovács Lajos is.

A Dumapárbaj forgatása augusztus 11-én kezdődik és szeptember közepéig tart Budapesten. A bemutatót decemberre tervezik.

Forrás: MTI

Lucy, avagy Luc Besson totális agymenése

Lucy, avagy Luc Besson totális agymenése

BeFunky_lucy-luc-trailer.jpg.jpgA Lucy (16) Luc Besson eddigi legfurcsább alkotása. A filmben keveredik a sablonos akciófilm a filozófiai mélységeket kapargató sci-fivel, az eredmény pedig 90 percnyi agymenés. A Lucy kicsit zagyva, kicsit felületes, de popcornnal és kólával jól csúszik. (SPOILER!)

Scarlett-Johansson---Lucy-(1).jpgA dögös, ám nem túl eszes Lucy (Scarlett Johansson) Taiwanon éli hedonista életét, mikor új pasijának hála belecsöppen egy drogcsempész üzletbe. Mr. Jang (Choi Min-sik) épp azon fáradozik, hogyan juttassa el Európába legújabb dizájner drogját, a CPH4-et. A megoldás pedig igen egyszerű, fognak négy embert, felnyitják a hasukat, belerakják a zacskónyi drogot és már indulhatnak is a reptérre. Az egyik szerencsés futár szerepét, pedig nem más mint Lucy kapja. A dolog azonban balul sül el, és egy kisebb csetepaté után, kiszakad a lány hasában a zacskó, és a drog hatására elkezdi agyának egyre nagyobb százalékát használni. S hogy mivel jár ez? Normann professzor (Morgan Freeman) szerint, ha az ember képes lenne agyi kapacitásának 40%-át használni, akkor nem csak saját testét tudná uralni, hanem másokét is, és ahogy nő ez a százalék úgy nő az ember hatalma is, képessé válik még a tárgyak irányítására is. Itt kapcsolódik össze Lucy és Normann professzor története, s az elmélet valósággá válik.

Alapvetően nem egy túlzottan bonyolult történettel állunk szemben, azonban egy dolgot felejtsünk már el az elején: a logikát! Luc Besson ugyanis kellő mértékben távol állhatott a józanságtól, amikor megírta a Lucy forgatókönyvét. Az akció jelenetek bárgyúsága még csak hagyján, hiszen azon már rég nem lepődünk meg, hogy a francia rendőrség nem szúrja ki a tőlük másfél méternyire éppen fegyverkező koreai maffiát, vagy hogy meg se rezzen a rendőrök szempillája, mikor nyolc rossz arcú, fekete öltönyös ázsiai sétál velük szembe egy francia kórház folyosóján. Na de a sci-fi szál zagyvaságai mellett azonban már nehéz szó nélkül elmenni. Lucy néha atomjaira hullik, néha olyan képességgel rendelkezik, ami az agyi kapacitásának épp aktuális mértéke mellett még nem lenne lehetséges, s mindemellett igazából se füle se farka az egésznek. Besson belebonyolódik olyan filozófiai kérdésekbe, mint az élet értelme és az emberi lét mértékegysége, de igazából csak a felszínt kapargatja. Néha elhangzik egy-két elgondolkodtató megjegyzés, majd ismét jön egy újabb akció jelenet, és a film végére a filozófiai mondanivaló végleg elsüllyed a klisék tengerében.

Azonban, ha függetlenítjük magunkat mindennemű logikus gondolkodástól és hagyjuk magunkat sodródni a filmmel, akkor egy kifejezetten élvezetes 90 percben lehet részünk. A látványra egy rossz szavunk se lehet, hiszen van itt minden: lövöldözés, autós üldözés, leszámolás, minden amit csak elvárunk egy akciófilmtől. A színészek is tökéletesen hozzák a maguk szerepét. Scarlett Johansson nem csak dögös, de nagyon jól ráérzett az emberből lassan érzéketlen géppé váló karakterre. Morgan Freemann hozza a szokásos bölcs öreget, Choi Min-sik a hidegvérű, kegyetlen maffiafőnököt és a nem túl eszes, de nagyon szép szemű rendőr is a helyén van Amr Wakednek hála. A film ritmusa is jó, egy másodpercre sem ül le, végig magas fordulatszámon pörög, így hamar eltelik a másfél óra.

Éppen ezért a Lucy számomra egy nagyon zavarba ejtő film, mert miután kisétáltam a moziteremből, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy egy jó filmet láttam vagy valami hatalmas nagy marhaságot. Ez az érzésem pedig a mai napi nem változott. Akik szeretik az akciófilmeket, Luc Bessont vagy épp Scarlett Johanssont, feltétlen nézzék meg, de ne feledkezzenek meg a popcornról és a kóláról, az elvárásaikat és a józan eszüket azonban hagyják a mozi előtt, arra nem lesz szükség!

A Lucy augusztus 7-től látható a mozikban.

scarlett-johansson-lucy.jpg

MacskAkna! Robbanásveszély! Visszavonulás!

MacskAkna! Robbanásveszély! Visszavonulás!

IMG_5998_head.jpgNémileg meglepő volt, hogy a poszt-rock színtér évtizedes múltra visszatekintő zajbrigádja, a 65daysofstatic, októberi koncertje után, ezen a nyári miniturnén újra útjába ejtette Budapestet. Váratlan, de a történtek vad fényében örvendetes húzás volt ez tőlük, és alig hiszem, hogy az A38 Hajót augusztus 5-én kényelmesen megtöltő közönség másként vélekedne erről.

A hazai erőket képviselő Silence produkcióját figyelve megállapítottam, hogy – némi túlzással – a poszt-rockot egyáltalán nem nehéz színvonalasan előadni. Kell egy jó alaptéma, aztán azt lehet szépen kibontogatni valahol 5 és 8 perc között. A végtermék pedig élvezhető lesz, már akkor persze, ha jól játsszák. És a Silence jól játssza. Teljesen ismeretlenül is volt miben megkapaszkodni a dalaik hallatán, rendben volt a kiállás is, és a nóták között igen komoly ovációt is kaptak. A végén elsütött Knight Rider betétért, összekacsintásokért és cinkos mosolyokért meg egy plusz ötöst is kapnak a srácok az ellenőrzőjükbe.

IMG_5793_resize.JPG

A következő „eresztés” már jóval távolabbról, egészen pontosan Svédországból érkezett. Az ef rutinos csapat, hiszen tavaly már az ötödik albumukat jelentették meg Ceremonies címmel. Összességében jól passzoltak az este poszt-rock áramlatába, ám az egységesen fekete ingekbe öltözött társaság mégis inkább elidegenítő hatást fejtett ki.

IMG_5836_resize.jpg

Nagyon atmoszférikus, de nagyon befordult volt a göteborgiak zenefolyama: kb. így érezheti magát Nils Holgersson a messzi északon, amikor Márton lúd hátán belefagy a lába a fapapucsba. Fő hatásuk a Katatonia és a God Is An Astronaut elegyében kereshető - utóbbiak tetten érhetők voltak a helyenként felhangzó, szöveg nélküli énekdallamokban is. Kapcsolattartásuk a közönséggel a nulla felé konvergált, ráadásul dalaik a stílushoz képest is igen lassan és nehezen fordították felénk az „orcájukat”, és a sok közbeiktatott zajfoszlány és leállás miatt azt sem volt könnyű eldönteni, hogy hol kezdődnek és hol végződnek a szerzeményeik. Néhol folkos dallamokat is megszólaltattak, ami enyhülést adott a komor témák között. Viszont ennyi derékból hajlongást egy Korn koncerten sem látni. Egy kicsit sok volt így egyszerre a svéd ötös melankóliája, de lehet, hogy csak én nem voltam rá kellően fogékony.

IMG_5848_resize.JPG

A 65daysofstatic olyannyira tökéletes koncertet prezentált, hogy éppen emiatt oly’ nehéz szavakkal visszaadni ezt a bő 90 percet. A hangzásuk lehengerlő és erőteljes volt – lassan már felesleges lesz méltatni az A38-at, hiszen egyenletesen hozzák ezt a színvonalat -, és az első hangoktól kezdve olyan átéléssel zenélt ez a négy sheffieldi művész, amiről nem jut más az eszembe, csak a nagybetűs ALÁZAT.

IMG_5942_resize.jpg

A poszt-rock kategória dinoszauruszának számító csapat – ezt ők mondták magukról a bulit megelőző interjúban – a tavalyi, egészen zseniális Wild Light albumot helyezte ezúttal is az előtérbe, hiszen egyedül a Blackspots című számot nem idézték meg róla. Viszont nem siklottak el ama tény felett sem, hogy debütáló lemezük, a The Fall of Math idén lett tíz éves, így a program vége felé elő is került róla a legnagyobb slágerüknek számító Retreat!Retreat!, az I Swallowed Hard, Like I Understood, illetve volt még az Install a Beak in the Heart…, valamint a ráadásban a This Cat Is a Landmine. Azért nem vicceltek a fiúk, ha dalcímeket kellett adni a nótáknak…

IMG_6084_resize.JPG

Az albumokon felettébb komoly szerepet betöltő elektronika élőben kissé hátrébb szorult, bár azért a Sleepwalk City-ben olyannyira ment a szintis varázslás, hogy még Rob Jones dobos is előrejött pötyögni a gépeken. Mert hát felszerelésből nem volt hiány a színpadon: középen Joe gitározott és mindenféle pedálokból csikart ki sztratoszférán túli hangokat, oldalt – a sokszor szintén gitárért nyúló – Paul billenytűzött és két laptop is a rendelkezésére állt, míg átellenben a teljességgel átszellemült basszer, Simon is klimpírozott egy szintetizátoron, de két nótában egy külön neki odakészített, álló tam dobot püfölt nagy odaadással.

IMG_6087_st_resize.jpg

Ha mindehhez pedig még hozzávesszük, hogy 3 dalban (Unmake the Wild Light, Taipei, Safe Passage) a technikusuk is beszállt egy kis gitározásba, akkor egyetérthetünk abban, hogy volt mit figyelnünk odafent. Persze nem maradhatott ki a legszebb kompozíciójuk, a Radio Protector sem, azt meg kevés banda merné megtenni, hogy búcsúzóul az egyik albumuk bónuszdalát (AOD) játsszák el. De hát ez a 65daysofstatic, itt ne számíts közhelyekre.

IMG_6023_resize.JPG

Előbb azt írtam, hogy nagybetűs ALÁZAT, de nem feledkezhetek meg a nagybetűs ZENÉRŐL sem – ez ugyanis az volt. Jó, nem könnyű, azonnal lecsúszó édesség a britek instrumentális hangorkánja, de akik megtöltötték az A38 gyomrát, mind értő beavatottak voltak, akik hol csendes révületben figyelték a műsort, hol hangosan nyilvánítottak tetszést két nóta között.

IMG_5960_resize.JPG

Az októberihez képest kicsit visszafogottabb Joe nagyon keveset konferált, viszont hálás volt, de nagyon, és a „cheers!”-t legalább tucatszor elsütötte. Ahogy egyetlen rövid monológját zárta, az mindennél többet elárul erről a koncertről: „Ti jól érzitek magatokat ott lent, mi meg itt fent, szóval csapassuk!”. És nem beszélt a levegőbe. Valóban nagyon jól éreztük magunkat.

Fotók: Demjén Zoltán

Elhunyt Bajor Imre

Elhunyt Bajor Imre

ulp0iexf2knxulqtkszi.jpgÉletének 57. évében hosszas betegség után halt meg a magyar színész.

Bajor Imrét szerdán 9 óra 45 perckor kórházban érte a halál, temetéséről később intézkednek. A művész régóta szenvedett daganatos megbetegedésben.

Bajor Imre 1957. március 9-én született Budapesten, több tévésorozatban és filmben játszott, gyakori szereplője volt humoros televíziós műsoroknak és a Rádiókabaréban is rendszeresen hallható volt. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét, elnyerte az év nevettetője címet, 1999-ben Karinthy-gyűrűt kapott, 2007-ben pedig átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Forrás: MTI

20140317bulvar-bajor-imre.jpg

Feltámadt a kék norvég! Többnyire.

Feltámadt a kék norvég! Többnyire.

BeFunky_MP_Live_hun_poster.jpg.jpgCsütörtöktől három napig a Cinema City mozijaiban látható a Monty Python utolsó előadása. Ahogy húszezren a londoni O2 Arena nézőterén, úgy mi a moziban ezeregyedszer is sírva nevettünk a csapat humorán

15900.jpg„Monty Python? Csak egy csapat vénember, akik megpróbálják újraélni az ifjúságuk és egy halom pénzt keresni!” – ezekkel az örökbecsű szavakkal reklámozta Mick Jagger a brit komikuscsapat londoni fellépéseit. Szerepe szerint egy koncertre készülve, amelyiken olyan dalokat ad elő, amelyeket már akkor múlt időben emlegettek, amikor a Monty Python még csak bontogatta a szárnyait.

A Monty Python csak azért állt össze a tíz előadásra, mert pár éve elvesztettek egy szerzői jogi pert, és kellett a pénz – ezt pedig már John Cleese, a komikuscsapat egyik tagja nyilatkozta néhány hónapja. Szerepe szerint becsmérelve egy kicsit a Monty Python Repülő Cirkusza című show-val, majd filmjeivel ismertté vált, 1980 óta azonban egyáltalán nem aktív társaságot.

Na így kell tesztelni a nemzetközi bulvársajtót és az emberi hülyeséget: megfelelő mennyiségű előítélet és becsmérlés előzte meg a gigahaknit, miközben ez saját közönségüket láthatóan csak még jobban feltüzelte. Az első előadásra 43 másodperc alatt kelt el az összes jegy – várható volt, hogy az utolsó előadást filmre veszik, így az abszurd humorra vevők világszerte tanúi lehetnek annak, ahogy a Monty Python még élő maradéka hamuvá égeti magát.

Az utolsó, július 20-án az O2 Arenában rögzített fellépést csütörtöktől három napig (7-én, 9-én és 15-én) a magyar közönség is láthatja a Cinema City mozijaiban. A több mint kétórás, zenei betétekkel és a Repülő Cirkuszból kicsípett eredeti jelenetekkel súlyosbított szkeccshalmot „emberiességi okokból” szünet szakítja meg (idézet Galla Miklóstól), így ki-ki eldöntheti, képes lesz-e utána újra nekifutni a puha párnával elkövetett kínzásnak.

Na de mit is tud ez a csapat vénember, Michael „de jót szoktam aludni a dokumentumfilmjein” Palin, John „négyszer vált el” Cleese, Terry „brit” Gilliam, Terry Jones, Eric Idle és persze, ki ne hagyjuk, a csapat egyetlen igazi nője, Carol Cleveland „a legjobb” Gary Chapman halála után 25 évvel? Se többet, se kevesebbet, mint 45 éve, amikor berobbantak a köztudatba. Abszurd, az ostobasággal és az előítéletekkel szemben maximálisan tiszteletlen, börleszkszerűen mocskos humorral, húsvágó bárd élességű és finomságú poénjaikkal, saját magukon is röhögve bolondozzák végig az előadást. Mögöttük pedig egy profi táncos-énekes csapat igyekszik megmutatni, hogyan is kell Monty Python-musicalt csinálni. (A Spamalot című darabbal minden vélt hasonlóság csak a véletlen műve)

176260.jpg

Így igazi meglepetést – Stephen Hawkingot leszámítva – legfeljebb a spanyol inkvizíció hoz a produkcióban. Aki eddig sem szerette a Monty Pythont, az most sem kerül közelebb hozzá, aki viszont ezredszer is képes a térdét csapkodni, ha beugrik a színpadra három inkvizítor, netán John Cleese és Michael Palin a döglött kék norvég fölött sorolják fel a brit sajtpultok választékát, vagy ahogy batley-i nőegylet előadja a Pearl Harbor-i csatát, az most sem fog csalódni.

Mi utóbbiak közé tartozunk. Persze nem is mernénk több rosszat írni a Monty Python Live (mostly) című produkcióról. Félünk a vérnyúl bosszújától.

Készíts sajtot a Budapesti Állatkertben!

Készíts sajtot a Budapesti Állatkertben!

DSC_0208.JPGHelyi piaccal egybekötött kézműves vásár nyílik vasárnap a Holnemvolt Parkban, a Budapesti Állatkert területén, a Közösségi Termelői Nonprofit Kft. és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szervezésében.

DSC_0208.JPGAz interaktív piacon az érdeklődők kertészkedhetnek, kipróbálhatják a házi sajtkészítést, a gyermekek játéktraktorokat vezethetnek, valamint további ingyenes programok, bábelőadások, terményplakát-készítés várják a látogatókat.

A termelői piacokon kapható lesz a hagyományos receptúra alapján készült kolbász, sajt, lekvár és kovászolt kenyér. 

A KorZoo elnevezésű interaktív piac- és vásártér a Holnemvolt Parkban, az Elvarázsolt Kastély előtti téren nyílik és szeptemberig minden vasárnap megrendezik - írja a közlemény.

Forrás: MTI

 

Bill Murray kölcsönzi a hangját Balunak

Bill Murray kölcsönzi a hangját Balunak

10569102_793668877331479_1575748485271686801_n.jpgBill Murray hollywoodi színész kölcsönzi hangját Balunak, a medvének A dzsungel könyve című Disney-klasszikus játékfilm-feldolgozásában.

thumbnail.php.jpgA Variety című magazin közölte az újabb sztár nevét, aki részt vesz a 3D-s, valódi film és animációs film egyvelegeként készülő produkcióban. A filmet John Favreau rendezi, és 2015 októberében kerül a mozikba. 

Murray a barátságos medvét szólaltatja meg, aki Bagirával, a fekete párduccal együtt tanítja meg Mauglinak, az árva embergyereknek a dzsungel törvényeit és védi meg Sir Kántól, a gonosz tigristől. Balu Amíg van egy-két jó falat (The Bare Necessities) című dala, melyet Phil Harris énekelt fel, az 1967-es rajzfilmklasszikus egyik legkultikusabb dalává vált.

A már korábban bejelentettek szerint Lajcsi, a majomkirály Christopher Walken, Bagira, a párduc Ben Kingsley, Raksha, a farkas Lupita Nyong'o hangján szólal meg. Idris Elba Sir Kánnak, Scarlett Johansson pedig Kának, az óriáskígyónak kölcsönzi hangját. A film sztárja Neel Sethi lesz Maugli szerepében. A tízéves New York-i kisfiúnak ez lesz az első filmje, és ő az egyetlen színész, aki valóban a kamerák elé áll.

A Disneyvel párhuzamosan a Warner Bros. filmstúdió is elkészíti saját feldolgozását, de ők valós filmváltozatot készítenek, amely a tervek szerint 2016 októberében kerül a mozikba.

Forrás: MTI

 

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása