Blink-182 ide, Blink-182 oda, a Sziget indítónapja sokkal inkább a beköltözőnapokat kibővítő, néhány zenés programmal felturbózott "beszoktató" napnak érződött, semmint teljes értékű szórakozást nyújtó fesztiválnapnak. Persze értem én, hogy nem lehet hét napot teljes gőzzel végigtolni és a -1. nap sosem volt reggeltől hajnalig mulatós, tegnap mégis nehezen volt eldönthető, hogy az érdeklődés hiánya, vagy a készülődő vihar űzött-e inkább idő előtt haza.

Még mielőtt bárki megvádolna vele bevallom, nem vagyok egy hatalmas Blink-182 rajongó. Ha az lennék bizonyára kibekkeltem volna a porvihart és a koncertet sem hátulról, az unatkozó tömegből figyeltem volna, hanem az első sorokból, ahol, a hangokból ítélve történt is valami. Bár arra is kíváncsi lennék, hogy léteznek-e még, nagy számokban keményvonalas Blinkesek, akiknek nem csak az All The Small Things című szám jelentette tinédzserkori nosztalgiát hozza elő a banda, de élő bejegyzés a fejben vezetett kedvenc zenekarok-listán. És ez a jelenlévő emberek mennyiségéből sem igazán következtethető ki, hiszen konkrétan a Szigeten tartózkodó emberek 99% ott tolongott valahol a Nagyszínpad előtt - mert nem volt más alternatíva. Legalábbis a félhomályos padokon ücsörögve vagy valamelyik úton dülöngélve ivást kivéve. Ezért volt olyan lelombozó a közönség hátsó traktusában, mert az ott ácsorgók nagyrésze nem a koncertre iszonyúan kíváncsi, de a tömegiszony miatt hátrébb vonult emberekből állt, hanem karba tett kézzel unatkozó "járókelőkből".

Ettől függetlenül még a koncert lehet, hogy fergeteges volt, lehet, hogy a hatalmas embertömeg egy része valóban eksztatikus élményben részesült a Blink-182 látványától és csak és kizárólag bennem győzte le a csontig hatoló hideg szél a zene iránti érdeklődésemet, és zavart vissza a buli vége előtt a HÉV-hez. Meglehet, hogy az egy időben bevett szokásnak számító "magyar zenei nap" helyett a legelső estére behozott külföldi fellépő kifizetődő ötlet volt. De azért én személy szerint kételkedem abban, hogy olyan nagyon sok külföldi fesztivállátogató jött kifejezetten a Blink-182-ért, főleg, hogy a nagyrészük jó, ha kinőtt már az óvodáskorból, amikor a zenekar a fénykorát élte. A körülbelül előzenekarnak bepasszírozott Tankcsapda pedig már elképzelni sem tudom, kit vonzott ki épp a Szigetre, hiszen alig lehet olyan hétvégét találni a nyáron, amikor ne botlana bele az ember egy-egy koncertjükbe, még ha egyáltalán nem is akarja. De persze ez csak az én szubjektív véleményem, és csak örülök, ha minden Tankcsapda és Blink-182 rajongó jól érezte magát tegnap, végül is ez a lényeg. 

Részemről a tegnapi nap fénypontjai a szó szerinti fénypontok, vagyis az egyre nagyobb mennyiségben fellógatott fénydekorációk számítottak. A bejáratnál fogadó, bűbájosan Mary Poppinsos esernyőkavalkád és az A38 sátor felé vezető fényalagút láttán az ember tényleg úgy érzi kicsit, hogy valamiféle csodaországba csöppent, amire a telihold és egy, valamelyik utcaszínház díszleteként felállított sárkány még rá is erősít. De vannak itt hatalmas virágok, fákról lógó medúzák és fényfüzérek, amik alatt sétálva úgy általában kicsit kevésbé tűnik rémisztőnek az elkerülhetetlen eltévedés. Hiszen az idei fesztivál sem indulhatott el néhány színpad átpakolása nélkül, aminek biztosan van valami stratégiai értelme, de így, egyetlen (fél) nap után csak arra volt jó, hogy úgy érezzem magam, mint egy kísérleti patkány, akinek azért módosítottak a labirintusán, mert már túl gyorsan eljutott a sajtig. Persze önmagában dícséretes, hogy a magyar zenéknek otthont adó, idén éppen Petőfi Rádió - VOLT Fesztivál névvel ellátott színpad közelebb került a bejárathoz, de a néhány percnyi Fish! utáni, a változtatás miatt bekövetkezett teljes összezavarodás már annyira nem volt jópofa. Na meg az sem, hogy így jelentősen lecsökkent a színpad előtti tér, de ezen már igazából meg sem lepődöm.

Mindent összevetve ha benne is van az idei Szigetben a nagyság lehetősége, azt nem a legelső nap alapján fogja elérni, de ezt szerintem senki nem is várja el tőle. Van rá egy hete hogy bebizonyítsa, több is van benne, mint a fénydekoráció, és tud olyan szórakoztató lenni, hogy még egy tornádó sem győzi le. A valószínűleg rekordmennyiségű látogatóval együtt állunk elébe!

Fotó: MTI/Mohai Balázs