A Lucy (16) Luc Besson eddigi legfurcsább alkotása. A filmben keveredik a sablonos akciófilm a filozófiai mélységeket kapargató sci-fivel, az eredmény pedig 90 percnyi agymenés. A Lucy kicsit zagyva, kicsit felületes, de popcornnal és kólával jól csúszik. (SPOILER!)

A dögös, ám nem túl eszes Lucy (Scarlett Johansson) Taiwanon éli hedonista életét, mikor új pasijának hála belecsöppen egy drogcsempész üzletbe. Mr. Jang (Choi Min-sik) épp azon fáradozik, hogyan juttassa el Európába legújabb dizájner drogját, a CPH4-et. A megoldás pedig igen egyszerű, fognak négy embert, felnyitják a hasukat, belerakják a zacskónyi drogot és már indulhatnak is a reptérre. Az egyik szerencsés futár szerepét, pedig nem más mint Lucy kapja. A dolog azonban balul sül el, és egy kisebb csetepaté után, kiszakad a lány hasában a zacskó, és a drog hatására elkezdi agyának egyre nagyobb százalékát használni. S hogy mivel jár ez? Normann professzor (Morgan Freeman) szerint, ha az ember képes lenne agyi kapacitásának 40%-át használni, akkor nem csak saját testét tudná uralni, hanem másokét is, és ahogy nő ez a százalék úgy nő az ember hatalma is, képessé válik még a tárgyak irányítására is. Itt kapcsolódik össze Lucy és Normann professzor története, s az elmélet valósággá válik.

Alapvetően nem egy túlzottan bonyolult történettel állunk szemben, azonban egy dolgot felejtsünk már el az elején: a logikát! Luc Besson ugyanis kellő mértékben távol állhatott a józanságtól, amikor megírta a Lucy forgatókönyvét. Az akció jelenetek bárgyúsága még csak hagyján, hiszen azon már rég nem lepődünk meg, hogy a francia rendőrség nem szúrja ki a tőlük másfél méternyire éppen fegyverkező koreai maffiát, vagy hogy meg se rezzen a rendőrök szempillája, mikor nyolc rossz arcú, fekete öltönyös ázsiai sétál velük szembe egy francia kórház folyosóján. Na de a sci-fi szál zagyvaságai mellett azonban már nehéz szó nélkül elmenni. Lucy néha atomjaira hullik, néha olyan képességgel rendelkezik, ami az agyi kapacitásának épp aktuális mértéke mellett még nem lenne lehetséges, s mindemellett igazából se füle se farka az egésznek. Besson belebonyolódik olyan filozófiai kérdésekbe, mint az élet értelme és az emberi lét mértékegysége, de igazából csak a felszínt kapargatja. Néha elhangzik egy-két elgondolkodtató megjegyzés, majd ismét jön egy újabb akció jelenet, és a film végére a filozófiai mondanivaló végleg elsüllyed a klisék tengerében.

Azonban, ha függetlenítjük magunkat mindennemű logikus gondolkodástól és hagyjuk magunkat sodródni a filmmel, akkor egy kifejezetten élvezetes 90 percben lehet részünk. A látványra egy rossz szavunk se lehet, hiszen van itt minden: lövöldözés, autós üldözés, leszámolás, minden amit csak elvárunk egy akciófilmtől. A színészek is tökéletesen hozzák a maguk szerepét. Scarlett Johansson nem csak dögös, de nagyon jól ráérzett az emberből lassan érzéketlen géppé váló karakterre. Morgan Freemann hozza a szokásos bölcs öreget, Choi Min-sik a hidegvérű, kegyetlen maffiafőnököt és a nem túl eszes, de nagyon szép szemű rendőr is a helyén van Amr Wakednek hála. A film ritmusa is jó, egy másodpercre sem ül le, végig magas fordulatszámon pörög, így hamar eltelik a másfél óra.

Éppen ezért a Lucy számomra egy nagyon zavarba ejtő film, mert miután kisétáltam a moziteremből, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy egy jó filmet láttam vagy valami hatalmas nagy marhaságot. Ez az érzésem pedig a mai napi nem változott. Akik szeretik az akciófilmeket, Luc Bessont vagy épp Scarlett Johanssont, feltétlen nézzék meg, de ne feledkezzenek meg a popcornról és a kóláról, az elvárásaikat és a józan eszüket azonban hagyják a mozi előtt, arra nem lesz szükség!

A Lucy augusztus 7-től látható a mozikban.