Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Vadászat a dögös szupermodellre

Vadászat a dögös szupermodellre

Pataki Anita írása itt: - 2014-02-13 19:49

Egy gimnáziumi osztálytalálkozó nem csupán a gyerekfotók mutogatásáról vagy a karrierek összeméréséről szólhat - legalábbis ha az osztály egyik jónője nemzetközi szupermodellként tér haza az eseményre. Főleg, ha az említett lánnyal mindig is jóban voltatok. Ám ha a lány "kezére" még az osztály bunkója is pályázik, neked pedig menyasszonyod van, akkor lehet, hogy nem olyan jó ötlet Megdönteni Hajnal Tímeát (16). A kissé kínos cím ellenére egy remek film született, ami az átható romantika mellett a rekeszizmainkat is rendesen megdolgoztatja. 

MHT_jelenetfoto (35).jpg

MHT_jelenetfoto (11).jpgA címbeli Hajnal Tímea (Osvárt Andrea) híres fotómodell, aki éppen egy kis nyugalom reményében tért haza. Tizenöt éves gimnáziumi osztálytalálkozóján azonban a nosztalgia és némi alkohol hatására a ruhatárban köt ki egykori plátói szerelmével, Danival (Simon Kornél). Az afférnak Dani lelkiismeretére mért hatalmas csapásán kívül (a férfi ugyanis javában az esküvőjére készül) nem is lenne nagyobb következménye, ha Bögöcs (Szabó Simon), az osztály bunkója fel nem vette volna az egészet. A mára autókereskedő mellett önjelölt pornóproducerré is vált Bögöcs pedig meglátja a videóban rejlő lehetőséget, és megzsarolja Danit: ha Dani nem hoz össze neki egy pásztorórát Tímeával, akkor búcsút mondhat a menyasszonyának.

Az alapsztori, mint látszik, nem túl bonyolult, így a végkifejletet is simán tudjuk előre, hogy a film mégsem lesz unalmas az főként a karaktereknek köszönhető. A prímet egyértelműen az alpári, tahó Bögöcs viszi, akibe minden kreténsége ellenére azért szorult valamennyi jóindulat is, csak az valahol nagyon mélyen van elásva. Szabó Simon figurájához köthetőek a film legigazibb poénjai, zseniális narrációja pedig csak hab a tortán. A többiek ehhez képest kissé haloványabbak, de egy kivételével mind hozzák, amit kell. Ez a kivétel pedig pont Osvárt Andrea. Az ő esetében sincsenek égbekiáltó hibák, sőt, Hajnal Tímea karakterét a film első felében igazán szimpatikus és kedves alakként formálja meg - csak a tudomány itt meg is áll. Nem mintha a forgatókönyv sok lehetőséget hagyott volna a karakternek, aki a történet kibontása után arra redukálódik, hogy különböző férfiak mellől áll fel és viharzik ki különböző éttermek ajtaján, de maga Osvárt sem tud igazán túllépni a szép, híres nő sztereotípiáján. Nem zavaró ez, csupán kár, hogy végül éppen belőle nem lett "hús vér kisgyerek" a film végére. Mert, még ha kissé elcsépelt módon is, de a többiek mind átesnek valamiféle fejlődésen, Dani a talpára mer állni és Bögöcs is visszavesz a tirpákságából. A Dani legjobb barátjából (Lengyel Tamás) és egykori gimnáziumi osztálytársnőjükből (Jordán Adél) összeálló, mellékszálon futó, ám a Dani-Tímea szálnál sokkal valósabb és érdekesebb szerelmi történetben is mindkét szereplő felnő a végére. Hogy aztán mindenki elnyerje a maga jutalmát - vagy bűntetését.

MHT_jelenetfoto (5).jpg

De szerencsére a film nem áll meg a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-végkifejletre való kifuttatásnál. A Bögöcs álomnumerájának összehozásán való mesterkedés, legyen akármilyen kevéssé realisztikus is, tényleg vicces jeleneteket eredményez, olyanokat, amiken nem csak kínunkban tudunk nevetni - és ez, az átlagos magyar vígjátékfelhozatalt elnézve nagy szó. Egy-két kivételtől eltekintve az altesti humortól is tartózkodik, amikor pedig mégis használja, akkor annak helye is van. Végig a valóságnál csak egy hajszálnyival felfokozottabb cselekményt, hiteles dialógust és mindannyiunk számára ismerős mellékszereplőket kapunk, így a film világába való belépés is könnyen megy. Hiszen ki ne ismerne Dani menyasszonyához hasonló, egészségmániás, tökéletességre törekvő, apuci kislánya-típusú nőket vagy a Tímea pasijához hasonló, naponta félrelépő de közben hűséget esküdöző férfiakat?! Mellettük a főbb szereplők is olyan, mindenki számára ismerős embertípusokat testesítenek meg, akikben könnyen magunkra vagy az ismerőseinkre ismerhetünk, közelebb hozva ezzel az egész filmet a nézőhöz. Erre tesz még rá egy lapáttal a budapesti utcák és irodaházak, lepukkantabb vagy felújított lakások emberi léptékű bemutatása, vagy az olyan apróságok, hogy az egyes karaktereket többször is láthatjuk ugyanabban a ruhában. Úgy helyezi el ezeket a "budapesti harmincasokat", hogy a karakterek bárhol megállnák a helyüket, mégis van bennük valami kifejezetten magyar jelleg, amitől az egész film önazonosnak érződik ahelyett, hogy a görcsös Amerika-utánzást éreznénk rajta, mint annyi más alkotás esetében.

MHT_jelenetfoto (39).jpgHa már nem múlhat el Valentin-nap az eme jeles ünnepre időzített romantikus film nélkül, akkor ezerszer inkább ilyen, a Megdönteni Hajnal Tímeát-hoz hasonlókat kérnénk a mozikba, ha lehet. Romantikus, de nem nyálas, igazán vicces és kellemesen könnyed film, ami után mosolyogva jön ki az ember a teremből. Akár randifilmnek, akár csak egy borongósabb hétköznap feldobására tökéletesen alkalmas. És, miközben vászonra meredünk ízlelgessük csak magunkban: igen, ilyen jó is lehet egy magyar vígjáték, és reméljük, hogy még sok hasonló társa követi, és talán nem csak tíz év kihagyással.

Interjú az Au-pairrel, aki könyvben írta meg emlékeit

Interjú az Au-pairrel, aki könyvben írta meg emlékeit

Amy Fritzpatrick néven blogolt akkoriban, amikor mindez történt, és ezt az írói álnevet választotta akkor is, amikor a blogos naplóbejegyzéseit könyvvé szerkesztette. Az „Au-Pair voltam...“ című könyve kapcsán beszélgettünk Amy Fritzpatrickkel. Titkok, problémák, tanácsok.

aupairslid.jpg

Mennyi ideig tartott összerakni a bejegyzésekből a könyvet?

- Tulajdonképpen három hónap alatt összeraktam, de aztán öt évig hevert a fiókom mélyén titokban. Időnként Amy_Könyvborító.jpgelővettem, és hozzátettem dolgokat, mert volt, amiket csak az eseményekre utólag visszatekintve értettem meg. Amikor elkezdtem összerakni valójában nem a könyvírás gondolata hajtott. Csak a kész anyagot mindig odaadtam olyan ismerőseimnek, akik éppen el akartak utazni au-pairnek, hogy információt kapjanak. Ők mondták, hogy nagyon jó és szerintük ki kéne adni. Egyszer aztán elővettem mindent, ami azokról az évekről szólt, írtam egy komolyabb tartalomjegyzéket, majd hozzátettem a szerződést (au-pair és a fogadó család közötti), hogy mintát lássanak, illetve összeraktam egy szótárt is. Ez lett a könyv.

Miért döntöttél végül úgy azon kívül, hogy az ismerősök javasolták ezt, hogy könyvet készítesz belőle?

- Az au-pairek világával kapcsolatban nagyon sok félreértés, ismerethiány van. Sokszor modern kori rabszolgának tekintik, kihasználják őket. Voltam egyszer egy előadáson ahol éjszakai pillangónak tituláltak az au-pair munkásokat. Ezt nagyon bántónak éreztem. Ekkor jöttem rá, hogy az emberek egész egyszerűen nem tudják, mit jelent au-pair-nek lenni és mit takar ez a munka, milyen felelősséggel jár. Én 3 gyerekre vigyáztam; ott voltam, amikor megtanultak úszni, írni, angolul beszélni, és ha gondjuk volt, hozzám fordultak.

Milyen szempontjaid voltak a könyvvel kapcsolatban?

– Amikor körülnéztem a neten, láttam, hogy olyan könyvet még nem írt senki, amely figyelembe veszi az au-pair, a fogadó család és az otthon maradt családtagok szemszögét egyaránt, illetve tanácsot is ad minden érintettnek. Abban bízom, hogyha egy lány és az ő fogadó családja elolvassa ezt a könyvet, tudni fogja, hogy mire figyeljen. A fogadó családok sincsenek mindenre felkészülve, nekik is szeretnék segíteni.

Ha jól tudom, te közvetítéssel is foglalkoztál. Miért hagytad abba?

- Igen, két évig volt egy ügynökségünk, mi voltunk az elsők, akik pszichológiai teszthez kötöttük a jelentkezést. De Magyarországon a kereslet és a kínálat nem arányos. Nem jellemző au-pair-nek menni – talán mert ebből a munkából nem lehet meggazdagodni. A törvény szerint 300-350 € jár zsebpénzként, ez persze eltérhet is a gyerekszámtól és más tényezőktől függően. A másik az ismeretlentől való félelem. Nem mindenki alkalmas erre a munkára, de ez néha igaz a fogadó családokra is. Van, aki a távolságtól ijedt meg, valaki az egy évnyi távolléttől. Sok fiatal inkább azt választja, hogy summer-au-pair, azaz nyári dada lesz, és csak 3 hónapra utazik ki valahova. Volt olyan lány, aki akkor ijedt meg igazán, amikor már a repülőjegyet kellett volna lefoglalnia. Nagyra becsültem, amikor felhívott és azt mondta, hogy nem mer kimenni. Ha ez nem derül ki és akkor jönnek a problémák, amikor  már kint van már a fogadó családnál, az senkinek nem lett volna jó... Én úgy gondolom hogy ez egy óriási döntés, és egy kicsit mindenkinek fel kell nőnie a feladathoz.

1481159_620226421373053_1028433503_n.jpgGondolod, hogy ezen a könyved tud változtatni?

- Hiszek benne hogy igen. Sokan mondták, hogy hálásak, azért amilyen tanácsokat adtam benne. Például, hogy mielőtt elutazik, menjen el fogorvoshoz és nőgyógyászati vizsgálatra, mert ha kint van baj, akkor sokkal több gondot jelent. De javaslatokat teszek arra is, hogy mit vigyen magával és így tovább. Írtam az érzelmi kavalkádról is, amin a legtöbben átmennek: a honvágy, a szerettek hiánya és még sorolhatnánk.

Említetted a pszichológiai tesztet: gondolom a leendő au-pairekről beszéltél. De vajon a családokat nem kellene tesztelni?

– Nehéz kérdés, bár valószínűleg kellene, mert biztonságot adna. De tapasztalatból tudom, hogy többször is van úgy, hogy a fogadó családnak azonnal vagy 2-3 héten belül kell au-pair, és nincsen idő arra, hogy mindenkit ellenőrizzenek. Pedig vannak olyan fogadó családok, ahonnan már menekült el munkavállaló, és másik családnál kellett elhelyezni.  Fontos lenne szúrópróbaszerűen ellenőrizni a fogadó családokat, de erre az ügynökségeken nincsen kapacitás. Általában amikor már baj van, akkor derülnek ki érdekes dolgok. Nekünk is volt fekete-listánk. Ezért érdemes ügynökségen keresztül menni, mert azért ők segítenek, amiben tudnak, ahogy tudják szűrik a családokat.

Amy Fritzpatrick tanúságos és érdekes önéletrajzi könyve a bookandwalk kiadónál elektromos könyvként vásárolható meg és tölthető le a következő oldalon: http://bookandwalk.hu/Au-Pair-voltam-8499-ebook.aspx

Shia LaBeouf megőrült vagy csak bunkó?

Shia LaBeouf megőrült vagy csak bunkó?

Ez a kérdés merült fel bennem a Berlinalén mutatott viselkedése után, igaz a srácról már korábban is lehetett furcsa híreket hallani. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválra a Nimfonámiás stábjával érkezett, itt vetítették versenyen kívül az első rész rendezői változatát. Az alkotás sajtótájékoztatójáról LaBeouf kiviharzott.

shiaslid.jpgMíg minden színésztársa normális ruhában, kulturált kinézettel jelent meg a Nimfomániás sajtótájékoztatóján, shiaslid.jpgaddig Shia LaBeouf baseball sapkában, sportos (leginkább bomberre hajazó), arany színű dzsekiben, bakancsban rágógumit rágva „tette tiszteletét" az eseményen.

Igaz, a film rendezője Lars von Trier sem öltözött túlságosan fel, ő csak a fotózáson (és az esti premieren) jelent meg, a sajtótájékoztatón nem vett részt. Előbbin is egy provokatív, Persona non Grata Official Selection feliratú, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál szimbólumát ábrázoló pólóban mutatkozott. Ennek oka, hogy azon a fesztiválon nemkívánatos személynek nyilvánították a rendezőt, miután 2011-ben a Melankólia című filmje bemutatójának sajtótájékoztatóján Hitler iránti szimpátiájának adott hangot. Kijelentette:  „egy náci vagyok". Trier még ott kiadott közleményében elnézést kért, tagadta, hogy antiszemita, fajvédő vagy náci lenne. Mindezek ellenére megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik újságíróknak. Ez az oka annak, hogy a sajtótájékoztatón már nem vett részt.

De visszatérve Shiára, aki lényegesen kevesebbet ért el szakmai szinten, mint rendezője, a fotózás után a sajtótájékoztatón sem igazán tudott intelligensen viselkedni. Folyamatosan nagyívben rágózott, hogy mindenki lássa, ő tulajdonképpen tesz az egész rendezvényre, majd egyszer kézmozdulattal elhárította a hozzá intézett kérdést, de az igazi csúcs ezután következett. Egy teljesen normálisan feltett újságírói kérdésre, ami hozzá és kolléganőjéhez, az elsőfilmes Stacy Martinhoz szólt igen furcsán, mondhatni bunkón reagált. A szexjelenetekről szóló kérdésre megvárta, hogy Stacy válaszoljon, majd amikor ő következett, látványosan beleivott az előtte lévő vízbe, úgy, hogy az ital folyt ki a szájából, majd a következő választ adta:

berlinshia2.jpg„A sirályok azért követik a halászt, mert azt hiszik, hogy az majd a szardíniákat a vízbe dobja". Ezek után felállt, kiviharzott a teremből és vissza se tért. Pedig a Nimfomániás sajtótájékoztatóján valóban normális kérdések hangzottak el, nem úgy, mint a Műkincsvadászokén, amelyen George Clooney-tól mindenki megőrült.

Egy kis időre felborult a rend a teremben, a színészek – Stellan Sarksgard, Uma Thurman, Christian Slater, Stacy Martin – először megdöbbentek, majd nevettek az egészen, de igazából senki nem tudta hova tenni az esetet.

A Transformers-filmek szereplője állítólag január óta viselkedik ilyen furcsán, amikor is Twitterén bejelentette, hogy visszavonul mindenféle alkotótevékenységtől, majd egy idő után azt kezdte twittelni, hogy „I am not famous anymore" azaz többé nem híres. Tette mindezt azok után, hogy plágiumbotrányba keveredett. A HowardCantour.com című rövidfilmjéről kiderült: Daniel Clowes egy képregényéből lopta a történetet. Ugyan a lopásért bocsánatot kért, de azt is lopott mondatokkal, amit szintén Clowestól szedett, akitől viszont egyáltalán nem kért bocsánatot, csak sokkal később. 

Annak ellenére, hogy azt állítja visszavonult, illetve, hogy már többé nem híres, az imdb.com szerint két készülőfélben lévő filmje is van, igaz, az egyiken már az utómunkálatok végzik. Ez egy 1945-ös történet, amelyben Brad Pittel együtt szerepel és a Fury címet viseli. A másik, a Rock the Kasbah viszont még csak előkészületi fázisban van, ebben elvileg Bruce Willis, Bill Murray, Kate Hudson és Zooey Deschanel mellett szerepel majd.

A furcsa viselkedést egyébként a Nimfomániás esti premierjén is folytatta: az ünnepi ruházatához egy zsákot húzott a fejére, rajta az „I am not famous anymore felirattal". Mit is mondhatnánk többet, mint hogy no comment...

shiameg.jpg

Fotók: www.berlinale.de

arra a körülményre utalt, hogy 2011-ben a franciaországi filmfesztiválon nemkívánatos személynek nyilvánították, amiért Melankólia című filmje bemutatójának sajtótájékoztatóján Hitler iránti szimpátiájának adott hangot, kijelentve, hogy "egy náci vagyok". A filmes még ott rögtön kiadott közleményében elnézést kért szavaiért, és tagadta, hogy antiszemita, fajvédő vagy náci lenne. Viszont utána megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik újságíróknak. - See more at: http://www.magyarhirlap.hu/lars-von-trier-fricskaja-cannes-nak#sthash.aiVdr602.dpuf
Von Trier ezzel arra a körülményre utalt, hogy 2011-ben a franciaországi filmfesztiválon nemkívánatos személynek nyilvánították, amiért Melankólia című filmje bemutatójának sajtótájékoztatóján Hitler iránti szimpátiájának adott hangot, kijelentve, hogy "egy náci vagyok". A filmes még ott rögtön kiadott közleményében elnézést kért szavaiért, és tagadta, hogy antiszemita, fajvédő vagy náci lenne. Viszont utána megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik újságíróknak. - See more at: http://www.magyarhirlap.hu/lars-von-trier-fricskaja-cannes-nak#sthash.aiVdr602.dpuf
Von Trier ezzel arra a körülményre utalt, hogy 2011-ben a franciaországi filmfesztiválon nemkívánatos személynek nyilvánították, amiért Melankólia című filmje bemutatójának sajtótájékoztatóján Hitler iránti szimpátiájának adott hangot, kijelentve, hogy "egy náci vagyok". A filmes még ott rögtön kiadott közleményében elnézést kért szavaiért, és tagadta, hogy antiszemita, fajvédő vagy náci lenne. Viszont utána megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik újságíróknak. - See more at: http://www.magyarhirlap.hu/lars-von-trier-fricskaja-cannes-nak#sthash.aiVdr602.dpuf
Von Trier ezzel arra a körülményre utalt, hogy 2011-ben a franciaországi filmfesztiválon nemkívánatos személynek nyilvánították, amiért Melankólia című filmje bemutatójának sajtótájékoztatóján Hitler iránti szimpátiájának adott hangot, kijelentve, hogy "egy náci vagyok". A filmes még ott rögtön kiadott közleményében elnézést kért szavaiért, és tagadta, hogy antiszemita, fajvédő vagy náci lenne. Viszont utána megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik újságíróknak. - See more at: http://www.magyarhirlap.hu/lars-von-trier-fricskaja-cannes-nak#sthash.aiVdr602.dpuf
Von Trier ezzel arra a körülményre utalt, hogy 2011-ben a franciaországi filmfesztiválon nemkívánatos személynek nyilvánították, amiért Melankólia című filmje bemutatójának sajtótájékoztatóján Hitler iránti szimpátiájának adott hangot, kijelentve, hogy "egy náci vagyok". A filmes még ott rögtön kiadott közleményében elnézést kért szavaiért, és tagadta, hogy antiszemita, fajvédő vagy náci lenne. Viszont utána megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik újságíróknak. - See more at: http://www.magyarhirlap.hu/lars-von-trier-fricskaja-cannes-nak#sthash.aiVdr602.dpuf
Ha az életed filmje regényként pereg le előtted

Ha az életed filmje regényként pereg le előtted

Mihez kezd az ember, ha a húszas évei elejére egy olyan családi hagyaték egyetlen őrzője lesz, amelyben egy különc, erőskezű nagymama, a könyvek és az alkohol jelenti az egyetlen, félig-meddig épkézláb kapcsolatot a világgal? Arról nem is beszélve, hogy mindenféle kusza szálak kötik Jack Londonhoz, J.D. Salingerhez vagy éppen a lobotómia feltalálójához, amelyekről néha még ő maga sem tudja eldönteni, valósak-e egyáltalán. Nos, leginkább szép csendben megőrül.

slid.jpg

centauri-jégvágó (1).jpgDan, a Jégvágó főhőse ezzel a bármelyik pillanatban rátörni látszó őrülettel hadakozik. Ahogy egyedül tengeti napjait a kiürült és leamortizálódott családi házában lassan feleleveníti rövidke életének történéseit. Annak ellenére, hogy végig kifelé, az olvasóhoz beszél, gyakran van olyan érzése az embernek, mintha csak a saját megnyugtatására, vagy ép elméjének megőrzésére szedné elő saját és családja múltjának eseményeit. De ki hibáztatná érte? Az utóbbi pár évben minden hozzátartozója elhagyta, volt, aki meghalt, volt, aki csak lelépett, munkája nincs, a behajtók pedig nemsokára a fedelet is elveszik a feje fölül... Nem csoda, hogy a "régi szép időkbe" menekül, még akkor is, ha nem is voltak azok olyan szépek. Legalábbis így kezdődik a Jégvágó, hogy aztán olyan lebilincselő és izgalmas sztorikon keresztül vezessen múlt-jelen-jövő labirintusában, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket.

Egy különleges történetű, mégis átlagosan diszfunkcionális család legifjabb sarjaként Dan furcsa figurákkal körülvéve cseperedett fel. Nagymamája, Ina (aki igazából nem is a nagymamája - a családi szálak kissé kuszák ugyanis) mindent megtesz, hogy tökös fiút neveljen belőle, ha már az apjával nem sikerült, ám Dan mégis inkább dacos szemlélőként vesz csak részt a saját életében. Az életet nagykanállal habzsoló nagyanyjától két dolgot tanul el: az ivást és a könyvek szeretetét. Ina halálával azonban kirántják Dan alól a talajt és mély tanácsatalanságba süpped. Itt találkozik vele az olvasó, ebből a maga alatt lévő helyzetből visz túrára a múltba, és innen indulunk a további kalandokra. Mindezt San Franciso utcáin és Amerika egyéb, vadregényes tájain, Jack Londonnal, Salingerrel, Káinnal és Ábellel körülvéve - hiszen a bibliofil Dan elméjében szinte minden esemény egy könyvet vagy egy írót idéz fel.

Vérbeli kalandregény a Jégvágó, nem nagyon akarja letenni az ember, ha már belekezdett. Az időben való ugrálás miatt mindig tud valami izgalmassal szolgálni, a különböző, a cselekményhez csak vékony szálakkal köthető történelmi vagy irodalmi sztorik pedig kifejezetten érdekes adalékanyagot szolgáltatnak mind a könyvhöz, mind Dan elméjének működésének megértéséhez. Mert azon túl, hogy egy filmbe illő élettörténettel (és családtörténettel) ismerkedünk meg, a regény a főhőse és az ő belső történései, gondolatai körül forog. Dan pedig, mint a sok őrült karakter között az egyetlen, aki kevésbé zakkant (legalábbis önmaga szerint ugyebár) szinte barátunkká válik, ahogy haladunk előre, amitől az egész sztori személyessé és átélhetővé válik. Ha a Jégvágó film lenne, akkor egy hamisítatlan road-movie-val lenne dolgunk, így "csak" egy izgalmas és szórakoztató, kellemesen szerteágazó történetvezetésű és remekül megírt, vérbeli útkereső-regényhez lehet szerencsénk.

A kötet a Magvető gondozásában jelent meg. 

 

Öt jól sikerült remake

Öt jól sikerült remake

Múlt héten érkezett meg a hazai mozikba az új Robotzsaru. Annak örömére, hogy jobban sikerült, mint vártuk, úgy döntöttünk összeszedjük az öt kedvenc remake, azaz újraforgatott filmjeinket. A lista, nem toplista és teljesen szubjektív.

remakeslid.jpgMesterdetektív (1972, 2007)

Valószínűleg kevés színész életében adatik meg, hogy ugyannak a filmnek két verziójában eljátszhassa mindkét főszerepet. Michael Caine ilyen: a Mesterdetektív 1972-es változatában ő az az állástalan színész, akivel furcsa játékot játszik egy krimiíró (Laurence Olivier), mert tudja róla, vele csalja meg a felesége. A 2007-es remake-ben ő a férj, aki Jude Law-t leckézteti a kétszemélyes kamaradarabban. Az Anthony Schaffer fordulatos drámájából készült filmek közül tagadhatatlanul az első vált klasszikussá, ám a második sem rossz szórakozás. Ehhez hozzájárul, hogy a kissé átdolgozott forgatókönyvet az eddig említetteknél nem kisebb név, Harold Pinter írta.

A tetovált lány (2009, 2011)

Talán az egyik legrövidebb „követési távolsággal" elkészülő remake A tetovált lányé, ráadásul sokan fel is háborodtak, nemtetsztésüket fejezték ki, amikor kiderült: a svédek egyik kedvenc művét két évvel a hazai film elkészülte után az amerikaiak is el akarják készíteni. Bár sokan úgy gondolták, hogy a svéd változat, Noomi Rapace-szel és Michael Nyqvisttel a főszerepben tökéletes és annál nem lehet jobbat készíteni, főleg nem amerikaiaknak, szerintünk azért remek filmet alkotnia, amely szerintünk túl is szárnyalja az eredeti alkotás minőségét. Tény: a Rooney Mara és Daniel Craig főszeplésével készült alkotás sok szempontból hoz újat az eredeti változhatoz képest, amely kicsit inkább tévéfilm-szerű, bár ennek ellenére nagyon jó. Finchernek mégis sikerült új színt vinnie az egészbe és olyan világot teremtenie, amitől leesett az állunk.

A Thomas Crown ügy (1968, 1999)

Steve McQueen vagy Pierce Brosnan? Faye Dunaway vagy René Russo? Mondhatjuk, ízlés kérdése, ám ha a Thomas Crown ügy két verzióját próbáljuk összehasonlítani, tudjuk, többről van szó – még ha nem is filmtörténeti mércével mérve. Amíg Pierce Brosnan az 1999-es feldolgozásban remekül eljátssza az unalomból műkincslopással foglalkozó playboyt, Steve McQueen az 1968-as eredetiben mintha csak magát adná: a hedonista szépfiút, akit jobban érdekel egy repülő, egy gyors autó vagy éppenséggel egy új nő kipróbálása, mint bármi más az életben. Ahelyett pedig, hogy megpróbáljuk felidézni a remake-et, vagy azt, ki is volt René Russo, képzeljük magunkat Faye Dunaway helyébe az eredeti film sakkozós jelenetében, amelynél kevés jobb és okosabb csábítási jelenet készült Hollywoodban.

Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (1960, 2001)

A Frank Sinatra nevével fémjelzett 1960-as A dicső tizenegy történetét 2001-ben Steven Soderbergh dolgozta fel. Az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi elődjéhez hasonlóan nagy nevekkel operál, a főszereplők között van George Clooney, Brad Pitt, Matt Damon, Andy García és Julia Roberts is. A film sikere azonban nem csak a színészeknek köszönhető, hiszen egy mindenki fantáziáját megmozgató történetről van szó. Hogyan lehet kirabolni egyszerre több Las Vegas-i kaszinót, majd kisétálni a pénzzel, a lebukás veszélye nélkül? A titok nyitja Danny Ocean-nél rejlik, aki briliáns tervet eszelt ki, csak egy dologgal nem számolt, a női tényezővel. Ha valaki még nem látta a Tripla vagy semmit, gyorsan pótolja be ezt a hiányosságát, majd kerítsen sort a dicső tizenegyre is.

 Dredd (1995, 2012)

Az 1995-ös, Sylvester Stallone főszereplésével készült, disztopikus jövőben játszódó opuszt 2012-ben újrázták, ami valószínűleg a sztár-státuszú színészek hiánya miatt kerülte el sokak figyelmét. Pedig a Dredd nemhogy hűbben követi az eredeti képregényt, de olyan akcióorgiát szállít, hogy a műfaj kedvelői is megemelhetik a kalapjukat. Arról nem is beszélve, hogy a marcona, kivételt nem ismerő Dredd bíró szerepében Karl Urban simán veri Stallonet, anélkül, hogy egy pillanatra is levenné a szinte a teljes arcát elfedő sisakját. Végtelenül cool és kemény film a Dredd, ami nem fél a vértől és sok szépen megoldott akcióval dolgozik. Olyan jövőt mutat, amiben semmiképp nem szeretnénk élni, de Dredd és társa kalandjait nagyon is szívesen izguljuk végig benne.


 A múlt héten mozikba került Robotzsaruról itt olvashatjátok a cikkünket.

Idén ismét rappelik a verseket

Idén ismét rappelik a verseket

Idén újra kitör márciusban a szavak forradalma és napjaink fiataljai újra a maguk módján idézik majd ameg a márciusi ifjak üzenetét és eszményét. Az óriási sikernek örvendő Red Bull Pilvaker ebben az évben folytatódik.

pilvaker_teaser_1.jpg

Többek között Saiid, Kiss Ádám és Kautzky Armand is megidézik a maguk módján a márciusi ifjak üzenetét és pilvaker_teaser_1.jpgeszményét. A Red Bull Pilvaker ötlete 2012-ben született azzal a szándékkal, hogy a maga eszközeivel tisztelegjen a hősök előtt és közelebb hozza a mai szóforradalmárokat a ’48-as költőkhöz. A slam és a rap kultúrkör egyik legmeghatározóbb alakja, Saiid, az Akkezdet Phiai formáció oszlopos tagja számára az első Red Bull Pilvaker feledhetetlen esemény volt - a sablontól eltérő eszmeisége tette azzá.

Kiss Ádám, mint az egyik legismertebb stand-upos, kicsit kilóghat a csatasorból, ám ő is erősen kötődik a rap-slam vonulathoz, hiszen a Punnany Massif tiszteletbeli tagja, továbbá a „Személyiségkutató” nevű klipben is megmutatta forradalmi oldalát.

„Március 15-e számomra a nemzeti szabadnapot jelenti, amikor nem kell menni sehova, Petőfire és barátaira emlékezünk. Wolfiera vagy Saiidra egy fiatal is felkapja a fejét, az ő tolmácsolásukban befogadhatóbbá válik az irodalom. A mai ifjak szinte soha nem találkoznak egy Petőfi verssel, nem jön szembe a közösségi oldalakon, az, hogy segítünk átírni az értéket a saját nyelvükre, az teljesen vállalható, sőt, példamutató” – mondta Kiss Ádám.
 
Kautzky Armand az egyik nagy visszatérő lesz az idei Red Bull Pilvaker színpadán, a vérbeli hip hop arcok gyűrűjében. Színművészként úgy gondolja, hogy eddig is méltó alkotások születtek az egykori költők örökérvényű verseiből.

„Saját gyerekeimen látom, hogy küzdenek az irodalmi művekkel. Egy Ennyire felgyorsult világban, ha ez a módja, hogy eljutassuk a fiataloknak az irodalmat, akkor ezt kell csinálni.” – nyilatkozta Kautzky Armand.

Kiwan, Kiwan a Szigeten? Hát Skrillex!

Kiwan, Kiwan a Szigeten? Hát Skrillex!

felnyírt.jpgIgen, augusztusban Budapestre látogat a korábban három dance Grammyt is bezsebelő Skrillex, de jön Macklemore, ráadásul nem egyedül, hanem Ryan Lewis-zal. A most bejelentett nevek közt ott van továbbá Jake Bugg, Németország legnépszerűbb zenekara, a Die Fantastischen Vier, a kiváló angol electro-trip-hop trió, a London Grammar, no meg a címünkben megtréfált Michael Kiwanuka is.

Amerika aktuálisan legünnepeltebb, legfényesebben ragyogó hip-hop csillagainak egyike, igazi nagyágyú, kinek népszerűsége jelenleg az egekben jár. Milliós rajongótáborral rendelkező, lehengerlő stílusú, karizmatikus rap-ikon, számos szakmai díjjal, köztük négy Grammy-vel ismerték el. Ő Ben Haggerty, vagy ahogyan az egész világ ismeri; Macklemore, aki az idei Grammy-gála egyik legsikeresebb sztárja volt (s valószínűleg a Szigeté is lesz).

Skrillexet rajongói a legfiatalabb partygeneráció messiásaként bálványozzák, míg kritikusai az antizenei apokalipszis tébolyult lemezlovasaként tekintenek rá. Elementáris hangerejű és másodpercenként más-más hangmintákkal ingerlő zenéje maga az összeloopolt neodadaizmus. Skrillex a ma létező könnyűzenei irányzatok legerősebb és legjellegzetesebb stílusjegyeit felhasználva ollózza össze 100%-ig partykompatibilis szuperanyagait, ezt most a Szigeten is bebizonyítja.

felnyírt.jpg

Érkezik Jake Bugg, a kivételes tehetségű brit énekes, gitáros és dalszerző, magányos hős, aki a maga egyszerűségében megnyerő, közvetlen, őszinte és egyedi hangvételű folk rock zenéjével lett Nagy-Britannia egyik legkeresettebb fiatal előadója. Felbukkanásakor Kelet-Közép Anglia Bob Dylanjének nevezték, tavaly decemberben játszott például a Nobel-békedíj koncerten is. Jön a Szigetre a hisztérikus bulikat tartó, Stuttgartból indult négyes, a Die Fantastischen Vier, akik korábban Terminal Teamnek nevezték magukat, majd amikor a képregénykultúra, a rap, a hip-hop fejbe kólintotta a németeket is, a bombasztikus Fantasztikus Négyesre váltottak. Szintén a Fesztiválköztársaság vendége lesz a London Grammar, a nottinghami székhelyű angol electro-trip-hop trió, amelynek emocionális-melenakolikus előadásait az énekesnő tinédzser korszakában történtekre reflektáló szövegei, a feszültséget egy-egy sokkoló hanggal dramatizáló hangzása teszi egyedivé.

Tom Odell hangja, tehetsége és zongoratudása különleges, dalai szenvedélyesek, romantikusak, vonzerejük ellenállhatatlan, akárcsak szerzőjüké. Nem kenyere a giccs vagy a túlzott pompa, nem mesterséges hangulatokkal és hangulatokkal játszik, egyszerűen magával ragadó és ízléses számokat ír, előadói képességei pedig több mint meggyőzőek. Tom Odell, huszonhárom éves énekes-zongorista-dalszerző Dél-Angliából – idén a Szigetre tart.

Nagyreményű észak-londoni énekes-gitáros-dalszerző, Michael Kiwanuka, kifinomult, karakteres, érzelmes, folkos, illetve jazzes inspirációkról árulkodó soul zenéjével tavalyelőtt lopta be magát a britek szívébe. Ő lett a befutó az év legígéretesebb előadóit rangsoroló BBC Sound Of 2012-listán, bemutatkozó albumát, a Home Againt 2013-ban Mercury-ra jelölték. Karakteres hangját és előadói képességeit hazánkban elsőként – miután tavalyi koncertjét lemondta – idén a Szigeten ismerheti meg a magyar közönség.

kiwan.jpg

A Darkside két egyedi látásmódú előadó, az elektronika világából érkező Nicolas Jaar és a brooklyni virtuóz, multinstrumentalista zenész, Dave Harrington innovatív, kísérleti projektje. Munkáik különösen az elektronikus zenei csemegékre és húzósabb e-zenei megfejtésekre fogékony hallgatókat bűvölik el, de a dzsessz-rajongók lelkét is megszólítják az idei Szigeten. A The Big Pink nemcsak egy, a legendás Woodstockban valóban létező ház neve, de Robbie Furze és Vicky Jean Smith londoni duója is, mely csapat idén a Szigetre készül. Bár a stílusukat nehéz kategorizálni – egyaránt szóba kerülhet a noise pop és electro rock, de a shoegaze is – egyvalami biztos: a The Big Pink egyidejűleg kerül közel valamihez, ami egyszerre intim, felkavaró és zajos.

Borgore egy EDM-huligán, DJ és producer Izraelből: a húszas éveit tapossa és nevét mindenki jól ismeri a nemzetközi dubstep hálózatban. Eddigi rövid, de annál gazdagabb pályafutása során meghódította Európát, Észak-Amerikát, Ausztráliát és Új-Zélandot és most készül a Sziget Fesztiválköztársaság leigázására is. Nagy formátumú előadó, aki masszív dobalapokra, illetve a heavy metalra jellemző kemény, torzítós hangzásra épülő stílusát gorestepnek nevezi.

Az ausztrál Bree Joanna Alice Robinson, azaz Brody Dalle kislány korában olyasvalamit akart, amit a Nirvana, a Hole vagy PJ Harvey csinál. Az énekes-gitáros alig tizenhat éves volt, amikor saját zenekarával, a Sourpussal a Summersault Festivalon nekik is jutott néhány emlékezetes perc, és huszonegy, amikor elérte azt, amire mindig is vágyott. Brody Dale bárhol, bármikor készen áll egy őrült buli levezénylésére. Teszi ezt idén a Sziget nulladik napján, azaz augusztus 12-én, amikor élete párja, Josh Homme zenekara, a Queens of the Stone Age is fellép majd.

Franta Ági a lámpatervező, aki fényt hoz a mindennapjainkba

Franta Ági a lámpatervező, aki fényt hoz a mindennapjainkba

lampaslider.pngÖtletesek és bohókásak Franta Ági iparművész lámpái, amiket egyszerű kartonból készít. A geometrikus formák és színek kavalkádja elvarázsolja az embert, és amikor előkerülnek az állatos kapcsolók, már biztosan ott csücsül az a bizonyos aprócska mosoly az ember arcán. Franta Ágival a tervezésről és a környezettudatosságról beszélgettünk.

lampa.jpgMiért lettél formatervező?

Ezt dobta a gép. Amiért valaki szakács, más meg tornász lesz, valami odavisz, valamire rezonál a szíved. Ha nem vagy az úton, nincs veled a forrás, lehetsz bármilyen sikeres a világ szemében, mégsem vagy maradéktalanul elégedett. Akkor meg mit ér az egész?

Honnan jött az ötlet, hogy lámpaburákat tervezz?

Lassan négy éve azzal az érzéssel keltem, hogy lámpákat kell készítenem. Hallgattam erre a belső hangra és minden segítséget megkaptam a megvalósításához.

Miből merítesz ihletet tervezéskor?

Bármi inspirál, de leginkább a természetből merítek ihletet.

Mi alapján választod ki az anyagokat, színeket?

A tervezés során egyszerűen szembe jön a megoldás. Nyitottan járom a világot és látom a jeleket, hallgatok a megérzéseimre, és tulajdonképpen minden támogat. Például a csillaglámpa anyaga és formája már korábban megvolt, de nem volt világos mivel kapcsolhatnám össze az egyes részeket. Hiába kerestem nem találtam a megoldást. Majd pár nap múlva szembe jött az utcán Nóra barátnőm és behívott a babahordozókat varró műhelyébe. Meséltem neki a lámpáról, ő pedig megmutatta a patentozóját. Így jött létre végül a csillaglámpa.

Újrahasznosított anyagokból is készítesz burákat. Mennyire fontos számodra a környezetvédelem?

Nagyon jó érzés újrahasznosított anyagból dolgozni, értékeli a szakma és az emberek is. A forma mindent visz, és itt a bizonyíték: olcsó, egyszerű alapanyaggal, például kartonnal is tökéletesen lehet dolgozni.

1521658_672835042738162_269939904_n.jpgA lámpák mellett villanykapcsolókat is tervezel. Honnan jött az ötlet, hogy feldobd ezt a minden szobában megtalálható, általában teljesen érdektelen tárgyat?

Bármi, ami körülvesz, lehet unalmas és izgalmas is. Én inkább a másodikra szavazok. Éppen lámpákra nyomtattam, mikor kipattant a fejemből, hogy lámpa-villanykapcsoló kombinációkat készítsek. Mára csak a nyomtatott kapcsolók maradtak, de minden évben készítek új grafikákat, idén a róka, nyuszi, szarvas és pingvin a sláger.

Tervezéskor milyen szempontjaid vannak? Inkább a felnőttek világához vagy a gyerekek mesés fantáziája felé szeretsz nyitni?

Bármelyik kreációmat kirakom a saját lakásomban is és adom bármilyen korú és nemű ismerősömnek ajándékba. Rengeteg felnőttnél van már bagoly vagy rókakapcsoló a nappaliban, nemcsak gyerekeknek készítem őket, mindenkihez szólnak.

Hol lehet megvásárolni, megnézni a termékeidet?

Megrendelhetőek e-mailen keresztül a honlapomról, de a Lövőház utcában van a kedvenc boltom a Minipolis, ott mindkét méretből nagy színválaszték van.  A Károly körúton a Kontakt Kávézóban, vagy az Insituban, a Defo-ban, és más design webshopokban is elérhetőek a termékeim.

frantaagi_1.jpgKészítesz rendelésre is?

Igen, volt már rá példa, hogy egyedi grafikát készítettem kapcsolóra vagy a megrendelő elképzelései alapján alakítottuk ki a lámpabura színkombinációját, olyat, amire magamtól sosem gondoltam volna, de mint kiderült, remekül mutat.

Mekkora az érdeklődés a termékeid iránt? Külföldön is árulod őket?

Bő egy éves a csillaglámpa. Sok megkeresésem van itthonról és egyre több külföldről, azt érzem, hogy minden még csak most kezdődik el.

Fotók: frantaagi Facebook-oldala

Ember a gépezetben

Ember a gépezetben

Míg a lassan az élet minden területére kiterjedő digitalizációnak tagadhatatlan előnyei vannak, a különféle lehallgatási botrányokból már azt is tudjuk, hogy mekkora veszélyt rejt magában ez a központosítás. Ugyanígy igazán vonzó gondolat a bűnöldözés gépesítése: rendőrök veszélyeztetése nélkül, gyorsabban és hatékonyabban elkapni a rosszfiúkat, ki ne vágyna erre. Ám, ha rossz kézben összpontosul a hatalom, ez az utopisztikus álom könnyen diktatúrává válik, és, ahogy az a Robotzsaruból (16) kiderül, ilyen "rossz kezekből" sokkal több van, mint hinnénk.

robocop (1).jpg

Joel-Kinnaman-searches-fo-008.jpgÉppen ezért, mint minden, egy kicsit is megkérdőjelezhető terméknek, a robotizált rendőrségnek is szüksége van egy reklámarcra. Viszont a nem is olyan távoli jövő Amerikájában, ahol hosszú évek óta folyik a politikai és médiaharc a robotok ellen és mellett, nem elég, ha egy ismert arc áll az ügy mellé, mintha csak egy potencianövelőt reklámozna. Egy olyan világban, ahol a külföldön szabadon bevetett, ám az Államokban törvény által korlátozott robothadsereg felé a nép nagyobb része bizalmatlansággal fordul, ott bizonyítékra van szükség. Akárcsak a visszavásárlási garanciás joghurtnál. Ha az emberek hiányolják az "emberi tényezőt", akkor ember arcú robotot kapnak, méghozzá egy feddhetetlen rendőr arcát, és mindjárt kielégítődik a hőskultusz iránti vágyuk. Rémisztően okos marketinget láthatunk, aminek annyi köze van a közjóhoz, mint az időjáráshoz. A pénz és a hatalom irányít itt mindent, amihez a széleskörűen terjesztett, szélsőséges és manipulatív média olyan tökéletes körítést szolgáltat, hogy egy médiaelemző mind a tíz ujját megnyalná utána. Nem csak a lélek mibenlétéről beszél tehát a Robotzsaru, de gyönyörű média-, politika- és társadalomkritika is bújkál a felszíni csihi-puhi alatt, összességében egy kifejezetten szórakoztató filmet alkotva. 

A közeljövő Detroitjában járunk, ahol Alex Murphy (Joel Kinnaman) társával éppen egy többek között a rendőrségtől lopott fegyverekkel üzletelő bűnbandát próbál lefülelni. A rosszfiúk azonban, miután partnerét kórházba juttatták, Murphyre is rászállnak, és egy szép este felrobbantják az autóját. Murphy túléli ugyan, de több amputáció mellett a teste 80%-a is megég. Megmentésére érkezik a hatalmas OmniCorp vállalat, amely hosszú évek óta ellátja az amerikai hadsereget robotkatonákkal, legújabb projektjük pedig éppen egy félig ember-félig gép kiborg létrehozása. Murphy felesége (Abby Cornish), más választása nem lévén, beleegyezik férje robotosításába, ami Dr. Norton (Gary Oldman) felügyelete alatt tökéletesen végbe is megy. Az OmniCorp vezérigazgatójának (Michael Keaton) viszont sokkal fontosabb arculatépítési tervei vannak a Robotzsaruval, mintsem hogy érdekelje az eljárás morális megkérdőjelezhetősége vagy a gépbe zárt Murphy lelke. Ám a robotból egyre csak előbújik az ember, és már nem az lesz a kérdés, hogy vajon jövedelmező lesz-e a kísérlet, hanem hogy magához tudja-e ragadni valaki a határtalan tudással és erővel, de mégis független elmével rendelkező Robotzsaru feletti irányítást. Főleg, hogy Murphy is egyre inkább beszáll az önmaga feletti hatalomért folyó harcba.

maxresdefault.jpgA Robotzsaru nem remake-je, sokkal inkább reboot-ja az 1987-es Verhoeven-filmnek, mivel az alapkoncepción kívül nem sok mindent emeltek át belőle. Ez a lépés nagyon is jót tett neki, egy friss, aktuális kérdésekre reflektáló új alkotás lett a 2014-es verzió, de nem hazudtolja meg a "nagy elődöt" sem. Rengeteg olyan ismerős motívummal találkozhatunk, mint az esetlen, dinoszauruszmozgású óriásrobotok vagy az egyes embereket védő mechanizmus, amely meggátolja, hogy a Robotzsaru megtámadhassa őket. Ám a 80-as években még erősen ható, a kegyetlen vállalati rendszert kiketzdő kritikát leváltotta a jelenünkre sokkal jobban értelmezhető, a mindenható, Steve Jobs-jellegű vezérigazgatók elé tartott görbe tükör és a kínai tömegtermelés ügyes fricskája. A Közel-Keleti országokba robotkatonákkal "szállított", kényszerű demokrácia, és annak az USA-ba showműsorként közvetített képe sem lehet idegen a nézőnek, ahogy a Samuel L. Jackson figurája által zseniálisan, már-már paródiába fordulóan elszánt patriotizmussal vezetett, totálisan egyoldalú és elfogult, ám profinak mutatott politikai és közéleti megmondóműsor sem. Semmi olyat nem látunk a vásznon, ami ne venne körbe éppen most is, csak kisebben, de a vázolt társadalom messze nem olyan irreális, mint amilyennek gondolni szeretnénk.

Az eredeti filmben nem létező Dr. Norton figutája a moralitást hozza be a sztoriba, míg a kibővített jelenlétű feleség az érzelmeket, maga a Robotzsaru karaktere pedig egyetlen változtatásnak köszönhetően jóval többrétegű konfliktust foglal magában. Itt ugyanis Murphy memóriája nem kerül törlésre, robotként is emlékszik emberi életére, családjára, tehetetlen dühével így már az első pillanattól együtt lehet érezni, lázadásának folytonos leverését és az agyával való babrálást is sokkal fájóbb nézni. Míg az eredeti Robotzsaru inkább hősként tekint főszereplőjére, addig az új film egy rabságából kitörni vágyó embert helyez az őt minden irányból manipuláló világ közepébe.

article-0-1B19367100000578-842_634x941_1.jpgJoel Kinnanman remekül hozza a gyakran zavarodott, de alapvetően dühös és sarokba szorított, aranyszívű kemény zsaru karakterét, amit a Robotzsaru maszkja mögé bújva is megőriz. Az azért elég nagy színészi teljesítmény, hogy gyakran csak a szája állásával, maximum egy pillantásával kell dolgoznia, de Kinnaman simán megoldja. Gary Oldman, mint általában, tökéletes a morálisan tipródó zseni szerepében, Michael Keaton pedig egyetlen, éles tekintetű, de cukormázasan nyájas mosolyával megtestesíti azt a gerinctelen cégvezetőt, akitől mindannyiunknak feláll a szőr a hátán. Abby Cornish, mint tragikus sorsú feleség kifejezetten üdítő színfolt a hasonló szerepek között: nem sikoltozik, nem vinnyog, nem akadályozza vagy túldramatizálja a cselekményt, hanem cselekszik, kérdez és megért, már-már valódi nőnek érződik. Az akciók mennyiségére nem lehet panasz, minőségileg én egy kissé kevésbé rázó kézikamerát nem bántam volna, de a videójáték-esztétika szépen illik a robot-tematikába, úgyhogy ez legyen a legnagyobb bajom. A CGI is ugyanígy simul a jövő Detroitjának világába, ahogy a kifejezetten okosan modernizált kütyük is - nem estek ugyanis túlzásba, éppen csak annyival lettek futurisztikusabbak a telefonok vagy a monitorok, amennyi fejlődést a következő pár évben valószínűleg a saját bőrünkön is tapasztalni fogunk. A korhatáros (értsd: vér nélküli) erőszak ugyan lehet, hogy tényleg visszavesz az akció valósághűségéből, de talán kárpótolnak érte a profin kivitelezett jelenetek. A Robotzsaru pedig, akárki akármit mond, szerintem igenis menőbben néz ki feketében.

Ne a klasszikus Robotzsaru újraforgatására számítsunk tehát José Padilhától, de a Braziliában már sokszorosan bizonyított rendező kezei közül egy aktuális témákba kóstoló, néhol fájóan reális, de végig szórakoztató és értelmes akciófilm került ki.  

Újra Magyarországon a brit heavy metal legnagyobb csapata!

Újra Magyarországon a brit heavy metal legnagyobb csapata!

Az Iron Maiden június 3-án a Budapest Sportarénába érkezik! Steve Harris és zenésztársai az óriási sikerű, Maiden England elnevezésű turné keretén belül lépnek fel a fővárosban. A jegyértékesítés február 13-án reggel 6 órakor kezdődik.

dicki és eddie.jpg

Bruce Dickinson, a csapat énekese a következőket mondta a koncert kapcsán:

"Nagyon izgatottak vagyunk, hogy elvihetjük a Maiden England turnénkat Budapestre! Szeretünk a magyar dicki és eddie.jpgrajongóinknak játszani, akik mindig kitörő örömmel fogadnak bennünket, ezért akartunk mindenképpen játszani egy bulit nekik is, mielőtt a turné véget érne idén. Bár a Maiden England koncertkörút nagyrészt az 1988-as Seventh Son Of A Seventh Son turnén alapszik, a 2014-es bulikra változtatunk egy kicsit a dalok összeállításán, hogy jobban lefedje a 80-as éveket, mert valószínűleg most játsszuk majd őket utoljára élőben. Természetesen visszük az óriási fényshow-t, Eddie különböző inkarnációit, csomó pirotechnikát és minden más izgalmas dolgot. Miután ez a turné utolsó köre, még inkább egyfajta ünnep lesz, hiszen ez egy fejezet vége, ezért olyan koncertet akarunk adni a rajongóinknak, amit soha az életben nem felejtenek el!"

A 2014-es dátumok már az utolsó állomások a Maiden England turnén, amely 2012 júniusában kezdődött az USA-ban, majd Európában és Latin-Amerikában folytatódott, olyan fellépésekkel, mint a brazil Rock In Rio, ahol a 90 000 jegyet órák alatt kapkodták el. A 2013-as turné Chilében, a santiago-i nemzeti stadionban fejeződött be, ahol 60 105 rajongó előtt lépett fel a zenekar, és "ez volt minden idők legnagyobb számú közönsége, amit brit banda valaha vonzott", adta másnap hírül a La Tercera napilap. 2013 a banda Donington Park-i bulija kapcsán is emlékezetes marad, ahol nem csupán a 25. évfordulóját ünnepelték annak, hogy az 1988-as Seventh Son turnéjukkal először lehettek a rock legendás otthonában fő fellépők, de ráadásként most 95.000 rajongó előtt adtak koncertet. Ezzel a fellépésükkel rekordot értek el abban a tekintetben is, hogy ötödszörre lehettek Donington fő zenekara.

Mire a Maiden England turné július 5-én befejeződik az angliai Knebworth-ben, a Sonisphere-n, addigra már több mint 2 millió rajongó láthatta a show-t, újra bizonyítva azt, hogy a zenekarnak eszébe sem jut lassítani vagy lejjebb adni abból a hihetetlen szenvedélyből, ami már 3 évtizede a metál fejedelmeivé teszi őket.

Még Robert De Niro sem ismerte fel Christian Bale-t

Még Robert De Niro sem ismerte fel Christian Bale-t

„Sose gondoltam volna, hogy ezt a filmet vígjátéknak tartják majd" - mondta David O. Russell rendező az Amerikai botrányról Berlinben. A filmet a fesztiválon gálavetítésen mutatták be, erről Russell az alkotás sajtótájékoztatóján beszélt.

amerikaislid.jpg

„Annak ellenére, hogy a karekterek viccesen néznek ki, soha nem gondoltam volna, hogy ezt a filmet komédiának AmerikaiBotrany_jelenetfotokicsi (15).jpgtartják majd" – mondta a Berlinalén David O. Russell, utalva arra, hogy a filmet a Golden Globe-on a musical/vígjáték kategóriában díjazták. Hozzátette, a Christian Bale által megformált karakterben sem a súlya vagy a haja a lényeg, hanem a lelke és az, ami belül van.

Bale átalakulása egyébként tökéletesen sikerült, a nézők nagy része nem ismerte fel a filmben, sőt még a forgatáson Robert De Niro sem.

„Bob odajött hozzám és megkérdezte, hogy ki az. Mire mondtam neki, hogy Christian Bale. Mire azt válaszolta, nem, nem a kövér pasira gondoltam. Mondtam neki, hogy igen, ő Christian Bale. Robert el volt képedve" – mesélte a rendező, aki hozzátette: imádja nézni, ahogy a színészek egy-egy szerep kedvéért valaki mássá válnak. Szerinte a karakterek, amelyeket az egyes filmekben létrehoznak mindig szerethető, hétköznapi karakterek, ilyen volt például A harcosban is a Christian Bale által életre keltett figura. Az akkori alakítás a színésznek Oscart ért, de a mostaniért is jelölt a díjra.

Bale az Amerikai botrányban megformált karakteréről elmondta: „Irving olyan figura, aki szerelmes a szerelembe, aki mindenáron szeretné megtalálni a lelki társát, ezért is olyan fontos neki a Sydney-vel való kapcsolata."

Irving kinézetét egyébként nem tervezetten csinálták ilyen kövérre, a rendező elmondta, hogy az igazi férfi, akiről mintázták a szerepet valóban így nézett kis.

070214_AG_0182_IMG_FIX_1200x800.jpgAz Oscarhoz kapcsolódóan felmerült a kérdést, hogy Christian Bale-nek és Jennifer Lawrence-nek már „csinált" egy díjat, mit gondol Cooper lehetőségeiről. A rendező azonban úgy válaszolt, hibás megfogalmazás az, hogy ő „csinálta" a színészeknek ezeket az Oscarokat. Ő csupán álmodik és olyan karaktereket szeretne létrehozni, amelyek gyorsak, érzelmesek, komplikáltak. Ez inspirálja őt, de a többi mind a színészen múlik, az ő kiváltsága csupán az, hogy erre lehetőséget tud nekik adni.

A sajtótájékoztatón résztvevő Bale és Cooper is hozzátette ehhez, hogy O. Russellel nagyon jó dolgozni, mert segítőkész a színészeivel, hagyja őket szabadon szárnyalni, de sosem hagyja őket egyedül, mindig ott van mellettük, érzelmileg támogatja őket. Mindemellett pedig olyan atmoszférát teremt, amiben a színész jól érzi magát, ahol lehetőségük van arra, hogy kinbtakozzanak.

A kibontakozás pedig most is elég jól sikerült: a tíz Oscar-jelöléséből a filmnek négy színészi kategóriás, Bale és Cooper mellett Jennifer Lawrence és Amy Adams várhatja izgatottan a március 2-i Oscar-gálát.

Alsó fotó: www.berlinale.de

A focializmusban nincs rendszerváltás

A focializmusban nincs rendszerváltás

Ha van olyan dolog, ami megtanította a magyar népet sírva vigadni, a foci biztosan az. Megnyert csaták, elvesztett háborúk tarkítják a magyar történelmet a bőrlaszti szempontjából is. Benedek Szabolcs egy olyan korba vezeti olvasóit, amikor a nagy szocialista kudarcokra kis focialista forradalom volt a válasz.

focialista-forradalom.pngfocialista-forradalom.jpgAz ötvenes évek első évei a magyar futball történetének azon korszakát képzeték, amikor több ezer ember gyúlt össze a stadionokban legyen szó akár a hazai bajnokságról, vagy egy válogatott mérkőzésről. Azokban a napokban, amikor a fél világgal felmosták a pályát Puskásék, amikor az angolokat otthon okítottuk, amikor úgy tűnt, az Aranycsapat előtt nincs semmiféle akadály. Aztán jött az a bizonyos világbajnoki döntő Bernben. A magyar drukkerek a vasfüggöny mögött a feldíszített udvarokban a rádiók körül gyülekeztek, hogy meghallgassák, hogyan is húzzuk be azt a vb címet. Nem lehet gond, hiszen az ellenfelet a tornán már egyszer 8-3-ra elintézték Puskásék, joggal készülhetett minden magyar egy össznemzeti ünnepségre. Aztán valahogy minden félrecsúszott, a többi pedig már történelem. 

Benedek Szabolcs Focialista forradalom című regénye éppen a jeles napon, 1954. július 4-én veszi kezdetét, amikor is sok millió magyarhoz hasonlóan egy pesti bérház lakóközössége is a meccsre készül. Előkerül a közös rádió, a válogatottról készült fémveretes tabló, a különböző párbeszédekből pedig az is kiderül, hogy a lakóközösség hű lenyomata a kor budapesti társadalmának. Van itt elvhű szocialista házmester Balla Róbert, a volt horthysta tiszt, Kerepeczky Gyula, a tudatlan egyszerűségben élő nyugdíjas, özvegy Kohárné, és a titokban Szabad Európát hallgató Sczwarzék. 

Talán kevesen emlékeznek a berni vereséget követő pesti reakcióra. Feldühödött emberek ezrei követelték, hogy vizsgálják ki az ügyet, Puskásék egy perc alatt váltak nemzeti hősből hazaárulóvá. A tüntetők elégettek minden válogatotthoz kapcsolódó tablót, zászlót, ereklyét, kirakatokat törtek be és a Magyar Rádiónál követelték, hogy hangot adhassanak nemtetszésüknek.

Persze csak látszólag szólt ez a berni döntőről. A magyar szocializmus történetében először tört el valami az emberekben, és jól tudta ezt az államvezetés is. Az előtte békésebbnek tűnő ÁVÓ is újra feltűnt az éjszakában magával vitt néhány tüntetőt, így az ifjabb Balla Róbertet - mint később kiderül, tévedésből.

A regény amellett, hogy társadalomtörténetileg is egy valóságos és izgalmas képet tár elénk, egy szerelemmel, erkölcsi kérdésekkel, ál- és valódi hősökkel teli alkotás, amely egyik percben megnevettet, aztán arcunkra fagyasztja a mosolyt. A József Attila-díjas szerző egy önmagát olvastató regényt hozott létre, amit nem csak a focirajongók olvasnak majd izgalommal. A könyvhöz készült borítóterv pedig az egyik legjobb a 2013-as megjelenések között.

A Focialista forradalom ajánlott minden drukkernek, aki szereti a nosztalgiát, minden magyarnak, aki tudja, mit jelent egyszerre büszkének és csalódottnak lenni, és persze minden embernek, aki tudja, London időnként igenis forró, Bern pedig kevésbé napos. 

A Libri Kiadó gondozásában megjelent könyv egy 6:3-as regény a 3:2-ről. 

George Clooney-tól mindenki meghülyül

George Clooney-tól mindenki meghülyül

Legalábbis a Műkincsvadászok berlini sajtótájékoztatója ezt mutatja. A film fesztiválos, a média munkatársainak szóló bemutatója után tartott eseményen értelmes kérdésnek nem igazán sikerült születnie, viszont az újságírók igen kínosan viselkedtek. Volt itt szerelmi vallomás, zenei lopással vádolás és ugyanazon kérdések ismétlése.

clooneyslid.jpg

A Műkincsvadászok berlinalés sajtótájékoztatóján úgy éreztem magam, mint egy abszurd kabarén: a sztárparádés clooneyslid.jpgeseményen (szinte a teljes stáb: George Clooney, Matt Damon, Bill Murray, John Goodman, Bob Balaban, Hugh Bonneville és Jean Dujardin is) sok használható információ nem hangzott el, ami nem a művészeknek, hanem a hülyébbnél hülyébb kérdéseket feltevő (ha egyáltalán kérdeztek és nem saját magukat fényezték vagy a sztárokról ömlengtek) újságíróknak.

Nem tudom eldönteni, hogy az alább felsorolt történések közül melyik volt a legidiótább. Az egyik legkellemetlenebb biztos, hogy a német Anke Engelke volt, aki a film zenéjét kezdte kritizálni, pontosabban utalt arra, hogy a főcímzenében egyes taktusok Prokojev Péter és a Farkas című műből valók, ráadásul a Macska tételből. A kérdése az volt, hogy miért a Macska tételt választották. Mire nagy nevetések közepette érkezett az aszaltól – a hol nem igazán értették, hogy Engelke mit akar – a poénos válasz: „Mert szeretjük a macskákat. De a nő nem adta fel, így Matt Damon közbeszólt:

„Boldoggá tesz az, hogy valaki valahogy meg tudta oldani, hogy a Péter és a farkasról beszéljünk ennek a filmnek a sajtótájékoztatóján ." Engelke azonban nem vette a lapot és folytatta, forszírozta a kérdést, hozzátette, ez az a rész a filmben, amikor fütyülnek a színészek, végül ő maga is elkezdte fütyülni a dallamot. Mire válaszként a színészi gárda nagy része ugyanezt tette, így az Engelke idegesen felkiálltott: „Ez az, erről van szó, elloptátok! Az első három taktus."  Majd mielőtt leült volna, még közölte: „És, Matt, nagyon jól nézel ki a korodhoz képest".

A színész válasza, miközben meglapogatta a mellette ülő Clooney vállát: „Köszönöm, de ő is remekül néz ki, ahhoz képest, hogy hetven éves."

Ezt követően újabb német nő jött, aki megköszönte, hogy erről a témáról forgattak, majd hosszasan ecsetelte, hogy tavaly ő maga is készített egy dokumentumfilmet e témában, amit valószínűleg Clooney-ék nem láttak, bár ő elküldte egy amerikai producercégnek, akiktől vélhetően meg tudják kapni, hogy megnézzék. Szerencsére ő kérdezett is, amelyre a választ a rendező fütyüléssel kezdte, a végén pedig közölte. „A dokumentumfilmet pedig meg fogjuk nézni. Esetleg mi lenne, ha levetítenénk ma este?" (Tegnap este volt a film világpremierje a fesztiválon – a szerk.)

Egy mexikói újságírónő kvázi szerelmi vallomást tett Clooney-nak kérdés helyett. Amikor megkapta a mikrofont szinte elalélva közölte: „ Ó, Ó Istenem, sikerült. Két hete készültem erre a kérdésre." Kár, hogy aztán kérdés nem érkezett tőle, ellenben elmondta Clooney-nak, hogy rengeteg nő erotikus fantáziájának ő a főszereplője és ezzel nagyon jót tesz a világgal, mert ez jó a nők mentális egészségének. Különösen a mexikói nőkének.

Szerencsére egy stábban, ahol olyan emberek ülnek, mint John Goodman, Bill Murray, Matt Damon és Clooney minden hülye helyzetre van megoldás, mindent humorossá tudnak tenni. A fent említett esetben például Murray szólt közbe, először megkérdezte, hogy kinek szól a kérdés, neki vagy a mellett ülő Bob Balabannak? Ezek után pedig eljátszotta, hogy a kérdés neki és nem a film rendezőjének szólt.

clooneyvagott.jpgClooney a nő monológjának végén megdöbbenve rebegett egy köszönömöt. Amikor a nőtől el akarták venni a mikforont közölte, hogy ne, ne, hiszen látszik, hogy Clooney még mondani akar valamit. A színész végül nevetve válaszolt: „Nem, nem, semmit, csak azt hittem, hogy lesz kérdés is." Erre a nő kényszeredetten betolta, a mikor olvasta a film alapjául szolgáló könyvet kérdést.

Egy másik német újságírónő (akinek a szája úgy nézett ki, mint, amit szétbotoxoltak és aki idétlen libásan vihogott miközben képtelen volt becsukni a száját, és rettenetesen büszke volt magára a kérdés miatt) a következő kérdést fogalmazta meg: „Azokhoz szól a kérdésem, akik tegnap este bulizni voltak a városban, ez gondolom főleg George Clooney és Matt Damon, hogy hogy sikerült kipihennetek magatokat és hogyan tudtok ilyen frissek lenni? Én is buliztam, de még mindig másnapos vagyok."

Damon kicsit lassított változatban tolta a választ: „Én nem érzem olyan frissnek magam". Mire Goodman utalva a korábbi Angelke beszólásra hozzátette: „A korodnak megfelelően frissnek tűnsz"A férfiak is formában voltak. Egy belga újságíró azt kérdezte, hogy miért nem inkább náluk forgattak  Németország helyett (a film egy része kötődik Belgiumhoz - a szerk.), hiszen Belgiumban vannak a legszebb nők és a legjobb sörök. Clooney visszakérdése: „Ebben a sorrendben?"

Egy dubaji újságíró se volt a helyzet magaslátan. Ő arról kezdett el beszélni – egyebek mellett –, hogy Matt Damon tavaly azt mondta neki: a filmipart a pénz uralja és hogy nem tudja a következő generációs majd hogy fog rá tekinteni. Damonnak fogalma sem volt arról, hogy miről van szó, így értetlenkedve közbekérdezett: „Ó, tényleg ilyet mondtam volna?" Mikor az újságíró tovább sorolta a dolgokat, amiket ténynek tartott Clooney sem állta meg szó nélkül: „Nem vagy te véletlen a Google vagy a Wikipedia?" Majd amikor az újságíró tovább forszírozta a pénz vezerélte dolgot és kérte, hogy Damon válaszoljan arra, hogy változott-e a kérdésben a véleménye a színész nevetve és a fejét ingatva megkérdezte: „Mire, arra, hogy a filmipart a pénz vezérli-e?" Miután az újságíró egyértelművé tette, hogy igen, Matt nevetve kezdte, miközben a színészek közül valaki elkezdte a korábban már forszírozott taktusokat fütyülni, John Goodman pedig jobbról kiabált, hogy „Neeeeem".

„Igen. A filmipart valóban a pénz uralja. Mint minden más ipart."

Sajtótájékoztató fotó: www.berlinale.de

Hatalomátvétel!

Hatalomátvétel!

Skindred kiemelt.jpgA walesi Skindred az egyik legjobb koncertbanda a világon, amiről számtalan alkalommal meggyőzték a magyar közönséget is. A 2014-es évet egy méregerős új albummal indították, vagyis élő teljesítményük mellett a Kill the Power megjelenése is arra ösztönzött, hogy nekiszegezzem kérdéseimet a rock-reggae-dubstep elemeket keverő zenekar rőtszakállú gitárosának, Mikey Demus-nak.

A 2011-es esztendőben kétszer is jártatok nálunk, majd 2012-ben és tavaly is felléptetek a Hegyalja Fesztiválon. Van valamilyen különleges élményed ezekről a bulikról?

- Emlékszem, hogy a hangulat fergeteges volt a fesztiválokon, a közönség igazán odateszi magát Magyarországon. Imádtuk, az országotok egyértelmű választ adott arra, hogy mi a véleménye rólunk. Alig várom, hogy a Kill the Powerrel visszatérjünk hozzátok.

skindred_mikey.jpgSzóval akkor jó esély kínálkozik rá, hogy nyáron újra a magyar színpadok egyikén üdvözöljük a Skindredet?

- Épp szervezzük a nyári bulikat, és szinte biztos vagyok abban, hogy útba ejtünk titeket. Remélem addigra a rajongók megismerkednek az új lemezzel, és elszabadítják az energiákat a küzdőtéren. Tényleg szeretünk nálatok játszani, az új nóták meg különösen jól működnek élőben, vagyis igazán speckó bulit ígérhetek.

A nyilvánosságra hozott hírek szerint már tavaly elkészültetek a Kill the Powerrel, mégis csak januárban jelentettétek meg. Nem lett volna jobb ötlet a karácsonyi piacra kijönni vele?

- Valóban, már 2013 első felében végeztünk a felvételekkel és a keveréssel, de végül a kiadóval egyetértésben úgy döntöttünk, hogy várunk a kiadással 2014-ig. Ha az eredetileg kitűzött időpontban, szeptemberben hoztuk volna ki az albumot, az egy csomó kapkodással járt volna. Így viszont jutott időnk mindenre. Kényelmes volt, hogy nem feszít semmilyen határidő.

A honlapotokon arról írtok, hogy mennyivel organikusabb lett a Kill the Power hangzása, szemben az elődjével, a Union Blackkel, ami részben megállja a helyét, ugyanakkor mintha több lenne az electro és dubstep hatás ezúttal.

- Nem értek veled egyet. Szerintem a Union Black sokkal inkább támaszkodott az elektronikára, mint a Kill the Power. Amikor 2010-ben az előző anyagon dolgoztunk, első ízben melóztunk egy brit stúdióban egy olyan brit producerrel, akinél végre azt éreztük, hogy képes a nem rockzene felőli oldalunkat is elcsípni. Ezzel szemben a Kill the Powert sokkal élőbbnek találom, gyakorlatilag teljesen kész dalokkal kezdtük meg a felvételeket, így minden erőnkkel a feljátszásra koncentrálhattunk. Ennek köszönhetően sokkal nyugisabb volt a stúdiózás, mint a korábbi lemezeknél.

Az Open Eyed című dalban női ének is hallható, először a Skindred történetében. Mit kell tudnunk Jenna G személyéről?

- Jenna rengeteg electro és dance produkcióban közreműködött, olyanoknak vokálozott, mint a The Qemists, DJ Eclipse és DJ Die. Szerettünk volna a lemezünkre egy vendéget, és az Open Eyed valósággal könyörgött a női hangért. Rengeteg közös cimboránk van Genna-val, így aztán ő volt az egyértelmű választás számunkra. Igazi profi: egyetlen délután alatt felénekelte a részét.

Skindred Press shot (December) Credit Dan Sturgess.jpg

És honnan jött az ötlet, hogy kooperáljatok azzal a legendás Russ Ballarddal, akinek olyan rockslágereket köszönhet a világ, mint a Since You’ve Been Gone vagy a God Gave Rock ’n’ Roll To You?

- Általában jó dolgok sülnek ki abból, ha bevonunk külső szerzőket. Vannak dalok, amiknek jót tesz az „idegen” befolyás. A Kill the Power munkálatai közben láttam, hogy Russ megnyerte a legjobb dalírónak járó díjat a Classic Rock Awards-on. A menedzserünk és az album producere, James Loughrey is ismerte őt, így aztán nem volt nehéz felvenni vele a kapcsolatot. Szerencsére Russ rábólintott a felkérésünkre, a többi pedig már történelem. Semmi kétség, ő a legnagyobb.

A Kill the Power egy harcias, ám pozitív üzenetet közvetít, ami ezekben a napokban, figyelembe véve az ukrán és szíriai helyzetet, kimondottan aktuális is. Úgy érzitek, hogy az utcai demonstrációk a helyes út ahhoz, hogy a tömeg felvegye a kesztyűt a hatalommal szemben?

- Hiszek abban, hogy az embereknek fel kell lépniük az elnyomás, a kirekesztés, a megkülönböztetés és a megfélemlítés ellen. Nem vagyunk olyan csapat, amely szeret a politikával foglalkozni, ráadásul mind a négyünknek megvan a saját véleménye, azaz csak a saját nevemben beszélhetek.

Skindred PR Pic.jpg

Manapság a srácoknak rövidebb és gyorsabb a gyermekkoruk, mint pár évtizeddel ezelőtt? Érdeklődnek még olyan dolgok iránt, mint a könyvek, a társadalmi problémák vagy a zene? Kérdezem mindezt a The Kids Are Right Now című dalotok alapján.

- Egyértelműen gyorsabban felnőnek manapság, de ezen nem lehet csodálkozni, az emberi faj próbál alkalmazkodni a világ változásaihoz. Amikor én voltam kölyök, egy BMX vagy egy Gameboy még luxuscikknek számított. Nem tudnám neked megmondani, hogyan lehet megóvni a mai gyerekeket mindattól, ami körülveszi őket. De úgy hiszem, van bennük egy egészséges kíváncsiság az olvasás iránt, és az Internet is kiváló eszköz lehet arra, hogy felébressze bennük a tudatosságot.

A komoly témák mellett ott a lemezen a Saturday, ami egy igazi party himnusz. Akartatok pár percet szentelni a punk gyökereiteknek?

- A Skindred mindig markáns mondanivalóval rendelkezett, de ezzel együtt szeretünk bulizni is, ez is benne van a zenénkben. Ha kihallod ebből a dalból a punk hatásainkat, annak nagyon örülök. Amúgy a Saturday is komoly érzéseket közvetít. A brit társadalmat a keményen dolgozó férfiak és nők tartják össze, mi pedig ezzel a nótával tisztelgünk előttük.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

- Főként a tavalyi év legjobb albumait: Nine Inch Nails, Queens of the Stone Age, Depeche Mode, Bring Me the Horizon. De „éhes” fülekkel várom, hogy milyen lemezek jönnek ki 2014-ben.

Egy hétvége az élet

Egy hétvége az élet

Egyedülálló szülőnek lenni alapból nem könnyű, hát még ha a válás után depresszióba esve, önbecsülésünk utolsó morzsáját is elveszítve kényszerülünk kiskamasz fiúnkat nevelgetni. A méla eseménytelenségben eltöltött napokba így még egy körözött bűnöző általi foglyul ejtés is inkább rég nem látott izgalmakat, mintsem halálfélelmet hoz. Főleg, ha a marcona rabról kiderül, hogy nem is olyan gonosz, mint hinnénk. Akármennyire is egy Romana-regény alaphelyzetének tűnik a felvázolt szituáció, a Nyárutó (12) érzékeny, emberi film az útkeresésről, és arról, hogy sohasem késő elkezdeni az életünket.labor-day-movie.jpg

labor-day-movie-image-7.jpgHenry (Gattlin Griffith) szülei válása után apja új családja helyett anyját, a depresszióba süllyedt Adele-t (Kate Winslet) választja. Kettejük családjában teljesen felcserélődtek a szerepek, Henry már rutinszerűen jár el a bankba vagy főzi meg a reggelit, míg anyja állandó letargiában szenved otthon. Adele csak havonta egyszer, a nagybevásárlás alkalmával hagyja el a házat, akkor is mindentől és mindenkitől rettegve. Félelme ez alkalommal nem is bizonyul alaptalannak, ugyanis egy frissen szökött rab, Frank (Josh Brolin) éppen őket kéri meg, hogy vigyék el egy darabon. A kérés természetesen sokkal inkább fenyegetés, így Adele kénytelen engedni a férfinak, aki végül náluk szándékozik kivárni a reggeli vonatot. Ám időközben kiderül, hogy Frank korántsem az a szörnyeteg, mint aminek a hírek beállítják, és olyan természetesen és pontosan illeszkedik be a család régóta üresen álló férfi-szerepébe, hogy anya és fia már nem a távozását, de a minél tovább való maradását szeretné elérni. Ám a rendőrséggel a nyomában nem igazán lehet családapát játszani. 

Tényleg romantikus ponyvába illő alaptörténettel állunk tehát szemben: az egyedülálló, nőiségében hitét vesztett anyát elrabolja a marcona, de érző szívű, meg nem értett, szexi idegen, majd kényszerű együttlétük néhány napja alatt olthatatlan szerelemre gyúlnak egymás iránt. A Nyárutó mégsem ilyen egyszerű történet és egyáltalán nem rossz film. Igen, első pillantásra kliséhalmaznak tűnik, és nincs is híján az ilyenkor kötelező "véletlenül összeért a kezünk és ettől belénkfúródott Cupido nyila"-jellegű momentumoknak, de remek arányérzékkel vannak az ilyen romantikus pillanatok szétszorva a sztoriban. Attól pedig, hogy az egész történetet Henry szemén keresztül követjük végig, a felnőttek között szövődő szerelem is a kiskamasz "világ dolgaira" való ráébredésének lesz egy eleme. Egy-két kivételtől eltekintve a néző Henryvel marad, annyit tud a kapcsolatból, amennyit ő lát és hall, lopott pillantásokat és falakon átszűrődő suttogásokat, így sokkal inkább felcseperedés-sztorivá válik a film, minsem románccá. De nemcsak Henry "coming of age" története a Nyárutó, de a felnőttek is egy új életet kapnak egymástól, még ha ez az ő esetükben csak rövid ideig tart is. Három kilátástalan helyzetben rekedt karakter segíti hozzá egymást egy olyan élethez, amit érdemes élni, ami Frank érkezésével olyan egyszerűnek és természetesnek tűnik, mintha csak az utolsó elemet rakták volna helyére egy puzzle-ban.

labor-day-movie.jpgAhogy lassan, és kifejezetten szépen adagolva megtudjuk Frank háttértörténetét és Adele bezárkózásának tragikus okait, megértjük azt is, hogy ez a két ember éppen azért került ilyen gyorsan ilyen közel egymáshoz, mert szinte egymás lenyomatai. Mindkettejükkel elbánt mind a szeretett társ, mind az élet vagy a sors, így majdhogynem magától értetődően kötnek ki egymás mellett. Henry pedig hirtelen megismeri, milyen az, ha az embernek olyan apja van, aki figyel rá és jelen van az életében, és hogy milyen csodákra képes az, ha egy férfi nemcsak a szerelem és a házasság szép ideáiba bújva együtt él, de igazán törődik is egy nővel. Frank személyében a tökéletes férfi példaképpel ismerkedhetünk meg, ami persze nem kissé irreális, de ha Henry emlékeinek tükrén keresztül tekintünk a karakterre, akkor mindjárt magyarázatot nyer a férfi feddhetetlensége. Frank az az apa, akire minden tizenhárom éves kisfiú vágyik, Adele pedig az a megtört, de mégis szeretetteljes és erős anya, akiről minden fiú gondoskodni szeretne.

AR-140209885.jpgAz, hogy ezek a kissé idealizált karakterek nem fodrultak közhelybe köszönhető a finom rendezésnek is, de főképp Kate Winslet és Josh Brolin zsenialitásának. Utóbbi kisujjból kirázza az ehhez hasonló hallgatag, kemény tekintetű de aranyszívű, férfias karaktereket, itt sincs másként, Winslet pedig tökéletes ebben a gyötrődő és tragikus sorsú, de egy szebb múlt emlékét és egy jobb jövő reményét őrző szerepben. A Henryt alakító Gattlin Griffith pedig kifejezetten igéretes, szerethető és komolyan vehető gyerekszínész. A meleg, nyárvégi fényekben lezajló kertvárosi drámát szinte festői képekkel vezényli le Jason Reitman, olyan tökéletes atmoszférát teremtve a sztorihoz, hogy már a nyitóképekkel berántja az embert a világába, és a végéig nem is ereszt el. Egyszerű film a Nyárutó, a vége talán kissé szirupos, mégis megindító és elgondolkoztató történet az életről és arról, hogy hogyan érdemes élni, még ha csak egy hétvége erejéig is. 

Császi Ádám: „A másságról mindig beszélni kell"

Császi Ádám: „A másságról mindig beszélni kell"

Folyamatos társadalmi diskurzust kell folytatni a másságról – mondta Császi Ádám a Viharsarok rendezője, a 64. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol szombaton este a Panorama Szekcióban tartják első játékfilmje, a Viharsarok világpremierjét.

viharsarok_harman_foto_rev_marcell.jpg

A film története egy bűnügyi híren alapul. Az eset mögött „lehetséges homszexuális indíték áll", és elvezet „a viharsarok_harman_foto_rev_marcell.jpgbelsővé tett homofóbia és diszkrimináció teljes poklába" - mondta Császi Ádám az alkotást bemutató sajtótájékoztatón.  A Viharsarok elkészítéséhez azért fogott hozzá, mert úgy érezte, beszélni kell a hírből kibontakozó társadalmi problémákról. Ez a történet nem ismétlődhet meg - emelte ki. A másság elfogadása örök emberi probléma, mindig, mindenhol beszélni kell róla, különben lehetetlen megérteni - mondta a rendező, hozzátéve: reméli, hogy filmje társadalmi párbeszédet indít el a témáról Magyarországon.

A filmdráma egy fiatal profi labdarúgóról szól, aki egy német csapatnál játszik. Az igazi hivatását és nemi identitását keresve visszatér a vidéki Magyarországra, ahol egy szerelmi háromszögbe kerül. A rendező és alkotótársai a minimalizmusra törekedve beszélik el a történetet.

„Csak a legszükségesebb filmes eszközöket használtuk" - mondta Császi Ádám, hangsúlyozva, hogy "egy film vizuális ereje a stílus szegénységében rejlik".
A minimalizmus mellett a realizmus is fontos vonás. A rendező a forgatás előtt „elküldött egy pusztai tanyára dolgozni, hogy magamba szívjam a miliőt" - mondta az egyik főszereplő, az Áron alakját megformáló Varga Ádám.

Gyárfás Ágnes, az egyik producer szerint a film témája már régóta „releváns Magyarországon", és remélhetőleg a társadalom fokozatosan egyre inkább elfogadja majd a másságot. Ugyanakkor a Viharsarok nem csak az alkotásban felvetett kérdések miatt fontos, hiszen „egy gyönyörű, érzelmes történet" és egy „nagyon tehetséges" rendező és forgatókönyvíró első játékfilmje - mondta a producer.

Forrás: MTI

A Viharsarok versenyben van a legjobb elsőfilmnek járó díjért a fesztiválon, Magyarországon március 27-től vetítik.

Megtaláltuk Forest Whitaker legunalmasabb filmjét

Megtaláltuk Forest Whitaker legunalmasabb filmjét

Oscar-díjas színészeknek is lehetnek rosszabb filmjei. Ezt eddig is tudtuk, most pedig Forest Whitaker újra bizonyította ezt. A Berlinalén látható, Two Men in Town című filmje az eddigi legunalmasabb mindazok közül, amiket láttunk. De nem a legrosszabb.

forestslid.jpg

Forest Whitaker is azon színészek közé tartozik, akivel szívesen megnézünk bármit, amiben a neve megjelenik, 2014-02-07-9679-0788_Forest_Whitaker_IMG_x900.jpgmert remek művésznek tartjuk, általában jól formálja meg a karaktert, amit rábíztak. A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában szereplő Two Men in Town-nak sem az a baja, hogy a színész rossz munkát végzett volna. Sokkal inkább az, hogy egy (vélhetően) ígéretesnek tűnő forgatókönyvből a készítőknek nem sikerült kihozniuk a benne rejlő lehetőségeket. Bár a téma nem új (van még egyáltalán új a nap alatt?), de pont olyan, amivel lehet mit kezdeni, a felvetendő kérdéseket igencsak élessé lehet tenni. Ezzel szemben Rachid Bouchareb rendezőnek sikerült egy lapos, vontatott darabot készítenie.

Whitaker William Garnettet alakítja, aki 18 évvel ezelőtt megölte a seriff helyettesét és most, jó magaviselet miatt három évvel korábban, mint kellene, szabadul a börtönből. A férfi semmi mást nem szeretne, mint normális, hétköznapi életet élni, családot alapítani, dolgozni, azonban ezt sok minden nehezíti. Például a seriff, aki úgy érzi, a 18 év kevés volt egy életért...

Érdekes kérdések rejlenek a témában, ezeket azonban megöli az alkotása vontatottsága és a néző nem elgondolkodik ezeken, hanem arra figyel, hogy mikor telik le a játékidő, mikor távozhat a teremből. Az alkotást a kritikusok sem értékelték túl jóra, igaz az első napon nem is nagyon láttunk kiemelkedő versenyfilmet, a legjobbnak egyelőre a '71 című brit akciódráma bizonyult, amely egy fiatal katonáról szól, akinek 1971-ben az írországi lázadások idején Belfast utcáin kell életben maradnia.

Visszatérve Whitaker munkásságára volt több olyan film is, amely a gyengébbek közé tartozik (újra kiemelnénk, hogy azok közül, amiben mi láttuk, bár sorra sikerül gyengébb értékelést kapott alkotásokat is választania) és szerepelt benne, de azért mindig kihozta az adott karakterekből a legtöbbet, amit lehetett. Ilyen például a Christian Bale főszereplésével készült Out of Furnace, amely végül nálunk várhatóan csak DVD-n jelenik meg vagy az Erőnek erejével, amelyben Arnold Schwarzenegger vitte a főszerepet.

És, hogy miben szerettük kimondottan? Az első egyértelműen Az utolsó skót király, amiért az Oscart kapta, aztán annak ellenére, hogy A komornytwomen.jpgikot sokan nem kedvelik, mi azt is szerettük, ahogy szerintünk zseniális volt a Hurricane Seasonben, Az utca királyaiban, a Nyolc tanúban és a Lélegzetben is.

Csodálkoznánk, ha a Two Men in Town-t valamelyik itthoni forgalmazó megvásárolná és be is mutatná a magyar mozikban, bár semmi sem kizárt, láttunk már rossz filmeket a vásznon.

Portréfotó: © Gerhard Kassner / Berlinale

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása