Múlt héten érkezett meg a hazai mozikba az új Robotzsaru. Annak örömére, hogy jobban sikerült, mint vártuk, úgy döntöttünk összeszedjük az öt kedvenc remake, azaz újraforgatott filmjeinket. A lista, nem toplista és teljesen szubjektív.

Mesterdetektív (1972, 2007)

Valószínűleg kevés színész életében adatik meg, hogy ugyannak a filmnek két verziójában eljátszhassa mindkét főszerepet. Michael Caine ilyen: a Mesterdetektív 1972-es változatában ő az az állástalan színész, akivel furcsa játékot játszik egy krimiíró (Laurence Olivier), mert tudja róla, vele csalja meg a felesége. A 2007-es remake-ben ő a férj, aki Jude Law-t leckézteti a kétszemélyes kamaradarabban. Az Anthony Schaffer fordulatos drámájából készült filmek közül tagadhatatlanul az első vált klasszikussá, ám a második sem rossz szórakozás. Ehhez hozzájárul, hogy a kissé átdolgozott forgatókönyvet az eddig említetteknél nem kisebb név, Harold Pinter írta.

A tetovált lány (2009, 2011)

Talán az egyik legrövidebb „követési távolsággal" elkészülő remake A tetovált lányé, ráadásul sokan fel is háborodtak, nemtetsztésüket fejezték ki, amikor kiderült: a svédek egyik kedvenc művét két évvel a hazai film elkészülte után az amerikaiak is el akarják készíteni. Bár sokan úgy gondolták, hogy a svéd változat, Noomi Rapace-szel és Michael Nyqvisttel a főszerepben tökéletes és annál nem lehet jobbat készíteni, főleg nem amerikaiaknak, szerintünk azért remek filmet alkotnia, amely szerintünk túl is szárnyalja az eredeti alkotás minőségét. Tény: a Rooney Mara és Daniel Craig főszeplésével készült alkotás sok szempontból hoz újat az eredeti változhatoz képest, amely kicsit inkább tévéfilm-szerű, bár ennek ellenére nagyon jó. Finchernek mégis sikerült új színt vinnie az egészbe és olyan világot teremtenie, amitől leesett az állunk.

A Thomas Crown ügy (1968, 1999)

Steve McQueen vagy Pierce Brosnan? Faye Dunaway vagy René Russo? Mondhatjuk, ízlés kérdése, ám ha a Thomas Crown ügy két verzióját próbáljuk összehasonlítani, tudjuk, többről van szó – még ha nem is filmtörténeti mércével mérve. Amíg Pierce Brosnan az 1999-es feldolgozásban remekül eljátssza az unalomból műkincslopással foglalkozó playboyt, Steve McQueen az 1968-as eredetiben mintha csak magát adná: a hedonista szépfiút, akit jobban érdekel egy repülő, egy gyors autó vagy éppenséggel egy új nő kipróbálása, mint bármi más az életben. Ahelyett pedig, hogy megpróbáljuk felidézni a remake-et, vagy azt, ki is volt René Russo, képzeljük magunkat Faye Dunaway helyébe az eredeti film sakkozós jelenetében, amelynél kevés jobb és okosabb csábítási jelenet készült Hollywoodban.

Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (1960, 2001)

A Frank Sinatra nevével fémjelzett 1960-as A dicső tizenegy történetét 2001-ben Steven Soderbergh dolgozta fel. Az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi elődjéhez hasonlóan nagy nevekkel operál, a főszereplők között van George Clooney, Brad Pitt, Matt Damon, Andy García és Julia Roberts is. A film sikere azonban nem csak a színészeknek köszönhető, hiszen egy mindenki fantáziáját megmozgató történetről van szó. Hogyan lehet kirabolni egyszerre több Las Vegas-i kaszinót, majd kisétálni a pénzzel, a lebukás veszélye nélkül? A titok nyitja Danny Ocean-nél rejlik, aki briliáns tervet eszelt ki, csak egy dologgal nem számolt, a női tényezővel. Ha valaki még nem látta a Tripla vagy semmit, gyorsan pótolja be ezt a hiányosságát, majd kerítsen sort a dicső tizenegyre is.

 Dredd (1995, 2012)

Az 1995-ös, Sylvester Stallone főszereplésével készült, disztopikus jövőben játszódó opuszt 2012-ben újrázták, ami valószínűleg a sztár-státuszú színészek hiánya miatt kerülte el sokak figyelmét. Pedig a Dredd nemhogy hűbben követi az eredeti képregényt, de olyan akcióorgiát szállít, hogy a műfaj kedvelői is megemelhetik a kalapjukat. Arról nem is beszélve, hogy a marcona, kivételt nem ismerő Dredd bíró szerepében Karl Urban simán veri Stallonet, anélkül, hogy egy pillanatra is levenné a szinte a teljes arcát elfedő sisakját. Végtelenül cool és kemény film a Dredd, ami nem fél a vértől és sok szépen megoldott akcióval dolgozik. Olyan jövőt mutat, amiben semmiképp nem szeretnénk élni, de Dredd és társa kalandjait nagyon is szívesen izguljuk végig benne.

 A múlt héten mozikba került Robotzsaruról itt olvashatjátok a cikkünket.