Legalábbis a Műkincsvadászok berlini sajtótájékoztatója ezt mutatja. A film fesztiválos, a média munkatársainak szóló bemutatója után tartott eseményen értelmes kérdésnek nem igazán sikerült születnie, viszont az újságírók igen kínosan viselkedtek. Volt itt szerelmi vallomás, zenei lopással vádolás és ugyanazon kérdések ismétlése.

A Műkincsvadászok berlinalés sajtótájékoztatóján úgy éreztem magam, mint egy abszurd kabarén: a sztárparádés eseményen (szinte a teljes stáb: George Clooney, Matt Damon, Bill Murray, John Goodman, Bob Balaban, Hugh Bonneville és Jean Dujardin is) sok használható információ nem hangzott el, ami nem a művészeknek, hanem a hülyébbnél hülyébb kérdéseket feltevő (ha egyáltalán kérdeztek és nem saját magukat fényezték vagy a sztárokról ömlengtek) újságíróknak.

Nem tudom eldönteni, hogy az alább felsorolt történések közül melyik volt a legidiótább. Az egyik legkellemetlenebb biztos, hogy a német Anke Engelke volt, aki a film zenéjét kezdte kritizálni, pontosabban utalt arra, hogy a főcímzenében egyes taktusok Prokojev Péter és a Farkas című műből valók, ráadásul a Macska tételből. A kérdése az volt, hogy miért a Macska tételt választották. Mire nagy nevetések közepette érkezett az aszaltól – a hol nem igazán értették, hogy Engelke mit akar – a poénos válasz: „Mert szeretjük a macskákat. De a nő nem adta fel, így Matt Damon közbeszólt:

„Boldoggá tesz az, hogy valaki valahogy meg tudta oldani, hogy a Péter és a farkasról beszéljünk ennek a filmnek a sajtótájékoztatóján ." Engelke azonban nem vette a lapot és folytatta, forszírozta a kérdést, hozzátette, ez az a rész a filmben, amikor fütyülnek a színészek, végül ő maga is elkezdte fütyülni a dallamot. Mire válaszként a színészi gárda nagy része ugyanezt tette, így az Engelke idegesen felkiálltott: „Ez az, erről van szó, elloptátok! Az első három taktus."  Majd mielőtt leült volna, még közölte: „És, Matt, nagyon jól nézel ki a korodhoz képest".

A színész válasza, miközben meglapogatta a mellette ülő Clooney vállát: „Köszönöm, de ő is remekül néz ki, ahhoz képest, hogy hetven éves."

Ezt követően újabb német nő jött, aki megköszönte, hogy erről a témáról forgattak, majd hosszasan ecsetelte, hogy tavaly ő maga is készített egy dokumentumfilmet e témában, amit valószínűleg Clooney-ék nem láttak, bár ő elküldte egy amerikai producercégnek, akiktől vélhetően meg tudják kapni, hogy megnézzék. Szerencsére ő kérdezett is, amelyre a választ a rendező fütyüléssel kezdte, a végén pedig közölte. „A dokumentumfilmet pedig meg fogjuk nézni. Esetleg mi lenne, ha levetítenénk ma este?" (Tegnap este volt a film világpremierje a fesztiválon – a szerk.)

Egy mexikói újságírónő kvázi szerelmi vallomást tett Clooney-nak kérdés helyett. Amikor megkapta a mikrofont szinte elalélva közölte: „ Ó, Ó Istenem, sikerült. Két hete készültem erre a kérdésre." Kár, hogy aztán kérdés nem érkezett tőle, ellenben elmondta Clooney-nak, hogy rengeteg nő erotikus fantáziájának ő a főszereplője és ezzel nagyon jót tesz a világgal, mert ez jó a nők mentális egészségének. Különösen a mexikói nőkének.

Szerencsére egy stábban, ahol olyan emberek ülnek, mint John Goodman, Bill Murray, Matt Damon és Clooney minden hülye helyzetre van megoldás, mindent humorossá tudnak tenni. A fent említett esetben például Murray szólt közbe, először megkérdezte, hogy kinek szól a kérdés, neki vagy a mellett ülő Bob Balabannak? Ezek után pedig eljátszotta, hogy a kérdés neki és nem a film rendezőjének szólt.

Clooney a nő monológjának végén megdöbbenve rebegett egy köszönömöt. Amikor a nőtől el akarták venni a mikforont közölte, hogy ne, ne, hiszen látszik, hogy Clooney még mondani akar valamit. A színész végül nevetve válaszolt: „Nem, nem, semmit, csak azt hittem, hogy lesz kérdés is." Erre a nő kényszeredetten betolta, a mikor olvasta a film alapjául szolgáló könyvet kérdést.

Egy másik német újságírónő (akinek a szája úgy nézett ki, mint, amit szétbotoxoltak és aki idétlen libásan vihogott miközben képtelen volt becsukni a száját, és rettenetesen büszke volt magára a kérdés miatt) a következő kérdést fogalmazta meg: „Azokhoz szól a kérdésem, akik tegnap este bulizni voltak a városban, ez gondolom főleg George Clooney és Matt Damon, hogy hogy sikerült kipihennetek magatokat és hogyan tudtok ilyen frissek lenni? Én is buliztam, de még mindig másnapos vagyok."

Damon kicsit lassított változatban tolta a választ: „Én nem érzem olyan frissnek magam". Mire Goodman utalva a korábbi Angelke beszólásra hozzátette: „A korodnak megfelelően frissnek tűnsz"A férfiak is formában voltak. Egy belga újságíró azt kérdezte, hogy miért nem inkább náluk forgattak  Németország helyett (a film egy része kötődik Belgiumhoz - a szerk.), hiszen Belgiumban vannak a legszebb nők és a legjobb sörök. Clooney visszakérdése: „Ebben a sorrendben?"

Egy dubaji újságíró se volt a helyzet magaslátan. Ő arról kezdett el beszélni – egyebek mellett –, hogy Matt Damon tavaly azt mondta neki: a filmipart a pénz uralja és hogy nem tudja a következő generációs majd hogy fog rá tekinteni. Damonnak fogalma sem volt arról, hogy miről van szó, így értetlenkedve közbekérdezett: „Ó, tényleg ilyet mondtam volna?" Mikor az újságíró tovább sorolta a dolgokat, amiket ténynek tartott Clooney sem állta meg szó nélkül: „Nem vagy te véletlen a Google vagy a Wikipedia?" Majd amikor az újságíró tovább forszírozta a pénz vezerélte dolgot és kérte, hogy Damon válaszoljan arra, hogy változott-e a kérdésben a véleménye a színész nevetve és a fejét ingatva megkérdezte: „Mire, arra, hogy a filmipart a pénz vezérli-e?" Miután az újságíró egyértelművé tette, hogy igen, Matt nevetve kezdte, miközben a színészek közül valaki elkezdte a korábban már forszírozott taktusokat fütyülni, John Goodman pedig jobbról kiabált, hogy „Neeeeem".

„Igen. A filmipart valóban a pénz uralja. Mint minden más ipart."

Sajtótájékoztató fotó: www.berlinale.de