Ha van olyan dolog, ami megtanította a magyar népet sírva vigadni, a foci biztosan az. Megnyert csaták, elvesztett háborúk tarkítják a magyar történelmet a bőrlaszti szempontjából is. Benedek Szabolcs egy olyan korba vezeti olvasóit, amikor a nagy szocialista kudarcokra kis focialista forradalom volt a válasz.

Az ötvenes évek első évei a magyar futball történetének azon korszakát képzeték, amikor több ezer ember gyúlt össze a stadionokban legyen szó akár a hazai bajnokságról, vagy egy válogatott mérkőzésről. Azokban a napokban, amikor a fél világgal felmosták a pályát Puskásék, amikor az angolokat otthon okítottuk, amikor úgy tűnt, az Aranycsapat előtt nincs semmiféle akadály. Aztán jött az a bizonyos világbajnoki döntő Bernben. A magyar drukkerek a vasfüggöny mögött a feldíszített udvarokban a rádiók körül gyülekeztek, hogy meghallgassák, hogyan is húzzuk be azt a vb címet. Nem lehet gond, hiszen az ellenfelet a tornán már egyszer 8-3-ra elintézték Puskásék, joggal készülhetett minden magyar egy össznemzeti ünnepségre. Aztán valahogy minden félrecsúszott, a többi pedig már történelem. 

Benedek Szabolcs Focialista forradalom című regénye éppen a jeles napon, 1954. július 4-én veszi kezdetét, amikor is sok millió magyarhoz hasonlóan egy pesti bérház lakóközössége is a meccsre készül. Előkerül a közös rádió, a válogatottról készült fémveretes tabló, a különböző párbeszédekből pedig az is kiderül, hogy a lakóközösség hű lenyomata a kor budapesti társadalmának. Van itt elvhű szocialista házmester Balla Róbert, a volt horthysta tiszt, Kerepeczky Gyula, a tudatlan egyszerűségben élő nyugdíjas, özvegy Kohárné, és a titokban Szabad Európát hallgató Sczwarzék. 

Talán kevesen emlékeznek a berni vereséget követő pesti reakcióra. Feldühödött emberek ezrei követelték, hogy vizsgálják ki az ügyet, Puskásék egy perc alatt váltak nemzeti hősből hazaárulóvá. A tüntetők elégettek minden válogatotthoz kapcsolódó tablót, zászlót, ereklyét, kirakatokat törtek be és a Magyar Rádiónál követelték, hogy hangot adhassanak nemtetszésüknek.

Persze csak látszólag szólt ez a berni döntőről. A magyar szocializmus történetében először tört el valami az emberekben, és jól tudta ezt az államvezetés is. Az előtte békésebbnek tűnő ÁVÓ is újra feltűnt az éjszakában magával vitt néhány tüntetőt, így az ifjabb Balla Róbertet - mint később kiderül, tévedésből.

A regény amellett, hogy társadalomtörténetileg is egy valóságos és izgalmas képet tár elénk, egy szerelemmel, erkölcsi kérdésekkel, ál- és valódi hősökkel teli alkotás, amely egyik percben megnevettet, aztán arcunkra fagyasztja a mosolyt. A József Attila-díjas szerző egy önmagát olvastató regényt hozott létre, amit nem csak a focirajongók olvasnak majd izgalommal. A könyvhöz készült borítóterv pedig az egyik legjobb a 2013-as megjelenések között.

A Focialista forradalom ajánlott minden drukkernek, aki szereti a nosztalgiát, minden magyarnak, aki tudja, mit jelent egyszerre büszkének és csalódottnak lenni, és persze minden embernek, aki tudja, London időnként igenis forró, Bern pedig kevésbé napos. 

A Libri Kiadó gondozásában megjelent könyv egy 6:3-as regény a 3:2-ről.