A leginkább a Karib-tenger kalózai miatt ismert rendező e művével újabb vizekre evezett, igaz itt inkább keresi a vizet, mint hajózik azon. Az viszont biztos: maradt a csúnya külsejű hősöknél. A Johnny Depp életre keltette kalózt sem mondhatnánk túl sármosnak és jóképűnek, viszont a Rango figuráinak még őt is sikerült randaságban felülmúlniuk. E csúnya szereplőkkel Verbinski izgalmas, ám de egy kissé hosszúra nyúlt alkotást hozott létre. Ezért noha a mű szerethető, várhatóan a moziteremben ülök közül többen egy-egy pontnál unalmas tartják majd. Ezen a holtponton azonban hamar túl lehet lendülni.

Rango, a főhős háziállatként nevelkedett, kényelmes, de unalmas élete volt, amelyet különböző trükkökkel próbált feldobni. Egy napon azonban fordul a kocka, a véletlennek köszönhetően lehetősége adódik arra, hogy megmentsen egy falut és a vadnyugat hőse legyen. A stílusnak és a környezetnek köszönhetően a Rango nem a tipikus cuki, vidám dallamokkal teli rajzfilm lett, a nagy direkt poénokkal is csínján bántak az alkotók, azonban ennek ellenére is marad elég humoros elem a filmben.

Abban biztos vagyok, hogy a felnőttek – és különösen a férfiak – élvezni fogják a Verbinski alkotta western világot, azonban az kérdéses számomra, hogy a gyerkőcök is tudják-e majd szeretni ezeket a karaktereket. Ha igen, akkor várható, hogy a kisállat kereskedésekben megindul majd a kaméleonok iránti kereslet.

Nem, nem a rendezővel kezdjük, nem azzal, hogy ki az a Darren Aronofsky, hogyan jutott ide és miért sikerült neki ezt a filmet összehoznia...sőt, nem is ejtünk több szót róla!

Nem a Fekete hattyú lehet az egyetlen, amely a minket körülvevő világ egy szeletét és ahhoz való viszonyunkat akarja bemutatni nekünk. Lélekábrázolásról is hallottunk már, de sokkal ritkább az, amikor ez a kettő együtt jelenik meg. Megnéztük, és érdemes pontosítanunk a reá aggatott "pszichothriller" jelzőt. Inkább lelki dráma. Persze akár egy sima angol-magyar fordítással is ide jutnánk, mégis magyarul nem olyan borzongató. Persze ne is képzeljük azt, hogy egyáltalán nem az. A néző előtt lepergő filmkockákat figyelve csak egy-egy alkalommal van feloldás, a bő másfél óra alatt leginkább egy depresszív, a valóságtól történő elrugaszkodás ellen küzdő Natalie Portman-szimulátorral élhetjük át a történéseket. Már tudjuk, milyen nyomás van azokon a lányokon, akik nagyon fiatalon a tökéletesség mítoszát kergetik.

A Fekete hattyú történetének középpontjában egy ifjú, törékeny, de állhatatos balerina áll, aki A hattyúk tavának premierjére készülve elnyeri a főszerepet... A cselekménynek keretet adó eredeti mű Csajkovszkij csodálatos zenéjű operabalettje, amely - tekintettel XIX. századi születésére - jóval "körülményesebben" fejti fel a szálakat. Itt ez jóval leegyszerűsítve arról szól, hogy egy hattyúvá varázsolt lányba beleszeret a herceg, aki aztán örök hűséget fogad neki, hiszen az átok alól csak így menekítheti meg. A beteljesülés előtt azonban feltűnik a lány csalfa nővére, a fekete hattyú, aki megtévesztéssel elcsábítja a herceget. Ez lesz a bonyodalmak okozója és a szerelmesek egymásért vívott harcának gyújtópontja.

A történet érdekessége, hogy a filmbéli rendező (Vincent Cassel) egyetlen balerina számára álmodja meg az új szereposztást, aki így a "duplaműszak" miatt saját magában is kénytelen személyiségének kettősségét feltárni. A fehér hattyú szerepének megformálásához nélkülözhetetlen ártatlanság hamar hátránnyá válik benne, amikor a fekete hattyú tánclépéseihez inkább magabiztos nőiességre, spontánul hanyag tökéletlenségre lenne szükség. Bár az őt körülvevők mind bátorítják, saját magában egyre csak ellenségeket gyárt, míg rá nem ébred, hogy a legnagyobb ellensége saját maga. A filmnek ezzel az alapgondolatával nyilván már sok helyen találkozhatott bárki, itt nem is ebben, mint inkább a folyamat megjelenítésében és a benső viaskodások megformálásában van a lényeg elrejtve.

A 108 perces alkotásban van néhány "nyugalmat megzavaró" pillanat, de ezek a gyengébb idegzetű nézők fejfordításával átléphetők.

A Fekete hattyút 5 kategóriában jelölték Oscar-díjra, többek között a legjobb női főszerep megformálásáért és a rendezésért, de bezsebelt már jó néhány egyéb díjat is. Érdemes moziszékben megküzdeni vele.

A 42. Magyar Filmszemlét 2011. május 5 és 8. között rendezik meg. A szemle helyszínei az Uránia Nemzeti Filmszínház, a Corvin és Puskin mozi, valamint a szabadtéri rendezvényeknek helyet adó Erzsébet téri Kulturális Központ és Park (Gödör Klub) lesznek. A szemle főrendezője a Magyar Mozgókép  Közalapítvány és a Magyar Filmművészek Szövetsége. Az idei mustrára 410 filmet neveztek, amelyek közül az előzsűrizések alkalmával választják ki azokat, amelyek bemutatásra kerülnek az eseményen. Az anyagi támogatás jelentős részét a Nemzeti Kulturális Alapból biztosítják.