„Válaszd az életet! De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet.” Ugye megvan még a mondat? Az eszelős tekintetű Ewan McGregor szájából, alatta Iggy Pop Lust for Life-jának dobintrója szól, mi meg csak ülünk a moziban, és próbáljuk kitalálni, mi a fene történik a vásznon: ha egy film így kezdődik, mivel folytatódik majd?
A kilencvenes évek meghatározó élménye volt a Trainspotting, de amíg a másik meghatározó film, a 
Ponyvaregény egy furcsa karikatúravilágot mutatott meg, a skót drogosok billegése az élet és a halál határán húsbavágó élmény volt még akkor is, ha valakinek nemhogy a drogokhoz nem volt köze, de még csak nem is részegedett le életében. Talán azért, mert a regény írója, Irvine Welsh nem ítélkezett és nem is idealizált, ahogy Danny Boyle, a film rendezője sem: csak felsorakoztattak elénk néhány jobb sorsra érdemes proligyereket, akik egyszer valamikor átcsúsztak azon a bizonyos vonalon, azóta a heroinról szól az életük. És ott volt köztük Mark Renton, aki kemény próbálkozások árán végül a barátain átlépve tudja „az életet választani”.
Tizenkilenc évet kellett várni, amíg Irvine Welsh megírta azt, hogy ezek az edinburgh-i fiatalok hogyan jutottak el oda, ahol a Trainspottingban látjuk őket. Így érthető, a Skagboys miért lett sokkal inkább társadalomrajz, mint a sok tekintetben kortalan 1993-as Trainspotting. Ezeknek a fiúknak nem annyira fásult szüleik, mint a Margaret Thatcher vezette Nagy-Britannia adja azokat a pofonokat, amelyek hatására a teljes nihilt választják bármilyen értelmes dolog – vagy akár az ironikus módon az élet természetes velejárójának számító alkohol – helyett.
Olcsó poén lenne arról beszélni, hogy az 1984-ben a válság legmélyén vergődő brit társadalom, közmunkásokkal és az elhelyezkedésről álmodni sem merő fiatalokkal nagyban emlékeztet arra, ami most történik. Nem, a nyolcvanas évek egészen másképp volt nyomasztó, mint ez az évtized, és Welsh ezt épp eléggé képletesen mutatja be a Skagboysban.
És szerencsére itt sem ítélkezik, ugyanakkor főhőseit nem is menti föl – a Vaslady távolról sem magyarázat a szemünk előtt zajló leépülésükre, legfeljebb a tétlenség, és az, hogy „munkásosztálybeli fiatalok százezreinek volt sokkal kevesebb elszórható pénze és sokkal több elütni való ideje”.
Renton, a Beteg Srác, a lúzer Spud, a jóravaló Tommy a majd' nyolcszáz oldalas regényben úgy kerülnek hozzánk közel, hogy tudjuk, éppenséggel értelmes életet is élhetnének a sör-speed-heroin-csajozás kombó helyett. Sőt, ezt ők is pontosan tudják, nem is próbálnak magyarázkodni, csak épp úgy vannak vele, ahogy Renton folytatja azt a bizonyos monológot: „Mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka. Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?”
A kötet a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Hozzávalók:
Az eredeti recept Hóvirág kétszersültre készült, de mi helyette a maradék kalács szeleteit használjuk. Talán így még finomabb a desszert, hiszen a kalácsot is mi sütöttük. A szeleteket egy nagy tepsiben enyhe tűzön óvatosan megpirítjuk (amíg piros nem lesz). Amikor már majdnem kész, elkezdjük a krém elkészítését.
Töltelék:
Wagner utolsó operájában a Szent Grál és a Szent Lándzsa történetének egy részét ismerhetjük meg. Titurel, az első Grál király egykor az angyaloktól kapta meg a Szent Grált és a lándzsát. Előbbi az utolsó vacsora kelyhe volt, később a keresztre feszített Jézus vére folyt bele. A lándzsával pedig a római legionárius döfte oldalba Jézust. Innentől kezdve az ő és lovagjai feladata volt a kincsek őrzése. Klingsor, a varázsló megirigyelte a Grál hatalmát, és csatlakozni vágyott az azt őrző rendbe, de bűnös élete miatt megtagadták kérését. Klingsor őrült haragra gerjedt és létrehozta a Mágia országát, buja illatú, csodálatos virágoskertjével rabul ejtette az arra tévedő lovagokat. Titurel fia, Amfortas, mikor apjától megörökölte a Grál őrzésének feladatát, úgy döntött, harcba száll a gonosz varázslóval, de ő sem tudott ellenállni egy buja asszonynak, Kundrynak. Ezt kihasználva Klingsor megsebezte őt a szent lándzsával, a seb sosem gyógyult be. Feloldozást és gyógyulást csak úgy nyerhetett, ha egy tiszta lelkű, tudatlan ifjú a részvéttől indíttatva visszaszerzi a lándzsát, és hegye újból megérinti a testét.
A Laci!Pecsenye? étteremben hagyományteremtő szándékkal most először került megrendezésre az egy hónapig tartó tavaszváró, kulturális programsorozat, melynek keretében tehetséges művészek mutatják meg magukat. Az étterem már 2012-ben bizonyította a művészetek iránti elhivatottságát, amikor a Krúdy Gasztro Színházzal közösen egy exkluzív összművészeti eseményt hozott létre a gasztronómia és a színház társításával. Az étterem nem titkolt célja a hazai étkezési kultúra színesebbé tétele.
Van apropója a fellépésnek, még ha nem is hivatalos lemezbemutató állomásról beszélünk, hiszen április elején jelenik meg a Pure Intec Two mixalbum, amelyre az online label legjobb megjelenései közül válogatott a két szelektor.
A mutatók szerint a francia fővárosban működő intézmény, amely 2007 óta őrzi vezető helyét a világ leglátogatottabb művészeti múzeumainak sorában, 9,7 millió látogatót vonzott tavaly, egymillióval többet mint 2011-ben. A Louvre látogatottságát jelentősen növelte új, iszlám művészeti alkotásokat felvonultató szárnyának megnyitása.
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtár gyermekrészlegén április 4-én, csütörtökön 9 és 18 óra között közös mesemondást rendeznek. A gyermekek mellett szülők, nagyszülők, óvodás és iskolás csoportok, főiskolások, pedagógusok, közéleti személyiségek, művészek és sportolók mondják el legkedvesebb Grimm meséjüket.