Majdnem két és fél évet kellett várni, hogy Az évtized lemeze után új hanganyaggal jelentkezzen az ország legpimaszabb grimasza. Zsiványok, éppen ezért belőlük lesz a legjobb pandúr. És így nekik elhihető: ez még nem éden. De csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk. Itt lent, a földön.
Jó egy hónapos késéssel a beharangozotthoz képest, de végül megérkezett a Kowalsky meg a Vega legénységének 7. albuma. Érdekes algoritmus szerint alakul a forradalmi egylet anyagainak népszerűség faktora: a páratlan számú lemezek azok, amelyek nagyon ott vannak a szeren, és bár a páros korongok sem gyengék, a koncerteken elhangzó dalok is jelzik, hogy csak kiegészítő szerep jut nekik. Eme nem hivatalos törvényszerűség szerint most megint egy meghatározó lemeznek kellett születnie, és a Még nem éden eleget is tesz ennek a megelőlegezett státusznak.
A nyitó Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek még több emberrel ismertette meg Kowáékat, mint korábban a Nem minden szarka farka vagy az Ennyi csak, ami nem is csoda: ez a nóta úgy telitalálat, ahogy van. A versszakok hangulata még kissé borongós, de a refrén kiderül – és valahol ez ennek a társaságnak a legnagyobb érdeme, hogy úgy tudnak pozitívak maradni, értékes és értelmes gondolatokat közvetíteni, hogy közben a zenei körítés nem lesz se bugyuta, se gagyi, és a mondanivalót hallgatva sem érezzük úgy, hogy térítő szándékú vallási perceket nézünk a tévében.
Némi túlzással élve akár azt is mondhatnánk, hogy ilyen kezdés után egyszerűen képtelenség csalódni, de a folytatás mindentől függetlenül is erős. A címadó nóta már ismerős lehet a koncertekről, és itt válik az is nyilvánvalóvá, hogy nem tűntek el nyomtalanul a korábbi, big band felállás trombitás, latinos, kubai hangulatú megoldásai. A Bölcsődtől a sírodig sem ismeretlen, hiszen ez Kowa és Fankadeli közös CD-jén már szerepelt, csak itt kapott némi élő dobot és hangsúlyosabb gitárokat. Fanka amúgy ebben a verzióban is szerepel, bár a neve nincs feltüntetve a borítón, ami azért kicsit fura. Bár az utóbbi időben a koncertekről is elmarad, így ezen aligha lehet csodálkozni.
A Hogy vagy? a tangóharmónikával és a zongorával az Ötcsillagos lemez könnyedebb pillanatait idézi, és ekkor már világosan látszik, hogy megint igen változatos albumot kalapáltak össze a srácok. A Szép nap ez arra… megint a karibi vonalat hozza, és lendületességénél fogva a bulik egyik favoritja lehet majd. Az Ami fontos ! megint egy vérbeli Kowalsky meg a Vega dal: nem véletlenül ennek a klipje vezette fel anno a ritmusszekció, vagyis Jimmy és Sóder visszatérését. A legkisebben a legnagyobb feelingje és dallamai miatt az egyik csúcspont; mellette pedig ott sorakozik az Egy világon át, a zongorás ballada egy olyan üzenettel, aminek hatására rengetegen morzsolnak majd el könnycseppeket. Tuti, hogy ez a szám és a sorai a netes megosztások tekintetében elviszi majd a pálmát.
A Hulla-józan ugyancsak ismerős lehet a klipje miatt, és ebben is olyan szöveget kapunk, ami az egyik legnagyobb vonzerőt jelenti Kowáéknál. Most mintha kicsit kevesebb lenne az égi utak keresése, és több lenne a hétköznapi esendőségből, a korábban gyakran elővett zsiványságból, ebből a „hibázom néha, mert földi ember vagyok, de a szándékaim jók és tiszták” érzésből. Az Egyetlen út újabb különleges szerzemény a maga középkori (!) és keleties ízeivel, az Egy darabban pedig megint egy kimondottan vidám nóta, a lemez egészére jellemző megnövelt elektronikával és torzított gitárokkal. Végül a záró, akusztikus Mosolydal olyan, mint a címe; igaz, itt egy kicsit azért belenyúltak a szirupba és a giccsbe.
Meglepne, ha a Még nem éden nem lenne egy újabb fényes csillag a Kowalsky meg a Vega amúgy is tündöklően ragyogó égboltján. Remek lemez, nyugati minőséget hozó hangzással, Kowa gondolat- és derűt ébresztő szövegeivel, igényes, kimunkált, jó dalokkal. Úgy tűnik, a szív forradalma egyre hangosabban kopogtat – és nem csak a mennyek kapuján.
Fotók: www.facebook.com/kowalskymegavega
Leonardo da Vinci születésnapján minden idők legnagyobb Leonardo-tárlata nyitotta meg kapuit a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. A zseniális elme tudományos és mérnöki munkásságát feltáró kiállítás két helyszínen, közel 1500 négyzetméter kiállító területen várja a látogatókat szeptember 30-ig.
Leonardo da Vinci születése után több mint ötszáz évvel Európában először Pécsett látható az a tárlat, amely az egyetlen átfogó összeállítás a polihisztor mérnöki munkásságáról. A fennállásának 110. évfordulóját ünneplő Janus Pannonius Múzeum két helyszínén - a Modern Magyar Képtárban és a Martyn Múzeumban - látogatható tárlaton az érdeklődők megcsodálhatják Leonardo szenzációs automobilját, a Sforza-ló mását, a repülő embert és az emberi test arányait hűen tükröző Vitruvius tanulmányt. A kiállítás bemutatja továbbá a reneszánsz lángelme közel 60 méret- és korhű találmányát, betekintést enged Leonardo eredeti rajzaiba és kézirataiba, és bevezeti a látogatót Leonardo kortársainak mérnöki munkásságába is. A tárlatot tematikus kisfilmek és a 21. századi technika multimédiás eszközei gazdagítják.
Petter (Aksel Hennie) vakmerő agglegény, aki csak a búvárkodásnak él. Imádott bátyjával, Knuttal (André Eriksen) az óceán fenegyerekeinek érzik magukat - végül is joggal, hiszen valamiért csak kiválasztották őket a forradalmi technológiával tervezett ötszáz méteres merülésre. Ám a tizenöt perc hírnév kiélvezése után, hiába a végnélküli szimulációk és a szigorú felkészülés, az éles bevetésen valami balul sül el, és Knut-ot már nem tudják megmenteni. A történteket balesetként könyvelik el, ám a gyászoló testvér tudja, valami nem volt rendben odalent. Kérdezősködése nemhogy süket fülekre, de kifejezett titkolózásra és ellenségességre talál, amitől csak még biztosabb lesz az igazában. Nyomozni kezd, ám gyorsan megtapasztalja: aki megacégekkel és egész országokkal húz ujjat, annak nem lesz jó vége, hiába áll az ő oldalán az igazság. 
A Halálos mélység sztorija az ékes példa arra, hogy egyes szervezetek, vállalatok és a politika keze milyen messzire elér, az összeesküvés-elméletek kedvelőinek aranybányává téve a filmet. De aki nem az égen látott minták tanulmányozásával vagy az ivóvíz ízének apró változásaival tölti a szabadidejét annak is lebilincselő élmény lehet - na meg persze kiábrándító, rémisztő, elkeserítő de kijózanító is. Közhely, de mindig lesz, aki nálunk nagyobb és erősebb, és akinek egy cseppet sem fontos az, ami nekünk, és akikkel mindig harcolnunk kell az életben maradásért, akár egy ellenséges törzsről, akár egy cégről vagy egy politikai rendszerről van szó. És igen, az erőviszonyok mindig is igazságtalanok lesznek, ilyen az élet. Éppen ezért kell kiélvezni ezt a pár évtizedet, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy még így is megadatik.
A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik meghatározó hazai rock zenekara, az EAST április 25-én egyedülálló koncertet ad a Művészetek Palotájában. Az együttes dalai ezen az estén a különleges alkalomra áthangszerelve, az MR Szimfonikusok kíséretében szólalnak meg. 


Húsvétkor a legjobb családi programok a szabadban vannak. Ilyenkor mindenki, aki csak teheti, a kertben tölti az idejét. De mi történik akkor, ha hirtelen leszakad az ég, és a zápor beterel minket a lakásba? Összeállításunkban 5+1 aranyos húsvéti mesét ajánlunk, amik biztosan lekötik a gyerekeket egy-két órára, míg eláll az eső, és kiderül az ég.
Húsvéti tojáskaland
Tavaszolás Zsebibabával
A Mindspace csapata egy zenés workshopot tart április 22-én este 6 órától a Duna mellett, a Lánchíd parkban. A közös zenélés karmestere Takács Márton és Gábos Barna hangszerkészítő mester lesz, akik dobokon, ritmushangszereken tanítják örömzenélni a nagyérdeműt. Természetesen szabadon és minden kötöttségtől mentesen.
A résztvevők a Föld napjára szervezett kedd kora esti programon megismerkedhetnek a kolumbiai dobzenével, muzsikálhatnak kedvükre, Barna és Márton gondoskodnak a tanításukról és a jó hangulatról. A részvételhez nem szükséges semmilyen zenei előképzettség, hangszeres tudás, esetleg a Duna szeretetét kérik majd számon a szervezők a megjelentektől, de azt sem szigorúan. Hozhatsz magaddal hangszereket, akár házi készítésű, hangoskodásra hivatott eszközöket is. A lényeg, hogy hangos légy, és érezd jól magad!
A második világháború Angliájában egy bombatalálat nyomán rejtélyes levelek kerülnek elő a falból. A huszonéves Margaret, akit anyja egyedül nevelt föl, s aki sosem kapott választ apjára vonatkozó kérdéseire, a levelek nyomába ered, hogy fölfejtse anyja, s ez által a saját múltját. Míg a lány kutat, az anyának nyoma vész, minden, amit magával visz, kétbőröndnyi levél.
“A flippermúzeum megnyitása 5 év kitartó gyűjtőmunkájának eredménye: a gépeket az Egyesült Államokból és 16 európai országból szereztük be, majd újítottuk fel azokat. Magyarországon kiemelkedő hagyományai vannak a flipperek iránti rajongásnak. A játéktermek bezárása óta azonban világszerte (elsősorban tengerentúli) magángyűjtők vásárolják fel a még megmaradt játékgépeket. Ez tovább szűkítette annak lehetőségét, hogy a hazai érdeklődők a popkultúra ikonikus játékgépalkotásait - így köztük például a flippereket - használatba vegyék. Ezeket a gépeket eredetileg is elsősorban közösségi használatra tervezték és nem arra, hogy egy nappaliban álljanak. Hiszem, hogy a Pbal Interaktív Flippergalériában megnyíló kiállítás segít visszatalálni ezeknek a játékgépeknek az eredeti rendeltetéséhez. A múzeum vonzó - akár családosan is látogatható - alternatívát kínál majd a szabadidő eltöltésére azoknak, akik a kikapcsolódás és a szórakozás mellett a gépeket mint művészeti alkotásokat, sőt kortörténeti ereklyéket is értékelik” - mondta el Pálfi Balázs tulajdonos.
Márquez nevéhez olyan regények fűződnek, mint a Száz év magány, a Szerelem a kolera idején, vagy a Szerelemről és más démonokról. 1982-ben ő lett az első kolumbiai, és a negyedik latin-amerikai író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. Idős korára Márquez felhagyott az írással, de minden nap olvasott, annak ellenére, hogy családja elmondása szerint egészsége az utolsó években rohamosan romlott.
Itt most nem arról lesz szó, hogy nem vagyunk egymással türelmesek, hogy nem engedjük leszállni egymást a villamosról, hogy kérés nélkül fúrjuk át magunkat ott, ahol elengednének, vagy hogy egymás arcába fújjuk a cigifüstöt, habár ez is megérne egy hosszabb fejtegetést.
Persze ehhez meg kéne tanulni, mi is az a tolerancia. Mert a tolerancia nem egy izzadságszagú kibírás, egy magunkba fojtott gyűlölet, egy feszült várása annak, amikor "eljön a mi időnk" A tolerancia az, amivel minden ideológia, vallás, szexualitás mögött meglátjuk az embert, és ezt az embert értékesnek tartjuk. Amit pedig értékesnek tartunk, azt nem sértjük meg, nem törjük össze. El lehet neki mondani, hogy mit gondolunk a cselekedeteiről (ha megkérdezi), de csak akkor, ha felkészültünk rá, hogy nem tudjuk megváltoztatni egymást, merthogy ez nem is a mi dolgunk. Táblákkal vonulni, félmeztelenül kéjelegve vonulni, karlendítve vonulni: ez sem változtat ezen.
Huszonnyolc országból 49 alkotást, köztük öt elsőfilmet és 15 női rendező munkáját választott be a 67. cannes-i filmfesztivál hivatalos programjába Thierry Frémaux művészeti igazgató a közel 1750 nevezésből, köztük Szőcs Petra A kivégzés című rövidfilmjével. A mustra fődíjáért, az Arany Pálmáért 18 film versenyezhet.
A hivatalos versenyprogramban szerepel például a 84 éves Jean-Luc Godard Adieu au langage (Búcsú a nyelvtől) című 75 perces 3D-s filmje. "Jean-Luc megígérte, hogy eljön (a bemutatóra), de ez nem jelent semmit" - mondta ironikusan az igazgató, miután Godard évek óta nem jelenik meg nyilvánosan és nem ad interjút.
Először kapott meghívást a versenybe az alig 25 éves kanadai Xavier Dolan (Mommy), a japán Naomi Kawase (Két ablak), az olasz Alice Rohrwacher (Le meraviglie - A csoda), a mauritániai Abderrahmane Sissako (Timbuktu) és az argentin Damian Szifron (Relatos salvajes - Vad történetek).
Az ötös számú vágóhíd ugyanis idén éppen megszületésének 45. évfordulóját ünnepli, így nem is lehetett volna jobb alkalmat taláni a mű kvázi újraértelmezésére. Szántó György Tibor fordításában a művet ismerő Vonnegut-rajongók is egy új élménnyel lehetnek gazdagabbak, míg az új olvasók talán egy egyszerűbben értelmezhető regénnyel találkozhatnak. Az ötös számú vágóhíd ugyanis, legyen bármilyen fordításban vagy eredetiben, Vonnegut legnehezebb regénye, tekintve, hogy nagyrészt önéletrajzi témájú, azon belül is II. világháborús hadifogsága alatti élményeit és Drezda felégetését dolgozza fel. A fekete humorba, groteszkbe és szürreálisba bújtatott igazán mély és sokszor torokszorító történetek mestereként Vonnegut mind a tizennégy regénye különleges, mégis igencsak emberi olvasmány, de talán ez a legvalósabb mind közül.
Velünk élő történelem – amilyen ordas közhely ez, annyira igaz az ügynökmúlt feltárásával kapcsolatban. Pontosabban fel nem tárásával kapcsolatban, hiszen, jóllehet a rendszerváltozás óta 25 év telt el, a mai napig nem ismerhette meg a közvélemény teljes körűen (vagy akár csak nagyjából), kik is figyeltek meg kit. Érthető az is, hogy ezért minden hírmorzsa botrányt kelthet, függetlenül attól, kitől szivárog ki.
Mire elég a világ összes ideje? Megtanulhatunk minden hangszeren játszani, minden létező és holt nyelven beszélni vagy éppen a világűrből áramot nyerni, értékelni minden szót, minden hangot, de az élet akkor is csupán élet marad. És mint ilyen unalmas és hiábavaló, ha nem oszthatjuk meg másokkal. A Halhatatlan szeretők szerelmespárja pedig a legössze-nem-illőbben összeillő pár a világon, akiket nem az együtt töltött idő tart együtt, hanem az, hogy minden hibájuk és hülyeségük ellenére is pontosan tudják, micsoda kincsre leltek a másikban. Jarmusch figurái gyönyörűen mutatják be, hogy az igaz szerelem nem nyálas romantika, hanem két, rettentő sok dologban ellentétes, legbelül mégis egyforma karakter közös munkája. Hogy, ahogy az örökké tartó élet is csupán a jóval nagyobb mértékű szabadságban és tudásban különbözik a véges változatától, úgy ugyanez a szerelemre is igaz: örökké tartó románcra csak kölcsönös függetlenségben és őszinteségben van esélye bárkinek is.
Jarmusch "kevés akció - sok kép és beszéd" stílusával gyönyörű összhangban él ez a két alak, akik átgondolt, a néző felé sok ismeretlen információt hagyó jellemrajzukkal tényleg a filmen kívüli, független karaktereknek tűnnek. Kicsit szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hogy egy rövid időre bepillantást nyerhettünk az életükbe, mielőtt még a mi vesztünkbe rohanó életmódunk őket is kipuszítja. Hát, hacsak nem élik túl ezt a következő világégést, változást vagy háborút - hogy most mivel próbáljuk kiírtani magunkat mi, emberek, azt Adam és Eve sem tudja, de az biztos, hogy láttak már ilyet és, ahogy a múltban, most is megpróbálják túlélni. Teszik ezt lélegzetelállítoan szép képeken és megbabonázó zenével körítve két olyan időtlenül szép és magával ragadó színész alakításában, akikről egy szempillantás alatt elhiszi az ember, hogy több száz éve sétálnak át éjjelente kecsesen a sikátorainkon. Nem vérromantikus, tinilányfantáziába illő szexis vámpírfilm a Halhatatlan szeretők, hanem egy felnőtt, okos és humoros, érzéki és érzelmes történet az utóbbi idők legjobb vámpírábrázolásával - aki erre számít, az egy cseppet sem fog csalódni, mindenki másnak meg ott a több tucat értelmetlen vámpírfilm.
művészet kapukat nyithat a fogyatékkal élők és az egészséges emberek között. Athénból, Bécsből és Magyarországról érkező mozgássérült és egészséges diákok, művészek, szakemberek osztják majd meg érzéseiket és tapasztalataikat egy, a belvárosban lezajló felvonuláson, a színházi előadásoknak pedig a Nemzeti Színház és a MOM Kulturális Központ ad otthon. 
A
Az a gyerek, aki az óra elején rosszkedvűen, vagy szomorúan ücsörgött, a foglalkozás végére nevetve és elevenen sóhajtozik, amiért kicsöngettek (már ha észreveszi egyáltalán). A feladatok során nem az egyéni teljesítményekre helyezik a hangsúlyt, éppen az a lényeg, hogy a gyerekek megtanuljanak egymást segítve egyre jobbak lenni. Az önkifejezés különböző módjain keresztül ezek a többnyire hátrányos helyzetű diákok egészen szívszorítóan beszélnek önmagukról, és arról a cseppet sem könnyű életről, amivel nap mint nap meg kell küzdeniük. 