Ami meg nem, az nem. Ennél mélyenszántóbb igazságokra nem világított rá az elmúlt három év filmtermését bemutató Filmhét, nem volt hatalmas meglepetést okozó, "hűha"-faktorral debütáló film, sem hatalmas csalódás. Valószínűleg pont azért, mert az alkotások nagyobb részét már rég megnézhette, aki akarta. Aki meg addig várt, azt nagy dózisban érhette a felismerés, hogy a sok pocsék között tényleg mennyi remek film is felütötte a fejét - és hogy mostanában szerencsére inkább ez utóbbiakról lehet hallani.

Mert nem csak az jó hír, hogy a nagyjátékfilmek közül nyolcra simán elzavarnék mindenkit, aki él és mozog, de az is, hogy éppen ezekkel a jól, jobban sikerült alkotásokkal volt tele a média, a közbeszéd és úgy általában a mozibajárók feje. Hogy a minőség utat talált-e magának vagy csak a reklámpénzeket osztották el jobban az mellékes. A fontos az, hogy ebben az új rendszer beindítása óta eltelt három évben ha a néző magyar filmre merészkedett jegyet venni a moziban, akkor valószínűbb volt, hogy jó filmbe fut, mint az ellenkezője. És hiába csikorognak még azok a kerekek, hiába hagy maga mögött kívánnivalót a hatalomátvétel mikéntje vagy a pénzosztogatás, azért évi átlag 2,5 tényleg jó filmmel is régen találkoztunk. Nem olyan "jó" filmekről van szó, amikhez a méltató szavak mellé hozzá kell tenni, hogy "már ha szereted a művészfilmeket" vagy "ha nem zavar a félpercenkénti termékelhelyezés" vagy "csak a buta poénoknál ne figyelj oda", hanem csak oda lehet adni a jegyet és azt mondani, "jó szórakozást"! Hogy ezek közül csak a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan számít premiernek? Elhanyagolható apróság.

Hiszen a Fehér isten, a Megdönteni Hajnal Tímeát vagy a Viharsarok nagyszerűségéről már részünkről is sok szó esett, ugyanúgy nem újdonság, hogy mennyire remekül sikerült az Isteni Műszak, az Aglaja vagy az Utóélet, A nagy füzet pedig a menetrendszerint kötelező, depresszív történelmi film a sorban, ami ezúttal mégis jó érzékkel megmarad az élvezhetőség terepén. A már említett, most csütörtökön a mozikba kerülő VAN valami... pedig igazi hab a tortán. De a "mesternyolcas" mellett is találhatóak olyan, messze nem hibátlan, de érdekes és élvezhető filmeket, mint a Free Entry, a Nekem Budapest, a Couch Surf, a Login vagy a Szabadesés. Szóval az, hogy ennyi remekül vagy csak négyes alára sikerült alkotás mellé jutottak olyanok is, mint a minden háborús film legrosszabb kliséit összegyúró Drága Elza!, a bénázó amatőrfilmes Aura, az idegesítően érdektelen Szülőföld, szex és más kellemetlenségek, a rossz romantikus vígjátékok hagyományát folytató Nejem, nőm, csajom vagy az irritálóan buta Coming Out, az egészen jó arány. Aztán ki tudja, lehet hogy a most kimaradt filmek között is bújkál néhány gyöngyszem, Török Feri új filmje, a Senki szigete például elég jó eséllyel pályázik a bűvös kilencedik helyre, csak még megnézni nem sikerült.

Hogy a Filmszemle feltámadt-e a Filmhéttel? Ez még a jövő zenéje. Ahhoz, hogy valódi, súllyal rendelkező fesztivállá váljon még el kell telnie jópár évnek - no meg ezt a filmtermelési tempót is legalább fent kell tartani, de inkább fokozni kell. A minőségről nem is beszélve. Mert azzal, hogy a bizonytalan körülmények ellenére ennyi jól sikerült film készült már nem sokáig lehet takarózni. Ez csupán azt mutatja, a filmesek ha kell a jég hátán is kamerát ragadnak, a Filmalap dolga ezután az, hogy ezek a bátrak ne fulladjanak bele a felolvadó tóba. Az utánuk következők meg alapból csónakban ülve indulhassanak neki. A nagyjátékfilmek mellett a számolatlan kisjátékfilmből, dokukemtumfilmből, tévéfilmből, ismeretterjesztő- és animációs filmből is csak az látszik, hogy szépszámmal vannak, akik szívesen kamerát ragadnak, változatos mennyiségű tehetséggel ugyan, de ez mindig is így volt. A Filmhét arra volt remek alkalom, hogy lássuk, képesek vagyunk egy héten keresztül magyar filmekkel megtölteni a mozit úgy, hogy a nézőtéren se csak elvétve lézengjen pár ember. Ha ezt évente meg tudjuk ismételni és ha a jó/rossz filmek aránya jobb lesz, mint 1/3 akkor nyert ügyünk van. Sok ez a két "ha", de az legalább biztos, hogy az alkotókon nem fog múlni semmi.