Egy gimnáziumi osztálytalálkozó nem csupán a gyerekfotók mutogatásáról vagy a karrierek összeméréséről szólhat - legalábbis ha az osztály egyik jónője nemzetközi szupermodellként tér haza az eseményre. Főleg, ha az említett lánnyal mindig is jóban voltatok. Ám ha a lány "kezére" még az osztály bunkója is pályázik, neked pedig menyasszonyod van, akkor lehet, hogy nem olyan jó ötlet Megdönteni Hajnal Tímeát (16). A kissé kínos cím ellenére egy remek film született, ami az átható romantika mellett a rekeszizmainkat is rendesen megdolgoztatja. 

A címbeli Hajnal Tímea (Osvárt Andrea) híres fotómodell, aki éppen egy kis nyugalom reményében tért haza. Tizenöt éves gimnáziumi osztálytalálkozóján azonban a nosztalgia és némi alkohol hatására a ruhatárban köt ki egykori plátói szerelmével, Danival (Simon Kornél). Az afférnak Dani lelkiismeretére mért hatalmas csapásán kívül (a férfi ugyanis javában az esküvőjére készül) nem is lenne nagyobb következménye, ha Bögöcs (Szabó Simon), az osztály bunkója fel nem vette volna az egészet. A mára autókereskedő mellett önjelölt pornóproducerré is vált Bögöcs pedig meglátja a videóban rejlő lehetőséget, és megzsarolja Danit: ha Dani nem hoz össze neki egy pásztorórát Tímeával, akkor búcsút mondhat a menyasszonyának.

Az alapsztori, mint látszik, nem túl bonyolult, így a végkifejletet is simán tudjuk előre, hogy a film mégsem lesz unalmas az főként a karaktereknek köszönhető. A prímet egyértelműen az alpári, tahó Bögöcs viszi, akibe minden kreténsége ellenére azért szorult valamennyi jóindulat is, csak az valahol nagyon mélyen van elásva. Szabó Simon figurájához köthetőek a film legigazibb poénjai, zseniális narrációja pedig csak hab a tortán. A többiek ehhez képest kissé haloványabbak, de egy kivételével mind hozzák, amit kell. Ez a kivétel pedig pont Osvárt Andrea. Az ő esetében sincsenek égbekiáltó hibák, sőt, Hajnal Tímea karakterét a film első felében igazán szimpatikus és kedves alakként formálja meg - csak a tudomány itt meg is áll. Nem mintha a forgatókönyv sok lehetőséget hagyott volna a karakternek, aki a történet kibontása után arra redukálódik, hogy különböző férfiak mellől áll fel és viharzik ki különböző éttermek ajtaján, de maga Osvárt sem tud igazán túllépni a szép, híres nő sztereotípiáján. Nem zavaró ez, csupán kár, hogy végül éppen belőle nem lett "hús vér kisgyerek" a film végére. Mert, még ha kissé elcsépelt módon is, de a többiek mind átesnek valamiféle fejlődésen, Dani a talpára mer állni és Bögöcs is visszavesz a tirpákságából. A Dani legjobb barátjából (Lengyel Tamás) és egykori gimnáziumi osztálytársnőjükből (Jordán Adél) összeálló, mellékszálon futó, ám a Dani-Tímea szálnál sokkal valósabb és érdekesebb szerelmi történetben is mindkét szereplő felnő a végére. Hogy aztán mindenki elnyerje a maga jutalmát - vagy bűntetését.

De szerencsére a film nem áll meg a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-végkifejletre való kifuttatásnál. A Bögöcs álomnumerájának összehozásán való mesterkedés, legyen akármilyen kevéssé realisztikus is, tényleg vicces jeleneteket eredményez, olyanokat, amiken nem csak kínunkban tudunk nevetni - és ez, az átlagos magyar vígjátékfelhozatalt elnézve nagy szó. Egy-két kivételtől eltekintve az altesti humortól is tartózkodik, amikor pedig mégis használja, akkor annak helye is van. Végig a valóságnál csak egy hajszálnyival felfokozottabb cselekményt, hiteles dialógust és mindannyiunk számára ismerős mellékszereplőket kapunk, így a film világába való belépés is könnyen megy. Hiszen ki ne ismerne Dani menyasszonyához hasonló, egészségmániás, tökéletességre törekvő, apuci kislánya-típusú nőket vagy a Tímea pasijához hasonló, naponta félrelépő de közben hűséget esküdöző férfiakat?! Mellettük a főbb szereplők is olyan, mindenki számára ismerős embertípusokat testesítenek meg, akikben könnyen magunkra vagy az ismerőseinkre ismerhetünk, közelebb hozva ezzel az egész filmet a nézőhöz. Erre tesz még rá egy lapáttal a budapesti utcák és irodaházak, lepukkantabb vagy felújított lakások emberi léptékű bemutatása, vagy az olyan apróságok, hogy az egyes karaktereket többször is láthatjuk ugyanabban a ruhában. Úgy helyezi el ezeket a "budapesti harmincasokat", hogy a karakterek bárhol megállnák a helyüket, mégis van bennük valami kifejezetten magyar jelleg, amitől az egész film önazonosnak érződik ahelyett, hogy a görcsös Amerika-utánzást éreznénk rajta, mint annyi más alkotás esetében.

Ha már nem múlhat el Valentin-nap az eme jeles ünnepre időzített romantikus film nélkül, akkor ezerszer inkább ilyen, a Megdönteni Hajnal Tímeát-hoz hasonlókat kérnénk a mozikba, ha lehet. Romantikus, de nem nyálas, igazán vicces és kellemesen könnyed film, ami után mosolyogva jön ki az ember a teremből. Akár randifilmnek, akár csak egy borongósabb hétköznap feldobására tökéletesen alkalmas. És, miközben vászonra meredünk ízlelgessük csak magunkban: igen, ilyen jó is lehet egy magyar vígjáték, és reméljük, hogy még sok hasonló társa követi, és talán nem csak tíz év kihagyással.