Komlós Juci 1919-ben Szabadkán született, színészcsaládban: édesapja Komlós Vilmos és édesanyja, Pintér Irma is tehetséges színészek voltak.

1935-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán színművészeti iskoláját, ezt követően a Királyi Színház szerződtette, több mint hét évtizeden át tartó pályafutása során pedig szinte valamennyi jelentős fővárosi és vidéki színházban megfordult. Több tucat játékfilmben és tévéfilmben, többek között az Aranyemberben is látható volt. Számtalan színházi szerepe mellett Hamlet Ophéliájaként, A kaméliás hölgyben Gauthier Margitjának szerepében, illetve a Koldusopera Pollyjaként emlékezetes alakításokat nyújtott.

Legtöbben a Szomszédok című teleregény Lenke nénijeként ismerték meg - 1987 és 1999 között szerepelt a sorozatban.

Életpályája elismeréseként 2005-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem kiállította számára a színészdiplomát, 2002-ben pedig a Nemzet Színészének választották meg. 1977 óta pedig a Nemzeti Színház tagja volt.

Takáts Márton 1995-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola Képgrafika szakán végezte tanulmányait. Precízen kivitelezett grafikai lapjain és újabban készített, oldottabb forma- és színvilágú festményeinek fő témái a városkép és a kávéházak világa, amelyeken múlt és jelen, nosztalgia és valóság fonódik össze.

A kiállítást április 7-én 18 órakor Sturcz János művészettörténész nyitja meg. A tárlat április 29-ig tekinthető meg.

Hogyan válik egy röntgenfelvétel egy fotográfiai alkotás részévé? Milyen lehetőségeket nyújt ez a média? Milyen speciális tartalmak közlés emelhető így be a fotográfia világába? Három, olyan fotográfus munkáiból válogatott kiállítás nyílik április 7-én a Nessim Galériában, akiknek a munkái lehetséges válaszok ezekre a kérdésekre.

Az univerzumtól az intim szféráig, az emléktől a mozdulat aktuális pillanatáig visznek ezek a képek magukkal minket Hajdú József, Stane Jagodic és Marc Ferrante műészetében.

A Medic'all Art Dance Társulat egy olyan tánctársulat, amely a mozgás, a zene és a táncos pillanatnyi érzelmi állapotát használja fel az információ közvetítésére. Célja, hogy egy rögtönzött pillanatot egy soha vissza nem térő hangulatot tárjon a közönség elé - saját érzelmeikkel és kreativitásukkal megtöltve. Ettől lesz minden fellépő művész produkciója egyedi, csak rá jellemző és megismételhetetlen. A produkciót ez a különleges elegy lengi körül, minden spontán történik. A művészek mind klasszikus baletten nevelkedett kiváló képesítésű táncosok, akik technikai tudásukon kívül mély művészi kifejezőképességgel rendelkeznek.

Az előadás célja, hogy egy olyan információcsokrot és belső értéket nyújtson át a nézőnek, amely segíthet rátalálni a harmónia felé vezető útra. Ez az út mindenkinél egyedi és mindenki a számára legmegfelelőbb utat választhatja ki az est folyamán.

Pilinszky János életét és költői hangját egyaránt meghatározta, hogy a helyszínen szembesült a világháború és a koncentrációs táborok borzalmaival. A tragikus képek örökké bevésődtek a lelkébe, és egész életére kiható, mély felelősségtudatot ébresztettek benne. Ezzel az öntudatos, humanista szemlélettel ismerkedhetnek meg a látogatók. A
kiállítóteremben egyszerre jelennek meg az ihletadó versrészletek és Nágel tusrajzai, így adva teljes képet Pilinszky gondolatvilágáról és annak XXI. századra értelmezett üzenetéről.

"Pilinszky verseit olvasva a legmélyebb érzéseim erősödnek fel." – idézi fel Nágel Kornél, miként született meg a kiállítás ötlete. "Ilyenkor egyszerre fel sem fogható, de kikerülhetetlen érzések szabadulnak fel, és formálódnak bennem képekké. A mostani grafikai sorozat ezeknek a képeknek egy nagyobb válogatása."

Nágel Kornél kiállítása május 1-ig tekinthető meg. A kiállítás helyszíne is különleges. A Budai vár szívében, a Mátyás templom és a Halászbástya szomszédságában található a Magyar Kultúra Alapítvány Széchenyi Aulája, Magyarország egyik legimpozánsabb kiállítási tere, amelyet 2010-ben teljes körűen felújítottak és Zsolnay kerámiákkal díszítettek. A
századelőn épült székház (Szentháromság tér 6.) jelentős tudományos és kulturális események emlékét őrzi.