Egy alaszkai olajfinomító munkásai éppen jól megérdemelt szabadságukra tartanak, amikor lezuhan az őket szállító repülőgép. A végtelen hómező közepén csak néhányan élik túl a balesetet, a kis csapat vezetését a sokat látott mesterlövész, Ottway (Neeson) veszi a kezébe. Ő az egyetlen ugyanis, aki tisztában van vele, hogy nem a csontig hatoló hideg vagy az élelemhiány a legnagyobb ellenségük a túlélésért folyó küzdelemben, hanem a környéken tanyázó farkas falka. Ezért a roncsot hátrahagyva elindulnak segítséget keresni, de az utat már nem mindenki éli túl.

Rengeteg klisét el lehetett volna puffogtatni egy ilyen alapsztoriban, kezdve a tipikus, egysíkú karakterektől egészen az utolsó pillanatban érkező mentőalakulatig, de a Fehér pokol nem tette. A karakterek már-már ijesztően valóságosak, mindenki teljes, komplex személyiséget kapott, így minden halál ezerszer fájdalmasabb. A film eleje ebből a szempontból is megtévesztő, a sok arc között a rutinos néző (és itt mindenki annak számít, aki legalább egy akciófilmet látott már az életében) néhány mondat után tökéletes nyugalommal beazonosíthatja a „bölcs értelmiségi”, a „lázadó bajkeverő” vagy a „családjáért élő apa” – figuráit. Csak hogy húsz perc múlva, hozzám hasonlóan elkerekedjen a szeme, amikor egyenként hullnak le róluk a sémák és válnak igazi emberekké a vásznon.

Ugyanígy a történet sem csupán az, aminek az elején gondolnánk. Ebből a szempontból is különösen szerencsétlen a magyar címválasztás, mert az eredeti (The Grey, azaz A szürke) cím igaz, hogy nem túl hangzatos, de pontosan leképezi a filmet, annak minden mélységével együtt. Mert az, hogy hőseink egy tucat farkassal viaskodnak az életben maradásért, csak a felszín. Sokkal inkább újonnan alakult „falkaként” egymással és - ami még fontosabb - önmagukkal harcolnak. Az élet és a halál közötti, meghatározhatatlan, szürke zónában bandukolnak talán a megváltás, talán a pokol felé. A farkasok jelen lévő, valós fenyegetése ráébreszti őket az élet értékére, arra, hogy ha tovább akarnak menni, ahhoz jóval több kell, mint egy jól megválasztott hótaposó. Életkedv kell hozzá, akarat, cél, erő, kitartás, alázat, egy kis hit és nagyon sok szerencse. És ha mindezt megvan, még akkor sem biztos, hogy sikerül, mert a halál mindenkiért eljön. Erről is, a halálról, annak változatos formáiról, az értelmetlenségéről, a körülvevő kétségbeesésről és tehetetlenségről, majd az elfogadásról is szól a Fehér pokol. Nem csoda hát, hogy legalább annyiszor lábadt könnybe a szemem, mint ahányszor görcsbe ugrott a gyomrom az izgalomtól.

Minden egyes szereplő telitalálat, de természetesen ez Liam Neeson filmje, akiben most is olyan mélyről jövő tűz ég, ami egy pillantással megolvasztaná a hótakarót. Erőteljes és stílusos alakítást tesz le az asztalra, ugyanannyira hiteles vasakaratú vezérként, mint sebzett lelkű, célját vesztett átlagemberként. Az emberek és a farkasok között feszülő ellenét és az ennek ellenére meglévő párhuzam Neeson egyetlen szemvillanásában benne van. A remek színészi játékot csak erősítik a valódi helyszíneken felvett, gyönyörű, a vadon nyersségét és költőiségét egyszerre visszaadó képek és a hangulatos zene.

Csodálatos film Joe Carnahan legújabb műve, de aki a rendező előző munkájához, A szupercsapathoz hasonló akcióbombára számít, az csalódni fog. Aki viszont szívesen révedne el az alaszkai táj néha álom-, néha rémálomszerű képein és Liam Neeson kifejező tekintetén, miközben nem kevés akció mellett az emberi természetről is elgondolkodhat, annak irány a mozi, nem fogja megbánni!

A történet főhőse Arthur Kipps (Daniel Radcliffe), a fiatal ügyvéd, akit főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küld, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem tartja magát a helyiek között, hogy ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket...

Radcliffe számára ez a film a kitörést jelentette a Harry Potter-szerepkörből: „Nagyon, nagyon büszke vagyok Potterre. Ám most már bizonyítanom kell, hogy komolyan vehető színész vagyok, és ezt csak úgy tudom megtenni, hogy más, izgalmas szerepekben mutatkozom meg. Arthur igen összetett személyiség, a maga csendességével együtt. Nagyon érdekes karaktert volt szerencsém általa eljátszani.” A film egyébként nagy kihívás volt a fiatal színész számára, a legnagyobb próbatételt pedig a karaktere szűkszavúsága jelentette számára: "Vannak pillanatok, amikor nem lehetünk benne biztosak, mire gondol Arthur. Tudjuk, hogy valószínűleg nem boldog gondolatok forognak a fejében, de hogy pontosan mi is megy végbe benne, az rejtély. Ez hagy egy kis extra teret a nézőnek, hogy behelyettesítse egy olyan érzéssel, amelyet szerinte érezhet. A kétértelműség teret hagy a kapcsolódásnak." – nyilatkozta a szerep kapcsán Daniel.

Susan Hill 1982-ben megjelent könyvének adaptációját James Watkins rendezésében láthatjuk, a forgatókönyvet Jane Goldman írta. Goldmannak nem volt könnyű dolga: a történetet hosszú éveken keresztül próbálták meg filmvászonra adaptálni, azonban nagyon nehéz volt jó forgatókönyvet írni az eredeti regényből. Az évek folyamán több íróval is próbálkoztak, végül Jane-nek sikerült megoldania a feladatot, a nemzetközi hírek szerint ráadásul egész jól.

Játék!

A következő kérdésre helye megfejtetést beküldők között 2x2 főre szóló belépőt sorsolunk ki A fekete ruhás nő premier előtti vetítésére.

A vetítés ideje és helye: március 28-án 20 óra, MOM Park.
A kérdés: Melyik filmben játszott együtt Daniel Radcliffe és a film egy másik szereplője, Ciaran Hinds? (Pontos filmcímet kérünk!)

A kérdésekre a válaszokat március 26-án 10 óráig várjuk a jatek@kultography.hu címre.
Az e-mail tárgyába, kérjük, írjátok bele: "A fekete ruhás nő-játék"

Sorsolás: március 26-én délelőtt. A nyerteseket e-mailben értesítjük.