Még tavaly ősszel találkoztam egy rendkívül tehetséges énekesnő klipjével rutinszerű zenei böngészésem közben. Azt már akkor megállapítottam, hogy rendkívül tehetséges és jó zenét játszó előadóról van szó, de valahogy nem értettem, hogy miért kell úgy kinéznie, mint egy kertvárosi tizenévesnek. Aztán nem sokkal később megtudtam, hogy azért, mert pontosan az.

Jasmine van den Bogaerde 1996-ban látta meg a napvilágot Lymingtonban. Édesanyja zongorista, ő tanította meg családi becenevén Birdy-t játszani a hangszeren, és Jasmine művészeti iskolában kezdett tanulni. Egy évvel később már dalokat is írt, és jelentkezett egy brit zenei tehetségkutatóra, ahol nem csak a 18 év alattiak kategóriáját nyerte meg, de a fődíjat is. Lemezszerződést ajánlottak neki, első rádiós dala egy Bon Iver dal feldolgozása lett, de a tavaly ősszel kiadott albumon már saját szerzeményeit hallhatjuk.

Amikor meghallgatunk akár egy dalt is tőle, meg is értjük miért olyan különleges ő. Itt utalnék vissza a címre, erre a bizonyos Benjamin Button-effektusra, amikor olyan érzésünk van, mintha a test és a belőle megszólaló lélek más-más korú lenne. A test egy 15 éves lányé, aki bármikor eljátszhatná Alice-t vagy Dorothy-t, de a dalai egy érett, élettapasztalatokkal teli nőhöz tartoznak. Egy interjúban be is vallotta, olyan dolgokról énekel, amikről valós tapasztalata nincsen, ő egyszerűen elképzeli, és így születik a dal. Birdy attól zseniális, hogy zenei hangzása ötvözi a korát ezekkel az elképzelt élethelyzetekkel. A végeredmény pedig egy nagyon őszinte, nagyon egyszerű, és minden tekintetben sokatmondó album, amely az előadó nevét viseli. A dalok visszafogott tempójúak, de változatosak, és a Youtube-nak köszönhetően fénysebességgel gyűjtik a rajongókat. A már említett Skinny Love mellett video készült az 1901, a People Help The People és a Shelter című dalokhoz is.

Elmondhatjuk tehát, hogy a Youtube-generációs zenészek között újabb csillag született, és nagyom reméljük, hogy még sokat hallgathatunk Birdy-dalokat. Az már másik kérdés, hogy a lány, aki tizenéves korában ilyen dalokat ír, mivel rukkolhat elő később. Jasmine egyenlőre iskolába jár, nem is áll szándékában változtatni ezen, ahogy mondja, normális életet szeretne élni. Közben zenéket írogat, legközelebb Az éhezők viadala című filmben találkozhatunk a hangjával. Mert neki ez jelenti a normális életet.

Benjamin Button pedig dúdolgat tovább.