Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Veled utazom - új Ákos-maxi a boltokban

Veled utazom - új Ákos-maxi a boltokban

Kultography írása itt: - 2013-04-08 13:30

Ákos a hétfői budapesti sajtótájékoztatóján elmondta, hogy április 24-én indul a 2084 című turné, az első állomás a Pécsi Egyetemi Napokon lesz, de a zenész fellép Londonban és Brüsszelben is.

A Veled utazom című szám szerepelt a 2084 című anyagon, az albumverzió mellett a maxira most felkerült a tavaly decemberi Aréna-koncerten rögzített élő változat, Pejtsik Péter vonószenekari átirata, Lepés Gábor, Moldvai Márk és Szakos Krisztián remixei, valamint Ákos maga is készített egy mixet.

Ákos kitért arra, hogy a Veled utazomhoz elsősorban internetes letöltéssel lehet hozzájutni, de a rajongók számára 500 példányban CD-t is forgalmaznak. A dalhoz klip is készült, a képi anyagot ehhez szintén a tavalyi Aréna-koncerten forgatták.

Az énekes dalszerzőnek húsz évvel ezelőtt, 1993-ban jelent meg első szólólemeze Karcolatok címmel. Az évforduló alkalmából Ákos és csapata akusztikus változatban fogja előadni a régi anyagot, november 16-án és 17-én a Művészetek Palotájában. A dupla koncertre két-két nap alatt elővételben valamennyi jegy elkelt. Már biztos, hogy ősszel a debreceni Kölcsey Központban is lesz előadás.

"A Karcolatok-koncertekre összeáll az a csapat, amelyikkel tíz évvel ezelőtt az Andante című akusztikus műsort játszottuk. Kékkői Zalán fog gitározni, Fekete Tibor Samu basszusgitározik, Szakos Krisztián gitározik és billentyűzik, Bánfalvi Sándor dobol, a hangszerelésért is felelős Lepés Gábor pedig szintetizátoron játszik" - fejtette ki Ákos, aki két nappal ezelőtt ünnepelte 45. születésnapját.

Ákos az éppen 25 évvel ezelőtt alakult Bonanza Banzai frontembereként lett ismert a nyolcvanas években, a zenekarral 1995-ig kilenc albumot jelentetett meg. Szólóelőadóként még nagyobb sikereket ért el, 18 magyar és hat angol nyelvű albumot készített, de írt verses hangjáték-albumot, hangoskönyvet és színdarabhoz zenét. Számos zenei díjat kapott, tavaly márciusban Kossuth-díjat vehetett át.

Forrás: MTI

Csongor és Tünde letáncolt a vászonról

Csongor és Tünde letáncolt a vászonról

[caption id="attachment_49162" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Valuska Gábor"][/caption]

A hangversenyterembe lépve kétség sem férhetett ahhoz, hogy ki lesz az est sztárja: a hatalmas, homorú vetítővászon mögött már berendezkedett MR Szimfonikusok képe mellett Herczku Ágnes mindent átható hangjára vonulhatott be a közönség. A Tünde szerepét táncoló énekesnőnek nem újdonság a tánccipő, eredetileg moderntánc-pedagógusként végzett a Táncművészeti Főiskolán, mi mégis csodás hangjáról ismerjük. Saját bevallása szerint régi álma vált valóra azzal, hogy visszatérhetett a tánchoz, és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy nem okozott csalódást. A főszereplő személye miatt dalbetétek is helyet kaptak a produkcióban, ami jól is van így, ám Herczku minden egyes - szám szerint két darab - megszólalása után hiányérzete maradt az embernek. Egyszerűen szívesen hallgattuk volna még - nem a tánc vagy az előadás rovására, inkább pluszként, mert így olyan befejezetlennek érződött: kaptunk is belőle, meg nem is.

Maga a darab sem véletlen választás: Weiner Leó éppen 100 éve komponálta meg a Csongor és Tünde kísérőzenéjét. A korabeli kritika magasztalta Weiner Vörösmarty filozofikus tündérmeséje iránt tanúsított érzékenységét, ám a színházi bemutatóra így is három évet kellett várni, azóta viszont a kompozíció számos részlete elveszett. A tegnap bemutatott Csongor és Tünde zenei anyaga túlnyomórészt mégis a Weiner által összeállított zenéből áll, a hiányos részeket pedig népdalokkal, illetve a mese hangulatához illő Liszt- és Bartók-kompozíciókkal töltötték fel. A zenei téma mellett a Csongor és Tünde előképét adó széphistória, az Árgyélus és Tündér Ilona szimbólumvilágát az előadás terének minden lehetőségét kihasználva, a zene, a tánc, a színészet, a kép és az animáció összekapcsolásával tárták a nézők elé.

[caption id="attachment_49180" align="alignleft" width="300" caption="Fotó: Valuska Gábor"][/caption]

A már említett MR Szimfonikusok mellett az Angelica Leánykar valóban angyali kórusa, és természetesen Herczku Ágnes gondoskodott az audio-, míg Jankovics Marcell látványterve és Gemza Péter koreográfiája a vizuális-élményről. A hatalmas, plafontól padlóig feszített, félig áttetsző vetítővásznon átutazhattunk az egész kozmoszon, majd megállapodtunk a tündérmese aranyalmafájánál, amely ugyanúgy funkcionált életfaként, mint Krisztus keresztfájaként, a különböző motívumrendszerek jól megfértek egymás mellett. A látvány igazán lenyűgözőre sikerült, a világűr-utazás kifejezetten monumentális érzetet keltett, és a vásznon hattyúként szárnyaló, majd a "leszállás" után táncosnők képében előtűnő tündérek gyönyörűek és ötletesek voltak. Az egyes képek közötti áttűnések néhol sikerülhettek volna finomabbra is, és volt jó pár perc, mikor sem a vásznon, sem a színpadon nem történt semmi érdekes, amitől kifejezetten leült az előadás - főleg, hogy volt, mikor meg annyi minden zajlott egyszerre, hogy azt sem tudta az ember, hova kapja a tekintetét. Nem volt tökéletes, ám mindenképpen látványos és újszerű, üdítő élményben volt részünk. A semmiből előtűnő, három méteres bábok meglepő hatást értek el, a tünde-táncosok félig a fantasy filmek tündéire, félig a magyar népviseletre emlékeztető kosztümje pedig telitalálat volt.

Összességében méltó zárása volt a Csongor és Tünde az idei Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, talán Vörösmarty és Weiner is szívesen látták volna a művüket ebben a modern, mégis klasszikus köntösben.

Grigorij Szokolov zongoraestje a Müpában

Grigorij Szokolov zongoraestje a Müpában

Grigorij Szokolov április 10-én, szerdán a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben ad koncertet Magyarország egyik legkiemelkedőbb és legkedveltebb komolyzenei hangversenysorozatának, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. által életre hívott MVM Koncertek keretén belül. A koncertsorozat ékköve idén is a már tizedszerre megrendezett „A Zongora”. A kerek évfordulót Szokolov mellett is számos nemzetközi és hazai világsztár is Magyarországon ünnepelte.

A Leningrádban született Grigorij Szokolov tehetsége már ötéves korában megmutatkozott. Tanulmányait rögvest egy speciális zeneiskolában kezdte, majd 1960-ban a Leningrádi Konzervatórium tanulója lett, és alig tizenkét éves korában lépett először nyilvánosság elé. Négy évvel később, 1966-ban a zsűri egyhangú döntésével megnyerte a 3. Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt. A fiatal tehetség sikerét koncertkörutak követték a Moszkvai Filharmonikus Zenekarral Olaszországban, Portugáliában és Németországban, majd Észak-Amerikában és a Közel-Keleten. Azóta fellépett a bécsi Musikvereinban, a berlini Filharmóniában, az amszterdami Concertgebouw-ban és a New York-i Carnegie Hallban, Londonban, Salzburgban, Tokióban, Párizsban, Rómában, Madridban. Olyan együttesek voltak a partnerei, mint a New York-i, a Drezdai, a Müncheni és a Varsói Filharmonikusok, a lipcsei Gewandhaus, a milánói Scala és a Zürichi Tonhalle Zenekara, valamint a Bambergi Szimfonikusok és Helsinki Rádiózenekar, s dolgozott már a világ vezető karmestereinek nagy részével, valamint mostanra az MVM Koncertek állandó vendége.

Húszéves a Budafoki Dohnányi Zenekar

Húszéves a Budafoki Dohnányi Zenekar

A hangversenyre olyan műveket válogattak, amelyek kötődnek a zenekarhoz, illetve amelyekben a zenekar bemutatja azt az értéket, műhelymunkát és innovációt, amely az elmúlt 20 évben felhalmozódott az együttesben - mondta el Hollerung Gábor zeneigazgató.

A művészi hitvallás esszenciájaként elhangzik Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájának nyitánya.  Gyöngyösi Levente III. szimfóniájáról a zeneigazgató megjegyezte, hogy "szeretek nemcsak bemutatni, de folyamatosan játszani műveket, az I. szimfóniát rendszeresen műsorra tűzzük". Megszólal Kodálytól a Galántai táncok, autentikus népzenei betétekkel, és Respighi Róma fenyői című kompozíciója.

"A rendszerváltás után mindenki igyekezett megőrizni a pozícióját, ezért minden új szereplő zavart okozott. Érezhettük, a Dohnányi Zenekar nem szívesen látott szereplő ebben a mezőnyben. Számunkra hamar világossá vált, hogy tilos mások esélyeinek rontására, érdekeinek sértésére akár csak gondolnunk. Így sokáig igen tudatosan vállaltam, hogy mi utánpótlás-nevelő zenekar vagyunk. Ontottuk a jó muzsikusokat" - hangsúlyozta a zeneigazgató.

Az is nyilvánvaló volt, hogy meg kellett találniuk a saját közönségüket. "Nem titkolom, hogy ebben a kórusom, az egyedülálló képességű Budapesti Akadémiai Kórustársaság segített. A tudás, hogy amatőröket mivel lehet a zene szeretetére nevelni, a muzsika rabjává tenni - innen ered" - mutatott rá a karmester.

Bernsteint és Pernye András munkásságát tekintette irányadónak: "hihetetlenül hatékony, ha az ember hétköznapi információkat és lényegi összefüggéseket egyszerűen tolmácsol. A mi művészetünk alkalmas erre: magas-mély, rövid-hosszú, feszít-old és így tovább. Nincs szükség misztifikációra. Úgy vélem, nem olyan nagy bűn a tételek közé betapsolni. Hiszen feljegyezték, hogy valamely Beethoven mű második tételét menet közben meg kellett ismételni. Ha akkoriban nem tapsoltak volna közbe, miért ismételtek volna?"

Hollerung Gábor fontosnak tartja, hogy úttörők voltak a nyitásban a populáris zene irányában, megemlítette például a Stinggel való együttműködést. Dzsesszkomponisták már 10 évvel ezelőtt írtak nekik darabokat. A filmzenekoncertjeik magasan jegyzettek a piacon. "Kiszolgáltunk valamilyen igényt, de mindig hozzákapcsoltunk klasszikus értékeket" - jegyezte meg.

A finanszírozásról szólva hangsúlyozta, hogy sosem nyerték el egy átlagos szimfonikus zenekar támogatását. "Bennünket egy kis kerület, Budafok az erejét meghaladóan támogat, arányosan többet ad, mint mondjuk, Debrecen az együtteseinek. Az előadóművészeti törvény finanszírozási rendszerének változásai minket nem segítettek. Nincs együttes, amelynek a költségvetési támogatása ne érné el a bérköltsége 1,2-szeresét. Nálunk az év elején nincs meg a bérköltség fele. Tavaly eljutottunk oda, hogy az összes kiadásunk több mint 60 százalékát a bevételeinkből magunk fizettük" - részletezte Hollerung Gábor.

Csak a jegybevételük meghaladja az összes közpénz mértékét - fűzte hozzá. Ez nagy erőt jelent, de veszélyt is, ha a fizetőképes kereslet csökken. "Szponzoráció nincs Magyarországon. Szerencsére erős a kapcsolatunk az üzleti szférával. Januárban négy nívós üzleti rendezvényt adtunk. Az ilyen események közönsége általában nincs közel a hangversenyélethez, mégis úgy állnak fel: "túléltem, és tök jó volt" - sokan jönnek legközelebb is."

Forrás: MTI

Két kilónyi hamburger: vár a Burger House

Két kilónyi hamburger: vár a Burger House

A főváros III. kerületében lévő Burger House-t teljesen véletlen láttuk meg az autóból néhány héttel ezelőtt, és akkor eldöntöttük: egyszer muszáj lesz itt ennünk. Erre végül e hétvégén került sor, egy gyors étkezés keretében, és mivel vegyes élményekkel távoztunk, biztos, hogy visszatérünk még a helyre, hogy végleg eldöntsük mit is gondoljunk a Burger House-ról.

A kínálatból két egyszerűbb változatot választottunk, mert nem voltunk annyira éhesek, pedig nagyon gondolkodtunk a MorningBurgeren, amely extrában tojásrántottát tartalmazott, a csirkés KalózBurgerre is felcsillant a szemünk, ahogy a padlizsánkrémmel és tükörtojással megspékelt verzión is elmerengtünk egy pillanatra. De mire rendelni kellett maradt a PiggyBurger, amely – ahogy arra a neve is utal – sertéshúsos pogácsát tartalmazott, és a Hamburger néven futó burger, amely marhahússal készült. Mindkét változat buciban készült – van olyan, amelyik ciabattában kerül az asztalra –, megfelelő méretű húspogácsát és friss zöldségeket tartalmazott. Tartalmában mindkettő alapburgernek tekinthető, igazából ezeken kívül semmi extra nem volt bennük, a különbség a hús fajtájában és a szószban volt. A sertésesbe mustáros szósz kerül, a marhásba úgynevezett hambiszósz.

A bucit pékségből rendelik, zseniálisan friss és finom volt, ugyanígy ropogósak és frissek voltak az zöldségek is. A húspogácsák azonban már nem nyerték el száz százalékig a tetszésünket. Bár zamatosak voltak, és pont jóra sütöttek, a fűszerezéssel mindkettő esetében volt probléma. A marhásban szinte egyáltalán nem lehetett érezni a fűszerezést, a sertésben pedig nem volt egyenletesen elkeverve, így a húsnak voltak kevésbé ízletes és ízletes részei is.

A burger mellé kihozott krumpli nagyon finom volt, mint ahogy a limonádé is teljesen rendben volt.

Bízunk benne, hogy ez csak véletlen, egyszeri alkalom volt, mert sok szimpatikus burger van még a kínálatban, amit majd megkóstolnánk. Igaz, egy változatot azért biztosan kihagyunk majd, de csupán a méretei miatt: ez a Brutálburger, amelyik összsúlya két kilogramm. Volt az ismerettségi körünkben, aki megbírkózott vele, mind a tíz ujját megnyalta utána.

A Burger House négy helyszínen vár titeket: Óbudán, Káposztásmegyeren, Sashalmon és Dunakeszin.

Újabb Rolling Stones-koncertet terveznek a jegyeladási rekord után

Újabb Rolling Stones-koncertet terveznek a jegyeladási rekord után

A koncert a Hyde Parkban lesz, ahová a veterán együttes 44 év után tér vissza. A banda 1969 júliusában - két nappal az alapító tag Brian Jones halála után - ma már rocktörténeti eseményként számon tartott koncertet adott ugyanitt, akkor 250 ezres - sőt egyes becslések szerint félmilliós - közönség előtt, mégpedig ingyen.

Az idei fellépésre azonban 95 és 300 font (34 ezer és 110 ezer forint) közötti árakon hirdették meg a jegyeket, ám ez sem akadályozta meg a rajongókat abban, hogy az árusítás pénteki megkezdése után nem egészen öt perc alatt szétkapkodják az összes belépőt.

Az AEG promóciós cég illetékes igazgatója, Rob Hallett elmondta London esti lapjának, az Evening Standardnek, hogy csak azért nem fogytak el négy és fél percnél is hamarabb a jegyek, mert időbe telt, mire a vásárlók beírták hitelkártyáik számát az online értékesítési portál megfelelő rubrikájába.

A Mail on Sunday című konzervatív vasárnapi brit tömeglap értesülése szerint a példátlan érdeklődés hatására a szervezők beiktattak még egy koncertet, és a Rolling Stones egy héttel később, július 13-án is fellép a Hyde Parkban.

A lap bennfentes forrásai szerint az azonban már valószínűtlen, hogy az együttes egy harmadik bulira is vállalkozna, még abban az esetben sem, ha a második koncert belépőiért is akkora lesz a roham, mint az elsőért.

Mindeközben kisebb botrány is kitört a rendezvény kapcsán, a legdrágább, 300 fontos jegyet megvásárlók ugyanis azzal vádolják a rendezőket, hogy félrevezették őket. A prémium árkategóriába tartozó belépők tulajdonosai ugyanis abban a hitben áldoztak ennyit a jegyek megvásárlására, hogy exkluzív hozzáférésük lesz a színpad előtti térséghez, ám a Rolling Stones egy twitter-üzenetében később az állt, hogy a 95 fontos jegyek tulajdonosainak is lehetőségük lesz a színpad közvetlen közelébe jutni. A prémium jegyek megvásárlói közül ezután sokan visszatérítést követeltek.

Forrás: MTI

Karakterdráma a felelősségvállalásról a Titanicon

Karakterdráma a felelősségvállalásról a Titanicon

A film Richard Karlsen – szépreményű atléta és a dél-dublini tinédzserek vitathatatlan alfahímje – nyarát mutatja be az iskola befejezésétől egészen az egyetem kezdetéig. A világ az övé, ő a társaság középpontja, minden lehetségesnek tűnik, egészen addig, amíg bele nem szeret és meg nem szerzi magának egyik haverjuk barátnőjét. Richard ezek után boldog lehetne, de nem megy neki. Egyik kapcsolat sem felhőtlen, ráadásul a lány jóban marad az exszel, ami a srácban felébreszti a zöldszemű szörnyet. Egy átlagosnak induló buli után megtörténik a baj: Richard és a lány – majd az ex – összeszólalkoznak, míg végül elindul az első ököl... Másnap arról szólnak a hírek, hogy a 18 éves fiút holtan találták. Pedig, amikor a verekedés végén otthagyták, még élt, és saját lábán indult el a helyszínről. Richard volt az, aki az utolsót rúgta a fiúba...

Több filmet is láttunk már, amely a véletlen gyilkosság, a cserbenhagyás, majd a tettre eszmélés témájával és annak feldolgozásával foglalkozik, igazából mindegyik elég megrázó, attól függetlenül, hogy az alkotás kidolgozása valójában milyen. A film központi témája az egyéni felelősségvállalás, a tetteinkkel való szembenézés. A Mit tettél, Richard egy átlagos mű, átlagos, bár a szembenézés folyamatát egész jól szemléltető színészi játékkal. A Richardot alakító Jack Reynor az alfahímet tökéletesen hozza, de a megtörés, az összezuhanás ábrázolása már nem sikerült olyan erősre.

A film lassú folyású karakterdráma, amely nem dinamizmusával és megdöbbentő képeivel azonnal mászik bele az ember fejébe, hanem sokkal később éri el a hatást. A rendezés számos helyen, így például a végén is, nyitva hagyja a történetet, lehetőséget adva ezzel is a nézőknek arra, hogy sokáig elmélkedjenek még a látottakon.

Az alkotás számos kérdést vet fel, amelyek még órákig, napokig elkísérik a nézőt. Felmerül a kérdés, hogy vajon én mit tennék hasonló helyzetben? Egyáltalán előfordulhat-e velem hasonló helyzet? Mit tennék, ha a barátomról kiderülne, hogy ilyet tett? Hogyan viszonyulnék utána az illetőhöz? Min múlik egy emberélet? Mi történhetett volna a sráccal, ha nem hagyják egyedül? Mennyin múlik egy ember sorsa? És még sorolhatnánk azokat a dolgokat, amelyeken a legtöbben elgondolkodtunk, miután kijöttünk a vetítésről.

A Mit tettél, Richard nem egy kiemelkedő alkotás, hónapok múlva már nem biztos, hogy bárki emlékezni fog a címére, vagy megjegyzi a benne szereplő színészek nevét, a kérdéskör viszont biztos, hogy egy időre beleég majd az agyába.

A filmet legközelebb április 12-én 17 órakor vetítik a Toldi Moziban.

Prágai hangulat Budapest szívében

Prágai hangulat Budapest szívében

Az ingyenes programon Prága söre, hangjai, ízei és képei elevenednek meg. A cseh gasztronómia és a Staropramen műhelytitkai mellett a rendezvény ideje alatt a látogatók egy kortárs építészeti kiállítás keretében megismerkedhetnek Prága modern arcaival. Az esemény csúcspontja a Titanic filmfesztivál zsűrielnökeként hazánkban tartózkodó Jiři Menzel előadása lesz, aki bemutatja új filmjének részleteit is.

Bővebb információ a programról: www.facebook.com/StaropramenMagyarorszag

Újra nyitja kapuit a Nike futóklubja a Margitszigeten

Újra nyitja kapuit a Nike futóklubja a Margitszigeten

Az ingyenes edzéseken szakképzett trénerek segítenek mindenkinek elérni a célját, legyen az az első szigetkör vagy akár a maratoni táv. A tavaly nyári siker után is visszatérnek a szerdai futóbulik is, ahol a Margitszigeti Atlétikai Centrum területén ingyen öltözési lehetőséggel, extra vendégekkel, programokkal készül a Nike+ Run Club.

Az elmúlt évben a rendezvény vendége volt többek között Carl Lewis kilencszeres olimpiai bajnok atléta, Kozák Danuta, Kammerer Zoltán és Pars Krisztián olimpiai bajnokok, tartott edzést Rubint Réka és Lubics Szilvi hosszútávfutó, volt közös meccsnézés és karaoke buli is. A helyszínen a futócipő kiválasztásában is segítenek a szakemberek. A klub hétfőtől péntekeg 17 és 20 óra között vár mindenkit, szombaton reggel 9-től délelőtt 11-ig tartanak nyitva.

 

Génmanipulált katonák védik az emberiséget

Génmanipulált katonák védik az emberiséget

A Szellemhadtest génmanipulált, folyamatosan tökéletesített katonákból álló hadsereg, amely sajátos szabályok és erkölcsök alapján működik. A harcosok az AgyGép által folyamatos kapcsolatban állnak egymással, amit egyikőjük megtapasztal, azt a tudást és információt az összes többi is azonnal megszerzi. Az AgyGép által küldött üzeneteken keresztül kommunikálnak, sőt még a fegyverük is hozzá van kapcsolva a rendszerhez, így csak központi irányítással tudják elsütni azt. Ebbe a zárt világba csöppen bele Dirac közlegény, aki egy kicsit más mint a többiek. Őt nem pusztán azért hozták létre, hogy harcoljon. A Földet és gyarmatait komoly veszély fenyegeti, hogy megelőzzék az emberiség pusztulását, az áruló tudós, Boutin tudatáról készült biztonsági másolatot áttöltik Dirac elméjébe. Így próbálják kideríteni az ellenség terveit, az akció sikeressége, azonban kétesélyes.

John Scalzi sorozatának első regénye, a Vének háborúja hatalmas sikerrel debütált tavaly, a rajongók már tűkön ülve várták, mikor érkezik meg a folytatás, a Szellemhadtest. Bár az Agave Kiadó gondozásában megjelent hivatalos második rész nem ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első könyv befejeződött, mégis szervesen kapcsolódik egymáshoz a két regény. A Vének Háborújában megismerjük a Gyarmati Véderő katonáit, a Szellemhadtestben pedig a Különleges Erők harcosait mutatja be nekünk Scalzi. Dirac szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a Különlegesek életébe, a létrehozásuktól kezdve, a kiképzésen át, a bevetésekig. Megismerjük életmódjukat, gondolataikat és erkölcseiket.

A könyv különlegessége, hogy nem csupán egy izgalmas történettel van dolgunk, de egyben filozófiai kérdések is felmerülnek az olvasóban. Mind a Különleges Erők katonái, mind a főellenség, az obinok egyfajta tudatosság nélkül élik le életüket. Nem alkotnak öncélúan, csupán a számukra kijelölt feladatot végzik el. Az obinok azonban ismerik saját hiányosságukat, és öntudatra vágynak. Egyéniségek szeretnének lenni. A Szellemhadtest harcosaiban ez az érzés azonban nem merül fel. Ők tökéletesnek érzik magukat, holott sosem hoznak meg valódi, komoly döntéseket. Minden fontos kérdésre, a vezetők adják meg a választ, és azt éreztetik velük, hogy ez volt az egyetlen elfogadható döntés.

Vajon nem saját társadalmunkról mintázta Scalzi az általa kitalált Különleges Erőket és az obinokat? Mi mennyire vagyunk manipulálhatóak a média és az internet által? Tényleg csak azt látjuk meg, amit az irányítók engedélyeznek számunkra? De vajon vágyunk a tudatosságra, mint az obinok? Vagy elfogadjuk helyzetünket, és meg sem próbálunk kitörni a bólogató bábok sorából?

A Szellemhadtest tökéletes választás a sci-fi rajongóknak, de azok is megtalálják benne számításukat, akik szeretnek a jövő és a jelen társadalmáról elmélkedni. Reméljük, jövőre már a sorozat harmadik részét is a kezünkbe vehetjük.

Elhunyt Bigas Luna spanyol rendező, Penélope Cruz és Javier Bardem felfedezője

Elhunyt Bigas Luna spanyol rendező, Penélope Cruz és Javier Bardem felfedezője

Az alkotó szombaton hunyt el, rákbetegség következtében. Bigas Luna legismertebb filmjeként az 1992-es Sonka, sonka című szatírát tartják számon. A rendező az akkor még ismeretlen Penélope Cruznak és Javier Bardemnek adta filmje főszerepeit, mindkettőjük számára ez a mű hozta meg az áttörést. Utóbbi a rendező következő, Aranyhere című drámájában is szerepelt, korábban pedig egy kisebb szerepet játszott Bigas Luna 1990-es alkotásában, a Lulúban is. Cruz 1999-ben A meztelen Maya című filmben állt újra Luna kamerái elé.

Penélope Cruz szombat este az El País és az El Mundo című vezető spanyol napilapok internetes felületén közzétett írásában vett érzelmes búcsút a rendezőtől. Mint írta, pályafutása során sok meghallgatáson járt, egy azonban megváltoztatta életét: amikor Bigas Lunával találkozott. A Lulú című film castingjára ment el, a rendező azonban „elhajtotta", mert csak 17 éves volt.

„Anélkül, hogy megbántott volna, az arcomba nevetett és azt mondta, nem csinálhatod meg ezt a filmet, de egy másikra elhívlak, ha idősebb leszel" - emlékezett vissza az Oscar-díjas Cruz. Bár nem számított rá, Luna mintegy három évvel később valóban felhívta. „Csörgött a telefon, jött egy hívás, ami után hinni kezdtem a csodákban... A film pedig megváltoztatta az életemet" - utalt a Sonka, sonka című alkotásra.
A Sonka, sonkával Bigas Luna elnyerte a velencei filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt. Két évvel később, 1994-ben Mell és a Hold című vígjátékával ugyanott a legjobb forgatókönyvnek járó elismerést vehette át.
A barcelonai származású rendező filmjeiben fontos szerep jutott a szexnek, az erőszaknak és a szenvedélynek. Bigas Luna neve az 1978-as Bilbao című film révén vált nemzetközileg is ismertté. Az alkotó vitathatatlanul az egyik legjelentősebb művésze volt a spanyol filmgyártás utóbbi évtizedeinek,
Nemcsak Cruz, hanem férje, Javier Bardem is búcsút vett a rendezőtől. „Nem tudom mint mondjak, azt sem, hogyan" - írta, hálát adva Lunának, hogy rajta keresztül megismerhette Cruzt, akit jóval első közös filmjük után vett feleségül. A szintén Oscar-díjas színész úgy fogalmazott, Bigas Lunának köszönheti karrierjét. „Mit tehetnék még hozzá ahhoz az örök és mély hálához, amelyet iránta érzek?" - vetette fel. Kiemelte az iróniát és az életszeretetet, amelyet a rendező képviselt, és mint írta, a művész örökké „Papá Bigas" marad számára.

Forrás: MTI

Évtizedes csúszásban a Bon Jovi

Évtizedes csúszásban a Bon Jovi

A What About Now ugyan már a 12. stúdióalbum a bandától, de ugyanúgy lehetett volna a hetedik vagy a nyolcadik is – vagyis a cím nem éppen találó, ha az „itt és most” érzésre akart utalni, ugyanis körülbelül egy laza évtizeddel tájolták el a dalokat. A 2000-es évek elején mindez talán még frissnek hatott volna, de lehet, hogy még korábbra kellene visszanyúlnunk, ahhoz, hogy tényleg ezt az érzetet keltse.

Alapvetően a lemez stílusával még nem is lenne baj, bár az egész összességében valószínűleg mindenkinek a zenekar tagjainak korát juttatja eszébe. Persze lehet, hogy egy nyugdíjasotthonban is jókat lehet azért zúzni – de ezzel a lendülettel és hévvel valószínűleg a járókeretet sem nagyon tudnák megemelni a fiúk, nem hogy egy gitárt. Az az egy biztos, hogy aki a Bon Joviban a lendületes rock vonalat szerette, az ezt a korongot nem igazán fogja kedvelni.

Zeneileg valahol a korábbi nagyon rockos és szintén korábbi nagyon country-s beütésű hangzás kombinációját hozták össze, és ez akár jó is lehetne – de az a kicsi plusz, amitől két albumot meg lehet különböztetni egy ilyen zenei örökséget felhalmozott zenekarnál, sajnos teljes mértékig hiányzik.

Rögtön az első, Because We Can címet viselő track-nél az az érzésem támadt, hogy egy ’90-es évek végén kiadott lemezről lemaradt szerzeményt dobtak fel extraként az új albumra. Akkor és ott helye is lett volna, de mára sajnos lejárt a szavatossága. És ez az érzés sajnos végig is kíséri az egész albumot.

Tudjuk, a megbocsáthatatlan kategóriába tartozik, viszont van néhány dal a korongon, ami miatt inkább játszanánk a lemezt a Vidám Vasárnap kedves közönségének, mint Bon Jovi rajongóknak. Az Army of One a már milliószor elkoptatott húrokat pendíti, és bár a „Soha ne add fel!” mélységű dalszövegen tényleg nem sokat segítene a jó zenei alap sem, azért legalább illett volna megpróbálni. Sajnos a közepes tempójú dalok még egy fájóan közös vonását is sikerült felfedezni – a dalok szerkezetével sem pepecseltek sokat. Értjük-értjük a gitárszólókat, de hogy mindegyikben ugyanott, ugyanúgy, azt már kevésbé.

Kár ezért a lemezért, akár jó is lehetett volna – de az a bizonyos „titkos összetevő” valahogy kimaradt. Az a picike csavar, amivel mások képesek időről-időre megújulni saját hangjukon is, a Bon Jovinál valahol elveszett.

John Goodman is csatlakozott a Másnaposok stábjához

John Goodman is csatlakozott a Másnaposok stábjához

A jó hír az, hogy a farkasfalka visszatér. A másik jó hír, hogy jön még velük néhány mókás figura: A Másnaposok 3. (12E) részében (Hangover Part III, hazai bemutató: május 30.) nemcsak Bradley Cooper, Ed Helms, Justin Bartha és Zach Galifianakis őrültködik: John Goodman is csatlakozott hozzájuk.

– Nem nagy ügy az egész – nyilatkozta a héten egy éjszakai tévéműsorban a színész. – El kell játszanom egy fickót, aki élvezi, ha gyilkolhat, és nagyon szorosan kötődik a tréningruhájához. Ennyi. Úgy veszem, hogy a forgatás nem munka volt, hanem fizetett kikapcsolódás.

Goodman közismerten kedves ember, de ezúttal mintha tényleg jó kedvre derült volna már csak a Másnaposok emlegetésétől is. A film legviccesebb szereplőjét, Zach Galifianakis-t például így jellemezte:

– Zseni, de a legédesebb zseni, akivel valaha találkoztam. Nagyon vicces volt a forgatás: kár, hogy negyedik rész már nem lesz.

Forrás: IC Press

Balaton minden mennyiségben: borok, ételek, programok a Gellértben

Balaton minden mennyiségben: borok, ételek, programok a Gellértben

A szálloda első emelete kiállítótérré alakult: a folyósókat, termeket elfoglalják a portékáit, szolgáltatásaikat kínáló, bemutató „árusok".  Többek között olyan borászatok mutatják itt be a nedűiket, mint a Feind, a Borbély Családi Pincészet, a Pócz Pincészet, az Istvándy Pincészet, a Liszkay Pincészet, a Laposa Borbirtok és Légli Ottó. A borok mellett helyi pálinka, sör és sajt is szerepel a kínálatban. Megkóstolhatjátok a siófoki La Rosa Fagyizó jeges nyalánkságát is. A fagyizó a Pesten is ismert rózsa alakú fagylaltot kínálja, de ők voltak az elsők, akik ezt készítették. Olyan különleges ízeket kínálnak a rendezvényen, mint az Ötfűszer, amely egy ínyenc fűszerkavalkád kardamommal, fahéjjal, szegfűszeggel, szerecsendióval és sáfránnyal aszalt gyümölcsökkel rétegezve, de emellett van pingvin mogyoró, rózsa is a kínálatban. A balatoni ételek és italok mellett, más a környéken készült egyéb kézműves termékeket is megcsodálhatjátok, valamint megismerkedhettek a környék kínálta programlehetőségekkel.

A balatoni hangulatot fokozza a gumimatracos, strandlabdás „díszlet", illetve a képernyőkön futó archív felvételek is. Vasárnap a program délelőtt 11 órakor kezdődik és 17 óráig tart. A gyerekeket külön programokkal várják, hogy amíg a szülők a standokat járják, nekik is legyen mit csinálniuk. Lesz gyermekrajz verseny, arcfestés és mozi is. A belépőjegy ára 1900 forint személyenként, ez 500 forintnyi kóstolójegyet tartalmaz.

Gyorsulás és zene a kiskunlacházi repülőtéren

Gyorsulás és zene a kiskunlacházi repülőtéren

Kéz a kézben jár az autósport és a könnyűzene április 12. és 14. között Kiskunlacházán. A Pest megyei település repülőterén ezen a hétvégén egyszerre három nagyszabású eseményt rendeznek, amire eddig még nem volt példa Magyarországon. Ezek egyike Közép-Európa harmadik legnagyobb Nemzetközi Honda Találkozója, amelyre idén 1200 jármű érkezik. A közönség nemcsak az autók és motorok szépségét csodálhatja meg a parkolókban, hanem az erejükről is meggyőződhet a hétvégi gyorsulási és szlalom versenyek során.

Ugyancsak ezen a hétvégén a kiskunlacházi repülőtéren indul a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) Gyorsulási-Drag Országos Bajnokságának idei szezonja is. Míg az első két napon a találkozóra érkező Hondákat láthatják a vendégek, addig vasárnap már a hazai és a nemzetközi gyorsulási élet színe-java küzd az ellenfelekkel, az idővel és a technika ördögével a Poco Loco Gyorsulási Versenyen.

A benzingőztől felpörgött látogatók április 12-13-án számos könnyűzenei programból is választhatnak a legkülönbözőbb stílusokból. A szombat esti bulihangulatról a többi között két országosan ismert, népszerű zenekar, az Irigy Hónaljmirigy és a Compact Disco gondoskodik. A koncertek után pedig pénteken és szombaton is Dj Nárai keveri a táncos zenéket hajnalig. A háromnapos program szervezői a családokra is gondoltak. A legkisebbekre igény szerint gyermekfelügyelők vigyáznak, ha a szülők egy időre átsétálnának az aszfaltcsík mellé, hogy megnézzenek egy gyorsulási futamot. Aki pedig szállni vagy lebegni szeretne, annak lehetősége nyílik sétarepülésre és hőlégballonozásra is.

A fesztiválra egynapos belépőt elővételben már 2250 forintét is lehet vásárolni. Akik az egész hétvégét Kiskunlacházán szeretnék tölteni, két- vagy háromnapos jegyet is válthatnak, amelyben a sátorozás és a koncertjegyek is benne vannak.

Édes csevely Hiennel

Édes csevely Hiennel

Az elmúlt négy év kitartó és kemény munkája meghozta gyümölcsét, elkészült Hien első albuma, melyen csak és kizárólag saját szerzeményei szerepelnek. A korong Sweet Talk címmel került boltokba idén márciusban, az énekesnő 19. születésnapján. Az album és a lemezbemutató koncert meghatározó témája a nagybetűs értelemben vett Nő, annak minden ősi energiájával, finomságával és színes érzelemvilágával.

A lemezbemutató koncertre Hien rengeteg izgalmas meglepetéssel és vendégművészekkel készül. Magyarország elsőszámú R'n'B zenekarának, a Glamorous Company-nak, a JAMLAND táncosainak közreműködésén kívűl a kedvesétől, Achiles Filippo Spartatól kapott elektromos hegedűnek is komoly szerepe lesz a koncerten. Két olyan meglepetés énekes pályatárs is örömmel fogadta a meghívást a fellépésre, akik munkájukkal nagyon sokat hozzátettek a Sweet Talk lemezhez.

Az estére Ruzsa Magdolna divattervezővel csodás öltözékeket álmodtak meg, ami nemcsak hogy jól hangsúlyozza az énekesnő hibátlan alakját, de tökéletesen alkalmas lesz a színpadi táncshowhoz is, így a koncert nem csak zenei, de vizuális értelemben is izgalmas meglepetéseket tartogat.

Matrózlépésben a téboly felé - The Master

Matrózlépésben a téboly felé - The Master

A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmje a legtöbb jelentős díj kapcsán csak a jelölésig jutott, jóllehet, igen illusztris társaságban kellett megmérettetnie magát. Egyedül a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál hozott komoly elismerést, de ott egyből kettőt is, a Legjobb Rendező, valamint a Legjobb Férfi Főszereplő kategóriában. Nem is hiába, ha van két nagyon erős pontja a filmnek, az ez a kettő. De sajnos a forgatókönyvről és a film monumentalitásra való törekvéséről ezt már nem mondhatjuk el, és ez sajnos hagyott némi rossz szájízt maga után.

A film a II. világháborút követő évtizedekben játszódik, amikor is egy vietnami veterán tengerészgyalogos, Freddie Quell (Joaquin Phoenix) hazájába visszatérve üres és jelentéktelen jövő elé néz. Az alapvetően is zűrös családból érkező Freddie-nek a háborús évek sem tettek jót, a súlyosan torzult személyiségeknek pedig akkoriban az amerikai álom valóban csak álom maradt. Egy véletlen folytán a volt tengerész találkozik Lancaster Doddal, egy rendkívül karizmatikus szellemi vezetővel, aki az egyre népszerűbb Eszme társaság vezetője. A két férfi között bonyolult szimpátia alakul ki, és Dodd úgy dönt, megmenti Freddie-t a kilátástalanságból. Ám a maga módján mindkét férfi őrült, és ez a tény más megvilágításba helyezi jövőjüket.

Anderson szemmel láthatóan arra törekedett a forgatókönyv írásakor, hogy Amerika egyik legérdekesebb társadalomtörténeti korszakáról készítsen portrét, miközben megmutatja hősei lelki világát, amely sokszor összeütközik saját életük lehetőségeivel. Mindenképp dicséretes, hogy egy olyan film lett a végeredmény, amely leszámol azon sztereotípiával, hogy az amerikai rendezők képtelenek komoly, lelki síkon folyó filmdrámák megalkotására. Ez ugyanis kétség kívül sikerült. A másik oldalon viszont Anderson kicsit sokat akart, és a több mint két órás film végére nem kerekedett ki semmi, ugyanott voltunk, ahol a film elején elkezdtük. Már ami a történetmesélést illeti, mert a nézőben igenis sok dolog történik.

Ugyanis a nem túl erős forgatókönyvért többszörösen kárpótol a két főszereplő alakítása. Joaquin Phoenixre nehéz megfelelő jelzőt találni, olyan hitelességgel és átéléssel mutatja be karakterét, ahogy azt nagyon kevesen tudják csak. A rendező szívesen mutatta közelről a színészek arcát, miközben beszélgetnek, figyelnek, gondolkodnak, és Phoenixén annyi árnyalatot láthattunk két óra alatt, hogy esélyünk sincs eldönteni, a film melyik részében volt a legjobb. Ugyancsak minden elismerést megérdemel Philip Seymour Hoffman, aki olyan, mintha ráöntötték volna a karizmatikus szellemi vezér karakterét, a néző minden arcrezdülését figyeli, mert sokszor a legkisebb mimikai váltásokból kerülünk közelebb személyiségének megismeréséhez. Meg kell említeni még Dodd feleségének szerepében Amy Adams és a vő, Rami Malek alakítását is, akik szintén érdekes színfoltjai a The Masternek.

Összességében tehát felemás érzéseink lehetnek a film kapcsán, ám az biztos, hogy a The Master-t nem érdemes kihagyni senkinek, hiszen csodálatos lelki portrékat fest elénk, valóban zseniális alakításokon keresztül. Ritka izgalmas film az őrület különböző formáiról és határairól. Ezért is fájó a szépséghiba, hogy egy kalandos utazás után nem a túlsó parton találjuk magunkat, hanem ott, ahonnan elindultunk, éppen úgy, mint Freddie Quell a leszerelés után.

Paul Thomas Anderson filmjét még a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretein belül május 9-én tekinthetik meg az érdeklődők, utána pedig normál moziforgalmazásba is kerül.

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása