Bridget Jones ötven fölöttiként, két gyermekkel, Mr. Darcy nélkül visszatért. Hogy kellett-e? Szerintünk igen, mi még mindig jókat tudunk nevetni az esetlen szingli (özvegy) történetein, aki bár halad a korral (kénytelen), de valójában szinte semmit nem változik.

Bár a kötet megjelenését övező hírekből már tudtuk, Helen Fielding legújabb regényének felcsapásakor viszont teljesen egyértelművé is válik számunkra, hogy Mark Darcy nincs többé. Az írónő nem kegyelmez, rögtön azzal kezdi hogy Bridgetnek fiatalabb pasija van. Nem is kicsit fiatalabb. Ez pedig problémákat okoz, olyan bridgeteseket. Ezzel pedig az írónő meg is alapozza az olvasó történetre való éhségét, hiszen már az első pillanatban kiváncsivá teszi és eléri, hogy Miss Jonest ne lehessen megunni. Ráadásul Bridget továbbra is közel áll a szívünkhöz, mert nem a pláza cica típusú műnő: emberi és esetlen. Ő ötven felett is esetlen, továbbra is vannak problémái az élettel, a gyerekneveléssel is küzd, ez pedig minket, olvasókat megnyugtat. Szeretjük a nem tökéletes hősöket. Mert mi is ilyenek vagyunk. Küzdünk a gyerekneveléssel, a hétköznapokkal, a szerettünk elvesztésével. De nem süppedhetünk bele a problémáinkba hiszen az élet megy tovább, mint ahogy Bridget is kénytelen Mark nélül tovább élni, gondozni a gyerekeit. Bridget Jones története most is ugyanúgy segít szembenézni a saját gondjainkkal, mint ahogy tette ezt az első két részben. Fielding tökéletesen meg tudja ragadni a kornak, amelyben élünk és az adott korosztálynak a hangulatát, érzéseit, problémáit. Egyszerre kacagtat és gondolkodtat el.

Azzal azonban, hogy Bridget az ötödik x-en túliként tér vissza azt biztosan elérte, hogy a mai 20-asok, 30-asok nem minden részét fogják érteni a könyvnek, nem minden problémával tudnak majd azonosulni. A legjobban azok fogják megérteni Bridgetet és a helyzetét, akik hosszú évekig tartó házasság után negyven fölött kénytelenek egyedül mindent újrakezdeni, vagy azok, akik látták a saját ötven körüli szüleiket gyász, illetve válás után újrakezdeni az életet.

Annak ellenére, hogy Bridget megnevettet minket, hogy sodor magával a történet, kettős érzéseink vannak a könyvvel kapcsolatban: igen, továbbra is humoros, igen, továbbra is megvan a Bridget-féle ironía, igen napjaink problémái kerülnek a középpontba, de valamiért mégis hiányérzetünk van. Vagy inkább pont, hogy nem hiányérzetünk, hanem besokalltunk. A stílustól: sokszor ugyanis a humorosnak, modernnek szánt nyelvezet közönségesnek, erőltetettnek hat, nem mindig tudjuk magunkhoz közel érezni a hangsúlyt.

És, hogy örülünk-e hogy Mark Darcy meghalt? A regény elolvasása után azt mondhatjuk, hogy igen. Mert a halálával a szerző újabb olvasmányos, érdekes történetet kerekített, vele együtt nem vagyunk biztosak benne, hogy ez sikerült volna.

Az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent fizikai nagy hibája a mérete: keményfedeles, vaskos darab, amit nem túl kényelmes a táskában cipelni, így leginkább otthoni olvasásra ajánlott.