Cirkuszolni hálás téma, sokan feldolgozták már. Ezúttal is láttunk törpét a bécsi cirkuszigazgató személyében, artistákat, bohócot, de mégsem éreztük elcsépeltnek, sőt egyszerre volt minden olyan ismerős, ugyanakkor érdekes és váratlan is. Deák Krisztina gondosan felépített karakterekkel, szépen megszerkesztett, igaz történet alapján készült új filmjével elvarázsol minket, miközben a sok arcközeli és kistotál lassú egymásutánjában gyönyörködhettünk. A szokatlan rendezői tálalás újszerűvé varázsolta és leporolta a témát, bemutatva mennyire nem idejétmúlt. A magyar–lengyel–román koprodukció méltán tekinthető nemzetközi sikernek.

A film elején máris in medias res belecsöppenhetünk a cirkuszi élet vad romantikájába. Az érdekes indítójelenet különös pikantériáját az adja, hogy a még meg nem született kislány, Aglaja (Jávor Babett) szemszögéből látjuk a nézőteret, miközben artista édesanyja (Ónodi Eszter) a trapézon lóg fejjel lefelé. A 80-as években járunk, a narrátor, a gyermekkorára visszaemlékező Aglaja meséli el nekünk életük történetét, így betársulhatunk a cirkusz hétköznapinak nem nevezhető világába. A gyermek Aglaja karaktere kissé keserédes, hisz a gyönyörű kislány hiába él irigylésre méltó varázslatos mesevilágban, artista anyuka és bohóc apuka gyermekeként mindez látszólagos - nem élvezheti ki a gondtalan, boldog gyermekkort. Édesanyja egy nem mindennapi, hajmeresztő mutatvánnyal teszi kockára életét estéről estére a megélhetésért, folyamatos rettegésben tartva ezzel aggódó kislányát. Egyik nap azonban mindkettőjüknek szembe kell nézni a változásokkal...

Hosszú utat járunk be mi nézők is: elnézve azokat a képsorokat, amelyekkel a szereplők életútját követjük nyomon. Kezdjük Romániában, majd Bécsben, Konstancában a Fekete-tengernél folytatjuk, végül Berlinben találjuk magunkat. Így a szereplők gördülékenyen beszélnek hol magyarul, hol románul, hol németül, s van úgy, hogy angolul is. Mégsincs bábeli zűrzavar. A filmben látjuk Aglaját felnőni. A belassult, látszólag jellegtelen jelenetekben van az igazi mondanivaló, tele érzelmi töltéssel. A történettel tökéletes harmóniában lévő, jól megválasztott zene szorosan összeforrt a drámai jelenetekkel. Minden apró finomságnak fontos szerep jutott, amelyet sokszor csak később értettünk meg. A rendező és forgatókönyvíró, Deák Krisztina mesterien használta ezt a filmes eszközt, egy páratlan stílussal ismertetve meg ezáltal a nézőket, akikből a film végére - ha filmesztétákat nem is faragott, - de egyre többször sikerült kiváltania a hozzáértők kiváltságának tekinthető „aha”érzést.

A gyerekszínészek felnőtteket megszégyenítő produkciókat nyújtanak. Gondolunk itt Jávor Babett alakítására, akibe az első pillanatban bele lehet szeretni, olyan jól áll neki a szerep - szinte lubickol benne. A kamaszkori Aglaját megformáló Móga Piroska másodéves színésznövendék szintén tökéletes választásnak bizonyult. Hiteles játékkal és a tőle megszokott profizmussal adja vissza a bohém, boldogságot kereső anya karakterét Ónodi Eszter. A napokban vele készülő interjúnkban részletesen beszámol majd filmbeli élményeiről.