Hűsítő vízpermet árasztotta el a nagyszínpad előtti nézőteret, ahol családok, párok és mit sem sejtő külföldiek várták, hogy elkezdődjön az este egyetlen koncertje. A Csík Zenekarnak azonban nem volt sietős, és egy laza húsz perces csúszással indultunk neki a két és félórás folk utazásnak. Amikor felhangzott az első dal - Juhmérés mérában - és Csík János belekezdett a jól ismert Ősszel érik babám a fekete szőlőbe, már mindenki izgatottan toporgott és készítette a lábát a csárdásra, ugrálásra, pörgésre. A koncert elején a saját dalok voltak meghatározóak, majd érkezett Lovasi András. A Kispál rajongók egy régi elfeledett kedvence az Apa övének csatja volt az első feldolgozás az este folyamán. A következő sztárvendég Kiss Tibi volt, aki látványosan hiányolta a gitárt a kezéből, ezt pedig tánccal próbálta tudtunkra adni. A Fekete L’amour alatt megismerhettük a Quimby énekesének ezt az eddig méltatlanul elhanyagolt tehetségét, amit szerencsékre még sokszor megcsodálhattunk a Sziget Fesztivál -1. napján.

A harmadik meglepetés Bródy János volt, akinek bár munkásságát maximálisan elismerjük, de most talán a dalválasztások miatt, leginkább csak mint altató funkcionált. Ellentétben Földes László, Hobóval, aki bebizonyította, hogy öreg blues zenész, nem vén blues zenész. A Csík zenekar nagy slágerének, a Széki hobónak befejezése után előbb egy József Attila verset szavalt el, majd megjelent Presser Gábor is a színpadon és közösen előadták a Hobo Blues Band egyik nagy slágerét a Hajtók dalát. A sztárvendégek Ferenczi Györggyel trióvá alakulva a Kex együttes Elszállt egy hajó a szélben nótáját énekelték el több-kevesebb sikerrel, amit annak tudtunk be, hogy bizony csak nagyon kevesen ismerték ezt a számot.

Pihenésképpen, félidőben egy Kodály Zoltánról szóló archív felvételt nézhettünk meg, amin megismerkedtünk a népdalgyűjtés módszerével, majd egy kis időre visszatértünk a Csík zenekar kevésbé ismert nótáihoz.

[caption id="attachment_31216" align="alignleft" width="300" caption="A galéria megtekintéséhez kattintson a képre"][/caption]

A sztárvendégek hada, azonban nem kímélt minket, így előbb Lovasi tért vissza egy újabb Kispál nótával, majd Bródy és Kiss Tibi érkeztek, de Szörényi Levente sem maradhatott ki a sorból, aki a Kuglival hatalmas sikert aratott. Az est számunkra legjobban várt fellépője Kovács Kati volt, akinek produkciójában nem kellett csalódnunk, és megállapítottuk, hogy bizony a folkos Rock and roller is nagyon jól gurul, és Kati népdalénekesnek sem utolsó. Pár számmal később a közönség hangulata a tetőfokra hágott, és miközben Presser Gábor azt énekelte, hogy Csak a zene, a zene, a zene kell beindult a vonatozás a nézőtéren.

Bár fél tizenegykor sokan már erősen vágyakoztak egy pohár szomjoltó ital után, azonban a Csík Zenekar nem kegyelmezett és a ráadásban jöttek a legnagyobb slágerek, amiket kiszáradt torokkal és már fájó talppal, de azért végig énekeltük, táncoltuk. A Most múlik pontosan, az Üljenek a fiúk ölébe a lányok és végül az Én vagyok az, aki nem jó nóták felpezsdítették a kevésbé mozgékony nézőket is.

A Csík Zenekar koncertje emellett is nagyon jól sikerült, figyelembe véve a hatalmas tömeget, aminek se vége, se hossza nem volt a nagy színpad előtt, valamint a dörgő tapsvihart a végén. Lélekmelengető, szívből szóló muzsikálásnak lehettünk tanúi, így aki kihagyta, bánhatja.

[gallery link="file"]