Krisztus után 64-ben Róma ura Néró, aki szívesebben lenne színész vagy szekérhajtó, mint a Birodalom császára. A kiismerhetetlen, szenvedélyes és veszélyes Néró száműzte Senecát, az egyetlen embert, akiben bízhatott, majd őrültekkel és összeesküvőkkel vette körbe magát. Amikor egyre nagyobb tömegekhez jut el a prófécia, amely szerint a Mennyei Királyság csak akkor érkezik el, ha Róma lángokban áll, Nérónak külső segítségért kell folyamodnia. A paranoia és ármány melegágyába érkezik meg Sebastos Abdes Pantera, más néven a Leopárd, aki egykoron Seneca elit kémhálózatának volt tagja. Ő korábban Britanniában beleszeretett egy helybéli lányba, a nő azonban egy felkelés áldozatául esett, és a Leopárdnak esze ágában sincs azt a Birodalmat szolgálni, amely végzett feleségével és gyerekével.  Nérónak képes nemet mondani, de a kémfőnök Senecának nem, aki a kikötőben várja őt, ismét ármányt szőve, hiszen megtalálta Math-t, a szekérhajtó fiút, akiből a legkiválóbb kém válhat - ha addig nem végez vele valaki.

A beharangozók misztikumot, izgalmat, szerelmet, váratlan fordulatokat ígérnek, ami csak részben igaz. Szerelem, misztikum, váratlan fordulat és történelem kétségkívül van a könyvben, de az izgalomnak már jóval kisebb hely jutott a regényben. A karakterek (Pantera Seneca, Math) remekül kidolgozottak, a sorsuk nem mindenhol úgy alakul, ahogy az olvasó arra számítana, amiért hálásak vagyunk M.C. Scottnak.

De a könyv lassú, nehézkesen olvasható és kevésbé izgalmas. Noha az író felkelti az érdeklődésünket, mégsem rágjuk le a körmünket izgalmunkban. Sőt, annyira nem is ragadja meg az olvasót, hogy mindenáron ki akarja olvasni a kötetet. A római kém esetében olyan nem fordul elő, hogy elalvás előtt elhatározza az ember, hogy „na még egy fél órát olvasok utána alszom”, majd néhány órával később azt veszi észre, hogy még mindig nem tudta letenni. Itt fél óra, az fél óra.

Érdekes dolog, hogy egyes részeknél olyan az egész töténet, mintha az ember egy másik könyvet olvasna. Az egyimptomi részek valahogy sokkal intelligensebbre sikerültek, mint a többi. Itt egyébként érdekes gondolatokkal is találkozhatunk, már csak ezek miatt is érdemes kézbe vennünk ezt az alkotást.

Mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet, főleg azoknak, akik szeretik a történelmi sztorikat, arra azonban számítani kell, hogy nem egy átütő mű, amelyet évtizedekig akarunk a polcon őrizni, miután becsuktuk.