[caption id="attachment_17914" align="alignright" width="225" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

Némi félelemtől vegyes izgalommal ültem be a Madách Színház legújabb előadására, az Én, József Attilára, hiszen eddig nem sok példa volt híres költőnk életének színházi feldolgozására, nemhogy a verseinek megzenésítésére. Azonban a félelmeim alaptalannak bizonyultak, a darab nem csak élvezetes, de segít közelebb kerülnünk ehhez a kissé furcsa, de zseniális emberhez is.

Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston még a 2010-es Madách Musical Pályázatra készítette el az Én, József Attila musical tervét, s bár a pályázatot nem nyerték meg, Szirtes Tamás nem hagyta veszendőbe menni a felvetett ötletet. A darab Vágó Márta és Kozmutza Flóra, József Attila első és utolsó nagyszerelmének szemén keresztül mutatja be a költőt és életét. A két szerző a valósághű történet érdekében felhasznált memoárokat, levelezéseket, sőt utóbbiakból vetítést is láthatunk az előadás során. A darab célja azonban nem csak az, hogy hitelesen elénk tárja József Attila életét, legalább ilyen fontos és hangsúlyos szerepet kap a kor társadalmi és politikai problémáinak bemutatása is. Megismerhetjük a munkásmozgalmakat, az irodalmi szalonok kedvelt játékait, és nem utolsósorban az akkori elmegyógyintézetek, szebb szóval szanatóriumok működésébe is bepillanthatunk.

Egy musical esetében a zenéé a kulcsszerep valamint a koreográfiáé, míg előbbivel maximálisan elégedett voltam az előadás során, utóbbiról sajnos ugyanezt már nem tudom elmondani. Bár Tihanyi Ákos ötletes táncokat talált ki, azonban egyes jeleneteknél túlzásokba esett, és a darab hangulatától idegen, modern mozgásformák könnyen kizökkenthetik a nézőt elvarázsolt állapotából, főleg az első felvonás során. A delej azonban hamar visszatér, köszönhető a megzenésített verseknek. Míg a Tedd a kezednél csupán egy mosoly suhant át az arcomon, addig a második felvonásban valósággal a székhez szögezett a Jön a vihar, a Kopogtatás nélkül alatt pedig a könnycsatornáim kezdtek el rendetlenkedni.

A parádés versekhez hasonló szereposztás párosul. Posta Victor, mint József Attila teljes mértékben meggyőzött, tökéletesen alakította a zaklatott költőt. Muri Enikő szépen énekelt Vágó Mártaként, de egyelőre még érezni játékán a bizonytalanságot, a monológoknál leginkább egy szavaló iskoláslányra emlékeztetett. Krassy Renáta Attiláért aggódó, őrlődő Flórája és az időről időre feltűnő szerelmi háromszög harmadik tagja: Illyés Gyula, Barát Attila alakításában teljessé tette a darab összképét. Szirtes Tamás és Szente Vajk is kitettek magukért, a rendezés egyik remek húzása volt az eredeti József Attila – Vágó Márta levelezés beemelése a darabba vetítés formájában.

[caption id="attachment_17915" align="aligncenter" width="660" caption="A galéria megtekintéséhez kattintson a képre"][/caption]

Összességében egy olyan József Attila előadást hoztak létre a Madách Színházban, amit látni kell! Fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlom az Én, József Attilát, bizton állíthatom, hogy a két és fél órás darab hatására előkerülnek a polcokról azok a bizonyos verseskötetek, és a középiskolásoknak is könnyebben megy majd a verstanulás!

[gallery link="file"]