Közép-Kelet-Európa legnagyobb kortárs képzőművészeti kiállítását végig járni igazi kaland, s mint minden jó kaland igencsak fárasztó. A rengeteg festmény, fénykép, szobor, kollázs olyan töménységben tárul a látogató elé, hogy egyszerre megemészteni ilyen mennyiségű, magas színvonalú művészetet szinte lehetetlen.

Felfedező utam során több művész alkotása is erős hatást gyakorolt rám. Az Erdész Galéria standjánál Keith Haring szárnyas oltára okozta az első meglepetést, melyet egymillió euróért kínálnak. Az amerikai pop-art művész ikonjait mindannyian jól ismerjük, bár viszonylag kevesen tudják, hogy az élénk színű, kontúrvonalakból álló emberkék és állatok Haring alkotásai. Az oltár sem más, mint egy hatalmas kaotikus ember, jobban mondva ikon zűrzavar, amit első ránézésre könnyedén nonfiguratív mintának is vélhetünk. Szintén itt található Lukácsi László üvegszobrász csodálatos színvilágú legyezője. Lukácsi síküvegből és tükrökből ragasztással építi fel tárgyait, melyeknek különlegesen precíz csiszolással alakítja ki végső formáját.

Bad day a címe annak a két fényképnek, melyre a Három Hét Galériánál leltem. Egy meztelen nő áll a hídon, ruhái a földön hevernek, míg a következő fotón ugyanez látható, csupán a nő hiányzik a hídról. A kilátástalan, nehéz napok kérdése lengi körül a képeket – Vajon ha egyszerűen csak eltűnnék, észrevenné valaki? Tovább sétálva Suzana Dan, általam ironikusan cirkusz hercegnőknek keresztelt képei következtek, melyek csonkolt kezű és négylábú nőket ábrázolnak játékosan, élénk színekkel.

Födő Gábor asztallapmetszetei visszarepítettek gyermekkoromba. A régi zöld iskolapadok szolgáltak ugyanis papír gyanánt a témában is passzoló, iskolában unatkozó diákokat bemutató grafikáknak. Maarit Murka, észt művész három képe óhatatlanul a nem lát, nem hall, nem beszél majmokat juttatja eszünkbe, csak hogy itt a filmekből jól ismert ember alakú céltáblák láthatóak. Hiszen mennyivel életszerűbb úgy lőni, ha a céltáblánk feltett kezekkel, gratuláló mozdulattal néz felénk, vagy épp a szívét mutatja.

A RadaR Galériánál Haraszty István ironikus szobrai ragadták el a fantáziám. Hányszor mondjuk, hogy de jó lenne, ha egy nap nem huszonnégy órából állna. Haraszty egyszerűen megoldotta ezt a problémát, készített egy órát, melyre több mint huszonnégy karóra számlapját ragasztotta fel.

A kiállítás számomra legizgalmasabb része azonban Nánási Pál 3D-s technikával készült fényképei voltak, melyek megtekintéséhez háromdimenziós szemüveg szükséges. Az Érzéki Villanások fotósorozat Tunyogi Henriett balettművészről készült különleges hangulatú művészi aktokat vonultat fel. A 3D technika egy vibráló, szenvedélyes világba repít el, ahol szinte érezzük a felénk lebbenő fátyol érintését.

Az Art Market kiállításon mindenki megtalálhatja új kedvenc alkotóját és olyan rejtett kincsekre bukkanhat, mint a kortárs cigány művészetet bemutató két stand. A rendezvényt számos kísérőprogram egészíti ki, szakmai kerekasztal-beszélgetéseken és múzeumpedagógiai foglalkozásokon is részt vehetünk.