A magyar organikus építészet alapítójaként számon tartott Makovecz Imre közéleti személyiségként is fontos szerepet töltött be, munkássága fontos volt a Kárpát-medencén belüli kulturális kapcsolatok ápolásában.

Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten. Huszonegy éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett.

1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima-díjat.

Legismertebb munkái közé tartozott az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon, a csíksomlyói szabadtéri oltár, vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának főépülete. Hagyományos alapanyagokkal, főleg fával dolgozott, amely épületeiben nem díszítésként, hanem szerkezeti elemként szerepel. Fontos volt számára, hogy művei egylényegűvé váljanak környezetükkel, mintha az épületek a földből nőttek volna ki.