Az album nyitódala, amely egyben a címadó is, egyből lefekteti, mi is a mostani összeállítás alapkoncepciója. Lenny Kravitz életét ugyanis nagyban meghatározta a szegregáció problémája, hiszen "fekete-fehér" házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Mindez 1964-ben történt, amikor már megszületett Martin Luther King álma, de valósággá még nem vált. A Black And White America az ezért folytatott a harcot és magát az álmot dolgozza fel 16 kiváló dal formájában. A végeredmény egy színes, mélyebb jelentést hordozó lemez lett, ami számomra  ismét igazolta, hogy Lenny Kravitz nem tud hibázni.

Az első szám a fentiek fényében a 60-as évektől indít el minket, egy amolyan trapéznadrágos, plüssdobókockás funky stílusban. Ilyen dalokat főleg az énekes első albumain találunk, amikor még dominánsabb volt ez az oldala. De ne aggódjunk, nem felejtett el a húrt tépni sem, a második dal már bizonyítja is ezt. A Come On Get It már inkább Kravitz legismertebb oldalát mutatja.

Az In The Black című szerzeményről ez már kevésbé mondható el, itt a szintetizátor dominál, de került a dalba elég rockos elem is, így megmenekült attól, hogy túl rózsaszín legyen. Akik mélyebben ismerik Kravitz eddigi lemezeit, azok ezen sincsenek meglepődve, mint ahogy a Liquid Jesus címűn sem. A dal szövegét tekintve ötvözi az énekes hitét, miközben néha parodizálja is azt.

Mielőtt nagyon ellazulnánk a lágy hangzásvilágban, Lenny újra a húrok közé csap a Rock Star City Life-ban. Minimum slágergyanús dal, nálam futott pár kört, mire a következő dalhoz értem.  A dalhoz, amelyben valami egészen új várt: hip-hop. A Boongie Drop Jay Z és Dj Military közreműködésével jött létre. Nos, ha az előző esetleg mégsem, ez biztosan sláger lesz.

A Stand című dal, amelyet már játszanak is a rádiók, visszatérés a "jó öreg" Lenny bácsihoz, akit a nyitódal óta nem nagyon hallottunk. A dalhoz készült videoklip pedig szintén zseniálisra sikeredett. A  Superlove a 70-es évekbe repít vissza, annak is a groove-os részébe, és ha közben a szövegre is figyelünk, az akkoriban virágkorát élő szexuális forradalom is feltűnik a színen.

Az Everything című dalban újra a művész spirituális oldalához térünk vissza. A dal a hálaadáson kívül tartalmaz még egy számunkra nagyon fontos dolgot: egy hamisítatlan Lenny Kravitz-féle gitárszólót. Őszintén szólva e nélkül lehet, hogy kicsit unalmas is lenne ez a néhány perc. Sajnos ez a következő dalnál már nem marad el. Persze ízlések és pofonok, de az I Can't Be With You szerintem nem sikerült elég átütőre, de a korábbi pozitív impulzusok hatására lelkesen vártam a folytatást.

Nem hiába tettem, ugyanis a Looking Back On Love újra hozta Lenny Kravitz azon balladisztikus oldalát, amiben ő az egyik legjobb. A zongora-szintetizátor-basszusgitár kombináció ötvözve Kravitz hangjával tökéletes blues-élmény, amire érdemes volt várni. A következő dal felhívás a világ megmentésére, természetesen a bennünk lévő szeretet és elszántság segítségével. A zenei alap itt is zseniális, így a Life Ain't Ever Been Better Than It Is Now nem csak a szívünkbe viszi a boogie-t, de a végtagjainkba is.

A megkezdett gondolatmenet folytatódik a The Faith Of A Child című dalban, amely személy szerint az egyik kedvencem az albumról. Fülbemászó hippis dallamok, lelkesítő szöveg: nem is kell ennél több. A Sunflower, amely tisztelgés Teena Marie előtt, újabb koprodukció, ezúttal Kravitz és Drake között.

Az album utolsó előtti dala oda repít vissza, ahol Lenny Kravitz élete is elkezdődött. A Dream egy érzelmes dal az embertől elvehetetlen dolgokról: szeretetről, álmokról és szenvedélyről. A már említett Martin Luther King-féle álomtól egészen a jelenig, amikor a múlt már csak egy rossz emlék, és csak az marad meg belőle, ami segített a túlélésben.

Hasonló mondanivalóval zárul a lemez, a Push azonban már inkább előre tekint, és az előzőnél kevésbé szentimentálisabb zenei alapra készült, jó lezárása egy összességében nagyon erős albumnak.

Lenny Kravitz amellett, hogy nagyon ügyesen bánik a legkülönfélébb stíluselemekkel, az eddiginél is jobban ráerősített a dalok szövegére. A Black And White America az eddigiek közül ezért mindenképp a legmélyebb hitvallás, nem csak zenei tekintetben. A borítóra egy gyerekkori kép került, és ez is jól jelzi, itt valami nagyon személyes ügyről van szó.

Az albumon azért van egy-két felejthető dal is, de összességében mindenkinek onnan ajánlom a meghallgatását, ahonnan Lenny Kravitz is zenél: szívből.