Villám Mcqueen és barátai visszatértek a moziba, hogy újabb kalandjaikkal szórakoztassák a gyerkőcöket, illetve ez alkalommal a felnőtteket is. Míg az első résznél egyfajta gyerekfelvigyázóként ültem végig az alkotást, addig most engem is lekötött a történet, bár néha eszembe jutott, hogy vajon a mellettem ülő ötéves ezt mennyire élvezi. Őszinte leszek: kevésbé volt elragadtatva a sztoritól, mint az első esetben.

Ennek ellenére persze nem rossz a film, sőt John Lasseter remek munkát végzett. Ráadásul a rendező ez alkalommal nem a piros versenyautóból csinált főszereplőt – holott a történet kiindulási pontja az ő világkörüli versenye –, hanem az egyébként jelentéktelennek tűnő mellékszereplőből, Matukából. Noha, az ötéves ennek nem igazán örült, szerinte McQueennek kellett volna a hősnek lennie. Én kimondottan élveztem, hogy nem végre a szegény „parasztfiúból” lehet a sztár, igaz néha azért meg tudtam volna csapni drága vontató barátunkat. Matuka ráadásul nem csak hős lesz, de még egy csoda barátnőt is szerez magának.

Matuka ugyanis, míg Villám a világkerülő verseny bajnoki címéért küzd, egy alternatív üzemanyagos nemzetközi botrány kellős közepés csöppen, és ennek megoldásában nyújt, a saját bárdolatlan stílusában segítséget. És ha az akció jelenetek miatt nem gondoltuk volna eddig azt, hogy a film erősen szól a felnőtteknek is, akkor most már az üzemanyagos téma miatt biztosak lehetünk benne.

Az akció sztorihoz remek látvány párosul, bár aki nem ragaszkodik a 3D-hez, annak én a sima, 2D-s verziót ajánlom. Nekem az jobban bejött.