James Bond a Margitszigeten

Kultography írása itt: - 2013-07-18 07:28

Az örök – ha nem is ifjú, de – ereje teljében levő, szemrevaló főhőst, James Bondot 1962 óta eddig hat színész alakította: Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan, Daniel Craig.

A mozikarrierhez nem utolsósorban a filmzene is hozzájárult. A James Bond-filmek jellegzetes témáját Monty Norman szerezte, John Barry is derekasan kivette a részét a komponálásból, de alkalmanként mások is dolgoztak velük, mint George Martin, Marvin Hamlisch és Bill Conti. A főcímdalok kifejezetten a James Bond produkció számára készültek, exkluzivitásuk abban rejlik, hogy kivétel nélkül a kor elismert szerzői és előadói közreműködésével rögzítették őket. Így például az Oroszországból szeretetteltt Matt Munro, a Tűzgolyót Tom Jones, a Csak kétszer élsz címűt Nancy Sinatra, az Őfelsége titkosszolgálatában-t Louis Armstrong, az Élni és élni hagyni-t Paul McCartney, a Halálvágtát a DuranDuran, a Halálos rémületben-t, az A-ha, a Halj meg máskort Madonna neve fémjelezte.

Jobbára meglepetés, hogy mindezekből mit fog előadni a Budapest Symphony Orchestra a július 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon műsorra kerülő filmzenekoncert-show közönségének. Annyit előre is elárul Nic Raine karmester, aki a Prágai Filharmonikusokkal több James Bond-albumot is készített, hogy a klasszikus Goldfinger, a szenvedélyes Licence to Kill vagy a legújabb filmhez készült Skyfall semmiképp sem marad ki a programból, amelynek szólistái Gajer Bálint és Veres Mónika lesznek.

Díjat kapott Nagy Dénes filmje Portugáliában

Kultography írása itt: - 2013-07-17 08:00

A portugáliai seregszemlét, amelynek versenyprogramjába 21 országból érkeztek rövidfilmek, július 6. és 14. között rendezték meg, immár 21. alkalommal.

Nagy Dénes Lágy eső című 28 perces filmjét a cannes-i filmfesztivál Rendezők Kéthete programjában láthatta először a nemzetközi közönség májusban. Az azonos című Tar Sándor-novella adaptációja egy nevelőotthonban nevelkedett serdülő fiúról szól, aki beleszeret osztálytársnőjébe és képtelen szerelmét normálisan megvallani. Az amatőr főszereplőkkel forgatott film egy kistelepülésen játszódik a mai Magyarországon - olvasható a közleményben.

Nagy Dénes rendező a film operatőrével, Dobos Tamással közösen írta a forgatókönyvet. A Lágy eső magyar-belga koprodukcióban készült a Campfilm Production (Budapest) és a Novak Prod (Brüsszel) gyártásában, producerei László Sára, Gerő Marcell és Olivier Dubois. A film elkészültét az NKA, a FilmJus Alapítvány, a belga filmalap és a svájci Vevey ville d'images Alapítvány is támogatta.

Nagy Dénes 1980-ban született Budapesten. 2009-ben rendező szakon végzett Szász János osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, egy évet töltött a világhírű berlini filmakadémián. Egyetemi évei alatt számos rövidfilmet készített, melyek jelentős fesztiválokat is megjártak, köztük a Kovács Éva (Tamperei Rövidfilm-fesztivál, 2006) és a Russian Playground (Cannes-i Kritikusok Hete, 2009) című alkotásokat.

A Vmeste (Együtt) című rövidfilmje számos magyar és nemzetközi fesztiválon szerepelt sikerrel: 2008-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok rövidfilmes díját, 2007-ben versenyben szerepelt az európai rövidfilmek fesztiválján a franciaországi Brestben, a Cottbusi Filmfesztiválon Németországban, a 38. Magyar Filmszemlén elnyerte a Legjobb rövidfilm rendezői díját és meghívták az Angers-ben megrendezett Premiers Plans filmfesztiválra is.

A Lágy eső című film tavasszal elnyerte a Friss hús rövidfilm-fesztivál közönségdíját Budapesten.

Forrás: MTI

Design piknik és fotókiállítás az Erzsébet téren

Kultography írása itt: - 2013-07-16 19:38

Július 18-án a Design Terminál támogatásával nyíló kiállításon egy sajátos hangvételű fotósorozatot tekinthetnek meg az érdeklődők, aminek keretében bemutatkozik minden wonderLAB tervező.

A fotók különböző fázisainak elkészítésére két fotóst kértek fel, Dóra Tündét és Weber Áront. Az első felvonást Tünde stúdióban készítette, majd a második felvonásban a modelleket Áron izgalmas szituációkba helyezte és újrafotózta. Nem mindennapi végeredmény született. A sorozat bemutatja mi történik abban az esetben, ha két teljesen egymástól eltérő látásmód találkozik a képeken belül.

A megnyitót követően a kiállítás egy héten át lesz ingyenesen megtekinthető a Design Terminálban, minden nap 12h-20h-ig.

Csík Zenekar koncert az állatkertben

Kultography írása itt: - 2013-07-16 16:36

A június elején megkezdődött koncertsorozat eddigi előadásait a Varázshegy központi csarnokában tartották, az augusztus végéig hátralévő hat koncert azonban szabadtéri helyszínen lesz.

A sorozatot a Csík Zenekar és Dresch Mihály fellépése nyitja, a helyszín a tavaly felújított, Főkaput övező tér lesz. A fél kilenckor kezdődő koncertre érkezőket már héttől várják, így a koncert kezdéséig egy sétára is lehetőség nyílik a kert Főkapuhoz közel eső részein.

Dresch Mihály tizenhét évesen kezdett el komolyabban muzsikálni. Zenei tanulmányokat a dzsessz konzervatórium előkészítőjében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Dzsessz Tanszakán folytatott. 1979-ben szerzett diplomát.

Pályafutása során olyan neves előadókkal lépett színpadra és készített felvételeket, mint John Tchicai, Archie Shepp, Roscoe Mitchell, Chico Freeman, Lee Konitz, David Murray és Dewey Redman. Bár teljesen egyedi zenei világot alakított ki, a mainstream dzsessztől sosem távolodott el teljesen.

Az elkövetkező hetekben minden szerdán egy-egy újabb koncert hallható a kertben. A jövő héten a Hot Jazz Band lép fel Orosz Zoltánnal, majd Hernádi Judit, Illényi Katica és a Budapest Klezmer Band ad koncertet, végül pedig a Budapest Bár fellépése zárja az állatkerti nyáresti koncertsorozatot augusztus 21-én.

Forrás: MTI

Forog a Mancs életéről szóló film

Kultography írása itt: - 2013-07-15 16:28

A filmet a több száz emberéletet megmentő Mancs kalandos élete inspirálta. A főszerepben a színpadon és filmen egyaránt sikeres Trill Zsolt (Kaméleon, Állítsátok meg Terézanyut!, Johanna) lesz látható. Ő alakítja Zolit, a kisvárosi elektroműszerészt, akire öreg barátja egy hiperaktív németjuhász kölyköt hagy örökül. A film Zoli és Mancs első találkozásától követi nyomon a közös kalandokat, amik meseszerűen tárulnak a nézők elé a film során. A kutyák kiképzése már régóta tart Halász Árpád állatidomár vezetésével a Gödöllői Kutyasport Központban. Pejó Róbert új filmjében Keresztes Tamás, Holecskó Orsolya, Szacsvay László, Szarvas József és Pásztor Erzsi játszik.

A meseszerű látványvilág megteremtése, mely a film különlegességének ígérkezik, Banovits Tamás (Jancsó Miklós állandó alkotótársa, Kolorádó Kid) díszlettervező és Igor Lazin (A kis tehén) animációs szakember első közös munkája lesz. A zeneszerző Márkos Albert (Taxidermia, Utolsó idők), a vágó Lemhényi Réka (Az ajtó, Final Cut).

A 36 napos forgatás szeptember 5-ig tart, és a film várhatóan jövő év végén kerül a mozikba. A Mancs című film az Új Budapest Filmstúdió produkciójában készül a TV2 együttműködésével, összköltségvetése 375 millió forint.

Holtan találták a Glee egyik főszereplőjét, Cory Monteith-t

Kultography írása itt: - 2013-07-14 12:16

A 31 éves színészre egy vancouveri hotelben találták rá, helyi idő szerint szombat délben. A rendőrség megerősítette, hogy Monteith több órája halott volt, mire megtalálták, de a halál okára utaló jeleket még nem találtak.

A szálloda biztonsági felvételein látható, ahogy előző esti bulija után egyedül tér haza a szobájába. Szombaton reggel kellett volna kijelentkeznie, mikor ezt elmulasztotta, a szálloda alkalmazottai akkor indultak a keresésére.

Az ügyben a vancouveri rendőrség nyomozást indított.

Kalapács alatt a szív

Pataki Anita írása itt: - 2013-07-14 10:07

Virgil Oldman (Geoffrey Rush) szakmája legjobbja: senki nem ért olyan jól a műtárgyak felbecsüléséhez, mint ő, és az egyetlen hely, ahol igazán elemében van, az az aukciósház pulpitusa. Élete egyetlen értelme a művészet, és annak minden formája. Emberi kapcsolatai hatvanhárom éves korára sincsenek, régi "barátjával", Billy-vel (Donald Sutherland) is csak a közösen felvásárolt, Virgil gyűjteményébe kerülő méregdrága képek megszerzése tartja össze. A tökéletesség távolságtartó burkában jár-kel, amiben kesztyű nélkül csak a festményeihez hajlandó hozzáérni. Ám, ahogy az lenni szokott, egy nap különös telefonhívást kap: a vonal túlsó végén Claire (Sylvia Hoeks), egy fiatal örökösnő szólal meg, és házának felbecsülésére kéri Oldmant. A férfi szokásával ellenkező módon beadja a derekát, majd egyre inkább elkezdi érdekelni a furcsa, agorafóbiája miatt elzártan élő, végtelenül bájos, sérülékeny, ám nagyon is lobbanékony nő. A házban talált, ősrégi mechanikus szerkezet darabjainak összeállításával foglalatoskodó nőcsábász, Robert (Jim Sturgess) tanácsaival kísérve Oldman, életében először, hódításba kezd - de hogy tényleg a nő, vagy inkább csak a kettejük közti hasonlóság és a hagyaték vonzza, az talán még előtte is rejtély.

Finoman, de határozottan kiépített karakterek vonulnak fel a filmben, olyannyira, hogy már csak azt is öröm lenne nézni, ahogy ülnek egy szobában és beszélgetnek. Ám itt van háttérként a gyönyörű, titokzatos villa, vagy Oldman kedvenc étterme, ahol szavak nélkül, szertartásosan szolgálják ki a törzsvendéget. Na meg Robert műhelye, ahol minden szerkezet fél pillanat alatt újjáéled és értelmet nyer - mind első pillantásra beszippantanak, és pontosan megmutatják nekünk, mit is kell tudnunk a hozzájuk kapcsolódó emberekről. Már csak a film helyszíni felépítése is művészet: elég ránézni egy szobára, hogy tudjuk, milyen ember lakik illetve dolgozik itt - aztán ezeket a komplex karaktereket "felöltözteti" egy-egy színész játékába, és összeereszti őket, hogy lássuk, mi történik! És ami történik, az csodálatos.

Lassan folyik a film, de egy pillanatra sem ül le. Vagy a képzőművészeti alkotások páratlan látványa nyűgöz le, vagy a szellemes és nem ritkán humoros dialógusok, vagy a terek felfedezése, vagy csupán az, ahogy Geoffrey Rush szinte egyetlen mozdulat nélkül érzelmek és gondolatok garmadáját jeleníti meg. Tökéletesen hozza a zsémbes, sznob vénembert, aki tehetetlenül szemléli, ahogy ügyetlen, szerelmes kamasszá válik, majd boldogan átengedi magát az érzésnek, ami öregségére végre igazi férfivá teszi őt. Minden rezdülése átérezhető, mégsem tolakodó. Mellette mindenki csak másodhegedűs, de ez jól is van így, főleg, hogy ezekben a szerepekben is remekelnek a színészek. Sturgess egyszerűen az ilyen, tenyérbemászó, mégis szerethető fiúk alakítására született, Sutherlandban még a vajszívű, rajongó barát megformálása közben is ott bujkál valami veszélyesség, a holland Hoeks pedig pontosan olyan szomorú szépség, amilyeneket csak a legnagyobb festők tudtak megfesteni. Tornatore pedig ezekhez a művészekhez hasonlóan rendezgeti a kompozíciót, válogatja ki a színeket és húzza meg az ecsetvonásokat, mi meg csak nézünk, és sokszor nem hiszünk a szemünknek, olyan profizmussal váltogatja az alakját a mű. Ódon szekrényként kezdi, aztán giccses, romantikus váza lesz, majd art deco üvegablak, vagy finom vonalú női portré, szeretőket ábrázoló márványszobor, ami századeleji bőrszófává változik, hogy végül talán letisztult, modern designkandallóvá lényegüljön. De hogy melyik a végleges formája, azt irtó nehéz eldönteni - és ha el is érte azt, a végén még így is darabokra törhet.

Érdekes, izgalmas, szívet melengető és egyben lehangoló, dühítő, felemelő film a Senki többet, megtekintése mindenképp ajánlott. De a szívünket jó adag buborékfóliába csomagolva vigyük be a vetítőterembe, ha jegyet váltunk rá!

Meghalt Olvasztó Imre, az Indul a bakterház című film Bendegúza

Kultography írása itt: - 2013-07-13 14:45

A férfi holttestét szombat reggel a Fót és Csomád közötti erdőben találták meg. A haláleset körülményeit a rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálja.

A ma már kultuszfilmnek számító Indul a bakterház című filmet Mihályfy Sándor rendezte Rideg Sándor regénye alapján, a főbb szerepeket Olvasztó Imre mellett Koltai Róbert, Horváth Teri és Haumann Péter játszotta.

Az akkor 13 éves Olvasztó Imre Regős Bendegúzt alakította a filmben. A színészet világa nem érintette meg, felnőttként a nyomdaiparban helyezkedett el.

Forrás: MTI

Infantilis vadnyugati hajsza

Pataki Anita írása itt: - 2013-07-13 09:02

A magányos lovas Zorro-szerű, maszkos figurája a '30-as évektől az amerikai popkultúra szerves része. Hű társával, az indián "szellemharcos" Tonto-val először egy rádiójátékban bukkantak fel, majd több könyv és képregény mellett az ötvenes években egy sikeres tévésorozatba is belovagolt hófehér paripáján. A vadnyugati rend őrei, a ranger-ek mindig is csapatban dolgoztak a gaz bennszülöttek, banditák, vagy éppen a vasút kapzsi emberei ellen, éppen ezért különös, ha valaki ezt a feladatot, egyfajta szuperhősként, arca felfedése nélkül egyedül vállalja fel. Sőt, nem is egyedül, de egy egyenrangú, bennszülött társsal karöltve. De persze a címszereplő John Reid sem önszántából döntött úgy, hogy ezt az utat választja. A 2013-as film ezt az eredettörténetet dolgozza fel egy raklapnyi humorral és akcióval nyakon öntve.

Az idealista John (Armie Hammer), jogi tanulmányait befejezve éppen azzal a vonattal tér haza tíz éve nem látott, poros nyugati szülővároskájába, amivel a hírhedt kannibál banditát, Butch Cavendish-t (William Fichtner) szándékoznak a törvény elé szállítani. A zárkát Butch a folyamatosan a fején trónoló, döglött madarat etető Tonto-val (Johnny Depp) osztja meg, ám hogy az indián miért érdemelte ki a csuklójára csattintott bilincset, az sosem derül ki. Az viszont rövid úton biztossá válik, hogy Butch rendelkezik pár jóakaróval. A segítségére siető bandatársak és egy, a vonatban elrejtett pisztoly segítségével természetesen megszökik és az elszabadult szerelvényt is csak John talpraesett bátyja, Dan - aki egyben a helyi rangerek vezére is - tudja megállítani. A veszélyhelyzetben csúfosan leszerepelt John csatlakozik a Butch után induló rangerekhez, hogy legalább egy kicsit visszanyerjen az önbecsüléséből. Az akció viszont tragédiába torkollik: a rangerek csapdába sétálnak, és halomra lövik őket. A vérengzés helyszínére Tonto talál rá, ahol is a halottak feltámasztásához is értő szellemló a kétbalkezes John-t választja érdemesnek arra, hogy a hátán lovagolva álljon bosszút. Tonto nem tehet mást, felgyógyítja a sérült John-t, majd ketten indulnak Butch és az emberei után, nem is sejtve, milyen szövevényes szálak kötik össze a bűnözők, a vasúttársaság és még Tonto életét is egymással.

Egyszerű, ártalmatlan kalandfilm is lehetett volna A magányos lovas, és valamilyen szinten az is lett. Ám van benn annyi dühítő ostobaság, amitől akkor is lefárad a néző, ha éppen jól elszórakozott ez előző vasútütköztetéses akciójeleneten. Szinte jelenetenként változik a célközönség: az infantilis poénok és a teljesen felesleges és kizökkentő flashback-keret azt érezteti, hogy egy Disneyland-féle, gyerekeknek szóló hullámvasútra ültünk fel, aztán jön egy-egy kegyetlen skalpolás vagy emberi szív-evés, és fejben visszaváltunk a "minden korosztálynak" címkére. Ám ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhessük felnőttként is - sőt, moziba járó, sok filmet látott felnőttként - a filmet, ahhoz túl bugyuta, túl sok helyről lop és túlzottan jacksparrow-s.

A kaland-western nem egy új műfaj, nem is totális eredetiséget várnék el tőle, sőt, szívet melengető tud lenni a nagy elődök előtti tisztelgés (na meg olyan túl sok variáció nincs is erre a témára), ám a különböző gegeket és akciószekvenciákat többnek kellene egyben tartania, mint egy erőltetett visszaemlékezés-keretnek. Ezt a lelket John-Tonto "furcsa párja" hívatott képviselni, de ez is csak amolyan félgőzzel működik, aranyos valamennyire és az ilyen össze nem illő emberek összekényszerítésében mindig van humorfaktor, de itt ennyi az egész. Nem érződik a fejlődés, sem a fene nagy barátság kialakulása, vagy hogy tanulnának egymástól. Ott vannak a tényleg szívszorító részek, mint Dan halála vagy Tonto háttértörténete, de a két karaktert nem viszi egymáshoz közelebb. Enélkül pedig nehéz nem azt látni, hogy Depp rutinból hozza a "felteszek valami idióta fejdíszt és imbolygok"-figurát, míg Hammer a naiv, de tanulékony szőke szépfiút alakítja kisujjból, és ezzel elbohóckodnak két és fél órát.

Ó igen, mert a film két és fél óra! Személy szerint ezzel nem volt problémám, de pontosan tudom, hogy miért nem: a hullámvasútszerűen rázkódó és füstölő 4DX-moziteremnek köszönhetően, ami többekkel ellentétben, nekem nagyon tetszett. Tökéletesen elterelte a figyelmemet a filmről az, hogy az életemért kapaszkodhattam a rázósabb lovaglós jeleneteknél vagy hogy nyilak suhogtak a hajamban. Enélkül a film felénél elkezdtem volna az órámat nézni, főleg mert már akkor előre látható volt a pontos végkifejlet.

A 4DX változatot tehát csak azoknak ajánlhatom, akik még a harmadik kör után is visszaállnak a hullámvasút előtt kígyózó sorba, a "sima" film pedig maximum akkor nem untat, ha valaki egyébként is képes hosszú órákat a terepasztal mellett vagy játékkatonákkal játszva tölteni. De aki nem elvakult, gyermeklelkű kalandfilm-rajongó és még a vidámparkokat sem szereti, az inkább ne váltson jegyet A magányos lovasra.

Négy előadás a Madách Musical Pályázat finisében

Kultography írása itt: - 2013-07-12 10:00

A musical-szakértőkből álló zsűri – Kocsák Tibor zeneszerző, Malek Andrea színművész, Müller Péter író, Tihanyi Ákos koreográfus és Szirtes Tamás igazgató-rendező, a zsűri elnöke – hosszas viták és mérlegelés után négy pályázatot választott ki továbbjutóként a pályázat következő fordulójára.

November második felében kerül sor a kiválogatott darabokból készülő félórás keresztmetszetek bemutatójára.

A négyes:

Fekete György – Munkácsi Miklós: Dögkeselyű

A Dögkeselyű (András Ferenc, 1982) című kultikus filmnek mába átírt zenés változata. (A film annak idején mérföldkövet jelentett a magyar filmtörténetben: felfrissítette a magyar bűnügyi film műfaját.) Az akciós-krimis elemek ellenére azonban nem csak krimi, hanem keserű társadalomszatíra is a mű, középpontjában az elvei mellett a végsőkig, akár a pusztulásig is kitartó, harcát egyre magányosabban folytató Simon Józseffel, a diplomás taxisofőrrel, aki paradox módon kénytelen a bűn ellen bűnnel harcolni…

Horváth Péter – Fekete György – Gerendás Péter: Aranyborjú (Ilf és Petrov nyomán)

Osztap Bender milliomos akar lenni Ilf és Petrov híres regényében a 30-as évek Szovjetuniójában, és e cél érdekében mindent megtesz, ami csak kitelik egy magafajta csavaros eszű, ellenállhatatlan kalandortól – erre a történetre találtak rá a musical-változat szerzői. Az adaptációjukban szellemes jelenteket követik egymást, remek szerepek, jó Gerendás-dalok. Az a fajta pikareszk történet, mely mindig szórakoztató.

Kiss Judit Ágnes – Fűri Anna: Anzelm és a kígyólány (E. T. A. Hoffmann: Az aranyvirágcserép regénye nyomán)

A klasszikus Hoffmann-mű történetét a napjainkba helyezték a szerzők. Érdekes szövegkönyv, de főleg a szövegében és dallamvilágában egyaránt igényes, dzsesszes hangzású dalok keltették föl a musical iránti figyelmet.

Tóth Tamás (Natureboy): Métisz

Van ebben kémtörténet, környezetvédelem, anarchizmus, szerelem. Aktuális, mai téma. A nagy politikától a kisemberek gondjain keresztül, a fiatalok lázadásáig. A rockos hangzású zene igényes, eredeti. A fiatal, pályája elején álló zeneszerző-szövegíróra érdemes figyelni.

Hippolyt, avagy a kihasznált férfiak drámája

Kultography írása itt: - 2013-07-11 20:42

[caption id="attachment_57023" align="alignright" width="300" caption="Forrás: Orlai Produkciós Iroda"][/caption]

A Rózsadombon sem fenékig tejfel az élet, akár ez is lehetne a Mohácsi testvérek által újraálmodott Hippolyt tanulsága, de ennél sokkal többet rejt a könnyed, kacagtató előadás.

Kissé félve foglaltam el a helyem a nézőtéren, hiszen a Csortos Gyula féle Hippolytnak nem egyszerű a nyomába érni, szerencsére Mohácsi János meg sem próbálkozott a klasszikus egyszerű másolásával, helyette egy teljesen más oldaláról közelítette meg a Schneider família mindennapjait. Történetünk a 30-as évek Magyarországán játszódik. A Rózsadombon élő Schneider család keserédes napra virrad, Schneidernének születésnapja van, méghozzá az ötvenedik. A korát erősen titkolni vágyó szépasszonyt gyémánt nyakékkel, tortával, pezsgővel, énekszóval próbálják felvidítani, sőt még egy lakájt is kap ajándékba. Hippolyt érkezése pedig egy nap alatt teljes mértékben felforgatja a feltörekvő, újgazdag család életét.

Miközben Schneiderné az életkora miatt búsul, elkényeztetett, a Sorbonne-on tanult lány önálló életre vágyik. Ehelyett azonban egy nem kívánt vőlegényt kap a nyakába Makáts Lajos országgyűlési képviselő személyében. A helyzet pikantériája, hogy Makáts nem Terkát szereti, hanem a kedves mamát, és legalább annyira ellenzi a frigy létrejöttét, mint a jövendőbeli ara. Schneider úr igazi balek, a feleségének mindent elnéz, s mindent megtesz, persze azért ő sincsen fából, így időről időre feltűnik egy-egy színésznő, aki iránt lángra lobban. A sofőrből lett üzletkötő, Nagy András is az ostoba, jóhiszemű férfiak listáját gazdagítja, sőt még Hippolytról is kiderül, hogy nem tud ellenállni a női nem csábításának.

[caption id="attachment_57024" align="alignleft" width="300" caption="Forrás: Orlai Produkciós Iroda"][/caption]

Az újraformált történet erős társadalomkritikája, melyben a számító nők és a kihasznált férfiak versengnek a boldogságért, mindenki arcára mosolyt csal. Csákványi Eszter ripacs Schneidernéje az előadás központi figurája és humorforrása. Kulka János Hippolytja eltér a megszokottól, kevésbé rideg és formális. Kulka a lakáj szerep mögött meghúzódó férfit is megmutatja, akit nem hagynak hidegen a formás idomok és a mézédes szavakat suttogó női ajkak. Férfiúi esendőségétől eltekintve azonban Hippolyt maga a precizitás és a tökély, akinek célja az emberi boldogság elősegítése, habár az eszközök, amelyekkel ezt eléri, néha felvetnek morális kérdéseket az emberben. Az előadásból még érdemes Elek Ferenc Schneider János alakítását kiemelni. Elek tökéletesen hozza a mimóza férj szerepét, és mindemellett még finoman emlékeztet minket Kabos Gyulára is, ami már csak hab a tortán.

Összességében Mohácsi János nem pusztán egy újabb bőrt húzott le a Hippolytról, de olyan előadást alkotott, amely a filmek előzetes ismerete nélkül is tökéletesen megállja a helyét. Szórakoztató, könnyed görbetükör napjaink világáról, melyben a külsőségek és az önös érdekek az elsődlegesek, a párkapcsolatok pedig inkább egymás kihasználásáról, s nem a szerelemről szólnak.

Diana Krall koncertjével startol a VeszprémFest

Kultography írása itt: - 2013-07-08 11:50

Diana Krall veszprémi koncertjére friss albuma, a Glad Rag Doll anyagával készül.

A VeszprémFest másnap a várban felállított nagyszínpadon Marcus Miller, a Magyarországon rendszeresen fellépő kétszeres Grammy-díjas amerikai basszusgitáros produkciójával folytatódik, ezúttal a tavaly megjelent Renaissance című lemezét mutatja be.

Július 18-án Paco de Lucia spanyol gitárművész, a flamenco zene ismert művelője lép színpadra, másnap pedig Nigel Kennedy brit hegedűvirtuóz és kvintettje lesz a VeszprémFest fellépője.

Július 20-án a fiatalabb korosztály kedvence, a brit pop- és r'n'b-sztár, Craig David lép színpadra.

Az elmúlt tíz évben 45 nemzetközi produkció szerepelt a VeszprémFest programjában, hét opera (ez a műfaj idén kimarad a fesztivál repertoárjából) és négy kiállítás. A fesztiválon és kísérőrendezvényein mintegy 150 ezer látogató fordult eddig meg.

Mészáros Zoltán, a VeszprémFest ügyvezető igazgatója azt mondta: idén 80 milliós jegybevétellel számolnak, az állami hozzájárulás, a Nemzeti Kulturális Alap előirányzata 45 millió forint, a szponzori támogatás 85 millió forint (ebből 25 milliót az E.ON Hungária ad), Veszprém városa pedig 20 millióval járul hozzá a költségek fedezéséhez.

A jubileumi fesztivál részletes programja, valamint a fesztivállal kapcsolatos információk a www.veszpremfest.hu weboldalon olvashatók.

Forrás: MTI

"Bőven megtérült az ismeretlenségben töltött tíz év" - Billy Talent a VOLT-on

Pataki Anita írása itt: - 2013-07-07 08:00

[caption id="attachment_56983" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Polyák Bea/sziget.hu"][/caption]

Néhány napja pótoltátok a februárben elmaradt A38-as koncertet. Azóta Magyarországon voltatok?

Aaron: Sajnos nem, közben elugrottuk Prágába egy fellépésre, most jöttünk csak vissza.

Ian: De az A38 nagyon jó volt! Játszottunk már hajón, de ilyenen még sosem, rettentően élvezetük.

Aaron: Beszéltük is, hogy mindenképpen vissza akarunk jönni, annyira király helyszín.

Miért lett a banda neve Billy Talent?

Ian: Hát igen, ez egy kanadai könyv, a Hard Core Logo főszereplőjének neve. És hogy miért vettük fel? Nevet kellett változtatnunk (az eredeti, Pezz nevet jogi bonyodalmak miatt nem tarthatták meg - a szerk.), ez pedig tetszett, egyszerűen csak elég keménynek hangzott, semmi több.

Nem hiszik emiatt azt, hogy ez valamelyikőtök neve?

Aaron: Dehogynem! Ilyenkor azt mondjuk, hogy Ben-t hívják így.

Miért hagytátok abba az albumok számozását? (Az első három, csupán számmal jelölt album után a legújabb már rendes címet kapott - a szerk.)

Aaron: Nem is tudom... csak váltanunk kellett. Meguntuk a számozást azt hiszem...

Akkor miért kezdtétek el egyáltalán?

Ian: Lustaságból leginkább, így nem kellett gondolkozni a címeken!

Mi alapján választottátok ennek a korongnak a Dead Silence címet ezek után?

Aaron: A borítóterv volt az inspiráció. Megláttuk ezt a gyönyörű, szürreális képet, amit egy remek kanadai művész tervezett és valahogy olyan érzés volt, hogy itt biztosan nagyon nagy a csönd. Ezt akartuk megfogalmazni vele, de ennél mélyebb jelentése tényleg nincs.

Ha már új lemez: úgy tudom, hogy ez most az előzőeknél összefüggőbb alkotás lett...

Ian: Így van, egyetlen zenei ívre törekedtünk. Egy albumra, aminek van eleje-közepe-vége, nem csak dalok összessége. Ami, ha sorrendben hallgatod, többet ad, mint más albumok, története van. Úgy érzem, hogy ez sikerült is, de ezt persze majd az idő és a hallgatóság dönti el.

Mitől döntöttetek itt is a váltás mellett?

Ian: Az alaphangulatot, hangozzon bármilyen furán, a 2012-es világvége-őrület adta meg. Rengetegen várták, hogy vége lesz a világnak, ez a furcsa állapot minket meg a történetmondás felé lökött el. Aztán persze nem jött el az armageddon, de mindig lesz valami ilyen mánia, az emberek már csak ilyenek. Erre is szerettünk volna reflektálni az albummal.

A karriertörténeteteket elnézve olyan, mintha ti testesítenétek meg az "amerikai álmot" - csak éppen Kanadában. Megérte a hosszú sikertelen időszak?

Aaron: Bőven megtérült az a tíz év.

Ian: Tudom, hogy elcsépeltnek hangzik, de így van, ha valamit akarsz akkor azért küzdeni kell, főleg a művészet terén. És ha van egy álmod, akkor azt hajtani kell, különben nem fog valóra válni - így sem garantált a siker, de hosszú évek után is beüthet, mint nálunk. Ilyen szempontból tényleg önmagunknak csináltuk meg a szerencsénket, ahogy az államokban hirdetik...

Milyen gyakran gondolják azt, hogy amerikaiak vagytok?

Aaron: Legutóbb kábé három órája, a szálloda recepcióján kérdezték meg, hogy mit fogunk csinálni, ha visszamegyünk az államokba. Gondolom Európában, ha észak-amerikai akcentusod van akkor először erre asszociálnak. De nincs ezzel semmi baj, a zenénket úgyis nemzetiség nélkül írjuk.

Gasztroforradalom a VOLT-on

Kultography írása itt: - 2013-07-06 16:04

A fesztiválétrend (túl) sokáig jelentett egyet a pizza-gyros-hamburger szentháromsággal, és az italok terén sem kényeztették el a nagyközönséget a népi hagyományőrző sör-bor-pálinka triumvirátussal. Néhány éve aztán a nemzetek konyhái és egyéb, slágergyanús darabok is felkerültek az étlapra. Így pár éve még sokaknak ismeretlen volt a piadina, de mára megszoktuk, ahogy a borutcákat/falukat, sőt, a gyakorlott fesztiválozók már akár a DiVino-t is. Úgy tűnik azonban, hogy a fesztiválozás elérte azt az érettségi szintet, amikor már a minőségi ételek is szerepet kapnak. Három meglepetés kedvencünket ajánljuk Sopronból.

Zing Burger - Gourmet burgert a platóról!

[caption id="attachment_56904" align="alignright" width="223" caption="Fotó: Facebook - Zing Burger"][/caption]

Sokaknak már a gourmet és a burger szó összeegyeztetése is problémát okoz, de ha mindez egy kisteherautó hátsó részében készül egy fesztiválon, az még inkább kérdéseket vethet fel. A válaszok viszont pozitívak! A hamburgerek jelenléte kevéssé okoz meglepetést egy fesztiválon, az meggyőző és gasztrománokat is lenyűgöző minőség viszont mindenképp. Bár a Zing koncepciója épp a fesztiválok gourmet burger ellátásának biztosítása, még így is pozitív meglepetést okozott a tökéletesen fűszerezett, szaftos húspogácsa (végre nem teljesen átsütve) harmóniája a könnyed bucival, az ízes-fűszeres szószokkal, és a kellemesen édeskésre karamellizált hagymával. A magunk részéről könnyen hozzá tudnánk szokni a teljes fesztiválétlap hasonló léptékű fejlődéséhez. Azt viszont sajnos muszáj megemlítenünk, hogy még a délutáni, viszonylag laza tempóban is előfordult kavarodás a szendvicsek körül, de az ízek gyorsan feledtették ezt az apró malőrt. Az árak pedig - főleg a minőségi különbséget is számításba véve - teljesen elfogadhatóak, ár-érték arányban a fesztivál ásza.

Fröccsvödör by Trafiq

A burgert persze le is kell kísérni, de a megszokott fesztiválverziós fröccs helyett ehhez is inkább egy apró csavarral feldobott borkoktélt választottunk. Bár a hangsúly ez esetben nyilván nem a csúcsborokon van, azért a minőségi borok használata itt is adott. Tökéletes nyári szomjoltó, és a sör vagy kommersz fröccs, esetleg egyéb, szirupos műanyagkoktélok remek alternatívája. A Trafiq pultja a felturbózott macifröccsön és a bodzával is bolondított citrusos verzión kívül gyümölcsökkel kombinált rosé fröccsöt is kínál. És aki eddig úgy hitte, hogy a vanília és a bor nem férnek meg egy pohárban, nos az kóstolja meg a gyömbéres-vaníliás változatot. Három méretből is választhatunk az alapozó pohártól a vödörig, kinek-kinek igény és szomjúság szerint.

Egy falat mennyország - Sugar!

[caption id="attachment_56905" align="alignleft" width="242" caption="Fotó. Facebook - Sugar! Shop"][/caption]

A budapesti cukrászdák közül méltán emelkedik ki mind a termékek minőségét, mind a dizájnt tekintve a Sugar! Shop, ami most a fesztiválozók nem kis örömére a VOLT-on is megjelent. A fagyis pult egyszerűen minden kísértések kísértése - személyes véleményünk szerint szigorúan kötelező a New York-i sajttorta - de a legfinomabb cukrászkölteményeknek is nehéz ellenállni. A sós karamellás és epres-rózsás macaron után sajnos már kapacitás szűkében nem tudtuk bevállalni a csokis-málnás pitét, de veszélyesen csábító. És természetesen a színes cukorkák sem maradhattak otthon, ezekből kis csomagokat vihetünk magunkkal akár a koncertekre is.

Reméljük a Sziget Fesztiválon hasonló kulináris ínyencségek várnak majd ránk, mint Sopronban.

Vissza a gyökerekhez - Rock-dömping a VOLT-on

Kultography írása itt: - 2013-07-06 10:47

[caption id="attachment_56967" align="alignright" width="300" caption="MTI Fotó: Mohai Balázs"][/caption]

A sort - számunkra legalábbis - a Supernem nagyszínpados koncertje nyitotta, sajnos matiné időpontban, és ez a hangulaton is meglátszott. Hiába tett ki magáért a banda, és próbálta pörgetni a közönséget a leghúzósabb számaival, a végeredmény így is kissé vérszegény lett.

Az olyan klasszikusok fellépése, mint Deák Bill Gyula, mindig igazolja a jó zene kortalanságát. A blues hazai Atyja műfajában továbbra is korosztálytól függetlenül lelkes közönséget kap, az István, a király koncert-kötelezőit pedig az is ismeri, aki Billről aligha hallott.

A nagyszínpadtól való elkóborlás kizárólagos oka Deák Bill volt, így a Papa Roach bulijára már visszatértünk, és érdemes volt. Az amerikai garázsrock királyainak Nap-búcsúztató bulija igazi autentikus fesztivál rock volt a legjobb fajtából. A koncert harmadik dalánál már lelkes budy surfer-ek úsztak a tömeg tetején. A lelkesedést még az sem törhette le, amikor a szomszédos OTP- Petőfi színpadon rákezdett Jamie Woon, és ezt a hangosítás miatt a Papa Roach buliján is hallhattuk.

Nem volt jobb a helyzet a Billy Talent koncert alatt sem, bár ott alapvetően a nagyszínpad hangosításával voltak problémák. Bár az énekes pálinkához való viszonyát megismerhettük, a hangját és a dalokat viszont csak a vájt fülűek, mert a hang ki-kihagyott. Így viszont egy idő után nem csak zavaró volt, hanem a kedvünket is elvette a folytatástól. Kár érte, mert a banda tényleg megdolgozott a közönség szórakoztatásáért, de ebből csak keveset érzékeltünk, ami a hanghatásokat illeti. A zenekarral egyébként interjút is készítettünk, amit hamarosan olvashattok.

[caption id="attachment_56969" align="alignleft" width="300" caption="Forrás: VOLT; Fotó: Bódis Krisztián"][/caption]

Meglepetés volt viszont az egyébként épp' csak levezetőnek szánt Intim Torna Illegál koncert, ahol a közönség még a zenekarnál is jobban kitett magáért. Persze, ezt azért egy igazán húzós bulival alaposan meg is hálálta a banda. A kezdés előtt összesereglett lelkes rajongók már a hangbeálláskor is tomboltak az egy percnyi ízelítőre, és a koncert alatt végig őrületes hangulat volt. A heti tornaóra mindenesetre kipipálva, le a kalappal a tornatanárok előtt.

Mindenütt sajnos mi sem lehettünk ott, és fájt is a szívünk a Kiscsillag koncertjéért, és a keményebb vonalasok valószínűleg az Alvin buliját is végigtombolták, de szinte a teljes tegnapi programot sorolhatnák rock-nap címen. A VOLT egy napra tehát visszatért a gyökerekhez - mi pedig nagyon élveztük.

"Mindig is úgy játszottunk, mintha nagyszínpadon lennénk" - interjú a Hurts-szel

Pataki Anita írása itt: - 2013-07-05 15:32

[caption id="attachment_56935" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Polyák Bea/sziget.hu"][/caption]

Amikor először feltűntetek annyira új és más volt a zenétek, mint az éppen sikeres zenekaroké. Nem tartottatok tőle, hogy megmaradtok egylemezes csodának?

Theo: Úgy gondolom, a második album elkészítése erre is jó volt, bebizonyítottuk vele másoknak és magunknak is, hogy nem ez lesz a helyzet. Mert az elsőbe annyi energiát és időt belefektettünk, ha még tovább foglalkozunk vele akkor könnyen fölénk kerekedhetett volna, szükségszerű is volt, hogy továbblépjünk. Nem volt egyszerű... de zenekarként mindig láttuk a nagyobb képet, hogy hová akarunk eljutni, az aggódásnak nem nagyon maradt hely.

Adam: És, ha már itt tartunk, már elkezdtünk a harmadik albumon is dolgozni, ami megint sokban el fog térni az eddigiektől.

Ilyen hamar?

Theo: Hát igen, az előző munkálatai leginkább azért húzódtak ennyire el, mert ki akartuk élvezni a turnét, hogy bejárhattuk a világot, a fesztiválozást, ez a legjobb része az egésznek. Na meg kellett egy kis pihenés is, az első ötletek óta megállás nélkül dolgoztunk.

Ha már munkafolyamat: inkább inspiráció alapján dolgoztok, vagy leültök és addig gyötritek magatok, amíg ereménye lesz?

Adam: Én hiszek a kemény munkában, de persze az inspiráció elengedhetetlen, mindenféle művészetben kell, hogy valami gondolatot ébresszen benned. Szükség van arra, hogy legyen ami megmozgat, amiről írni tudsz, de emellett amikor egész nap dolgozol valamin akkor meg már nagyon nehéz új ötleteket találni - sőt, sokszor abban is kételkedni kezdesz, hogy miért is dolgozol éppen azon, amin. Theonak szoktak ilyen pillanatai lenni, amikor csak úgy előjön egy sor szöveggel, de aztán azt közösen fejlesztjük általában tovább.

[caption id="attachment_56954" align="alignleft" width="300" caption="Fotó: Polyák Bea/sziget.hu"][/caption]

Az új albumotok néhány hónapja jelent meg. Olyan a fogadtatása, amilyet szerettetek volna?

Theo: Amikor egy új albumot készítesz sosem tudhatod, hogy az emberek nem pártolnak-e el tőled. De aztán az első héten mindjárt harminc országban került be a top tízbe, ekkor már tudtuk, hogy nincs nagy baj. Hatalmas pillanat volt az nekünk, mert kockázatot vállaltunk ezzel a lemezzel, úgyhogy az ilyen gyors, pozitív visszajelzésektől nagyon megkönnyebbültünk. Szóval nehéz volt... de most szerencsére újból játszhatunk élőben és zenekarként is sokat fejlődtünk szerintem.

Az Exile sokkal kísérletezőbbnek érződik, mint az első lemez. Itt mintha minden dal egy-egy történet lenne, míg a Happiness összefüggőbb volt. Ezt volt kockázatos összehozni?

Adam: Pontosan. Az előző album sokkal inkább egyetlen kerek egész volt, egy történet, akkor még törekedtünk valamiféle egységre, de azóta, a rengeteg élmény hatására, hogy össze-vissza rohangáltunk a világban mi is változtunk, és ennek tükröződnie kellett a zenén. Ahogy mondod, minden dal egy-egy sztori, egy-egy állomás az utunkon. Megörökíti ami történt velünk az első lemez óta.

Theo: Van a második lemezben valamiféle őrület, mert olyan sokféle dolgot kipróbáltunk rajta, sokkal többféle oldalról nyúltunk a zenénkhez, ami az első albumról még nem mondható el.

Gyönyörű és fantáziadús videoklipeket szoktatok készíteni. Saját ötletből merítetek?

Theo: Igen. Mindig valami saját gondolatban gyökereznek. Persze a filmezés, a zenekészítéssel ellentétben, nagyon sok ember közös munkája, itt nincs meg az a száz százalékos kontroll, mint ami a zenénél. De szerencsére eddig mindig olyan rendezőkbe futottunk bele, akik megértettek minket, megértették mit is akarunk kihozni a videóból. Azt szeretnénk, hogy a klipjeinkről is első pillantásra meg lehessen állapítani, hogy ez egy Hurts-klip, ahogy remélhetőleg a zenénkről is.

A Blind klipjében látható szemsérülésed csak "szerencsés" véletlen volt, vagy már azt szem előtt tartva készült a forgatókönyv?

Theo: Azt konkrétan a forgatás harmadik órájában szereztem, és mázli, hogy ilyen tökéletesen illett a sztoriba.

[caption id="attachment_56946" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Polyák Bea/sziget.hu"][/caption]

Az első, két évvel ezelőtti magyarországi fellépéseteken még egy kis sátorba helyeztek el a Szigeten, ám azóta nagyszínpados előadókká váltatok. Érezhető ez a változás számotokra is?

Adam: Mi mindig is úgy játszottunk, mintha nagyszínpadon lennénk, úgyhogy annyira nem mondanám, hogy más lenne.

Theo: És továbbra is játszunk egészen apró helyeken is, egyik nap a Glastonbury, másnap meg egy kis londoni kocsma...

Jártatok olyan helyen mostanában, ahol még teljesen ismeretlennek számítottatok?

Theo: Persze! Oké, hogy Németországban hatalmas arénákat kapunk, meg Ázsiában, Finnország, Oroszországban, Kelet-Európában is ismernek, és persze Nagy-Britanniában...

Adam: Franciaország! Ott nem ismernek!

Hogy maradtatok le pont Franciaországról?

Adam: Inkább ők maradtak le rólunk!

Hogy bánik veletek az idei fesztiválszezon?

Theo: Még csak most kezdődik, ez lesz azt hiszem a negyedik koncert, de eddig nagyon jól. Ez a legjobb az egész évben: a nap süt, az emberek jól érzik magukat, mi meg egész júliusban utazgatunk, holnap Finnország, szombat Oroszország és végül Koreában zárunk. Rettenetesen vártuk már ezt az időszakot, úgyhogy igyekszünk kihozni belőle a legtöbbet.

Celebes látványfőzés, vegyes társaság és veretés Kruderrel a bécsi kultúrát népszerűsítő esten

Kultography írása itt: - 2013-07-05 11:00

A WienTourismum eseményén ízelítőt kaptunk, mi a helyzet az osztrák fővárosban zenei, gasztronómiai és design fronton. Az este folyamán bemutatták Bécs városának ajándékát, az Enzi névre hallgató különleges utcabútort. A bécsi Múzeumnegyedből ismert designer darabon a nyári szezon végéig a belvárosban, az Erzsébet térnél lehet majd hencseregni.

Majd Christian Petz, a bécsi konyha reformalakja mutatta be, hogyan gondolja ő a csúcsgasztronómiát. A Michelin-csillagos, de az elit gasztroszcénából egy elegáns mozdulattal dobbantó sztárséf ételeire voltunk a legkíváncsibbak még az esemény előtt. A vacsora felszolgálását megelőző látványfőzésen néhány hazai sztár is közreműködött, Zséda suttogva, Radics Gigi ijedten birkóztak meg a sztárséf instrukció alapján a panírozással és hússütéssel. Mi pedig árgus szemekkel figyeltük Christian mester varázsló kezeit, hogy lesz majd otthon is olyan jó a rántott husika, mint egy csillagos étteremben.

Bebizonyosodott: a legfontosabb a rengeteg, rengeteg zsiradék (ő tisztított vajat használt), valamint a megfelelő üzemi hőmérséklet. Sőt, ahogy néztük, sütés közben egy kis rázogatás sem árt neki. Sajnos, az újhullámos bécsi konyha nem lesz a kedvencünk, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egyik fogásra sem lehet panaszunk. A rántotthús olyan finom volt, hogy random vasárnap délben még sokszor eszünkbe jut majd. Mégis, a meglepetés faktor valahogy hiányzott az ételekből.

Éjfél körül aztán a terepet átvette Peter Kruder. Exkluzív, ötórás szettben adott ízelítőt az igazi bécsi hangulatból, miközben ikonikus városi motívumokat fényfestettek az Ötker külső és belső homlokzatára, és mi érdeklődve tanulmányoztuk a humán násztánc kötelező elemeit.

További információk bécsi programokról a meglepően informatív http://www.wien.info/hu oldalon találhatók.

Mai napra