Zack Snyder a 300-zal nagyot alkotott, most azonban az Álomháborúval nagyon elvetette a sulykot. Pedig a történet jó alapanyag lehetett volna. Kicsit olyan "sokat akart a szarka, de nem bírja a farka" esetnek tűnik a dolog. Valószínűleg Snyder sok mindent – látványt, összetett történetet, akciót, dögös csajokat – szeretett volna egy filmben, ezt azonban nem tudta jól kivitelezni. Amennyiben az ember eljut a történet végére, anélkül, hogy elaludna – bár egyesek szerint ez a hangos zene miatt képtelenség – vagy távozna a moziból, akkor rájön arra, hogy maga a sztori alapjában véve nem rossz. Csak sok gyengítő tényező akad, és így már nem tudjuk értékelni a
történetet.
A trailer alapján egy akciódús, pörgős mozifilmre számítottunk, ehelyett olyan művet láthattunk, amelyben pont az akciójelenetek a leglassabbak és legunalmasabbak.
Ha valamiért mégis ajánlanunk kéne ezt a filmet valakinek, akkor azt mondanánk: a hölgyek a zene miatt nézzék meg, a férfiaknak ott vannak a dögös csajok, dekoltázzsal és miniszoknyában.
A művésznő Jászai Mari – és Déryné-díja mellett a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is átvehette élete során.
A színésznő temetésére 2011. március 30-án, szerdán 15.00 órakor kerül sor
a Kozma utcai Izraelita Temetőben.
Koós Olgát a Radnóti Színház saját halottjának tekinti, emlékét szeretettel őrizzük.
Fodor Zoltán Társulata, az Inversedance „Titok…” címmel mutatja be előadását, amely két részből áll.
Az első a Tudatalatti lesz, amelyet maga Fodor Zoltán koreografált, az élet nagy kérdéseinek körforgásáról szól, amely egy korábbi darab, a Kizökkenve továbbgondolása.
Az este második részében F2 címmel láthatjuk a több nemzetközi díjjal is kitüntetett Anh Ngoc Nguyen koreográfus által megálmodott darabot. A tánc a szeretet és a tárgyak kapcsolatáról szól, arról, hogy bizonyos dolgainkat nagyobb szeretettel árasztjuk el, mint a körülöttünk lévő embereket.
A két teljesen különböző hátterű koreográfus-művész találkozása minden táncművészet iránt érdeklődő számára felejthetetlen élményt ígér.
Gaga új dala, a Born This Way a korábbiakhoz képest hoz némi új hangzást, sokak szerint a kilencvenes évek Madonnájára hasonlít, talán ennek is köszönhető, hogy népszerűsége töretlen, sőt, egyre többen hallgatják. A Billboard lista második helyére Katy Perry és Kanye West kapaszkodott fel E.T. című közös dalával, a harmadik pedig Rihanna S&M című száma.
"Természetesen, amikor tinédzserként a szobámban hallgattam a zenéjüket, nem gondoltam, hogy valaha is egy asztalnál ülhetek velük"-mondta lelkesen az orosz elnök, aki sportos öltözékben fogadta kedvenceit, és egy pár dobverőt kapott tőlük ajándékba. A Deep Purple tagjait is meglepte a szívélyes fogadtatás, mert elmondásuk szerint ők az elnököket mindig öregemberként képzelik el, de Medvegyev nem tartozik ebbe a típusba. Az elnök 15 éves fia, Ilja is csatlakozott a társasághoz, és néhány dal erejéig együtt is gitározott velük.
A Kremlben tett látogatása után a Deep Purple Moszkvában adott koncertet.
Az ABC, az ország egyik legnagyobb televíziós szolgáltatója által végzett kutatás során félmillió mozilátogatót kérdeztek minden idők legjobb filmjeiről. A legjobb film az Elfújta a szél lett, amely megelőzte a második helyezett Óz, a csodák csodája, amelyet ugyanabban az évben, 1939-ben mutattak be. A dobogó harmadik fokára a Keresztapa került, amely 1979-ben került a mozikba. Negyedik helyen a Casablanca (1942), ötödik helyen E.T. című filmek kerültek.
A megkérdezettek kedvenc romantikus párja Kate Winslet és Leonardo DiCaprio lett a Titanic című filmben, második a már említett Elfújta a szélben Vivien Leigh és Clark Gable. Harmadik ebben a kategóriában Julia Roberts és Richard Gere, természetesen a Micsoda nő (Pretty Woman) című filmből.
A kérdezők a legjobb filmes karakterre is rákérdeztek, a túlnyomó többség kedvence Forrest Gump, akit Tom Hanks formált meg, második James Bond (Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig is megformálta ezt a szerepet). A harmadik Scarlett O’Hara szintén az Elfújta a szél főszerepében.
Cikkeink témaválasztásánál mindig törekszünk a minőség megjelenítésére, szeretnénk minden írásunkkal a kulturális élet valódi értékeire felhívni a figyelmet. Éppen ezért elnézést kérünk a következő zaj-hatásért, de ha egy hónap alatt 37 millióan hallgatnak meg egy dalt, a véleménynyilvánítók 8-1 arányban „diszlájkolják” az alkotást, úgy érezzük, olyan kontrasztanyag került a rendszerbe, amelyre fel kell hívnunk a figyelmet.
Más szavakkal, ez történik akkor, amikor gazdag család leánysarja kihisztizik egy profi zenei videót a szüleitől. A dal meghallgatásához kitartást és gyors felejtést kívánunk!
A közösség és egyén viszonyának lényeges kérdéseivel foglalkozó tárlat az összetartozásról és az egyén szabadságigényéről szól. Mindez meghatározza a hétköznapi feladatok megoldásának minden nyűgét és a siker lehetőségét. Társadalmak, csoportok szereplői az együtt gondolkozás, a közösen eltöltött idő, egymás kölcsönös inspirálásának jelenségével és fontosságával szembesülnek. A művészeti közösségek alkotótevékenysége pedig éppúgy válságokkal és vitákkal tarkított lehet, mint bármely más közösségé. Vajon mennyire jellemző ez a fajta együttműködés a kortárs magyar művészeti színtérre? Mennyire közösek a célok, és az alkotómunka során hogyan alakulnak az egyéni ötletek?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kiállítás, miközben alkotóközösségekben fantáziát látó fiatalok művészcsoportjainak teremt bemutatkozási lehetőséget. A kiállítás magyar és angol címe a közösségi lét legalább két olvasatát kínálja: a többség vagy az egyén nézőpontjából. Az egyszerű többség a döntési mechanizmusok jellegzetességei mellett az egyén és a közösség feszültségeit is hordozza: az egységnek ára van, olykor épp a szabadság, ezért a közös alkotás az egyéni szabadságok folyamatos újragondolására is késztet.
„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)