Zack Snyder a 300-zal nagyot alkotott, most azonban az Álomháborúval nagyon elvetette a sulykot. Pedig a történet jó alapanyag lehetett volna. Kicsit olyan "sokat akart a szarka, de nem bírja a farka" esetnek tűnik a dolog. Valószínűleg Snyder sok mindent – látványt, összetett történetet, akciót, dögös csajokat – szeretett volna egy filmben, ezt azonban nem tudta jól kivitelezni. Amennyiben az ember eljut a történet végére, anélkül, hogy elaludna – bár egyesek szerint ez a hangos zene miatt képtelenség – vagy távozna a moziból, akkor rájön arra, hogy maga a sztori alapjában véve nem rossz. Csak sok gyengítő tényező akad, és így már nem tudjuk értékelni a
történetet.

Amire egyetlen egy panaszunk sem lehet az alkotásban, az a film zenéje. Hibátlan. Emellett a látvánnyal sincs sok bajunk. Azzal viszont már igen, hogy a főszereplő, Baby Dollt alakító Emily Browning hiteltelen, de igazából a film egyik színészével sem lehetunk túl elégedettek. Talán a Sweat Pea-t alakító Abbie Cornish, az egyetlen, akinek a teljesítménye valamire is méltatható. Bár Abbie korábban már más filmben is megcsillogtatta tudását: a Candy című film címszereplőjét alakította, a partnere akkor Heath Ledger volt.

A trailer alapján egy akciódús, pörgős mozifilmre számítottunk, ehelyett olyan művet láthattunk, amelyben pont az akciójelenetek a leglassabbak és legunalmasabbak.

Ha valamiért mégis ajánlanunk kéne ezt a filmet valakinek, akkor azt mondanánk: a hölgyek a zene miatt nézzék meg, a férfiaknak ott vannak a dögös csajok, dekoltázzsal és miniszoknyában.