Boldog ember, aki meg tudja valósítani a gyerekkori álmát. Sasvári Sándornak ez sikerült: már-már mesébe illő birtokon él, a város zajától távol, ahol a napsütést és a csendet csak egy-egy ló nyerítése vagy a madarak éneke zavarja meg.
- Amit itt lát, azt mind a feleségemmel közösen találtuk ki és valósítottuk meg. Mi ültettük a fákat, a különböző cserjéket, tehát ha ezekre nézek, különleges érzések és mély ragaszkodás kerít hatalmába. Már gyermekkoromban így képzeltem el az életem, és nem felejtek el hálát adni Istennek azért, hogy ez meg is valósult – kezdi a beszélgetést Sasvári Sándor, amikor a birtokán tett séta után a teraszon telepszünk le.
- Bevallom, nehéz elképzelni, hogy Önt ki lehet mozdítani innen.
- Pedig lassan többet megyek, mint egy kamionsofőr (nevet). Ez persze egyben szerencse is, hiszen különböző városok színházaiban játszom: Győrben, Veszprémben, Budapesten a Madách Színházban, illetve most kaptam egy komáromi, és egy operettszínházas felkérést is. Emellett a Nagyzenekarommal és a Jazz-zenekarommal is koncertezünk néha, és persze a saját szóló fellépések is rendszeresek. Így szerencsére mindig van mit csinálnom.
- A színpad után pedig itt várja ez a nyugodt, csendes, gyönyörű környezet. Mondhatjuk, hogy így egyfajta egyensúly jön létre az életében?
- Úgy gondolom, igen. A színpadi munka sokat kivesz az emberből, a lovaglás viszont feltölt energiával: a lovakkal való mindennapi kapcsolat, a versenyekre való felkészülés, az ugróedzések, a lovagoltatás… Ezen kívül idén is készülünk gyerektáborral a tavaszi szünetben, és boldog vagyok, ha örömet tudunk szerezni – kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
- Ez a színházi munka sajátossága is. Nemrég számoltam utána, hogy idén 25 éve annak, hogy először alakította Jézust a Jézus Krisztus Szupersztár magyarországi ősbemutatóján.
- Pontosan. Annak pedig jövőre lesz harminc éve, hogy musicalszínész vagyok: a Rockszínházhoz 1982-ben, a katonaságtól való leszerelés után kerültem.
- Milyen érzésekkel tölti el, ha ezekre az évfordulókra gondol?
- Szörnyű belegondolni, hogy három évtized telt el – persze rengeteg munkával és folyamatos lehetőségekkel. Harminc év nagyon nagy idő. De tudja, én mindig előre tekintek – ami mögöttünk van, az már történelem.
- Hogyan gondol vissza Jézus szerepére, amit 1986-ban játszott?
- Azt szoktam mondani, hogy nem játszottam, hanem átéltem. Ez a szerep mélyen megérintett, nem túlzás azt állítani, hogy az egész életemet befolyásolta. Emlékszem, amikor megtudtam, hogy rám osztották ezt a szerepet, onnantól kezdve még jobban elmélyültem Jézussal való kapcsolatomban, és azóta is így próbálom élni az életem.
- A vallás, vagy Jézus személyisége volt Önre ilyen jelentős hatással?
- A kettő szerintem elválaszthatatlan egymástól. Római katolikus vagyok, ezért Jézus személye fontos szerepet játszik magam és a családom életében: a gyerekeinket is ebben a szellemben neveljük, és örömmel tölt el, hogy fogékonyak erre.
- Később két másik adaptációban is alakította Jézust: Mária Evangéliumában Mária fiaként, illetve Kiprios Jézusként is láthatta a közönség.
- Utóbbi egy ál-Jézus figura a Néró és a Sztárcsinálók című rockoperában, akit a hatalom emel fel: Néró ellenlábasának nevelik, hogy a népet valamelyest a császár ellen tudják hangolni. A másik két műben – a Szupersztárban, illetve a Mária Evangéliumában – óriási kihívás, felelősség és egyben misszió Jézus Krisztusként a közönség elé állni. Utóbbiban is csodálatos lehetőség volt Jézust alakítani: ez a szerep 1991-ben talált rám a Madách Színházban ahol azóta is fantasztikus karaktereket játszhatok. De oratórikus előadásokon a mai napig is énekeljük a Mária Evangéliumát Sáfár Mónikával és Tolcsvay Lacival, és ebben a verzióban még mindig én vagyok Jézus.
- A Jézus Krisztus Szupersztárban pedig Pilátust alakítja. Mennyire tud azonosulni azzal a karakterrel, aki végül kimondja Jézus halálos ítéletét?
- Amikor a színpadon vagyok, minden szerepemmel azonosulok. A Jézusban a hitem által tudtam nagyon elmélyedni, Pilátust viszont inkább színészi oldalról közelítem meg: próbálom megérteni a történetet az ő szemszögéből is, és ezt interpretálni a közönség felé.
- Nincs Önben szakmai féltékenység, amikor Csengeri Attila, Feke Pál vagy Tóth Attila lép a színpadra Jézusként?
- Abszolút nincs. Ők mindhárman más karakterek, más hangok, illetve máshogyan közelítik meg a szerepet. Belátom, hogy az az idő már elmúlt, amikor ebben a darabban én alakíthattam Jézust, viszont a koncertjeimen a mai napig énekelek részleteket az előadásból.
- Tanácsot kértek esetleg a most Jézust alakító színészek?
- Nem, de az nagyon sokat jelent számomra, hogy többször nyilatkozták különböző fórumokon, hogy én vagyok a példaképük, és miattam, illetve az általam énekelt és játszott darabok, szerepek miatt fordultak a musicalek és a rockopera műfaja felé.
- 53 évesen is remek formában van. Elárulja, mi a titka?
- Egyrészt a gyönyörű és fiatal feleségem, aki odafigyel a táplálkozásunkra, a kislányaim, a lovaglás, a lovakkal való mindennapos munka, a konditerem hetente két alkalommal, másrészt pedig rendszeresen búzafűlevet iszom. Sokféle vitamint kipróbáltam, de legjobban ez a készítmény vált be: teljes mértékben biztosítja a szervezet vitaminellátását, erősíti az immunrendszert és feltölt energiával. Ez számomra azért is fontos, mert így hosszú ideje nem kellett lemondanom egyetlen előadásomat sem. A készítményről egyébként már a honlapomon is megtalálható minden szükséges információ és orvosi segítség is.
- Szabadidejébe belefér a színház, egy mozi a családdal, vagy legalább egy jó könyv?
- Színház vagy mozi ritkán. Olvasni nagyon szeretek, de arra is elég kevés időm jut: mindig olvasok, de lassan fejezek be egy-egy könyvet. Többnyire éjfél és hajnali egy óra közt kerülök ágyba, reggel pedig korán kelek, mert sokszor én viszem iskolába a gyerekeket, majd általában az egész napom be van táblázva. Így persze nehézkes időt szánni mindenre, de azon vagyok, hogy ez sikerüljön.