Egy Berlinbe érkező tudóst (Liam Neeson) baleset ér, és mire négy nap után visszatér a kómából, valaki más átvette a helyét. Aztán egy volt Stasi-ügynök magándetektív (Bruno Ganz), egy illegális bevándorló taxisofőr (Diane Kruger) meg a szép lassan visszatérő emlékei (Didier Van Cauwelaert regénye) segítségével rájön, miért is van ott, ahol. Elveszett emlékek, elrabolt személyiségek, rejtőzködő figurák, kémek, bérgyilkosok, terroristák és sok-sok üldözés. Láttuk ezt már mind valahol, szabadon kombinálva akár. Bocsánatos bűn tehát, ettől még lehet jó a film, különösen, ha nem jövünk rá az ötödik percben, hogy ki is a gyilkos és – jelen esetben – az áldozat.

A logikai bakik azonban már nem annyira bocsánatosak egy ilyen történetben. Márpedig itt ebből is van elég. Személy szerint nagyjából az ötödik percben írtam le a filmet, amikor közölték, a hálaadás ünnepe miatt hősünk négy napig nem fordulhat segítségért az amerikai nagykövetséghez. Innentől már semmi nem lepett meg.

Na jó, ez nem igaz. Az azért igenis meglepett, Liam Neeson mennyire pocsék tud lenni – persze olyan nehéz dolga lehetett, mint egy biológusnak, aki egy autóbaleset után kénytelen "akcióhősködni". Talán ezért volt jó látni vele szemben Bruno Ganzot, aki még a neki írt, bosszantóan sematikus figurát is élettel tudta megtölteni. Talán csak ennyi kellett volna amúgy is, és igenis jó lehetett volna az Ismeretlen férfi.