Hosszas hallgatást tört meg 2014-ben a Nomad zenekar a Hotel Polimer albummal, amelyet aztán a közönség, a szakma és a kritikák felsőfokú jelzőkkel illettek. A négyfős csapat 2015. október 24-én mutatja be a lemez anyagát az A38 Hajón, de persze a koncerten kívül sok minden másról is szó esett, mikor a próbatermükben a diktafonnal szemben helyet foglalt Nagy Levente basszusgitáros, Juhász Marci énekes és Jánosi „Cicó” Szabolcs gitáros (Újvári Péter dobos igazoltan maradt távol).

A Végál.om.. című debütáló lemezetek 2007-ben jelent meg, aztán viszont évekig nagyon nagy csend vette körül a zenekart. Mi történt?

Cicó: Az eredeti énekesünkkel, Fodor „Fodi” Zoltánnal már a Bedlamban is együtt játszottunk, és 2009-ben ez a csapat újjáalakult egy turné erejéig. Viszont a koncertkörút végén Fodi bejelentette, hogy Japánba költözik, így a Nomad is kénytelen volt leállni. Közel fél-egy évig nem is történt semmi, aztán Levivel és Petivel elkezdtünk jammelni és dalokat összerakni. Az volt a cél, hogy összehozunk egy párszámos demot, és azzal keresünk énekest. Ez meg is történt, sok embert kipróbáltunk, de nem találtuk meg az igazi pacsirtát. Végül aztán a korábbi Tankcsapda gitáros, Cseresznye révén került a képbe Marci, és nála éreztük azt, hogy minden a helyére került.

Marci: Végérvényesen 2012. szeptember 16-án léptem be, akkor jöttem az első próbára.

Cicó: A most is érvényes felállásnak pedig 2013. április 12-én volt az első fellépése.

Bele is csaptatok rendesen a sűrűjébe, hiszen a Tankcsapdát és a Kowalsky meg a Vegát is elkísértétek egy-egy országos turnéra. Meglett a hozadéka ezeknek a köröknek?

Cicó: Gyakorlatilag a két turné hatására nagyjából 1500 emberrel nőtt a Facebook követőink száma.

Levi: Abszolút lemérhető volt, hogy sokan akkor ismertek meg minket. Mindkét turnéról vannak olyan arcok, akik minden Nomad koncerten ott vannak. Annak pedig most jön majd el az ideje, hogy önállóan is felkerekedjünk, és nyakunkba vegyük az országot.

Marci a Csillag születik című televíziós tehetségkutató műsorban országos ismertségre tett szert. Hogy fogadott a Nomad közönsége?

Marci: Az biztos, hogy Fodi nehéz örökséget hagyott maga után, kezdetben mindenki hozzá hasonlítgatott. Aztán viszont elég gyorsan elfogadtak, már egy ideje nem a Csillag születikes Marci vagyok, hanem a Nomados Marci.

Cicó: Gyorsan, igen. Az a laza két év hamar elszállt (nevet).

Tavaly októberben pedig napvilágot látott közös munkátok gyümölcse, a második Nomad album, a Hotel Polimer. Fantasztikusan szól a lemez, nagyon büszkék lehettek rá.

Cicó: Úgy gondolom, hogy a lehetséges maximumot kihoztuk belőle. De nem szeretnénk megállni, ezt a szintet akarjuk überelni legközelebb. A dobokat egyébként a SuperSize stúdióban rögzítettük, minden mást pedig itt, a próbateremben, majd a keverésre visszamentünk a SuperSize-ba. És igen, elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

Levi: Szerintem az a jó, ha elkészül egy lemez, és mikor először meghallgatod, már tudod, hogy legközelebb mit akarsz másképp csinálni. Nem szabad leülni és hátradőlni, nem is tesszük ezt, már megvannak a terveink, hogy miként lehet a következő Nomad album még jobb.

Mit jelent egyébként az a szó, hogy polimer?

Cicó: Azt jelenti, hogy műanyag. Kazincbarcikán – ahonnan én és Marci jövünk - van egy hotel, aminek valóban ez a neve. Az a durva, hogy ide belépve szembesülsz azzal, hogy minden műanyagból van. Még a fa lambéria, az ajtó és az éjjeli szekrény is. Talán a tévé is (nevet). Ki kellett nyitni az ablakot, hogy levegőt kapjál, hogy valami természetes legyen a közeledben (nevet). Úgy éreztük, hogy ez egy párhuzam a mai világgal: minden, ami igazi érték lehetne, ahelyett kapunk valami hasonlót, csak műanyagból.

Levi: De szerencsére ez nem mindenkinek kell.

Cicó: Igen, ez nem mindenkinek kell, „mert itt mindenki meg van szállva, pedig a hotel be van zárva.”

Van számotokra kiemelten fontos szám a lemezről?

Cicó: Most talán a Légy jó című dalról beszélünk a legtöbbet az UNICEF gyermekbántalmazás ellenes kampánya miatt. Szépen forrta ki magát ez a nóta, eredetileg a címe is más lett volna, de végül erre esett a választásunk.

Levi: Az UNICEF pedig felfigyelt erre a dalra, és most próbáljuk összehozni az ő kampányukkal. Ezért is készítettünk egy EP-t, amire négy különféle verzióban került fel a Légy jó. Például az 1960-ban forgatott Légy jó mindhalálig filmből, amelyben Bessenyei Ferenc játssza a kollégiumigazgatót, használtunk fel narrációkat az egyik változathoz. Így talán kicsit figyelemfelkeltőbb, és jobban inspirálja arra az embereket, hogy figyeljenek a gyerekek kiszolgáltatottságára. Akik támogatni szeretnék ezt a kampányt, azoktól várunk egy gyerekkori és egy jelenkori fotót a nomad@legyjo.hu címre, és ezekből a képekből rakunk össze klipeket, melyek zenekari és kiadói részesedését az UNICEF-nek ajánlottuk fel, akik az Ébresztő-óra programra fordítják az adományt. Az első ’early bird’ videó már el is készült, de szeretnénk sok továbbit készíteni, hogy minél több emberhez eljusson a kezdeményezés. Céges támogatókat is keresünk, mert velük összefogva szólhatna ez a kampány igazán nagyot.

És mit talál még, aki benyit a Hotel Polimer szobáiba?

Cicó: Én úgy látom, hogy mindenkinek van valamilyen tripje manapság. Mindenki próbál valami olyan hobbit találni, ami élteti. Kicsit ezt is jelképezik a Hotel Polimer szobái. Ebbe sok mindent bele lehet gondolni, de nyilván egy dalszöveg akkor igazán jó, ha mindenki saját értelmezést tud hozzá társítani.

Levi: Szerencsére sok visszajelzést kaptunk arról, fiataloktól is, amin meglepődtünk, mert ez a lemez nem a 16-18 éveseknek szól, hanem egy idősebb korosztálynak, szóval még az ifjabbak is azt mondták, hogy bejönnek nekik a szövegek.

Cicó: Azoknak szeretnénk zenélni, akik valamit keresnek. Titokban várom azt, mivel magunkon kívül senkinek és semminek nem kell megfelelnünk, hogy megtalálnak bennünket azok az emberek, akik hozzánk hasonlóan élnek, éreznek és gondolkodnak. Persze látom azt, hogy az okostelefon-generációnak nincs meg az igénye arra a rendszertől való elszakadásra, mint ami mondjuk az egész hippi mozgalmat jellemezte. De hiszem, hogy lesz egy új hulláma ennek. Minőséget kell csinálni, és azt, ami te vagy – kompromisszum nélkül.

Levi: Igényes zenét igényes megszólalással, és bízni abban, hogy minél több emberhez eljuthatunk így. Jó lenne színfoltnak lenni ebben a „szép, új világban”.

Alapvetően pozitív gondolatokat próbáltok meg átadni, de nem szájbarágós módon. Jól érzem?

Levi: Így van, illetve tükröt is tart a lemez, a hallgató bele tudja képzelni magát az adott helyzetbe.

Cicó: Pont a címadóban van az a sor, hogy „csillogás és fény, ez a sivatag nagyon kemény”. Szóval lehet, hogy csillog meg villog ez a mai világ, de egyúttal egy nagyon kemény sivatag is.

A Kimondhatatlan elején egyértelmű népzenei hatásokkal találkozhatunk. Ez Marcinak köszönhető?

Marci: Múcsonyból származom, eleve ízesen beszélek, így nem nehéz beletenni ezeket az elemeket a Nomadba. Meg aztán a zene szeretete szinte a születésem pillanatától elkísér, 4 esztendősen már népdalversenyeken szerepeltem, és gyakorlatilag a teljes Kodály-gyűjteményt kívülről fújtam.

Levi: Alapvetően a rockzene és a népzene nem áll közel egymáshoz, de ha belülről jön az indíttatás erre, akár egy dallam vagy egy szövegrészlet formájában, az mindenképpen kirí ebből a környezetből, és ha sikerül összekapcsolni a két stílust, abból csak jó származhat. Céltudatosan nem törekszünk erre, de van bennünk annyi hazafiasság, ami ezt előhozhatja.

Cicó: A magyar népzene hungarikum, ez tény. Olyan nagy zeneszerzők is hozzányúltak, mint Liszt Ferenc, Bartók Béla vagy Kodály Zoltán. Nagy értékünk, hiszen a mulatós ága mellett megvannak a melankolikus dalok is. Én mindenképpen szeretném ezt kiaknázni, egy kicsit már érintettük is a Kimondhatatlannal, de ez még csak az út eleje számunkra.

Levi: Jó lenne, ha a zenénkkel tudnánk segíteni az embereknek abban, hogy felismerjék azt, hogy tulajdonképpen hol is élnek. Mert lehetne ezt a helyet sokkal jobbá is tenni, de a struccpolitika és a „mindegy, csak szóljon valamilyen zene” hozzáállás nem előremutató. Ha belegondolunk, a régi magyar népzene tulajdonképpen mulatós muzsika. Az egy olyan érzést hív elő, hogy buli van, táncolunk, mindenki jól érzi magát. És ezzel önmagában nincs is gond, de ez csak kikapcsolásra való. Arra, hogy elgondolkozz, hogy magadba mélyedj, hogy találj olyan mondanivalót, amely felnyitja a szemed, arra nem alkalmas.

Viszont a Hotel Polimer dalai erre maximálisan alkalmasak, és mindezen túlmenően még nagyon egyéni is, amit megmutattok.

Cicó: Egy év távlatából elmondhatjuk, hogy ez egy időtlen lemez. Látom a kommentekből, hogy van, aki még csak most fedezi fel magának. Értékeket rögzítettünk az albumon, ami nem csak 2014-ben szólt az emberekhez, hanem bármikor megtalálhatja őket.

Levi: Cicóval közös kedvencünk a Metallica, de míg én alapvetően a zúzósabb, bólogatósabb zenéket kedvelem, ő a progresszív, elszállt dolgoknak a rajongója, és ebből jön létre a Nomad érdekes egyvelege.

Cicó: Levi a vaddisznó a zenekarban, aki feltúrja a színpadot (nevet).

Marci: Igen, ő stadionban játszik állandóan. Nekem egyébként olyan csapatok a nagy kedvenceim, mint a régi Beatrice, az ős Bikini, a Dinamit vagy a Yes, a maiak közül pedig a Foo Fighters jön be.

Levi: A régi magyar, értékes rockzene szeretete összeköt minket. Az Edda első két lemeze, a P.Box vagy Deák Bill Gyula munkássága előtt mindannyian fejet hajtunk.

Mintha 2014-ben egyszer már hirdettetek volna egy lemezbemutató bulit, de az október 24-ei koncertet is így reklámozzátok. Hogy van ez?

Levi: Most annyiban lesz más a helyzet, hogy a Barba Negrában a Kowalsky meg a Vega vendégeként léptünk fel, ráadásul csak 1-2 nappal előtte készült el az album, és időnk se volt arra, hogy mindent eljátsszunk. Az A38-on szeretnénk a teljes lemezt elnyomni, hivatalosan ez lesz a Hotel Polimer bemutatója, de azért pár nótát előveszünk a Végál.om.. anyagról is.