Újraéled szeptember 26-án a BalkanBeats a budapesti Akváriumban, és az esemény egyik főszereplője a teljes sorozat megálmodója, a bosnyák gyökerekkel és német útlevéllel is rendelkező DJ Robert Soko lesz. A balkán világzene és a bakelit nagymestere kellően lelazultan és szimpatikusan válaszolta meg a kérdéseinket.

Kulturális újrahasznosítás: ez szerepel a honlapod nyitóoldalon. Mit jelent ez egészen pontosan?

- Ez több, mint egy projekt, ez egy kulturális harc. Egy harc azért, hogy azok a gyönyörű alkotóelemek, amelyek az én kultúrámat alkotják, ne vesszenek el, sőt, naprakészek maradjanak. Azzal, hogy a tradicionális zenék eredeti vagy remixelt verzióit játszom, nemcsak a tánctérre viszem ki őket, hanem a balkáni kultúrát egyúttal a közönségemet alkotó fiatalabb generációk emlékezetébe is bevésem.

Emlékszel az első „randevúdra” a balkán zenével?

- Gyerekkoromban édesapám sokat énekelt. A legutóbbi albumomon (Soundlab) szereplő Bembasha című remix ennek állít emléket. Egészen pici voltam még, amikor ezt énekelte nekem, és pár éve éppen Szarajevó háztetőinek látképében gyönyörködtem, amikor egy pincér bekapcsolta ezt a dalt. Mit mondjak, egészen varázslatos pillanat volt. De az első komolyabb találkozásom a balkán zenével 1993-ra tehető. Jugoszlávia éppen akkor esett szét, és azt szerettem volna, ha nemzeti hovatartozástól függetlenül, mind egy emberként tudunk mulatni – a zene zászlója alatt. Ránk fért akkoriban, hogy levezessük a feszültséget valahogy, ugyanis akkor a balkán egyet jelentett a külvilágnak a háborúval és a menekültekkel.

Mitől lett a balkán muzsika életed nagy szerelme?

- Nos, először is, ez a lelkem zenéje, mondhatjuk, hogy szinte az anyatejjel szívtam magamba. Azokban az években, amikor főleg punk és rock nótákat hallgattam, ha nagyon sebezhetőnek éreztem magam, balkán muzsikára vágytam. Alapvetően a Balkán a keleti és a nyugati kultúra találkozási pontja, és éppen ettől lesz igazán különleges. Mindkét kultúra tanulhat a másiktól, kedvükre keveredhetnek, ami megjelenik a zenében is, és az ettől lesz egyszerre modern és univerzális.

Mexikó és Japán lakosságát is megtáncoltattad. Hogy fogadták a balkáni ritmusokat?

- Ugyanúgy, mint bárhol máshol a világon: a közönség rögtön a keblére ölelte. Meggyőződésem, hogy mindenki ért a trombiták nyelvén. Azért az évek során megszereztem azt a rutint, hogy gyorsan tudok reagálni a tömeg hangulatára, és a fülükhöz tudom igazítani a playlistet. A feladatom nem más, mint hogy mindenkinek finom „falatokat” tálaljak fel, és a jelek szerint ezt nem is csinálom rosszul.

1993 óta szervezed a BalkanBeats bulikat. Mikor volt a rendezvények aranykora?

- Gyere el az egyik berlini partimra, és máris megkapod a választ! Berlinben ismerek olyanokat, akik a kezdetek óta minden bulin ott vannak, de vannak olyanok is, akik kábé annyi idősek, mint az én kisfiam. Ez a szép ebben: a zene fejlődik, így megtalálja a helyét az új irányzatok között, miközben megőrzi az egyediségét. Az aranykor? Nehéz erre válaszolni… természetesen volt egy felfutása a balkán buliknak, akkor Berlinben gombamód elszaporodtak az ilyen események. Ahogy az lenni szokott, ez az őrület elmúlt, de a BalkanBeats továbbra is egy megbízható bástya a világzenén belül. Szerintem most majd egy újabb korszak kezdődik, és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ez mit tartogat.

Idén már túl vagy három BalkanBeats bulin Németországban és Barcelonában.

- Látod, ezek a bulik jól demonstrálják azt, amiről az imént beszéltem. Soha korábban nem pörgettem még Konstanzban, és annyira forró volt a hangulat, hogy a szervezők is hitetlenkedve bámultak rám. Én sem számítottam ekkora őrületre, de megtörtént. Ugyanez volt a helyzet Barcelonában is, de még Berlinben is, ahol pedig már 25 éve játszom. Ez nem valami olyasmi, amit biztosra vehetnél, de ha az energia elszabadul, az káprázatos érzés.

Ha összeállíthatnád a világ legjobb balkán zenekarát, melyik muzsikusokat gyűjtenéd magad köré?

- Na, itt álljunk meg egy pillanatra: én nem vagyok zenész. Az én művészetem abban rejlik, hogy a táncparketten összeverődött idegenek, akik korábban sosem hallgattak balkán zenét, órákon keresztül ugráljanak széles vigyorral a képükön, miközben szépen-lassan szinte barátok lesznek. Meg tudom mondani neked, hogy melyik dal működik a tánctéren, vagy hogyan alakíts át egy nótát ennek megfelelően, és hogy mikor tedd be a lejátszási listádba. Minden más a zenészek dolga. Ők írják a dalokat, amiket én aztán terjeszthetek. A két szerep pedig tök jól kiegészíti egymást.

Van kedvenc részed a balkán régióban?

- Te most komolyan egy bosnyákot kérdezel arról, hogy melyik a kedvenc része a régióban? A dalmát tengerpart lélegzetelállító, Belgrádnál pedig nincs szexibb város. De Mostar, Montenegró és Bulgária is gyönyörű, de természetesen a szívemben egyikük sem veheti fel a versenyt Bosznia-Hercegovinával.

És mi a helyzet Magyarországgal?

- Nyaraltam a Balatonnál, amiről szintén csak felsőfokban beszélhetek. És Budapest a kedvenc európai városaim egyike, és nem csak azért, mert ott is lesz BalkanBeats party! A nyelveteket nem beszélem, de a zenétek és a magyar konyha remek, arról már nem is beszélve, hogy mennyire szexik a lányok arrafele.