Tökélyre fejlesztett retródíszletek között habkönnyű kémkomédia Guy Ritchie új filmje. Inkább ne próbáljon senki többet belelátni.

A hatvanas évek elején járunk és Berlinben: kint a hidegháború, bent a szenvedélyek tombolnak, mindenki gyanakszik mindenkire, és mindenki igyekszik meghódítani mindenkit. A szovjetek és az amerikaiak aztán találnak egy közös ellenséget: az őrült tudóst némi náci beütéssel és a világuralomra való erős hajlammal.

Tegye fel a kezét, aki ilyen történetet még nem hallott. Persze Guy Ritchie új filmjében egy pillanatig sem igyekszik úgy tenni, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt és a spy-fit – nehéz is lenne neki, hiszen Az U.N.C.L.E. embere (12) egy 1964-1968 között futó amerikai sorozat remake-je. Ahogy ott, itt is egy orosz és egy amerikai szuperügynök, Ilija Kurjakin és Napoleon Solo kénytelen együttműködni. A szívtipró amerikai Robert Vaughn helyett most a nem kevésbé vonzó Henry Cavill, míg orosz kényszerpartnerének szerepét David McCallumtól Armie Hammer vette át. „Az U.N.C.L.E. lánya” pedig Alicia Vikander, ő az a csali, akinek a segítségével igyekeznek eljutni az atomfegyvert fejlesztő olaszországi csapathoz.

A történetet pont annyira lehet komolyan venni, mint bármelyik Bond-sztorit (a széria egyik kiötlője egyébként James Bond figuráját is megalkotó író, Ian Fleming volt). Azzal a nagy különbséggel persze, hogy amíg a sorozat a kor félelmeit tükrözte vissza, most leginkább egy soha nem volt hidegháború pillanatai villannak fel előttünk.

Ez semmit nem ront rajta, főleg, hogy a történelmi hűségre is legfeljebb annyiban adnak, hogy a berlini fal nagyjából úgy nézhetett ki, ahogy a filmben. De azon is legfeljebb csak mosolyogni tud mindenki Európa ezen tájékán, ahogy egy Trabant NDK-s Mini Morrisként bármilyen autót lehagy – márpedig ha egy filmek ez a nyitójelenete, akkor a néző tudhatja, a következő két órában itt csak hátradőlve nevetgélni kell, komolyan venni bármit úgyis képtelenség lenne.

Úgyhogy van itt minden, mint a búcsúban: cool ruhák, még coolabb zenék, ahogy azt Guy Ritchie-től már megszokhattuk, és az abszolút cool mérőfoka, az osztott kép is felvillan az akciójelenetekben (a rendező láthatóan épp úgy rajong Steve McQueen akciófilmjei iránt, mint mi). És felvillan Hugh Grant is, aki végre nem a zavart tekintetű szépfiút, hanem egy szerepe szerint is ötvenes angol kémet játszik, és azt kell mondanunk, pont olyan jól áll neki, mint Henry Cavillnek az öltöny.

Vigyázat azonban! Aki Guy Ritchie első filmjeinek fordulatban gazdag történetét szeretné viszontlátni Az U.N.C.L.E. emberében, csalódnia kell: itt nem csak a ruhák emlékeztetnek a hatvanas évekre, de a dialógusok és az akciójelenetek is. Tökélyre fejlesztett retró egy tökélyre fejlesztett limonádéban, ennyi nem több, de nekünk pont elég.