Nem várt közös produkcióba futottunk bele péntek este a Szigeten: Mariza és Avicii közös koncertjébe. A neves DJ minden képességét maximálisan elismerve szeretnénk kérni: a Világzenei Színpad kerüljön vissza jó messzire a Nagyszínpadtól. Köszönjük.

Pénteken este a Szigeten lépett fel Avicii. Tudta ezt nem csak a fél város, de tisztában volt vele mindenki, aki abban az időben a fesztivál bármelyik szabadtéri programját akarta élvezni. Ha történetesen nem a neves DJ performanszát, akkor is. Így jártunk mi is, a Világzenei Nagyszínpad előtt állva, ahol épp Mariza próbálta túlkiabálni a mindent elsöprő diszkóritmust – sikertelenül.

Pedig hát a portugál fadoénekesnő hangjára igazán nem lehetett panaszunk: normális körülmények között túlzengi bármelyik metálbandát és blueszenészt is. A tuctuc monotón lüktetésének semlegesítése azonban számára is lehetetlen feladatnak bizonyult.

Kár, és nem csak azért, mert Mariza – ezt többször láthattuk már Budapesten is – koncertjein igazán be tudja vonni a közönségét az előadásba, még úgy is, hogy a portugál nyelv nem az a közönségbarát énekelnivaló. Sőt, még azokat a félelmeinket is eloszlatta, amelyek kisördögként sugdosták a fülünkbe, hogy a búsuló-melankolikus fado nem pont fesztiválra való műfaj. Persze Mariza, félvérként, kétcentis lenyalt szőkére festett hajával, tetoválásaival és remekbe szabott estélyi ruháival már külsejével a megtestesült önellentmondás, ám ahogy kiállt, inkább tűnt egy barátságos és rettentő vagány rocksztárnak, mint egy tradicionális műfaj képviselőjének. Az sem lehetett véletlen, hogy zenekara a hagyományos fadokíséret helyett a gitár-ritmusgitár-basszus-dob rockfelállást követte, és a Mariza előadásain megszokott zongora is elmaradt ezúttal. Nem hiányzott viszont a remek frontember, aki valószínűleg bármivel is próbálkozna – legyen szó dzsesszről, popról vagy operáról – ugyanolyan elánnal uralná a színpadot.

A gitárosok is remekeltek – igen, ők sem voltak könnyű helyzetben, a portugál gitárjáték alapritmusával sem passzolt össze Avicii –, de az igazi truváj a fadoelőadásokon egyáltalán nem megszokott dobszóló volt. A kis rock & roll nem csak még merészebbé tette a produkciót, de arra a pár percre a DJ-szett felől szűrődő hangokat is sikerült kizárnunk.

Azon túl meg sajnáltuk Marizát meg magunkat: őt azért, hogy szóvá is kellett tennie, mennyire nehéz így játszania, saját magunkat meg azért, mert bő egy óra után véget is ért a koncert.