Robbie Williams a világ legnagyobb showmanje – ha más nem is, ez tökéletesen bebizonyosodott hétfőn este a Szigeten.

Valamikor az ezredforduló környékén valaki azt mondhatta Robbie Williamsnek: ellenkező irányú közlésig te vagy a Világ Legnagyobb Sztárja. Aztán az a közlés valahogy elfelejtődött, az egykori fiúbandatag meg úgy maradt. Nem volt persze különösebb konkurencia, már legalábbis a magunkfajtának, azoknak, akik nem tudnak különbséget tenni 50 Cent és Kanye West vagy Katy Perry meg a másik szőke, izé barna énekesnő között. Magyarul azoknak, akik túl vannak a harmincon, ne adj' isten, a negyvenen.

Naná, hogy velük volt tele a Sziget is hétfőn este – ami persze a masszív telt házon túl is szép teljesítmény, tekintve, hogy a kétezres évek legendás budapesti RW-koncertjein például csak olyan pasik fordultak meg, akik a csajukat kísérték el, hogy tanúi legyenek alélt visongásuknak. De hát múlik az idő, ritkul a haj, és ők is felvállalják már, hogy kívülről fújják a Let Me Entertain You-t, sőt, ha senki nem figyel oda, még az Angels-t is.

Robbie Williams pedig pont úgy tisztában van ezzel, mint ahogy Keith Richards a külsejének hiányosságaival. Így aztán, ha már ilyen szépen összejött a Világ Legnagyobb Sztárja meg az Ő Közönsége, „tulajdonképpen minek is görcsölni” alapon szépen le is nyom pár koncertet, két gyereket kell már felnevelnie, kell a pénz ugyebár.

Lehet ezért morogni, de tényleg: minek görcsölni? Lehet haknit szinti-dobgép-playback kombóban nyomni a kerületi művházban, és lehet ezen a színvonalon is, azzal meg nem nagyon lehet vitatkozni, hogy hétfőn igazán profi show-t láthattunk. A „fat dancer” hozza azt a bohócot, amit sztársága elmúlt – te jó ég – 25 évében, a zenekarára és a háttérénekesnőkre sem lehet panasz, a látványra meg pláne nem – leszámítva talán a Rock DJ videójából megmaradt tigrismintás alsóját –, különösen, hogy mégiscsak egy fesztiválturné egyik állomásán vagyunk. Ami meg a zenét illeti, az a színtiszta slágerpop, amiért biztos zenészek milliói adnák a fél karjukat, pedig az akkordok mellett/helyett inkább azt kéne figyelniük, amit ez a fickó művel a közönségével.

Már csak azért is, mert egy pillanatig nem zavartatta magát a repertoár kialakításánál sem: saját dalai mellett gond nélkül énekeltet a közönséggel Oasist meg Sinatrát, vagy áll neki úgy a Bohemian Rhapsody-nak, hogy vélhetően ő is tisztában van azzal, a hangja soha nem ér fel Freddy Mercuryéhoz. Szóval buli van, gigantikusban, mi meg tapsolunk neki, a pasik titokban éneklik az Angels-t. Aztán meg lehet nyavalyogni az éjjeli kánikulában, hogy RW már túl van a csúcson, meg hogy az utolsó lemezeiről nem is hallottunk, meg hogy drága volt a jegy. De ha még egyszer jön, akkor is el fogunk menni, mert a show az már csak ilyen, és még mindig nem cáfolta meg senki, hogy Robbie Williams lenne a Világ Legnagyobb Sztárja.

Fotók: Robbie Williams