Az első és lényegi információ, amit mindenkinek tudnia kell, hogy bizony a bocik, azok nem tejelnek. A második, hogy egy tehenészetben sem fenékig tejfel az élet, a kerítés nincsen steakből, és a csapból nem krémes tejszín folyik. Ellenben a traktor folyton elromlik, a melósok mindig szabadnapra akarnak menni, és a hogyishívjákkal is csak a baj van. A Nem boci! egy fanyar humorú, fájdalmasan őszinte novellás kötet a XXI. századi magyar tehenészetekről.

A zacskós tejek térhódítása óta hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a tényről, hogy bizony a tej nem a dobozban/zacskóban terem, hanem bizony tehenészetekből szállítják a gyárakba, ahol az általunk jól ismert, praktikus csomagolásba kerül. Arról pedig már végképp halvány dunsztunk sincs, hogy vajon mi zajlik egy tehenészetben, milyen lehet ott az élet, kik dolgoznak egy ilyen helyen, és vajon milyen gondokkal kell nap, mint nap megküzdeniük. Hartay Csaba megunva a sok értelmetlen kérdést és megjegyzést, amit hivatalos foglalkozása során kapott, úgy döntött, hogy véget vet ennek az alulinformáltságnak, és megírta a Nem boci! című novelláskötetét.

"Kéne nekem marhahús. Ha megdöglik egy tehén, nem tudnál nekem kivágni belőle valami jó bélszínt vagy combot? (Szívesen megteszem, kétnapos nyári tetemből is megfelel?)" 

A kötet elején és végén egy-egy soros rövid párbeszédeket olvashatunk, amelyek tökéletesen jellemzik az emberek tudatlanságát, míg a novellák már sokkal inkább a hétköznapi problémákat vetítik elénk. Olvashatunk szabadságért kuncsorgó beosztottakról, állásra jelentkező naplopókról, irritáló értékesítési menedzserekről, bedöglő traktorokról, és persze a pofátlan időjárásról is, ami folyton keresztbe tesz a gazdaembernek. A történetek pedig működnek, nevetünk, csóváljuk a fejünket és próbáljuk memorizálni a szarkasztikus poénokat, hogy a későbbiekben elsüthessük majd őket a baráti társaságban is. 

"- Itt ez a három tehén, a középsőt kellene elkülöníteni.

- Melyik a középső?

- A háromból szerinted melyik a középső?"

A kötet titka az egyszerűség és az életszerűség. Olvasás közbe szinte látjuk magunk előtt a gazda rezignált arcát, amint meg akarja győzni őt az értekesítő, hogy kössön vele szerződést, vagy amikor egyik ismerőse munkáért kuncsorog, de dolgozni persze nem akar. Mire a nem Boci! végére érünk már mély tiszteletet érzünk a tehenészetvezető iránt, hiszen ennyi baromságot hallgatni nap, mint nap nem lehet egyszerű. Azt a végtelen türelmet és humort, amivel kezeli az adott helyzeteket, pedig tanítani kellene, mert bár végig attól retteg, hogy beszippantja őt is az agrárium, valójában pont a hozzáállása az, amely megmenteni őt ettől a lehetőségtől.

"A főnök ott ül az irodában, nem csinál semmit, csak irritálja a munkát. (Ha munkának lenne bőre, már kipirosodott volna.)" 

A Nem boci!-t mindenkinek jó szívvel ajánljuk, fiatalok, idősek, városiak, vidékiek egyaránt élvezni fogják. Azonban figyelmeztetjük a jövendő olvasókat, hogy az artikulátlan felröhögéseknek igen nagy esélye van, így a közterületen való olvasást csak saját felelősségre javasoljuk. Hartay Csaba könyve az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg, június 6-án a könyvhéten, a Vörösmarty téren lehet 11 órától találkozni a szerzővel a kiadó standjánál. 

Végezetül álljon itt még egyszer és utoljára az örök igazság, amit mindenki jól véssen észbe! 

"Tejelnek a bocik?

(Nem. Nem. Nem!)"