Ismét véget ért egy Gourmet Fesztivál a hazai gasztronómia legjeivel, legyen szó street foodról vagy Michelin csillagos csúcséttermekről. Mi idén is jól laktunk néhányszor a fesztiválon, találkoztunk szuper meglepetésekkel, de mi tagadás, csalódás is volt a menüben. Az idei élményekről most jöjjön egy kis összefoglaló.

Ebben az évben a Gourmet a paprikás csirke jegyében telt, ahogy arról már mi is írtunk. A majdhogynem várható paparikás csirke leveseken, és a paprikás csirke különböző, "a' la + szabadon behelyettesíthető étterem" - változatain kívül paprikás csirkés macaron és fagylalt is várta a vállalkozó szellemű ínyenceket. A magam részéről mondhatni nem vagyok a tematizálás híve e téren, egyrészt, mert szerintem vétek a konyha kreatív nagymestereit keretek közé szorítani, másrészt pedig, még ha az ember lánya él-hal is a paprikás csirkéért, aligha kíváncsi - akár a legjobbaktól is egy 3. verzióra - két másik után. Ezért aztán, ha már paprikás csirke, tutira akartam menni. Gondoltam, a Costes úgysem jön szembe minden nap, lássuk, hogy mihez kezdenek a klasszikus magyar fogással.

Nos, azt nem modnom, hogy nem volt finom, de azért akadtak problémák. Többek között a tányéron remekül mutató, ámde fesztivál körülmények között ugyancsak nehezen fogyasztható fél bébicsirkével. Ami legnagyobb jóindulattal is maximum langyos volt. A mellé tálalt burgonyasaláta ízes, kellemes, na de nem ezért keresi az ember egy Michelin csillagos étterem standját egy ilyen eseményen. Szóval, dizájnos tálalás ide, Michelin csillag oda, a nagymamám paprikás csirkéje ilyen kihívóval szemben is verhetetlennek bizonyult.

Egy komolyabb bejárás és kisebb bolyongás után aztán megtaláltam a különlegességek vonalat, és elképesztően jó lazac-vörös tonhal- vajhal mesterhármasából készült carpacciót kóstoltam a Villa Medicinél, még (vagy már, de ez nem rontott az élvezeti értékén) langyos aszalt paradicsomos bagett-tel, és egy számomra nehezen körülírható, intenzíven citrusos, mégis selymes öntettel. Mindezt a legkiválóbb kiszolgálás mellett. Itt kellett volna kezdenünk.

Hogy helyt tudjak állni a további megterhelő kihívások közepette, egy jó eszpresszó következett, méghozzá a több szuper kávézót tömörítő Magyar Kávépörkölők pultjánál. Ha már eszpresszó, akkor csakis az oljasan fekete, szuperrövid olasz nedű jöhet szóba. Bár kifejezetten kedvelem az újhullámos, gyümölcsösebb ízvilágú keverékeket, most mégis egy telt, erős feketére vágytam, és nem okozot tcsalódást a Pasco Bar blendje.

Ezután a kezdő körtúrán már következő áldozatként kiszemelt Crocorollt kóstoltam meg, amit a 6IN1 fedőnév alatt ténykedő Corinthia tekert a különleges ízekre vágyóknak. Egyértelműen kihagyhataltan. Bár a krokodil húsát illetően túlságosan széles összehasonlítási alapom nem volt, a kókusztejes-(ha az ízérzékelésem nem csal) zöld curry-s szósz és a zöldségek tésztába csomagolt egyvelege levett a lábamról.

Már a desszertek felé kacsintgattam volna, amikor belebotlottam a Vinoport.hu standjánál egy kóstoltatásba. Lévén a pincészet nevét még nem ismertem - szégyen fejemre - és a kíváncsiság is hajtott, nem álltam ellen a kedves invitálásnak. Egy pohár 2014-es Egri Csillag felütésként kifejezetten meggyőző volt, de végül a teljes sor pohárba került az este folyamán, és azt hiszem, a Petrény pincészet nevét érdemes lesz megjegyezni.

Hogy a streetfood szekciót se hagyjam ki egészen, nem mellesleg pedig stabil alappal szolgáljak az újonnan felfedezett borászat egyik nagyágyújának, a Big Bandnek, a Burger&Love Angus mini burgerét még beiktattam a menüsorba. Amivel kapcsolatban egyetlen fenntartásnak talán annyit tudok leírni, hogy amilyen tökéletes volt a sütés, a pirított hagyma és paprika, annyira túldominálták a szószok a szaftos húspogácsát. Kár érte, ha igazán ki tudott volna bontakozni, valószínűleg a B&L szerez egy újabb rajongót, így csak egy első esélyen vagyunk túl, de azért második így is lesz.

Szóval a nagy vörösre felkészülve tértem vissza a kóstolóhoz, és a Petrény 2009-es superior Bikavéréhez, a Big Bandhez. A klasszikus négyes házasítás, bár telt, kerek, és kifejezetten harmonikus bor, talán a szokásos bikavérhez képest egy árnyalattal könnyebb, mégis az este egyik fénypontja volt, és egy szép barátság kezdete.

Mindennel együtt, a paprikás csirkét és a gumicsizmás első két napot is ideértve ebben az évben is felvonult a magyar gasztronómia legjava, és ismét új ízekkel, váratlan meglepetésekkel, és maradandó ízélményekkel lettünk gazdagabbak. Már alig várjuk a következő májust!