Hogyan lesz egy négylábú egérvadászból az ember társa? Hol húzódik a határ a vak szerelem és a boldog párkapcsolat között? Ezek a kérdések sokunkban felmerültek már, és bár konkrét válaszokkal Lángh Júlia sem tud szolgálni, de legalább bizonyosságot szerezhetünk arról, hogy a szerelem és a macskatartás 60 éves kor után sem könnyű.

Az Egy budai úrilány szerzője a Macskák és férfiakban hűséges és hűtlen két- és négylábúakról mesél könnyed humorral. Valójában nem is egy regényről van szó, hanem egy hármaskönyvről, három külön álló történetről, melyek akár önállóan is megállnák a helyüket. Főhősnőnk a nyolcvanhoz közeledvén rengeteg élménnyel és tapasztalattal a háta mögött úgy dönt, megosztja velünk személyes naplóját, ami utolsó nagy szerelmének történetét tárja elénk. Emellett megismerjük külön fejezetekben az idős hölgy macskáját és hozzá fűződő viszonyát, valamint hajdan volt szeretőit is. A három történetszál sosem ér össze, de mégis egységes regényt tartunk a kezünkben, hiszen hősnőnk személye változatlan, ez a kapocs pedig megteremti a tökéletes egyensúlyt és harmóniát a fejezetek között.

Milyen a szerelem hatvan évesen? Egyáltalán lehetséges még az a gyomrot remegtető, agyunkat elködösítő érzés több évtizednyi párkapcsolati tapasztalat után? A válasz természetesen az, hogy igen. Bizony az emberlánya, vagy inkább asszonya, túl a hatodik X-en is belebolondulhat egy férfiba. Az ifjonti hév ilyenkor is könnyedén elönti az agyunkat, és valósággal megszépíti a szemünkben a másikat, zavaró tulajdonságai eltűnnek, és rajongással vesszük körbe az imádott személyt. Hiszen olyan jó érzés szerelmesnek lenni! Persze az élet most nem habos torta, és problémák, gondok sora zúdul hősnőnk nyakába ezzel a kései szerelemmel. De hát mit van, mit tenni, ha az ember belezuhan fejjel a rózsaszínködbe, onnan bizony rögös az út kifelé, könnyek és kiábrándító felismerések sorozata, míg végre a felszínre jutunk ismét.

Eközben persze az élet nem áll meg, és ha a férfi mellett van egy hőn szeretett négylábúnk is, akkor bizony az életünk rögtön két személyről szól. A gazdájával öregedő cica életének kalandja és közös kapcsolatuk pedig épp oly szívet melengető és érdekes, mint a kései szerelem. Akinek van háziállata az tudja, hogyan válik igazi családtaggá és baráttá egy macska, kutya vagy akár egy papagáj, és milyen szívfájdalom elveszíteni hőn szeretett társunkat. A férfihoz és a macskához fűzött kapcsolatának történetét pedig átszövi a régi szeretők emléke. Az első együttlét, a külföldi kalandok, az ifjúkor csetlései, botlásai röviden, mint egy-egy képeslap villannak fel előttünk és színesítik meg a regényt.

Hősnőnk naplószerű feljegyzéseit olvasva olyan problémákkal szembesülünk, ami sokunk életében előfordult már, kezdve a háziállatunk megöregedésén és elvesztésén át egészen a férfiak és a kapcsolatok megértéséig. Több fajta választ is felkínál az író ezekre a kérdésekre, de végül beismeri, még mindig semmit nem tud a szerelem és a kapcsolatok természetéről és működéséről. "Egy izmos, kopasz férfi nagyon határozottan kijelenti, ő azt igényli, hogy őt irányítsa a nő, én ezt akarom, mondja nyomatékosan, szerintem a kapcsolat csak akkor működik. Szóval, mindenkinek másként. Ez azért megnyugtató, legalább annyiban, hogy van sokféleség. Én még mindig semmit sem tudok." Bár így mi sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, de talán nem is kell. Hiszen mennyire unalmas lenne tudni, hogy mi, miért történik, és miért szeretünk bele olyan férfiakba, akik nem hozzánk valók.

A Macskák és férfiak a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, és jó szívvel ajánljuk minden hölgynek, aki szereti a cicákat és gyakorta tépi a haját a férfiak esztelen viselkedése, és saját szívének kerge kóborlásai miatt.