A férfinak és újságírónak látszó természeti képződménynek akkor jön meg igazán a kedve egy interjúhoz, amikor megtudja, hogy a kifaggatásra váró zenekart 5 lány alkotja. Ez a csapat a holland Bells of Youth, akik egyik első nemzetközi koncertjüket épp a Sziget Fesztiválon adták. Jó néhány órával a bulijuk után foglalt helyet velem szemben a pályája elején járó bandából az énekes/akusztikus gitáros Leonie, illetve a gitáros Estelle.

Most koncerteztek először Hollandián kívül. Ez azért igazi mérföldkő, nem?

Leonie: Már egy ideje tervezgettük, hogy külföldön is kipróbáljuk magunkat, így amikor jött a lehetőség, hogy fellépjünk a Szigeten… az… valósággal leírhatatlan volt. Gyorsan leszerveztünk mellé még néhány bulit, így játszottunk Németországban és Prágában is, tehát gyakorlatilag most egy miniturnén vagyunk.

És milyen volt a Szigetes koncertetek? Pontban déli 12-kor kellett színpadra állnotok, ami nem éppen egy rock’n’roll időpont…

Estelle: Őszintén szólva, rosszabbra számítottunk. A végén többen is odajöttek, hogy a mi zenénkre keltek fel, és a tűző nap ellenére voltak, akik táncoltak is. Látszott, hogy tetszik nekik, amit játszunk, szóval igazán jó élmény volt.

Egy kicsit hazai pályán voltatok, hiszen a Szigetre rengeteg holland érkezik. Mitől olyan népszerű ez a fesztivál nálatok?

Leonie: Szerintem azért, mert nálunk nincsenek ilyen klassz fesztiválok. (mosolyog)

Estelle: Nálunk ott van mondjuk a Lowland, de a Sziget legalább háromszor akkora. Egy kicsit kiszabadulhatnak az emberek otthonról, meg aztán hét napig itt lehetnek, míg nálunk maximum 3-4 napos egy ilyen rendezvény. Ráadásul sokkal jobb itt az idő, mint Hollandiában, és az árak is jóval alacsonyabbak.

Azt sikerült lemérnetek, hogy hány holland látta most a bulitokat?

Leonie: Igen, megkérdeztük a színpadról, és rengeteg kéz emelkedett a magasba.

A honlapotokon az szerepel, hogy indiepopot és harmonikus elektrofolkot játszotok. Ez azért némi magyarázatra szorul…

Leonie: Hát, az biztos, hogy nagyon változatos a zenénk, nem igazán lehet egyetlen címkével megjelölni. Gyakran megkapjuk ezt a kérdést, és igazából nehéz rá jól válaszolni. Mert vannak olyan dalaink, amelyek az electropop kategóriába tartoznak, de vannak folkos nótáink is.

Estelle: Rengeteg féle zenét szeretünk, és ez jelenik meg a saját szerzeményeinkben is. Az egyikben kicsit több a punk, a másikban kicsit több a pop. Szóval nem könnyű ezt körülírni. Meg kell hallgatni, aztán mindenki megalkothatja róla a saját véleményét.

A dalaitok közül a Physical elég figyelemreméltó. Ebben azt fejtegetitek, hogy a lányok sem mindig komoly kapcsolatra vágynak, hanem néha elég egy jó barát, aki egyben szexpartner is.

Leonie: Wow, soha senki nem kérdezett minket a szövegeinkről… Emlékszem, amikor elkészült a Physical zenéje, és néztünk egymásra, hogy oké, de miről szóljon a szövege?

Estelle: Ez tulajdonképpen egy poén, és nagyjából arról szól, hogy milyen az, amikor a csajok csípik fel a pasikat, és nem fordítva.

Jó, de ez azért nem egy olyan dolog, amiről sűrűn énekelnek a lányok…

Leonie: Miért, szerinted miről szoktak énekelni a lányok?

Szerelem, romantika, virágok, elhagytál, utállak, stb.

Estelle: A-ha. De ott van például Rihanna, aki rengeteget énekel a szexről. Van ebben egy kis lázadás, szeretnénk kifejezni ezzel a dallal, hogy a lányok is megtehetik azt, amit a fiúk. Az egyenjogúság nagyon fontos a számunkra.

A BOY című bemutatkozó albumotokról a She Said/He Said jelent meg kislemezként. Ezzel a nótával a férfi és a nő közti örök kommunikációs ellentétre akartok utalni? Tudjátok, a „de hát én azt hittem, hogy te azt gondolod…” kezdetű ellentmondásokra.

Leonie: Nagyjából igen. Nincs olyan kapcsolat, amelyben néha ne ütné fel a fejét a meg nem értés. Ez valami olyasmi, amiről mindegyikünknek van tapasztalata a zenekarból.

Estelle: Amúgy meg szeretjük, ha mindenki hozzáadja a saját értelmezését a nótáinkhoz. Nem létezik egyetlen kizárólagos jelentés, és ez tök jó! Van, amikor odajönnek hozzánk emberek, hogy mennyire jó, hogy ez a dalotok erről meg arról szól, mi meg mondjuk, hogy oké, aztán csak nézünk egymásra, hogy nekünk ez eszünkbe sem jutott. (mosolyog)

A lemezetek címe az, hogy BOY, ami a zenekar neve rövidítve…

Estelle és Leonie: Na végre egy újságíró, aki ezt észrevette! (ennél a pontnál még a másik asztalnál ülő menedzserük is diadalmasan a levegőbe csapott az öklével)

Oh, köszönöm, ez király! Szóval, egyrészt ez a nevetek rövidítve, de takar egy olyan jelentést is, hogy a dalok jelentős része az ellenkező nemmel foglalkozik?

Leonie: Szerettük volna, ha a debütáló lemezünk a mi nevünket viseli, de mégsem túl konkrét formában. Tehát nem, nincs mögötte mélyebb megfejtés.

A világ sokat köszönhet olyan remek holland előadóknak és zenekaroknak, mint Anneke van Giersbergen, a the Gathering vagy a Within Temptation. Lehetnek ők követendő példák a számotokra?

Estelle: A Within Temptation tőlünk csillagászati távolságra van, hiszen ők egész Európában rendkívül ismertek.

Leonie: És hát azért Anneke sem panaszkodhat. Amikor nézzük a turnéállomásait, mindig irigykedünk, hogy basszus, de jó neki! (nevet)

Estelle: Az mindenképpen inspiráló, hogy ennyi helyre eljut, de zeneileg nem tekintjük példaképnek egyiküket sem.

Ha jövőre ugyanígy beszélgethetnénk a Szigeten, milyen élményekről szeretnétek mesélni?

Leonie: Mindenképpen a terveink között szerepel, hogy egy éven belül kihozzuk a második albumunkat; emellett pedig jó lenne eljutni a legnagyobb fesztiválokra, például a Glastonbury-re. Aztán turnézni Kelet-Európában, játszani a mediterrán országokban. Az elsődleges célunk az, hogy Európában nevet szerezzünk a Bells of Youth-nak, aztán lehet messzebbre tekintgetni.

Fotók: Bells of Youth Facebook