Más zenész kis túlzással a gitárját nem hangolja be annyi idő alatt, mialatt Anneke van Giersbergen összerak egy új albumot. Hollandia legtündéribb énekesnője 2012 elején adta ki az Everything Is Changing lemezt, és máris itt a folytatás. A Drive című anyag hat év alatt az ötödik szóló korongja a the Gathering ex-fronthölgyének, vagyis láthatóan van, ami hajtsa őt  előre. Ezúttal éppen egy letisztult, rockos hangzásvilág felé.

Az előző albumod a Minden változik címet kapta. Sok mindent átformált ez a lemez az életedben? Megnyitott számodra új kapukat?

– Tulajdonképpen igen. Remek fogadtatásra talált mindenhol, de nem tudom, hogy azért, mert a
saját nevem alatt adtam ki, vagy mert színesebb, nagyszabásúbb volt a hangzása. A hazámban, Hollandiában jelölték az Év albuma címre, 25 országban koncerteztünk; szóval igen, nagyon boldog vagyok amiatt, amit kihoztunk ebből az anyagból. Nem is kimondottan a sikere miatt, hanem azért, mert igazán szeretem és büszke vagyok rá.

Mit szerettél volna kifejezni az új lemez címével?

– Nagyon szeretek vezetni, úton lenni, ugyanakkor úgy hiszem, hogy a személyiségedben rejlő lendület és motivációk tartanak igazán mozgásban. Nem vagyok különösebben ambiciózus, mert leginkább a zeneszerzés érdekel, és nem az esetlegesen ezzel járó dicsfény. De jó érzés, ha tartok valamerre, felfedezek új stílusokat, és sikerül egyre többet és jobbat kihoznom magamból. Ez az, ami hajt és vezet engem.

Mivel a név kötelez, a Drive tökéletes hallgatnivaló vezetéshez?

– Szerintem egyértelműen! Imádom bömböltetni a zenét az autóban, és énekelni, miközben nyomom a gázt és tekerem a kormányt. Igazság szerint bírom, amikor hosszú távokat kell levezetnem (nevet).

Már megszokhattuk, hogy ha új lemezzel jelentkezel, azzal együtt új hajviselet is jár. A jelek szerint nemcsak zenészként vagy nyughatatlan, hanem a külsőddel kapcsolatban is…

– Attól félek, kénytelen vagyok egyetérteni veled. Ha van egy állandó kinézeted, az tök jó, és nyilván segít abban, hogy fel- és megismerjenek, de nekem már az is nehezemre esik, hogy néhány hónapig kitartsak egy adott hajszín vagy hosszúság mellett. A változás a véremben van.

Néhány új tetoválást is begyűjtöttél a legfrissebb fotók alapján. Nem gondolod, hogy manapság túl nagy divat lett ebből, és boldog-boldogtalan tű alá fekszik?

– Nem tudom. Nekem bejön, és soha nem azért csináltam, hogy sokkoljam az embereket vagy lázadjak. Bár mostanában már tényleg az számít rendkívülinek, ha valakinek nincs tetkója. De ahogy mondtam, én szeretek új mintákat varratni magamra, és ha ettől kevésbé leszek különleges… hát akkor ez van.

A My Mother Said című gyönyörűséges új dallal köszönetet mondasz a szüleidnek?

– Bizonyos értelemben igen. A versszakok egy az egyben olyan beszélgetéseket idéznek fel, amikben nekem is részem volt a mamámmal és a papámmal. Amikor csatlakoztam a the Gatheringhez, rengeteget aggódtak amiatt, hogy sokat utazom. Most, hogy már én is anya vagyok, megértem, hogy féltettek. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy az egyetlen járható út az, ha megadod a kellő  szabadságot a gyermekeidnek.

Arról is énekelsz ezúttal, hogy vannak olyan személyek, akik sosem változnak. Tényleg így gondolod?

– Határozottan, és van is néhány olyan ismerősöm, akik egyáltalán nem akarnak megváltozni. Pedig szerintem kell az egészséges élethez, hogy nyitott legyél az újdonságokra, és ne zárkózz el a korábban ismeretlen helyzetek elől. El nem tudom képzelni, hogy mondjuk a gyerekkori barátaim azt mondják nekem, hogy „hát te aztán semmit sem változtál, ugyanolyan vagy, mint 25 évvel ezelőtt”. Hogy őszinte legyek, ezzel rendesen kiakasztanának (nevet).

Nagyon egységes lemezt hoztál össze, viszont a Mental Jungle a keleties hatásaival egy kicsit kilóg a sorból.

– Hayko Cepkin török előadóművésszel pár éve már igen jó barátok vagyunk. Amikor Törökországban jártam, fellépett velem, de én is meghívtam az egyik hollandiai koncertemre. Odáig vagyok a hangjától, és mióta ismerem, azóta szerettem volna ezt visszahallani az egyik dalomban. Amikor a gitárosom, Ferry Duijsens, előrukkolt ezzel a keleties hangulatú témával, rögtön tudtam, hogy ez lesz az a bizonyos nóta. A végeredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok.

Hihetetlenül felszabadult, optimista hangulat lengi körül a Drive-ot, az utolsó dal pedig egyenesen arról szól, hogy a legjobb dolgok még előttünk állnak. Bízol abban, hogy az új szerzeményekkel tudsz némi fényt csempészni a hallgatók életébe?

– Ó, igen, az csodálatos lenne! Minden erőmmel azon vagyok, hogy pozitív gondolatokat és energiákat közvetítsek a zenémmel.