A nyár közepén az iskolaköteles fiatalokat nyilván leveri a víz, ha a napközi kerül szóba. Csakhogy ebben a NapKöziben nem a víz, hanem a befőttesüvegben felszolgált limonádé ver le a lábunkról, no meg az a sült krumpli, amely nyugodtan kiérdemli az „Ó TE JÓ ÉG!” minősítést.

Aki volt napközis, az leginkább egyetlen dolgot szeretett benne: amikor vége lett. A cikkünk tárgyát képező NapKöziből viszont nem kívánkozik el az ember, hiszen meglehetősen kellemes dolog a Millenáris tópartján üldögélni egy nyári estén, miközben klassz ételekkel és italokkal enyhíthetünk éhségünkön és szomjúságunkon. Mindezt ráadásul kifejezetten korrekt áron tehetjük meg.

A nyár elején nyitott NapKözi nem vív gasztronómiai forradalmat, de amit a zászlajára tűzött, azt több mint becsületesen végrehajtja. Kezdjük azzal, hogy az áraik abszolút nem szálltak el, és ez már a befőttesüvegben felszolgált, megnyerően ízletes limonádénál leszűrhető. Divat manapság ez az ital, ami ugye nem más, mint víz, cukor, citrom, meg némi szirup, mégis nem egy helyen pofátlanul legombolnak érte akár egy ezrest is. A NapKözi jóval eme árkategória alatt marad, és ezen felül még a kínálat is bőséges: mi a málnás és trópusi verziókkal kísérleteztünk, és mindkettő kiállta az ízlelőbimbóink próbáját. A NapKözi eme hűsítő nedűje főként azoknál találhat be, akik kicsit édesebben szeretik kortyolgatni a limonádét. De van jégkásájuk is – Slushy néven fut -, és mind ez, mind a limcsi kérhető alkoholos változatban is.

A hely saját bevallása szerint a harapnivalókat tesztelték és cserélgették egy darabig, amíg megtalálták a saját profiljukat, ami leginkább a hamburgerben domborodik ki. Túlzás lenne azt mondani, hogy valóságos ízorgia terül el az étlapon, de alig hiszem, hogy bárkinek is gondot okozna a választás. Illetve a vega ételek szerelmeseire talán érdemes lenne gondolni, hiszen ők egyedül a grill zöldségekkel szemezhetnek, ami ottlétünkkor egyébként pont nem volt. A hústalan ételek fogyasztóinak érdekében a vegaburger étlapon való szerepeltetését komolyan fontolóra kellene vennie a vezetőségnek – ha már úgyis a bucis kaja a „vezérbika”.

Azért előtte még leküldtünk egy gyümölcslevest is, ami rendben volt, de semmi extra. Picike figyelmetlenségként kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a leves és a hambik egyszerre érkeztek, így bizony sietni kellett a kanalazással, hogy a második fogás el ne hűljön. A hamburgerek közül a sajtos marhaburger és a csirkeburger indult „bukfencezésre a szánkban” – copyright by Beépített szépség -, és mindkettő még pont kezelhető nagyságú, vagyis nem esik darabokra az első harapásnál, viszont full jóllaksz vele. A mellé kért sült krumpli pedig az a csalogató tényező, amivel a Napközi szépen kitűnhet versenytársai közül. Nem tudom, hogy a szakács milyen ihletett pillanatban állt neki a fűszerezésnek, de a kezét csak azért nem öntenénk aranyba, hogy képes legyen máskor is ilyen burgonyát az asztalunkra penderíteni. Ráadásul a kis adag is elég emberes, mindent összevetve tehát életveszélyes!

Visszatérve a burgerekhez: mind a marha, mind a csirke szépen át volt sütve, bár a szárnyas kicsit vastagabb volt a kelleténél. A hambin túl lehet választani különböző grillezett finomságokat, oldalast, fűszeres tarját és minden földi jóval alaposan megtömött hot-dogot is – valamennyit olyan költségkereten belül, hogy utána nem sápadunk el a számla láttán.

Esténként a színes villanykörték fényében, egyes napokon a helyszínen DJ is tevékenykedik, bár némileg túl hangosan, így első randinak inkább csak akkor ajánljuk a helyet, ha nem feltétlenül itt akarjuk megbeszélni a világ nagy dolgait. Mert amúgy tényleg remek nyáresti program üres gyomorral felkeresni a NapKözit. Plusz a foci világbajnokság után sem sírdogál magányosan a kivetítő a tó partján, hiszen hetente többször filmvetítéseket is tartanak; illetve egyéb más programokról – pl. malacsütés – is gondoskodnak a hely megálmodói, de van, amikor éppen csocsózhatunk is, ha olyanunk van.

Desszertnek még erőteljesen filozofáltunk a NapKözi Misu megkóstolásával, de a leves-hambi páros olyan szinten eltelített, hogy az édességnek már nem maradt hely. Sebaj, így legalább lesz indokunk a visszatérésre.

Fotóink a helyszínen készültek, illetve a NapKözi oldaláról "csentük" el őket.