Tinédzsernek lenni alapból nem könnyű dolog, hát még ha vámpír az ember. A Vámpírakadémia (16) főhőseinek így az iskola és a hormonok mellett a mágiával és a gonosz vámpírokkal is meg kell küzdeniük. Ám a legnagyobb feladat mégis a nézőre hárul, akinek a hullámokban rátörő unalom és röhögőgörcs mellett még a rémisztően buta dialógusokkal is ölre kell mennie, ha végig akarja ülni a filmet.

Richelle Mead vámpíros könyvsorozatából rövid idő alatt bestseller, majd - nem meglepő módon - film lett. Mintha kicsit ismerős lenne ez a helyzet. Az Alkonyat-széria megjelenéséhez igen közeli időpontban napvilágot látott, a vámpírmániás tinilányokra apelláló sorozat újabb, a vérszívók romantikus keretbe helyezését elősegítő mitológiát épített és egy magániskolai környezetbe helyezte hőseit. A Szívtipró gimibe oltott Alkonyat úgy látszik elég erős volt ahhoz, hogy siker legyen, így a filmváltozat sem váratott sokat magára - sőt, az utolsó jelentből egyértelmű, hogy megfelelő anyagi megtérülés eseten lesz még itt második-harmadik-sokadik rész is. Pedig, csupán a film alapján ítélve, a Vámpírakadémia könyvben még egész élvezhető is lehet, jópofa humorral és egész élethű karakterekkel, de ezt a filmes vonalat nem kellene erőltetni, mert a szélesvásznon nagyon csúnyán elhasal. 

A St. Vladimir Akadémiára kétféle diák jár: a magas rendű, jó vámpírok, a morák sarjai és a félig ember, félig vámpír dampyrok, akiket a morák mellé kirendelt testőrnek képeznek. Rose (Zoey Deutch) ez utóbbi csoportba tartozik, legjobb barátnője és egyben védelmezettje Lissa (Lucy Fry) pedig nem más, mint a mora trón örököse. A két lány nem érzi magát biztonságban az iskolában, ám szökésük után nem telik el sok idő, mire újból az Akadémia padjait koptatják. De Rose továbbra sem nyugodt: Lissa különféle fenyegetéseket és titokzatos üzeneteket kap - de hogy a különleges varázsereje miatt orrolnak rá a diáktársai, vagy ezek egy komolyabb, kintről, a striga nevű gonosz vámpírok világából érkező veszély jelei, nem tudni. Mivel sem az iskola, sem a külvilág nem biztonságos a hercegnő számára Rose mindent belead, hogy minél előbb hivatalosan is Lissa őrzője lehessen és szembeszállhasson a rosszakaróival. Ám addig kénytelenek az Akadémia falain belül maradni, ami nem éppen a legjobb búvóhely a számukra. Közben pedig zajlik a gimnazisták szerelemmel, intrikával és pletykával teli élete.  

A Vámpírakadémia nemcsak hogy nem jó film, de filmnek is nehezen lehet nevezni. Sokkal inkább mozgóképes illusztrációja a könyvnek, és mint ilyen, a sorozat ismerete nélkül sokkal inkább idegesítő mint szórakoztató. Az alkotók pedig érezhetően éppen ezt, az adaptációkat általában sújtó átkot akarták elkerülni, ám a nagy igyekezet pont az ellenkező irányban működött. A film ugyanis minden egyes pillanatban magyarázza önmagát, gondolom a friss közönségre való tekintettel, de kevés bugyutább és valótlanabb dolgot lehet elképzelni, mint hogy két, egymást évek óta ismerő barátnő minden történést a kályhától mesél el egymásnak. Pedig itt ez történik. A karakterek szinte minden dialógusban expozícióban és előtörténetben beszélnek, mintha csak interjút adnának és nem egy-egy, mindkettejük számára ismert történetről, vagy emberről diskurálnának. Emellett klisék és rossz történetvezetés, semmit mondó akció és közepes színészi játék jellemzi a filmet, az egyetlen, ami miatt mégsem teljesen reménytelen, az a humor. Rose karaktere kifejezetten humoros, vagány és egészen életszerű, Zoey Deutch pedig, amellett hogy gyönyörűszép, pimaszul és aranyosan hozza a figurát. A humor pedig ritka elem egy ilyen vámpíros-tinitörténetben, főleg, hogy itt tényleg működik. A szerelmi szálakban is tapasztalható némi frissesség, hiszen egyetlen szerelmi háromszöggel vagy tragikus vívódással sem találkozunk, sokkal könnyedebbé és tényleg tini-szintűvé téve a romantikus vonulatot.

Nem igazán érzem szükségét még egy vámpíros filmszériának, de hát az is igaz, hogy nem tartozom a fő célközönséget jelentő tinilányok közé sem. Ám az biztos, hogy a Vámpírakadémia filmként borzasztó, rosszul összerakott, szappanopera-jellegű és unalmas, de a karaktereknek köszönhetően halványan átsejlik rajta egy nem teljesen reménytelen történet. A vámpír-tematika szerelmesei ezért inkább a könyvespolc felé kacsintgassanak, mint hogy egy újabb vérszegény és semmitmondó filmre vesztegessék az idejüket.